Mindig is imádtam utazni. Alapból az egész a munkámmal járt, így kötelező is volt. Minden ország kultúrájába bele tekinthettem egy kicsit, kipróbálhattam. De minden közül a legjobb érzés az volt, mikor hazatérhettem.
Az az érzés, hogy most pedig nem egy üres házba érkeztem egyedül, hanem egy belakott, otthonos lakásba Maxel, még jobban felvidított.

-Mikor szeretnéd berendezni a baba szobát?- kérdezte a kanapén elfeküdve.

-Nem akarom túl korán.- ráztam a fejem.

-De?- várta a választ, hiszen ismert már.

-De még a következő szezon előtt.- bólintottam.- Nem akarok egyedül mindent kiválasztani, hiszen a MI kisbabánk lesz. Együtt veled szeretnék dönteni mindenről.

-Akkor szépen lassan neki kezdünk jó?- érdeklődött. Tisztában voltam, hogy ez a három hónap sem csak pihenésből fog állni, hiszen nem véletlen száguldó cirkusz a neve, sosem állnak meg.

-Rendben.- bólintottam és tovább bújtam a kezemben tartott Cosmopolitant.

-Mikor tudjuk meg a baba nemét?- tette fel a kérdést.

-Ha minden jól megy akkor már a 16. héten.- mosolyogtam rá.

-És az mikor van?- jött a következő kérdés, mire elnevettem magam.

-Holnap.- bólintottam.

-Holnap pont van orvoshoz időpont nem?- csillant fel a szeme.

-Igen. De nem 100%, hogy meg is mutatja magát.- álltam fel és átültem Max oldalára.- Csak.

-Csak?- húzott az ölébe.

-Szeretnék egy baba váró partyt.- csillant fel ezúttal az én szemem.

-Az mit rejt?- ráncolta a szemöldökét.

-Azt, hogy az orvos leírja a papírra, hogy fiú vagy lány, aztán mi odaadjuk egy embernek, majd egy nagy partyn, sok ember előtt kiderül.- tapsikoltam mint egy öt éves.

-Oké. Benne vagyok.- adta be gyorsan a derekát.

-Hurrá.- pattantam fel amilyen gyorsan csak tudtam.

-És ki lesz az a bizonyos személy?- tette fel a kérdést.

-Katre vagy Victoriára gondoltam.- rántottam meg a vállam, majd megcsörrent Max telefonja.

-Ez Vic.- mutatta fel a telefonját.

-Ez egy égi jel.- mosolyodtam el, majd Max felvette a telefonját és kihangosította.

-Max.- nyögött nagyot a telefonba Vic, mire mindkettőnk arcára azonnal kiült az ijedtség.

-Vic jól vagy?- pattant fel azonnal és a kocsi kulcsa után kapott a kis asztalra.

-Én is megyek.- indultam el utána.

-Elfolyt a magzatvíz.- szólalt meg ismét Vic.- Tom nincs itthon.

-Indulunk!- jelentette ki Max.- Ne tedd le jó?

-Vic. Vegyél mély levegőt.- kaptam ki Max kezéből a telefont, aki már indította is az autót. Hallottam ahogy a sógornőm az utasításomat követve mély levegővételbe kezd.

-Mindjárt ott vagyunk!- jelentette ki Max és igaza volt. Amúgy is pár utcára laktunk egymástól, így kocsival mindössze pár perc volt.

Rohantunk az emeletre és Max alig bírta kivárni, hogy a lift megérkezzen, de a lakás elég magasan volt ahhoz, hogy tudja, a lifttel gyorsabban felér.

Victoria már nyitott ajtónál várt minket a kanapén ülve.

-Na végre!- állt fel nehezen.- Ott a táskám.

-Hozom! Max segíts Victoriának.- jelentettem ki. Max átkarolta a húgát, majd inkább a kezébe kapta. Felkaptam az összekészített táskát a kórházba, majd bezártam az ajtót és a Verstappen testvérek után siettem.

Max tilosba parkolt rögtön a bejárat előtt. Szinte felrántottam a kocsi hátsóülésének ajtaját és besegítettük Victoriát. Max bepattantam a kormány mögé én pedig mellé az ölembe a táskával, a kezemet pedig hátra nyújtottam Vicnek, aki erősen szorította.

-Atya ég! Én is mindjárt megszülök.- rántottam el a kezem és megráztam, majd visszaadtam.

-Sajnálom.- nyögte Vic a pocskját simogatva.- Várj még pár percet Kicsim.

-Mindjárt ott vagyunk.- parkolt le Max egy mozgássérült parkoló helyre, majd kikapta a húgát a kocsiból és besietett az épületbe. A nővérek azonnal kerekesszéket kerítettek amibe bele segítették Vic-et és betolták egy szobába.

-Innen nem mehetünk tovább. Fel kell hívnom Tomot.- túrt a hajába.- Arrébb állsz a kocsival?

-Persze.- vettem el tőle a kulcsot.- Itt a táska.

Kerestem egy parkolóhelyet ahol már szabályosan parkoltam, majd visszasétáltam a kórházba.

-Tom mindjárt itt van.- ült idegesen a lábát rázva Max.

-Minden rendben. Már a kórházban vagyunk.- simítottam meg a vállát.

-Aha.- válaszolta és láttam, hogy valami nagyon bántja.

-Max.- ültem le mellé.- Mi a baj?

-Mi lesz ha én nem leszek itthon? Mi lesz ha akkor születik a baba és én nem pár utcára leszek hanem több ezer kilométerre.- telt meg könnyel a szeme.

-Max.- nevettem el magam.- Ez a munkáddal jár. Benne van a pakliban. De fognak mondani egy esetleges időpontot. Elmész a szabadedzésekre, a versenyre és haza jössz. Majd úgy időzítem, hogy itthon legyél.

-Ajánlom is.- nevette el magát végre ő is.

-Max. Di!- rohant be a kórházba Tom.- Hol van Vic?

-Uram.- állt meg mellettünk egy orvos.- Kövessen.

Tom szó nélkül követte az orvost, sietve bement a szobába ahol Victoria is volt.

-Mi lesz a neve?- kérdeztem Max-et.

-A miénknek vagy az övéknek?- nevette el magát.

-Az övéknek.- nevettem el magam én is.

-Luka.- mosolygott rám.

-Szép név.- válaszoltam.

-Hol van?- jelent meg az ajtóban Sophie is.

-Már a szülőszobában.- válaszolta Max és megölelte az anyját. Nem sokkal később Jos is megjelent, majd együtt vártuk, hogy végre megérkezzen a családunk legkisebb tagja.

-He!- jelent meg az ajtóban Tom.- Gyertek.

Követtük Tom-ot aki a gyerek osztályra vitt minket, ahol az újszülöttek voltak elhelyezve. Nem kellett sokáig keresnünk hiszen nem sok baba volt bent, illetve le sem tagadhatná a családot.

-Mennyire gáz ha én teljesen Max kiskori énjét látom?- kérdeztem, mire mindenki elnevette magát.

-Igen. Eléggé hasonló.- bólintott Sophie is nevetve. Elég sok ideig néztük, hogy a baba alszik, majd az orvos jelezte, hogy már Victoriához is benézhetünk.

-Na hogy vagy?- kérdezte Jos ahogy beléptünk az a kórterembe.

-Jól.- mosolygott ránk.

-Megijesztettél mikor hívtál.- lépett közelebb Max.

-Ne haragudjatok. A fájások között a te nevedet volt kimondani a legkönnyebb, így a telefon téged hívott.- nevetett.- Di.

-Di.- nézett ezúttal rám.- Ne haragudj.

-Miért?- lepődtem meg.

- A kezed miatt.- mutatott a kezemre amit pár órája még a kocsiban szorított.

-Oh. Ugyan már. A lényeg, hogy jól vagy.- mosolyogtam rá.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd az orvos megkért minket, hogy hagyjuk el a kórtermek, hogy a kismama pihenhessen és megetethesse a kisbabát. Tom még maradt, mi azonban elbúcsúztunk és hazamentünk pihenni.