-Na végre itt vagy- ölelt meg Kat.- Szükségem van ám rád. Ruhát kell választanunk.

-Még meg sem érkeztem!- nevettem el magam.

-Hiányoltunk ám.- karolt át Lewis is.

-Én is titeket.- enyhültem meg egy kicsit.

Az osztrák szálloda halljában csak úgy tolongtak az emberek, hiszen 1. végre nyaralás szezon van és 2. forma-1 is.

-Diana.- jött felém széttárt karral Lando.- Bejött a terv. Christina innentől a részemről távol marad.

-Hála az égnek.- jegyezte meg Kat és mindannyian nevettünk a reakcióján.

-Max?- érdeklődtem, hiszen tudta, hogy ma érkezek vissza.

-Neked nem szólt?- kérdezte Kat ráncolt homlokkal, és miután látta a fejemen az értetlenkedést folytatta.- Monacóba kellett utaznia. A húga autóbalesetet szenvedett.

-Mi? Vicnek balesete volt?- ijedtem meg azonnal.- De miért nem szólt?

-Elméletileg ma már a pályán lesz.- nyugtatott Lando.- kihagyta az összes szabadedzést, hogy haza utazhasson, de az időmérőn itt lesz.

-Ideje lepihennem.- ráztam a fejem fáradtan, hiszen még a pár órás időeltolódások is össze tudnak keverni és Max most úgysem érne rá velem beszélgetni.

-Nincs kedved velünk tartani inkább a pályára?- kérdezte az időközben mellénk érő Mick.

-De olyan fáradt vagyok...- ásítottam, de Lando nem hagyott sok esélyt.

-Na indulás.- ragadta meg a kezemet, az előbb említett fiú.

-Nee.- tetettem hisztit, de követtem a fiút.

***

-Hello.- léptem be a Red Bull csapatához.

-Na végre itt vagy.- sétált felém Chris és hosszasan megölelt.

-Szolgálatra jelentkezem.- húztam ki magam nevetve.

-Vártunk már vissza. Unalmas az élet a turbékolásotok nélkül.- legyintett Raymund, mintha unatkozna.

-Mi? Olyat nem is szoktunk.- nevettem, de valahol mélyen nekem is hiányzott a futamok előtti ölelés, az együtt töltött napok. Talán nem is olyan mélyen.

-Aha persze.- forgatta a szemét Chris nevetve, majd a helyére állt. Oldalt megpillantottam a két Red Bullos pilótát, de már mindketten az autóban ültek. Percek voltak a kezdésig, ezért tudtam, hogy ki kell várnom a futam végéig.

-Szép napot!- lépett be Christina.

-Oh nem!- forgattam meg a szemem idegesen.-Átmentem Katherinához.

-Nem kell sehova sem menned. Néhány cuccomért jöttem.- nézett rám mérgesen.

-Miért?- lepődtem meg.

-Pierre és én végeztünk. Lando úgyszintén látni sem akar. Szóval ideje letennem a pilótákról.- rántotta meg a vállát.

-Oh.- válaszoltam és kicsit bűntudatom volt, hiszen az én ötletemből adódóan lett csúnyán vége az egésznek.

-Ne aggódj.- jött közelebb halkan beszélve.- Tudom, hogy a te kezed is benne van a dologban.

-Tessék?- léptem egyet hátrébb.

-Tudom, hogy valamelyik fiú fejét te beszélted tele.- lépett ő is közelebb, én pedig hátrálni kezdtem.- Csak nehogy a végén a kis szerelmed ne téged válasszon.

-Fogd be Christina.- mordultam rá.

-Hölgyem! Legyen szíves távozni.- vette észre Chris mi is történik.

-Egy pillanat.- fordult el tőlem, majd pár cuccot felkapva az ajtó felé indult, de egy pillanatra megtorpant.

-Ezt még nem fejeztük be.- mondta majd távozott.

-Ez a nő beteg.- nézett utána Chris, majd a fiúkra koncentrált. Remek! Most, hogy minden a helyére állt, Christina fogja megkeseríteni az életemet. Mivel nem tudtam a futamra figyelni, ezért úgy döntöttem a legegyszerűbb, ha neki állok dolgozni. Az legalább eltereli a figyelmemet. Persze gondoltam ezt én, egészen addig, amíg rá nem találtam Vic Instagram profiljára, amit legalább fél órán keresztül nézegettem, amíg be nem követtem. Nem tudtam mi van vele, de az Instagramja is megállt működni. Te jó ég. Remélem jól van. Addig szenvedtem a gondolataimtól, hogy végül lecsuktam a laptopom és a futamot kezdtem figyelni, ami már az utolsó pár körnél járt. Szalad az idő. Beleraktam a táskájába a laptopot és vártam, hogy Max végre végezzen.

-Hű ez jó menet volt.- kapta le Pierre a fejéről a bukósisakot.

-Szerintem is.- pacsizott le vele Max.

-Valaki rád vár.- bökött az állával felém Alex, Max pedig követte a tekintetét.

-Diana.- lepődött meg Max mosolyogva és felém sietett.

-Szia.- öleltem át szorosan, ő pedig hasonlóan tett.

-Nem tetszett ez a divathét.- tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.

-És miért nem?- kérdeztem, miközben a karjaim még mindig a nyaka körül voltak.

-Pontosan tudod te azt Hamilton.- adott egy puszit a homlokomra és újra megölelt.

-Hiányoztál.- suttogtam a fülébe, majd ő is motyogott valami "te is nekem" félét és elengedett.

-Fel kell hívnom Vic-et.- mutatott egy kis szobára ahol csend volt.

-Hogy van?- kérdeztem kicsit félve a választól.

-Gyere és beszélj vele te is.- intett a fejével, én pedig követtem.

Leültünk a kanapéra, szorosan egymás mellé, hogy mindketten beleférjünk a képernyőbe. Max egyik karja a hátam mögött pihent, míg a másik tartotta a telefont.

-Szia.- kapta fel a telefont Vic.- sztok

-Szia. Hogy vagy?- kérdezte Max azonnal.

-Mostmár jobban, tegnap hazajöhettem.- mosolygott a kamerába.

-Örülök neki, hogy megmaradsz Vic.- nevettem és ő is hasonlóan hozzám tett.

-Ha te megmaradtál azok után, akkor én ezek után simán.- nevetett, az én arcomra pedig ráfagyott a mosoly.

-Azért inkább vigyázz magadra.- válaszoltam gyorsan.

-Miről beszéltek?- értetlenkedett Max.

-Még nem mondtad el neki?- lepődött meg Vic, én pedig csak megráztam a fejem és lehunytam a szemem.

-Mondjátok már el.- akadt ki Max, mikor már nem nevettünk tovább.

-Öhm. Nekem most. Azt hiszem dolgom van. Majd beszélünk!- integetett Vic a kamerába és meg sem várva, hogy elköszönhessünk kinyomta.

-Diana.- szólalt meg Max, mire összerándultam.- eddig is tudtam, hogy van valami amit nem mondtál el, de a húgomban előbb bíztál, mint bennem.

-Max. Nem! Csak nem egyszerű beszélnem róla.- fordultam felé.- Mikor a húgodnak elmondtam akkor ittam. Ha iszok minden sokkal könnyebb.

-Szeretném hallani!- jelentette ki, jelezve, hogy többet nem fogad el indokot.

-Mint tudod Lewis nem akarta, hogy a forma 1, vagy az autóversenyzés bármilyen részéhez is kötődjek.- kérdeztem, mire csak bólintott.- Lewis nem véletlen volt annyira dühös. Nem véletlen tiltotta meg, hogy beüljek a kocsiba. Na és persze nem véletlen ültem be.

-Di.- törölt le egy könnycseppet a szemem alól. A telefonomat megfogva bepötyögtem pár szót a keresőbe.

-Ez a képeken én vagyok.- mutattam felé egy teljesen összeroncsolódott autót.- Mikor 19 éves voltam, Lewis és én sokat versenyeztünk ketten, persze mikor senki nem volt a pályán. Lewis egyszer megpróbált megelőzni, de a kerekeink össze akadtak. Lewis megtudta tartani az autót, de én a falnak csapódtam.

-Diana.- teltek meg könnyekkel Max szemei.

-Csodával határos módon egész jól megúsztam. Persze eltört 3 bordám és félő volt, hogy letörik egy darab ami belefúródik bármelyik belső szervembe . Ez miatt két hónapig mesterséges kómában tartottak. Az egyetlen heg ami maradt az a combomon van. Az emberek nem tudták, hogy a képeken én vagyok, ezt nem hozták nyilvánosság elé, de Lewis magát hibáztatta. Amikor azt mondta az Andreassal való találkozás után, hogy alvás helyett menjünk el valahova az azért volt, mert a baleset után 1 évig pszichológushoz jártam.

-Sajnálom.- hajtotta le a fejét Max.- Mostmár én sem szeretném ha újra kocsiba ülnél.

-Max.- sóhajtottam nagyot.

-Nem Di. Haragudhatsz rám, de nem fogom megengedni.- rázta a fejét a könnyeivel küzdve.- És ha rajtam múlik egyik fiú sem.

-Nem mondhatod el mindenkinek!- háborodtam fel hirtelen.

-Akkor is megfogom akadályozni Di.- akarta megfogni a kezem, de csak elrántottam.

-Ne kezdd amit a bátyám.- néztem rá én is a könnyeimmel küzdve.

-Sajnálom.- sóhajtott nagyot, én pedig felpattantam és ott hagytam.