2. 10.
A kibékülésünket követően az újságok telis tele voltak a békülésünkkel, régi képeket halásztak elő még a kapcsolatunk elejéről és már az is felmerült, hogy egy lehetséges baba okozta a kibékülést.
Sajnos ez utóbbi viszont még mindig nem következett be akármennyire is vágytam is rá. Kezdtem már belenyugodni a történetbe, hiszen majd jön ha jönni akar. De mégis annyira nehéznek bizonyult.
-Ez milyen?- billegtem egy koktélruhában Katherina, Charlotte és Anna előtt.
-Tökéletes.- lovagoltatta a lábán Kat Daisy-t.
-Szerintem is.- bólintott Charlotte.- Most én jövök.
Már órák óta ruhákat nézegettünk, minden ok nélkül. Csajos nap. Remek érzés volt egy teljes napot a lányokkal tölteni és vásárolni. A fiúk legutolsó szabadedzését hagytuk ki ezért. Az időmérőn jó barátnő módjára mindannyian ott akartunk lenni a párunk mellett. Pláne én akit rendkívül feszéjez, hogy egyszer nem voltam jelen és a párja megcsalta.
-Úristen Charlotte. Csodálatos vagy ebben a ruhában.- álltuk körbe mindannyian.
-Kell!- jelentette ki.- Sosem éreztem még egy ruhában sem ilyen szépnek magam.
-Nem fogjátok elhinni.- pattant fel Anna a kanapéról.
-Mit?- léptem mellé. A képen Kelly volt, egy fekete autó kormánya mögött, majd a következő képen már látszódott milyen kocsi.
-Ferrari.- nyíltak tágra Charlotte szemei.
-Nos. Amennyire odáig van Maxért kétlem, hogy Charlotte-nak is keresztbe akarna tenni.- rántotta meg a vállát Kat, mire mind a hárman ránéztünk.- Mi van?
-Te hogy veszed ilyen könnyen?- kérdezte Anna értetlen arkifejezéssel.
-Nos. Tudom, hogy szeret. És tudja, hogyha megcsalna a baba nálam maradna.- bólintott Katherina magabiztosan. Sosem féltettem attól, hogy bárki ártani tud neki. Amilyen sebezhető, olyan magabiztos.
-Szóval.- fordult felénk Charlotte.- Kell egy baba.
-Nem ezt mondtam.- nevetett Katherina, mi pedig követtük a példáját.
***
-Ez az!- ordítottam Christian nyakába ugorva, hasonlóan mint tavaly.
-Harmadik.- ugrándozott velem a csapatfőnök. Alex a 6. helyen végzett ami bár pontszerző hely, édes kevés volt a Red Bull csapatának. Ráadásul Gasly csak kettővel volt mögötte ami még annyira sem volt bíztató.
-Alex marad jövőre?- kérdeztem miközben figyeltem ahogy a tömeg az érkező autók felé indul.
-Ezt nem itt kell megbeszélnünk.- rázta a fejét, de ismertem már annyira Christian-t, hogy nincs megelégedve Albon teljesítményével.
-Jó srác.- indultunk meg a tömeg felé.
-Itt mindenki az Di.- mosolygott rám.- De ez a forma 1-ben édes kevés. Ez nem egy gyerek sport. Ide olyan emberek kellenek, mint Max vagy Lewis. Vagy bárki más. Agresszívnek és magabiztosnak.
-Alex pedig fél.- bólintottam.
-Tehetséges srác, de nem ide tartozik.- mondta ki végülis amit az elején nem akart.-ahhoz jobban kell teljesítenie.
-Tudom.- bólintottam.
-Hiányoztál közülünk te lány.- karolta át a vállamat és felnevetett.
-Jajj ne is mondd!- nevettem fel én is.- Nem tudod milyen nehéz volt.
-Kellyt sosem engedtük be.- bökte ki hirtelen.
-Tessék?- lepődtem meg, hiszen sokszor láttam, hogy a Red Bull körül sétálgat.
-Csak a VIP lelátóra mehetett, de a garázsba sosem.- válaszolta, majd ő is Maxhez sietett. Hálásnak éreztem magam, hogy Kelly sosem vehette el az én helyem teljesen. Sőt! Egyáltalán nem vette át a helyem. Mindenki úgy viselkedik és érzékelteti velem, mintha soha nem is történt volna meg az eset. Kivéve Max. Ő kétszer annyira szeretett mint előtte és minden nap el is mondta.
-Harmadik lettem.- kapott fel az előbb említett fiú, ezzel kiszakítva a gondolataimból.
-Gratulálok.- öleltem át szorosan, majd vissza sietett a csapathoz, hiszen hamarosan fel kell állnia a pódiumra.
Az ünneplés után megvártam a sajtótájékoztatót és a fiúkkal együtt siettem vissza a szállodába. Nagyjából mindenki boldog volt, kivéve akik a végén, vagy utolsóként végeztek.
-Hetedik lettem!- ugrott a nyakamba hátulról Lando.
-Gratulálok.- öleltem meg szorosan. Max elengedte a kezem, hogy foglalkozhassak kicsit Landoval. Tudta, hogy a mi barátságunk megmarad még attól függetlenül is, ami köztünk történt és ezt el is fogadta, hiszen ő volt mellettem végig.
-Első hely.- rollerezett el mellettem Lewis.-Huhuuu!
-Bolond.- nevettem miközben elengedtem Landot.
-Az 6 pont. Huh nagyon jó!- őrült Lando mint egy 5 éves.
-Az tökéletes.- bólintottam.
-Mi a tervetek?- lépett mellénk Charles.
-Nagyon semmi.- ráztam a fejem Maxre nézve.
-Illetve.- karolta át a nyakamat Max.- Meglepem a feleségem.
-Hogy mi?- fordultam felé.- Mivel?
-Nem véletlen meglepetés.- nevetett fel.- Ha visszaérünk a hotelbe csak átöltözünk és indulhatunk is.
-Jajj ne már.- sóhajtottam nagyot.- Olyan kiváncsi vagyok!
-Azt tudom.- nevetett Max.
A szállodáig végig Maxet nyaggattam aki egy szót sem volt hajlandó elmondani. Csendben hallgatta ahogyan kérdezgetem a fejemben felmerült ötleteket.
Felhúztam egy halványsárga lenge ruhát, mellé egy szandállal, amit a lányokkal nézegettünk. A hajamat kiengedtem és ennyinek véltem a készülődésemet.
-Ilyen gyorsan?- lepődött meg Max.
-Csinosabban öltözzek? Étterembe megyünk?- fordultam körbe.
-Nem kell. Tökéletes vagy így.- lépett közelebb és egy puszit adott a homlokomra.- És nem, nem étterem. Még mindig.
-Pedig biztos közel járok.- forgattam meg a szemem nevetve.
-Gyere menjünk.- fogta meg a kezem. Lementünk és egy sofőrrel indultunk el a titkos helyszínre. Nem tűnt hosszú útnak, de izgatott voltam már. Imádtam a meglepetéseket, ugyanakkor utáltam is őket, mert túl kiváncsi voltam.
-Itt vagyunk. - pattant ki Max és átszaladt az én oldalamra, hogy kinyithassa az ajtót.- Majd hívom ha jöhet.
-Rendben.- bólintott a sofőr és miután kiszálltam elhajtott.
Max a kezemet fogva húzott egy kis tóhoz, ami mellett egy pléd, tányérok, virágok, poharak és egy piknik kosár várt.
-Ez csodálatos.- néztem elképedve, hiszen a táj és az egész helyszín annyira mesebeli volt.
-Reméltem, hogy tetszeni fog.- húzott le a plédre.
-Te találtad ki?- lepődtem meg.
-Ennyire hihetetlen?- nevetett fel.
-Nem.- ráztam a fejem nevetve.- Csak ilyenekre volt időd.
-Rád mindig van időm.- bólintott.
-Köszönöm!- szorítottam meg a kezét.
-Nem kell.- csókolta meg a kézfejemet.- Van még valami.
-Micsoda?- kérdeztem izgatottan.
-Egyszer megígértem, hogy sosem hagylak el.- turkált a zsebében.- Szóval most mégegyszer megígérem.
-Max.- ráztam a fejem, hiszen nem akartam, hogy mindig arról legyen szó ami közte és Kelly, vagy Lando és köztem volt.
-Szóval itt és most megígérem, hogy többé nem teszek ilyet. És úgy teszünk mintha sosem történt volna meg.- nyitotta ki ugyanazt a dobozt amelyben az eljegyzési gyűrűm volt.- Kezdhetnénk előről?
-Igen.- töröltem meg a szemem. Max kivette a gyűrűt és nem a többi gyűrű mellé húzta, hanem a másik kezem gyűrűsujjára. Ígéret gyűrű.
-Ígérem.- húzta fel a gyűrűt.
-Ígérem.- tettem a kezem az övére.
lewishamilton, charlesleclerc és további 1 826 916 személy kedvelte.
dianaHverstappen: ♾ @maxverstappen1
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro