Miután megtudtuk, hogy terhes vagyok, hatalmas volt a boldogság. Az egész társaság úszott a boldogságban, hiszen mindenki megtudta a titkomat, de pont abban a pillanatban mikor már mindegy volt a pletykáknak.

Hálás voltam a társaságnak, hiszen senki nem kotyogta ki az újságoknak, hogy kisbabát várok. Ne kiabálják el.

A török és a bahreini nagydíj között Max minden programját lemondta,  minél előbb haza akartam utazni az orvoshoz. Ez mellett a szüleimet is megkértem, hogy utazzanak Monacóba. Azt mondtam nekik, hogy szeretném ha együtt töltenénk egy hétvégét Max szüleivel, mint egy család.

-Jó napot.- fogtam kezet Dr. Perezzel.

-Hogy vannak?- érdeklődött a maszk mögül mosolyogva.

-Egész jól.- bólintottam, hiszen időnként volt egy kis rosszullét, de még egész tűrhető.

-Ennek örülök. Kezdhetjük?- mutatott az ágyra, mire bólintottam és lefeküdtem.- Apuka kérem.

Max mellém lépett és kicsit idegesen figyelte a történéseket.

-Itt is van.- mutatott a felvételre. Hosszasan magyarázott, hogy az első trimeszterben van a legtöbb rosszullét, ami általában gyengül a másodikban és a harmadikban.

-Doktor úr.- szakította félbe Max az orvost. Felé kaptam a tekintetem és nem értettem mit akar.- Milyen idős a baba?

-Ezt nehéz így megmondani.- sóhajtott nagyot.- Fiatal még a pici, de azt biztosan állíthatom, hogy több mint 10 hetes.

-Rendben.- bólintott Max és kissé megkönnyebbült. Nem értettem, de ráhagytam és az orvosra figyeltem, aki tovább magyarázta a dolgokat.

***

-Max.- fogtam meg a kezét mielőtt beindíthatta volna a kocsit.

-Igen?- mosolygott rám, mintha misem történt volna.

-Amikor te és Lando.- mondta ki a nevét és azonnal leesett mi volt a probléma forrása.- Védekeztetek?

-Nem.- mondtam ki egy kisebb gondolkodás után. Max lesütött a szemét, vett egy nagy levegőt és rám nézett. Milyen felelőtlen voltam!

-De a baba idősebb.- szorította meg a kezem.- Szóval az enyém.

-A miénk!- jelentettem ki, majd áthajoltam, hogy megpuszilhassam.

-A miénk.- bólintott.

***

-Szia anya!- öleltem magamhoz.

-Kislányom.- szorított teljes erőből.

-Hogy van az én kedvencem?- jelent meg apa is, majd engem kikerülve szorosan megölelte Maxet.

-Hé!- nevettem el magam és utána fordultam.

-Sajnálom Kicsim!- válaszolta és úgy tett, mintha mi sem történt volna.

-Hát itt az én kis családom.- lépett be Sophia is ajtón, majd üdvözölt engem, a szüleimet és a fiát is. Szépen lassan megérkezett Max apukája, Lewis és Kat, valamit Victoriáék is.

A nappaliban terítettünk, hogy mindannyian elférjünk. Mindenki talált magának egy személyt akivel közös témára jutottak, így nyugodtan tálaltam az ételt. Meghíztam, tény és való, de senkinek nem tűnt fel.

Jó étvágyat kívántunk egymásnak és mindenki szedett. Sorban jöttek a fogások, én pedig egyáltalán nem éreztem, hogy kevésbé lennék éhes. Szívem szerint csak ettem volna. Hála az égnek azonban Vic is rengeteget evett, így kevésbé volt feltűnő.

-Hol lesz a következő verseny?- érdeklődött Jos. Kedveltem Max apját, de sokszor csak a versenyről kérdezett és tudtam, hogy szereti a fiát, de többször is megkérdezhette volna ő hogy van.

-Bahrein.- válaszolta Max, majd hosszas beszélgetésbe kezdtek a versennyel kapcsolatban.

-Na és a karácsony hogy lesz?- kérdezte Kat. Nehéz kérdés volt, hiszen újra kezdődtek a szigorítások, Sam és Nicola sem utaztak ide, hiszen az első a családjuk egészsége volt, de így nekik sem mondtam még el.

Tom, Max, Jos, Lewis és apa az első sörük kézbevétele után egyre csak többet és többet, ami miatt kicsit féltem, hiszen tartottam az alkoholnak köszönhető őszinteség rohamtól.

-Na de.- csapott az asztalra Max, mire nagyot ugrottam.- Nem tudom tovább magamban tartani.

-Mit?- lepődött meg anya azonnal, mire Max rám nézett és mosolyogva megfogta a kezem. Láttam a szemein mennyire részeg és mennyire szeret, illetve mennyire elszeretné mondani a nagy hírt.

-Szóval.- kezdett bele, de ekkor már bennem is nagy volt a vágy, hogy ki mondjam.

-Terhes vagyok.- böktem ki, mire teljes csend telepedett ránk. Anya és Sophia sírásban törtek ki, ami az én szemembe is könnyeket csalt. Vic azonnal hozzánk szaladt és a könnyeit törölgetve átölelt minket. Majd sorban jöttek a szüleink, Tom és Lewis meg Kat újra.

-Nagymama leszek.- nevetett anya miközben összeérintette a homlokunkat és a szemembe nézett. Zokogott.

-Igen anya.- válaszoltam suttogva.- Nagymama leszel.

-Annyira hálás vagyok.- lépett hozzánk Sophia is.

-És milyen idős?- jött az első kérdés. Hasonlók mint anno mikor kiderült, hogy Vic babát vár. A legtöbb kérdésre, mint milyen nemű, mi lesz a neve, vagy meddig utazok Maxel, nem tudtunk válaszolni, de ez teljesen természetes volt.

-Mostmár két unokám lesz.- kapta fel apa Daisy-t.- Érkezik az unokatesód D.

-Olyan gyorsan nő.- szomorodott el Kat. -Minden időt tölts vele.

-Már szaladsz is. Ugye kicsi lány?- szaladt hozzám miután apa lerakta.

-Gyere Kicsim nézzük meg a kilátást.- sétáltam vele lassan az erkélyhez, ahol olyan szorosan tartottam mintha bármelyik perben kieshetne a kezemből.

-D.- szólalt meg.

-Hogy mondod Kicsim?- kérdeztem meg mintha értené a kérdést.

-Di!- ismételte meg miközben rám mutatott.

-Így van! Én Di vagyok. A keresztanyukád.- simítottam ki egy tincset az arcából, majd leesett.- Srácok!

-Mi az?- néztek rám rémülten.

-Ki mondta az első szavát!- ültem le és az ölembe raktam. Mindenki árgus szemekkel figyelt.- Na mondd Kicsim. Ki vagyok én?

-Di!- tapsikolt, majd mindenki elolvadva tőle nevetett.

-Nem ér, hogy a te nevedet előbb mondta ki, mint azt, hogy apa.- nevetett Lewis, miközben kivette a kezemből.

-Na kislányom. Most megyünk és megtanuljuk, hogy apa!- sétált vele arrébb Lewis és helyet foglalt a kanapén. Egész végig csak annyit hallottunk, hogy mondogatja neki "apa"

-Lehet a saját nevét mondta.- nevetett Kat.

-Végülis apátok mindig így hívja.- válaszolta anya.

-Szerintem maradjunk annál a tudatnál, hogy az én nevemet mondta.- válaszoltam nevetve.

-Nos. Lassan ideje indulnunk.- állt fel Vic nehezen, ezért Tom segített neki. Felálltak és elköszöntek, majd Max szülei is távoztak. Lewis és Katherina még egy ideig maradtak, majd úgy döntöttek a szüleim is velük tartanak, mivel babázni szerettek volna még, de későre járt.

A fürdés után fehérneműben álltam a hálószoba tükre előtt és a pocakomat nézegettem. Egészen kicsi volt még, Victoriáéhoz képest pedig pláne, de az én régi lapos hasamhoz képest már gömbölyödött. Alig vártam, hogy nagyobb legyen.

-Csodálatos vagy.- lépett mögém Max és ő is megsimította a hasam.

-Olyan leszek mint egy bálna.- nevettem.

-És akkor is ugyanilyen csodálatos leszel.- puszilta meg a homlokom.