-Istenem de jól esik lepihenni.- dőltem le az ágyra a pocakomat fogva.

-Már csak a búcsú vacsora és mehetünk haza.- ült le Max a lábamhoz és az egyik kezével maszírozni kezdte a lábaimat, míg a másikkal a telefonját nyomkodta.

-Egy bő ruhát húzok.- csuktam be a szemem.- Nem akarom, hogy máris mindenki tudja.

-Uhum.- válaszolta Max. A telefonját bújta és nem is figyelt arra amit mondtam neki. Az a bizonyos kis ördög azonnal megjelent a vállamon és Kelly-t juttatta eszembe, amíg az angyalka bíztatott, hogy minden rendben van.

-Figyelsz te rám?- ültem fel, mire feltűnően lerakta a telefonját.

-Hát persze Kicsim.- ült közelebb és szorosan magához ölelt.- Nem fürdesz le?

-De- de megyek.- álltam fel és minden cuccomat összeszedve bevonultam a fürdőbe. Még hallottam, hogy Max telefonál valakivel, de ahogy engedni kezdtem magamra a vizet, már nem hallottam miről.

-Kész vagyok.- léptem vissza a szobába, a hajamat turbánba tekerve, egy szál köntösben.

-Akkor én is bemegyek.- indult el Max. Amint belépett a fürdőbe szemét szúrt az éjjeliszekrényen heverő telefonja. Ekkor pedig a kis ördög azt sugallta, hogy most azonnal nézzem meg. A telefon képernyőjére éppen akkor érkezett egy üzenet, miszerint "Az eredmény végleges".

-A telefonom.- lépett vissza szinte azonnal Max.

-Milyen eredmény végleges?- kérdeztem, miközben megindult felém.

-Add ide Di!- próbálta kivenni a kezemből a telefont.

-Talán felcsináltad Kelly-t?- jutott azonnal eszembe a számomra egyik legrémisztőbb dolgot.

-Jesszusom dehogy.- rázta a fejét.

-Akkor?- tartottam továbbra is távol tőle a telefont.

-Add ide kérlek. És megbeszéljük.- kérte ezúttal higgadtan. Leült az ágyra és a kezeit nyújtotta. Egyikbe a telefont adtam, a másikba pedig az én kezemet. Max maga mellé ültetett és felnyitotta a telefonját.

-Csak magyarázd meg kérlek!- ültem közelebb, mire újra lerakta a telefont, de ezúttal nem elrejtve előlem.

-Emlékszel mikor kiszivárogtatták, hogy nehezen lehet kisbabád?

-Hogyne emlékeznék!- ráncoltam a homlokom.

-Nos. Engem nem hagyott nyugodni a történet.- vette ismét a kezébe a készüléket.- Szóval magánnyomozót fogadtam.

-Te tudod ki szivárogtatta ki.- lepődtem meg.

-Igen. És ha azt mondod nem akarod tudni akkor tiszteletben tartom, de nekem tudnom kellett.- sóhajtott nagyot.

-Mondd el!- vágtam rá szinte azonnal.

-Először készüljünk el.- válaszolt és tudtam, hogy úgysem enged előbb. Felhúztam egy lenge, türkiz ruhát a hajamat pedig természetesen hagytam, mellé egy természetes sminkkel. Nem volt kedvem pepecselni, hiszen tudni akartam, ki lehet ekkora áruló.

-Christina volt. Biztos!- jelentettem ki már legalább a 100. nevet aki eszembe jutott.

-Vele nem jóba vagytok éppen?- nevetett Max én pedig bólintottam.- Biztosan tudni akarod?

-Még szép!- jelentettem ki, már készen előtte állva, a válaszra várva.

-Ocon volt.- mondta ki kerek perec.

-Esteban?- lepődtem meg.- De hát vele jó barátok vagyunk.

-Vagy éppen csak voltatok. Azt sem tudta elviselni, hogy velem vagy. Ez volt a bosszú.- fogta a karomat Max.

-Idióta.- téptem ki magam a férjem karjai közül  és a már elkezdődött esemény felé siettem.

-Diana!- szaladt Max utánam.- Ne csinálj balhét.

-Ne aggódj, elég rossz lesz neki így is.- válaszoltam, hiszen Esteban hasonlóan romantikus alkat volt mint én. Így a legjobban az fájt neki, ha Christina haragszik rá.

-Mit tervezel?- érdeklődött Max, de csak megálltam a földszinti mosdóajtó mellett és felè fordultam.

-Mindenkinek van gyenge pontja.- válaszoltam és beléptem a mosdóba.

-Szia Di!- köszönt azonnal egy ismeretlen lány. Visszaköszöntem neki, majd én is neki álltam sminkelni, hogy megvárhassam Christinát, aki rövidesen meg is érkezett.

-Szép jó estét!- lépett be fülig érő mosollyal.

-Beszélnünk kell!- húztam azonnal félre, hogy a beszélgetést ne mindneki hallja. Nem az volt a célom, hogy lejárassam Estebant, csak annyi, hogy megtanulja velem nem éri meg trükközni.

-Minden rendben?- pillantott rám rémülten.

-Attól függ kinek.- válaszoltam, majd apránként belekezdtem a sztoriba, úgy ahogy csak a nők tudnak. Teljes részletességgel.

-Esteban nem tenne ilyet!- jelentette ki. Felé fordítottam a Max által továbbított adatokat a telefonomról és már bántam, hogy ezt a tervet találtam ki.

-Sajnálom! Elmondtam neki ezt be ismerem, hiszen minden pár megoszt egymással mindent.- kezdett el sírni.- De megígérte, hogy nem adja tovább.

-Gyere ide.- öleltem szorosan magamhoz. A régen ellenségemnek nevezett lány, jelenleg megvédett és éppen a vállamon sírt. Azt hittem ilyen pálfordulás csak a filmekben és a könyvekben van.

-Megyek beszélek vele.- tolt el magától, majd mielőtt kilépett volna az ajtón még visszafordult.- Köszönöm, hogy elmondtad.

Köpni- nyelni nem tudtam a bűntudattól, így csak annyit suttogtam, mikor már Christina távol volt, hogy "Sajnálom"

Kisiettem a Red Bull asztalához ahonnan keresni kezdtem a Renault asztalát. Esteban magába roskadva ült, mellette a megviselt Christinával, aki szíve szerint csapot papot maga mögött hagyva húzott volna el innen.

-Mi történt?- suttogtam Max, hiszen a díjátadó elkezdődött.

-Majd elmesélem.- legyintettem. Bűnösnek éreztem magam a tettem miatt, pedig az egészről csakis Ocon tehet.

-De te jól vagy?- fogta meg a kezem.

-Igen.- mosolyogtam rá biztatóan.

-Akkor jó.- kezdett tapsolni, de csak a tömeg hatására. Ha valaki akkor ott megkérdezte volna tőlünk miért is tapsolunk valójában, biztos, hogy még a tücsök ciripelését is hallani lehetett volna.

Az este folyamán Esteban és Christina a vacsora után eltűntek. Lewis és Katherina visszamentek Daisy-hez a szobába, néhányan pedig alapból nem jöttek el, de mindneki remekül érezte magát. Charlotte és Anna mindvégig velem voltak ha ültem az asztalnál, ha táncoltam.