-Apaa!- szaladt Daisy önfeledten Lewis felé. Aztán egy hatalmasat esett, de a szüleit meglátva ez sem tartotta vissza, így csak felpattant és tovább szaladt a bátyámék felé.

-Szia Kicsim!- ölelte szorosan magához Lewis, majd az unokahúgom máris Katherina felé nyújtózkodott.

-Hát itt az én csodaszép kislányom!- simította meg a haját Kat. Mindannyiuk szeme ragyogott és látszódott mennyire hiányolták már a másikat. Végülis egy egy éves kis gyereknek a szülei mellett lenne a helye.

Az elmúlt két hétben azt hittem majd alig fogok bírni Daisy-vel, de hála az égnek nem így lett. Lewis és Katherina is rengeteget segített ebben, hiszen minden este videó hívásban beszéltünk velük, ahol mindig elmondták, hogy nemsokára újra találkozhatnak és együtt lehetnek. A kicsi lány pedig ezt mint egy érett felnőtt teljesen elfogadta. Nem mondom, hogy sosem volt hiszti vagy valami ami nem tetszett neki, de kisgyerek, benne van a pakliban.

-Sziasztok!- öleltem magamhoz én is őket.- Hogy vagytok?

-Még kicsit nehezen érzem a szagokat és az ízeket, de amúgy minden a legnagyobb rendben.- válaszolta Katherina.

-Kerekedsz ám hugi.- váltott azonnal témát Lewis.

-Ne is mondd.- simítottam meg a pocakom. Nem volt őrületesen nagy, de már nehéz lett volna tagadni és azt hazudni, hogy az ebédemet látják.

-Hogy leplezed az újságok előtt?- érdeklődött Kat, miközben meg indultunk a paddock felé.

-Egyszerűen. Nem egyből kezdtem bő ruhákat hordani, hanem szépen lassan, mintha csak stílust váltanék.- rántottam meg a vállam.

-Okos.- bólintott Katherina elképedve.

-Két hónap múlva le sem tagadhatod majd.- legyintett Lewis egyszerűen.

-Szerintem lassan bejelentjük.- válaszoltam, majd a többiek észrevették Lewist.

-Na csak élsz?- lépett először mellé Bottas.

-Örülünk, hogy itt vagy.- pacsizott le vele George is.

-Szép futam volt.- dicsérte a bátyám a fiatal pilótát. Russelen látszódott, hogy jól esett neki a bátyám véleménye.

-Alex.- hallottam egy női hangot. Albon mint a villám úgy suhant el mellettünk és az egyik testvére sietett utána.

-Basszus.- ráztam a fejem miután levágtam mi is történt.

-Mi az?- kérdezték a többiek.

-Hol van most a Red Bull?- kérdeztem Totora nézve.

-Interjút adnak.- válaszolta.- Miért?

-Mennem kell.- siettem én is Alex után, aki nem messze tőlünk állt, a húgát átkarolva.- Alex.

-Di.- húzta ki magát ahogy meglátott.

-Alex annyira sajnálom.- öleltem meg.

-Tudtál róla?- lepődött meg.

-Csak sejtettem. Még engem sem avatott be ebbe Christian.- rántottam meg a vállam.- De biztos lesz másik hely.

-Gondolod?- ült le egy székre.

-Biztos. Lehet, hogy a Red Bull nem jött be neked, de lehet neked másik kocsi lesz majd a megfelelő.- mosolyogtam rá, majd a húgára, aki hálásan pillantott rám amiért kicsit megnyugtattam a testvérét.

-Ki lesz helyetted?- kérdezte az ifjabbik Albon.

-Sergio Perez.- sóhajtott nagyot. Emlékeztem rá, hogy beszéltünk róla, hiszen az előző futamon is hatalmasat ment.

-Most mennem kell.- simítottam meg a vállát.- De sok sikert kívánok és hiányozni fogsz.

-Te is nekem Diana.- ölelt meg, majd engedte, hogy távozzak.

Hátulról közelítettem meg az interjú termet, ahol senki nem látott, de mindent tisztán hallhattam, illetve mikor végeznek itt fognak kijönni.

-Úgy gondoljuk Checo tökéletesen fogja helyettesíteni Alexet. Elsősorban egy évre, aztán majd látjuk hogyan tovább a jövőben.- zárta le az interjút Christian. Hallottam ahogy a székeket kitolják, majd sorban elindulnak kifelé, vagyis felém.

-Hát szia!- lepődött meg Max és magához ölelt.- Mi újság?

-Minden rendben. Találkoztam Alexel.- válaszoltam.

-Oh. Akkor biztosan hallottad a hírt.- indult el velem a kijárat felé.

-Igen. Említette.- bólintottam.- Sajnálom azért.

-Én is. Kedvelem Alexet.- válaszolta maga elé bámulva.- De a forma-1 sosem arról szólt amit mi szeretnénk.

-Na igen. De biztos Checoval is megtaláljátok a közös hangot.- válaszoltam.

Szimpatikusnak tartottam Perezt, mind emberként mind versenyzőként. Tetszett ahogy a kisfiával és a feleségével bánt és jó példát mutatott ezzel arra, hogy igenis lehet családja a pilótáknak is. A távolság nem mindig lehet akadály.

-Di!- hallottam meg a hangomat.

-Anna!- lepődtem meg, majd kitártam a karjaimat, hogy megölelhessem.

-Na ki tért vissza?- kezdett egy hülye táncba örömében, mire Max és én is nevetni kezdtünk.

-Végre engedték az utazást?- érdeklődtem.

-Pierre elintézte nekem.- válaszolta.- De még mindig borzasztóan sok szigorítás van.

-Akkor talán elmehetnénk kávézni.- ajánlottam fel.

-Jobb ötletem van!- ragadta meg a kezem. Hátra integettem Maxnek, aki csak nevetett Anna viselkedésén, és követtem a barátnőmet.- Óriási medence van a hotelben, mellette egy bár. És alkoholmentes koktélokat is csinálnak.

-Nem akarod megnézni a szabadedzést?- érdeklődtem.

-Nem!- rázta a fejét.- Lesz még ezen kívül kettő, bőven visszaérünk a másodikra.

-Legyen.- bólintottam és bepattantam Anna mellé a kocsiba. Belegondolva nem is olyan rossz ötlet a medencében tölteni pár órát, hiszen kint fullasztóan meleg van.

A hotelben szembesülnöm kellett azzal, hogy szinte az összes fürdőruhámat kihíztam a kis lurkó miatt. Egyet találtam ami még jó volt, de az összes többi mehetett vissza a bőröndbe, hogy majd egyszer vissza fogyjak beléjük.

-Mit kérsz?- kérdezte Anna leülve a vízben lévő pulthoz.

-Szívem szerint Margaritát innék.- sóhajtottam nagyot nevetve, hiszen a kedvenc utálom már hiányzott.

-Én egy Cosmopolitan koktélt szeretnék.- mondta gyorsan Anna és ismét rám pillantott.

-Én egy mentes vizet.- válaszoltam.

-Ne már!- szenvedett Anna.

-Ne haragudj, de így is nehezen maradnak meg bennem a dolgok, szóval semmi agyon ízesített vackot nem kívánok.- legyintettem.

-Hát itt vagytok!- érkezett meg csapatunk harmadik tagja Charlotte is. Az utolsó futamra mindannyian elkísértük a párjainkat, hiszen ez fontos esemény és egyet jelentett a szezon végével.

-Ne végre itt vagy.- szögdelt hozzá Anna, nekem pedig azonnal beugrott a videó amin Pierre pont ugyanígy ugrál be a garázsba. A lányok értetlenül nézték miért nevetek, de csak felmutattam az ujjamat, hogy várjanak.
Miután kinevettem magam elmeséltem és megmutattam a videót.

-Nem véletlen vagyunk egy pár!- nevetett Anna és csillogó szemekkel figyelte a képernyőt. Na igen. Erről beszéltem. A távolság vagy megerősít és fellobbantja a tüzet két ember között, vagy mindent teljesen tönkretesz. Anna és Pierre kapcsolata pedig le sem tagadhatná az első verziót. Akárki, még a rajongóik is ha rájuk néznek odáig vannak értük.