Lara POV:

Anyám, mint a nagykövet felesége nem lett volna köteles dolgozni, de hát ő nem bírt naphosszat otthon üldögélni, így szakmájához megfelelően keresett magának valamit. Még Magyarországon laktunk mikor elkezdett telefonálgatni. Még a főnöke is segített neki.

Anya zenei producer. Igen nők körében nem éppen elterjedt szakma, de anya jól csinálja.

Végül kapott egy vezető produceri állást egy zenei kiadónál. Nem tudtam melyiknél, mert nem beszélek velük sokat. Általában a szobámban gubbasztok, vagy úszok. Szívesen kiülnék az udvaron lévő nyugágyak egyikére, de tudom anyám azonnal letelepedne mellém és elkezdene mindenféle olyan dologról beszélni, amik engem a legkevésbé sem érdekelnek.

Így többnyire legjobb barátnőmmel Szandival beszélgettem skype-on. Elpanaszkodtam neki drága könyvem eltűnését is. 

Kopogtak és miután kellemetlenül kiszóltam anyám jött be és vidáman köszöntötte barátnőmet. Ők mintha valahogy jobban kedvelnék egymást, mint mi.

-Drágám volna kedved bejönni ma velem a munkahelyemre? Szerintem nagyon élveznéd - mosolygott - Otthon is olyan jól kijöttél a segédekkel és nagyon jó munkát végeztél minden nyáron meg hétvégéken amikor időt nem kímélve bejöttél segíteni...

-Anya elég - néztem rá mielőtt megered a nyelve, mint a Niagara - Nincs kedvem - fordultam el.

-Rendben - sóhajtott, majd kiment a szobából.

-Gonosz vagy vele - rázta Szandi rosszallóan a fejét.

-Na ne kezd te is! Tudod, hogy megszégyenített apám a BTS előtt?!

-Igen már elmesélted. De arról anyukád nem tehet.

-De igen, mert csak állt, mint egy cölöp - fújtattam, majd a körmömet kezdtem piszkálni.

-Szerintem egyszerűen csak nem bírod a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. Próbáld már meg kicsit élvezni, hogy ott vagy! Hisz mindig is el akartál menni oda, erre te meg csak otthon kuksolsz - vágta a fejemhez.

-Nem is igaz - háborodtam fel - Tegnap elkísértem a szüleimet arra az idióta fogadásra. Még a tévében is benne voltunk állítólag.

-Az csak egyszeri alkalom volt majdnem két napja - felelte - Azóta viszont ki se mozdultál.

-Mert hova menjek? - kérdeztem lenézően - Itt nincsenek barátaim.

-Azt mondtad, hogy Yun Oppának van egy veled egy idős lánya, nem?

-De őt sem ismerem! - emeltem égnek a kezeimet.

-Hát nem is fogod, ha nem ismerkedsz meg vele - mondta - Tudom, hogy nehéz ott lenni - nézett rám kedvesen - De el kell fogadnod és a legjobbat kihozni belőle.

Elmerengtem a szavain. Tényleg kezdtem unni magam itthon. 

Még beszélgettünk egy darabig, de mennie kellet, úgyhogy lelépett. Én pedig ott maradtam egyedül.

Másnap anyám megint megkérdezte elkísérem-e, és kelletlenül bár, de belementem. Nagyon elcsodálkozott, de látszott rajta, hogy örül neki.

Úgyhogy elindultunk.

Megálltunk egy épület előtt és bementünk. Anyát azonnal megrohamozták az emberek, de mielőtt bármilyen kérdésükre is válaszolt volna bemutatott és rábízott egy kedves arcú nálam kicsit idősebb lányra.

-Min Ji - mutatkozott be - De hívj csak Min Unnie-nak.

-Lara - mondtam.

-Anyukád azt mondta sokszor segítettél be náluk - indultunk el az ellenkező irányba, mint amerre láttam anyámat eltűnni egy halom emberrel együtt - De tudom téged nem produceri dolgok érdekelnek.

-Hát nagyon nem - ráztam a fejem.

-Nos most fogunk kiadni egy új albumot és hozzá nagyon sok a papírmunka. Tudom otthon te intézted a fotózást, de itt még egyelőre ezt kell csinálnod, ha nem gond.

-Dehogy - feleltem - Megértem.

-Jó - mosolyodott el - De a fotózás nem itt lesz, úgyhogy induljunk is, mert a banda már ott van.

-Oké - feleltem és ekkor láttam meg, hogy hova is megyünk. Min Unnie egy csapatért ment fel, akik biztos stylist-ok meg fodrászok voltak, és már mentünk is vissza a parkolóba, majd elhajtottunk. Ki tudja hova...

Namjoon POV:

Idegesen várakoztunk. Nem értettük mi történhetett, hogy hol vannak a fodrászaink, a sminkeseink... Azt mondták már elindultak, de nekik eleve hamarabb kellett volna itt lenniük, mint nekünk... Na mindegy...

Végre nyílt az ajtó és bejött a kis helyiségbe a személyzetünk. Azonnal munkához láttak és elmesélték, hogy a vezető producer lányára kellett ennyit várniuk.

-Micsoda? - döbbent le Min Yoongi - Na az ilyet nagyon nem bírom - rázta a fejét, mire a fodrász, aki éppen a haját hozta rendbe ráparancsolt, hogy ne mozogjon - Azt hiszik ezek mindent megtehetnek?

-Nyugi már - csitítottam - A lényeg, hogy már itt vannak.

Jimin lett kész elsőnek, így ő ment be először fotózkodni.

Mint mindig utolsónak vállalkoztam, mert addig is pihenhettem. 

Aztán én is sorra kerültem. Megcsinálták a hajam, a sminkem, felvettem a ruhát is, amit a stylist megigazgatott, és már mentem is.

-Jó napot Noona - hajoltam meg a fotós lány előtt, aki szintén köszöntött, majd leültetett mondván mindjárt kezdi.

Egyszer csak megjelent valaki az ajtóban.

-Min Unnie sürgősen hív a főnök. Azt üzeni nem érdekli mit csinálsz azonnal menj oda.

-De ő az utolsó legalább hadd fejezzem be - kérte, de a másik lány ragaszkodott hozzá, hogy azonnal menjen.

-Ajj - mondta a fejét fogva. Nem tudta eldönteni mi legyen. A bandának más dolga is volt.

-Lara! - kiáltott fel hirtelen Min Noona, mire döbbenten néztem rá - Hívd ide - sürgette a másik lányt.

Be kell valljam nagyon megörültem. Hátha ugyanarról a Laráról van szó.

És igazam volt. Ő jelent meg az ajtóban.

-Igen? - kérdezte, majd mikor észrevett láttam a döbbenetet az arcán.

-Lara elhívott a főnök - lépett hozzá és a kezébe nyomta a fényképező gépet - Be tudnád fejezni? Itt vannak a koncepciók - mutatott az asztalra - És ha visszanézed az eddigieket, akkor már tudni fogod mit kell csinálni. Menni fog? - kérdezte tőle.

-Persze - felelte - Menj csak.

-Köszönöm - mondta hálásan, majd eltűnt.

-Szia! - köszöntem neki mosolyogva.

Látszott rajta, hogy kissé zavarba jött, de gyorsan összeszedte magát és visszaköszönt.

-Na akkor nézzük - lépett az asztalhoz és a rajta lévő papírokat kezdte el tanulmányozni.

Felálltam és odaléptem hozzá.

-Tudok segíteni? - kérdeztem, de ő rám se pillantva megrázta fejét, majd felsóhajtott - Tudom hogy kell csinálni - nézett rám - Ülj vissza jó? Máris kezdem.

-Oké. Te vagy a főnök - ültem vissza, majd hirtelen eszembe jutott valami - Nálam van a könyved.

Erre hirtelen megperdült és döbbenten nézett rám.

-Nálad van? Hála a jó égnek azt hittem már sose lesz meg - könnyebbült meg mosolyogva - Itt van?

-Nem - húztam el a számat - Sajnos nem tudtam előre, hogy itt leszel.

-Oh - szontyolodott el, majd elkezdte nézegetni az eddigi képeket - Oké akkor kezdjük - térdelt le egyik lábával én pedig elhelyezkedtem és már kezdtük is a munkát. 

Folyamatosan adott instrukciókat, hogyan üljek, milyen arcot vágjak és néha direkt vicces pofákat vágtam csakhogy megnevettessem. Ilyet mással még nem csináltam, de jól esett hallani a nevetését, mert engem is mosolygásra késztetett.

-Legyél már kicsit komolyabb - nevetett újra, amikor megint grimaszoltam egy vicceset - Így sose leszünk kész.

-Oké főnök - tisztelegtem a kezemmel, amire megint elmosolyodott. Édes mosolya volt. 

Még kattintott párat majd mellettem megállva elkezdte nézegetni őket.

Hirtelen kinyújtottam a kezem, és leültettem magam mellé. Kicsit meglepve nézett rám, de rögtön el is pirult, majd elfordította a tekintetét és megmutatta a képeket.

Egytől egyig mind remek volt. Még a többiekénél is. 

-Rendkívül ügyes vagy - dicsértem meg, mire megint elpirult.

Lara POV:

Nem számítottam rá, hogy Namjoon lesz ott, amikor szóltak, hogy Min Unnie hív. Aztán mikor rám bízta a feladatot kicsit megijedtem ugyan, de közben örültem is, hogy pont én fotózhatom őt.

Amikor elmondta, hogy nála van a könyvem annyira megörültem, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna. Na de nyilván nem tettem. Az őrültség lett volna...

De mikor elkezdett megnevettetni egyszerűen nem bírtam ki mosolygás nélkül. Olyan mókás tud lenni. Meg aranyos... Szinte olvadoztam.

Elkezdtem visszanézni a képeket, de akkor meg lerántott maga mellé. A szívem akkorát dobbant, hogy félő volt kiugrik a helyéről. Zavarba hozott, de nagyon. Aztán ahogy belemerültünk a képek tanulmányozásába és megdicsért, már nem voltam zavarban és idegességem is elszállt.

-És megszoktad már? - kérdezte hátradőlve mikor már az utolsót is megnéztük.

-Mire gondolsz? - kérdeztem.

-Az új várost.

-Nem nagyon volt még alkalmam szétnézni - vontam vállat.

-Ez most komoly? - kérdezte döbbenten - Még csak nem is mentél el körbenézni se semmi?

-A-a - ráztam a fejem - Nem ismerek itt senkit - vontam vállat nem törődően, mintha úgyse bánnám.

Egy kis ideig csendben ült, majd megszólalt.

-Úgyis össze kell futnunk, hogy odaadjam a könyvet. Viszont nem tudlak körbevezetni a városban sajnos - húzta el a száját - De valami mást kitalálhatunk. Rossz lehet egyedül egy új helyen.

-Kösz - néztem rá hálásan, majd felálltam - De gondolom a BTS leader-e elfoglalt ember - állt fel ő is - Nem kell szánalomból kitalálnod valamit. Miattam aztán ne aggódj.

Már nyitotta a száját tiltakozásra, amikor kinyílt az ajtó és Suga dugta be a fejét.

Mikor észrevett megdöbbent.

-Áh már értem miért vagy bent kb kétszer annyi ideig, mint mi együtt összesen. Gyere már dolgunk van - intett a fejével, majd elment.

-Menjél - mutattam az ajtóra - Dolgotok van.

-Legalább egy elérhetőséget adj meg - mondta - A könyved hiányol.

-Szóba áll veled? - játszottam a döbbentet - Senkivel nem szokott még a legjobb barátnőmmel sem.

-Azért mert engem szeret - mondta játékos mosolyával, amitől megint csak olvadni kezdett a szívem, majd elővettem egy tollat és egy fecnire felírtam a számom.

-A könyvemnek üzenem, hogy kitartás, hamarosan otthon lesz - nyújtottam át.

Ahogy elvette a keze hozzáért az enyémhez, amitől jól eső bizsergés futott végig a karomon.

-Örülni fog, hogy hallhat rólad - hajolt meg, majd elment.