Summer hirtelen riadt fel álmából. Szemei kipattantak és reflexszerűen pillantott maga mellé, de Nadianak nyoma sem volt. Most hogy ő és a bérgyilkos is itt rejtőzködtek a védelmi házban, újra kellett osztani a szobákat. Carter Jimmyvel, Káin Christiannel lakott együtt.

A lány sóhajtva tápászkodott fel a matracról, majd az ablakhoz sietett és onnan nézett kifele. A holdfény erősen világította meg arcát.

-Rémálmok? - szólalt fel egy rekedtes hang a szoba végében. A lány összerezzent és ijedten fordult meg az alak felé. A bérgyilkos egy pimasz mosollyal az arcán lépkedett felé, kezében egy pohár whiskyt tartott.

-Hogy jutottál be? - vonta fel szemöldökét Elizabeth, miközben próbálta szabályozni eszeveszettül kalapáló pulzusát.

-Az ajtón. - felelte Káin hanyagul. - Még aludtál, amikor besurrantam.

-De miért?

-Csak gondoltam rád nézek. - vont vállat a férfi és közelebb sétált Summerhez. - Még meg sem beszéltük az Hugo Garcias ügyet.

-Nincs semmilyen Hugo Garcias ügy. - felelte a lány ellenségesen, miközben sietősen megkerülte a férfit és ő is öntött magának egy pohárral. Erőtlenül támaszkodott az asztalnak, háttal neki, és egy mély levegőt vett. - Azt hittem meghaltál. - motyogta maga elé Elizabeth és szíve összeszorult az emlék hatására.

-Csak nem meggyászoltál? - szólalt fel mögötte Káin. - Talán még is szeretsz engem. - suttogta a lány nyakhajlatába, mire ő hevesen fordult szembe vele.

-Csak magamat szeretem. - nézett bele Summer ridegen a bérgyilkos szemeibe. - Nem tudom hogy élted túl, de remélem nem hozod rám a bajt. - sziszegte fogai között. - Azt mondtad, hogy menjek a bankba, mert ott lesz Carter és vele biztonságban leszek. Hallgattam rád, hónapokig konkrétan ki sem mozdultam abból a kibaszott pöcegödörből, mert játszottam az áldozatot. De már kurvára elegem van, szóval miután túl vagyunk ezen a melón, én lépek. - jelentette ki remegő ajkakkal, ellentmondást nem tűrő hangnemben. - És ha megint rám hozod a mexikói kartellt, akkor nagyon magjárod.

-Emiatt nem kell aggódnod Lizzie. - vigyorodott el hátborzongatóan Káin, majd felhúzta ingujját bal karján. Alkarján egy tetoválás húzódott, ami egy koponyát ábrázolt jaguár irhában. Hugo Garcias bandájának jelképe volt. - Azt kérdezted, hogy menekültem meg. Hát így. Én is a banda tagja vagyok.

-Tessék? - vonta fel szemöldökét a lány hitetlenül. - Beléptél a mexikóiakhoz?

-Nem volt más választásom. - csóválta meg fejét a bérgyilkos. - Alkut kötöttem velük. Az elmúlt pár hónapban Garciasnak dolgoztam.

-Az...-dadogta Summer zavarodottan. - Az te voltál? Az FBI vérdíjat tűzött ki a fejedre.

-Nem az enyémre. - nevetett fel a férfi. - Csak egy fantoméra, aki az elmúlt hetekben kilenc gyilkosságért volt felelős.

-Nem hiszek neked. - rázta meg fejét a lány. -Soha nem állnál a mexikóiak szolgálatába.

-Szívem, a játékszabályok megváltoztak, mikor Hugo elkapott minket. Csak úgy tudtam életben maradni, ha az ő parancsait követem. Ő meg mondja, hogy kit öljek meg, én pedig megteszem. Cserébe ő kiment a szarból, hogyha szorul a hurok.

-Gyáva. - pillantott fel Summer dühösen az előtte álló alakra.

-Jajj Lizzie, úgy teszel, mintha te nem ezt tetted volna. - billentette oldalra Káin fejét.

-Inkább halnék meg, minthogy Hugo Garcias nevében öljek. - mondta lekicsinylően, mire a bérgyilkos gúnyosan nevetett fel.

-Egyszer majd megérted, hogy miért kötöttem alkut vele. - felelte a férfi és gyengéden végigsimított a lány arcán. - Remélem akkor megbocsájtasz.

-Nincs miért a bocsánatomért esedezned. - nézett bele Summer keményen Káin zöld szemeibe. - Nem érdekel, hogy mit csinálsz és nem érdekelsz te sem. - az orvvadász ennek hallatán egy önelégült mosolyra húzta ajkait.

-Akkor miért sirattál meg, amikor azt hitted, hogy meghaltam? - kérdezte magabiztosságot sugárzó tekintettel. - Beszéltem a többiekkel, és egyikük sem érti, hogy miért törtél össze az elrablásodtól, hogyha szándékosan voltál itt.

-Szimplán féltem, hogy a mexikóiak utánam jönnek.

-Ismerlek már téged Elizabeth. - harapta be ajkait Káin. - Sose mutatod ki, ha félsz. És az a szöveg is elég gagyi, hogy az elmúlt pár hónap csak színjáték volt. Ideje beismerned magadnak az érzelmeidet. - Summer lesütötte pillantásait, mire a férfi gyengéden emelte meg fejét állánál fogva. A lány dühösen préselte össze száját.

-Nekem nincsenek érzelmeim. - jelentette ki mereven, hangja kimért volt.

-Még Carter iránt sem? - kérdezte Káin pimaszul. Elizabeth nem válaszolt. Szótlanul sütötte le tekintetét, majd hátat fordított a férfinak és kimérten sétált vissza az ablakhoz. Gondterhelten meredt az előtte elterülő tájra. Nyilvánvaló volt, hogy még mindig van valami közte és Aiden között. Miután a fiú elhagyta őt, egyiküknek sem sikerült lezárniuk kettejük kapcsolatát. És most, hogy újra találkoztak, a sebek feltépődtek és az érzelmeik fellángoltak. Summer szerette volna visszakapni azt a Cartert, akibe pár évvel ezelőtt beleszeretett, de ahogy teltek a napok, úgy halványodott el ennek a vágynak a beteljesülése is.

-Tudod jól, hogy mit érzek iránta. - felelte végül a lány ajkait harapdálva és óvatosan a férfira pillantott, aki most már mellette helyezkedett el.

-Tudom. - dünnyögte Káin rekedtes hangon. - És irántam...-kezdett bele mondatába és zöld íriszeit egyenesen Elizabethre vezette. - ...érzel valamit?- Summert váratlanul érte a kérdés. Meglepetten tekintett fel a bérgyilkosra.

-Szeretni? - vonta fel szemöldökét. - Nem. - rázta meg fejét és halkan felhorkantott. - De annyi ideje ismerjük már egymást, hogy valamilyen szinten kötődöm hozzád. Talán a tolvajbecsület. - mondta Summer és egy félmosolyra húzta ajkait. - Vagy bajtársiasság. - Káin követte a lány példáját, majd szótlanul meredt maga elé. Elizabeth szeme sarkából figyelte a férfit. Hosszabb barna haja belelógott arcába, amit pár napos borosta fedett. Orra hegyes volt, állkapcsa markáns.

A lány elgondolkozva támaszkodott neki az ablakpárkánynak. Fáradt volt, de ahogy az eddig eltelt éjszakákon, ma sem tudott volna nyugodtan aludni. Félt lehunyni szemeit, mert akárhányszor ellepte őt a sötétség, csak Káint látta, ahogy Hugo Gracias meghúzza a ravaszt és a halálba küldi a férfit.

Pár hónappal azután, hogy Aiden lelépett, Káin és Summer újra találkoztak. A lány pénz hiányában volt, a férfinak meg partner kellett a következő akciójához, így kötöttek ki egymás mellett.

Cigifüst és alkohol szaga keveredett a levegőben. Az ír kocsma kikupálódott azóta, mióta Liz utoljára ott járt. Az ismerős barna boxokban hemzsegtek az emberek, az épület falai zöldben pompáztak. A lány a bárpulthoz sétált és megkocogtatta az előtte álló férfi vállát. Az alak értetlenül fordult hátra, de mikor meglátta Summert, zöld szemei felcsillantak.

-Nocsak, nocsak. Ki tért vissza közénk. - mosolyodott el gúnyosan és belekortyolt italába. - Már kezdtelek hiányolni, Elizabeth.

-El is hiszem. - mondta szarkasztikusan és lehuppant Káin mellé. - A szokásosat kérném. - fordult a csaposhoz.

-Na hát! - kiáltott fel az öreg férfi boldogan, és egyből a párhoz sietett. - Te itt? Milyen régen láttalak már!

-Az elmúlt időszakban Lizzie elég elfoglalt volt. - szólt közbe a bérgyilkos.

-Hát azt vettem észre! - csapott vidáman a pultra a férfi, majd kezébe vette az eddig vállán lógó rongyát. - Legutoljára azt csiripelték a madarak, hogy hozzámégy Aiden Carterhez.

-Nos, igen. - húzta el száját a lány. - Az a terv kicsit befuccsolt. Pár héttel ezelőtt szó nélkül lelépett.

-Azt mondjuk nem csodálom. - dünnyögte Káin somolyogva, mire Conor, a pultos mérgesen vert rá a férfi kezére.

-Ilyet ne is mondj fiam! - krákogta szigorúan kémlelve a bérgyilkost. - Örülnél, ha egy olyan lány, mint Summer várna téged haza. Talán kevesebb felesleges rizikót vállalnál. - Elizabeth nevetve pillantott fel Káinra, aki teljesen lefagyott Conor mondandójától. - Nézd meg, ilyenkor bezzeg nem nagy a szája. - heccelte tovább az öreg a férfit, aki csak szemforgatva emelte ajkaihoz az üveget.

-Haha. - mormogta a bérgyilkos gúnyosan. - Viccet félretéve, sajnálom, hogy Aiden lelépett. - tekintett rá Sumerre, aki erre egy halvány mosolyt küldött felé.

-Nem gond, tényleg. - dünnyögte inkább magának, mint nekik. - Gondolom rájött, hogy csak kihasználtam a pénzéért.

-Biztos, hogy csak a pénz miatt voltál vele? - pillantott kérdően Lizre a csapos és egy pohár whiskyt csúsztatott a pulton felé. - Eddig mindig egy hónap alatt lerendezted ezeket a balfékeket. Most meg mennyi ideig is voltatok együtt? Egy évig, két évig?

-Körülbelül másfél évig. - felelte a lány, miközben poharával játszadozott. Káin figyelmesen hallgatta a beszélgetést. - De nem volt komoly.

-Körbeutaztátok a félvilágot. - vágta rá Conor erélyesen.

-Igen, és élveztem. Nagyon. - szólalt fel Summer. - De vége van, szóval csak szeretném minél hamarabb lezárni magamban ezt az egészet. - tekintett végig komolyan a két férfin. - Inkább meséljetek ti. Látom Conor új tetoválást csináltattál.

-Bizony ám. - bólintott lelkesen az öreg, majd felhúzta ingujját és büszkén mutatta meg a többieknek új szerzeményét. - Felismeritek? - vonta fel kérdően szemöldökét.

-Mintha láttam már volna valahol. - dünnyögte Summer, ahogy végignézett a jaguárbőrbe bújtatott koponyán. - De nem, hirtelen nem ugrik be, hogy hol találkoztam már vele.

-Nekem sem. - rázta meg fejét a bérgyilkos. - De nagyon jó lett Conor, azt el kell ismernem.

-Köszönöm. - mosolygott végig a két fiatalon a pultos.

-Jajj tényleg! - kiáltott fel hirtelen Elizabeth és Káinhoz fordult. - Tőled még meg sem kérdeztem, hogy van-e számomra valami melód.

-Jelenleg nincs. - felelte a férfi. - De ez még változhat. - mondta és mosolyogva biccentett Conor felé. - Öreg, te tudsz valamit?

-Reméltem, hogy megkérdezed. - nevetett fel a csapos és közelebb hajolt az előtte ülőkhöz. - Ugyanis biztos forrásaim vannak, amivel nagyot kaszálhattok mindketten.

-Zene füleimnek. - vigyorodott el Káin és Summerrel cinkosan összenéztek.

A következő estén Summer egy sötét dohos szobában ébredt. Feje lüktetett a fájdalomtól, kezei a falhoz voltak bilincselve. Elméje egyből kitisztult és ijedten nézett végig a helyiségen, a pánik kezdte elönteni egész testét.

Egy apró sóhaj hagyta el száját, mikor megpillantotta a vele szemben fekvő alakot.

-Káin. - suttogta és próbálta felébreszteni a bérgyilkost, de a férfi nem mozdult. - Káin! - mondta Elizabeth egy fokkal hangosabban, de még mindig nem kapott semmi reakciót válaszul. Megpróbált minél távolabb elrugaszkodni a faltól, majd mikor sikerült, egy aprót rúgott bele a férfiba. - Alexander! - kiáltott fel idegesen, ami végre hatásosnak bizonyult. Káin kinyitotta szemeit, majd álmoskásan meredt a lányra.

-Már mondtam, hogy ne szólíts így. - mormogta rekedtes hangon, mire Summer csak megforgatta szemeit.

-Ennél most vannak komolyabb dolgaink is. - sziszegte a lány fogai között és jelzésképpen összerázta a kezein lévő láncokat.

-Mi történt velünk? - kérdezte a férfi, ahogy végig tekintett a helyen.

-Az egész egy csapda volt. - mormogta Elizabeth az orra alatt. - Hugo Garcias tudta, hogy jövünk és hogy a pénzére pályázunk.

-De honnan? - ráncolta össze homlokát Káin elgondolkozva, majd egy pillanat alatt ült ki arcára a döbbenet. - Az a mocsadék Conor! - kiabálta dühösen.

-Conor? - értetlenkedett a lány.

-Ki adta nekünk a tippet, hogy Garcias után jöjjünk?

-Hát...Conor. - felelte Summer. - De nem hiszem, hogy képes lenne elárulni minket.

-Kivéve, ha az élete múlik rajta. - vágott bele a lány szavába a bérgyilkos. - Már tudom honnan volt annyira ismerős az új tetkója. Az a jaguár a mexikói kartell jelképe. Minden banda tagnak olyan van.

-Vagyis akkor ő is egy közülük. - suttogta maga elé Summer lesokkolva.

-Ezt elbasztuk. - sóhajtott fel a férfi idegesen és szabad kezével beletúrt barna hajába.

-Ki kell jutnunk innen. - nézett rá a lány kétségbeesetten és próbált megszabadulni a láncoktól. - Neked szabad az egyik kezed. Nem tudod kiszabadítani a másikat? - kérdezte.

-Nem hiszem. - mormogta a bérgyilkos frusztráltan. -Túl szoros.

-Az enyémek is. - sóhajtott fel Elizabeth idegesen. - Sehogy sem jönnek le.

-Nincs nálad véletlenül megint az a híres nevezetes hullámcsattod? - pillantott rá reménykedve a férfi.

-Nem, mert nem számítottam rá, hogy ma még bűvészmutatványokat is véghez kell hajtanom. - förmedt rá Summer frusztráltan.

-Ezért most nehogy már én legyek hibás! - kelt saját maga védelmére az orvvadász. - A mexikói kartell túl nagy falat ahhoz, hogy csak olyan könnyedén kiosonjunk tőlük egy táskányi pénzzel.

-Pedig milyen jó terv volt.

-Az volt. - értett egyet a férfi. - Kár, hogy azelőtt elkábítottak minket, minthogy betudtuk volna fejezni.

-Nem kellett volna idejönnöm. - sóhajtott fel Summer, tekintete megbánásról tanúskodott. - Azt hittem a pénz majd megoldja minden problémámat, de tévedtem. Aident kéne megtalálnom, nem veled meglopni Hugo Garciast, a legvéresebb drogbárót.

-Sajnálom, hogy belerángattalak. - pillantott fel Káin őszintén Elizabethre.

-Én rángattam bele magamat. - nézett bele szomorúan a férfi zöld szemeibe. - Mindig én rángatom bele magam a bajba.

-De talán könnyebb lenne, ha nem egy bérgyilkos lenne a társad.

-Nos igen, azért az megkönnyítene mindent. - mosolyodott el halványan Summer. - De nem panaszkodom. Lehetne rosszabb is.

-Mint például, hogy kinyír minket a mexikói kartell? - vonta fel szemöldökét Káin keserűen.

-Nem, azt nem hagyom. - dünnyögte maga elé Elizabeth, majd ülésből feltápászkodta magát térdelőpózba. -Van egy ötletem. -mondta és minél közelebb próbált Káinhoz kúszni, miközben a bilincs élesen vájt bele csuklójába. Kezeit háta mögé feszítette a láncok hatására, lapockái már összeértek. Úgy hajolt előre a férfihoz. - Gombold ki az ingem a szabad kezeddel! - utasította, mire a bérgyilkos szemöldöké felszaladt homlokáig.

-Tessék? - meglepetten tekintett fel a lányra, mintha rosszul hallotta volna, amit mondott.

-Csak csináld amit mondok! - förmedt rá a lány dühösen. - Nem hiszem, hogy a csuklóm még sokáig bírja.

-Oké, csinálom. - bólintott Káin és jobb kezével elkezdte kifejteni Summer blúzát. - És most?

-Nyúlj be a melltartómhoz.

-Ez most valami ,,mindjárt meghalunk, éljük ki a szerelmünket" pillanat? - dünnyögte Káin, mire jutalma egy dühös pillantás volt. - Nyugi, rajta vagyok. Bármi is ezzel a terved. - motyogta végül, majd úgyis tett.

- Érzed az alján lévő merevítőt? - kérdezte Summer, miközben próbálta ő is követni az eseményeket.

-Asszem igen. - bólintott a férfi és végighúzta ujjait a kemény anyagon.

-Oké, akkor szedd ki.

-Mégis hogy? - ráncolta össze homlokát.

-Te vagy a bérgyilkos, megoldod. Csak siess, nincs sok időnk.- - felelte a lány siettetve. - Felfele húzd, a közepén. Úgy sikerülni fog.

-Ha te mondod. - mormogta a férfi, majd próbálta kivarázsolni a merevítőt az anyagból. Félkézzel terelgette végig a drótot és egy apró sóhaj hagyta el száját, mikor megpillantotta az ezüstös darab végét. - Sikerült. - örvendezett és mosolyogva pillantott fel Summerre, akitől csak alig pár centiméterre helyezkedett el.

-Végre. - vigyorodott el Elizabeth is és próbált még közelebb férkőzni a férfihoz.

-Remélem semmi illetlen helyen nem érintettelek meg. - suttogta a bérgyilkos, miközben már közel járt ahhoz, hogy megszerezze a merevítőt.

-Ezt majd később megbeszéljük. - mondta a lány ajkait beharapva. - Először éljük ezt túl.

-Egyetértek. - motyogta Káin és felnevetett, mikor már kezében tarthatta a fémdarabot. Fogaival harapta le végét, így még élesebbé téve, majd jólesően felsóhajtott, mikor a kulcslyukba helyezés után a bilincs kattant egyet és lehullott kezéről.

-Egy isten vagy. - lelkesedett Summer vidáman és büszkén nézett végig a férfin. - Na most szabadíts ki engem is.- Káin tette, amit a lány mondott. Pár pillanat múlva már Elizabeth is megszabadult a láncoktól. - Na gyere menjünk! - ragadta meg a férfit, de ő ellenállt neki. Az ajtón keresztül léptek és beszéd hangjai szűrődtek ki, a mexikóiak egyre csak közeledtek. - Mit csinálsz? - kérdezte Liz értetlenül.

-Csak te mész, én addig feltartom őket.

-Nem. - csóválta meg a lány fejét. - Nem hagylak itt.

-De igen! - emelte meg most már hangját a bérgyilkos. - Conor azért csalt minket csapdába, hogy Hugo Garcias megszerezzen engem magának. Engem, nem téged.

-Ez hülyeség. - nevetett fel Elizabeth hitetlenül. - Ha itt maradsz, akkor megöl téged.

-Tudom. - suttogta Káin és egy lépést előre tett Summer felé. - De te még meg menekülhetsz. - gyengéden simított végig a lány arcán, aki kétségbeesett tekintettel pillantott fel rá. Káin komolyan beszélt, Liz szemeiben apró könnycseppek csillogtak. Az ajtókilincse lenyomódott. A bérgyilkos egy szempillantás alatt ért oda, hogy elbarikádozza a bejáratot. Mikor a túl oldalt ezt észrevették, a kint lévő katonák spanyolul kezdtek el kiáltozni. Elszabadult a káosz, tudták, hogy rabjaik szökésben vannak. - Menj! - utasította a férfi és a szobában lévő ablakhoz sietett, ami az udvarra vezetett.

-Nem! - ellenkezett a lány zokogva. - Akkor itt maradok veled.

-Sajnálom Lizzie. - motyogta a férfi, majd egy könnyed mozdulattal vette Summert vállára és rakta ki az ablakon, amit az előbb sikerült betörnie.

-Alex! - kiabálta a lány hisztérikusan. - Alex ne merészeld! - megragadta a férfi karját és elkezdte őt is kihúzni magával. Nem volt hajlandó elengedni őt. - Gyere velem. - kérlelte elszoruló hangon.

-Nem tehetem. - rázta meg fejét Káin, tekintete szomorúságot tükrözött.

-Alex, te vagy az egyetlen aki maradt nekem. - zokogott Elizabeth kétségbeesetten. - Nem veszíthetlek el.

-Sajnálom. - mondta a bérgyilkos és lesütötte tekintetét. - De csak így menekülhetsz meg. - suttogta és még utoljára ölelésébe vonta a lányt, ahogy kinyúlt az ablakon, de a fal alul elválasztotta őket egymástól. A mexikóiak idegesen dörömböltek az ajtón, nem sok kellett hozzá, hogy betörjenek.

-Nem veszíthetlek el. - dadogta Summer rekedtes hangon, arcán patakozva folytak le könnyei.

-Holnap pontban délkor a St Lawrence bankban ott lesz Aiden. Ki akarják majd rabolni a bandájával, de ha odamész nem fognak bántani. Vele és Sanchezzel biztonságban leszel.

-Hogy mi? - ráncolta össze homlokát a lány értetlenül.

-Holnap délben, St. Lawrence bank. -- ismételte el magát Káin. - Most pedig fuss! - utasította lányt, de Liz még mindig nem mozdult. Hirtelen ragadta meg, hogy egy utolsó csókot leheljen ajkaira.- Fuss Summer. - suttogta a lány ajkaira, majd ellökte magától és az éppen akkor betörő mexikóiakhoz lépett. Az élükön Hugo Garcias volt, aki nem habozott. Egy szemrebbenés nélkül lőtte le Káint, Elizabeth szeme láttára.