Az ember mindig ideges, ha kihallgatáson vesz részt. Akkor is ha ártatlan és akkor is, ha bűnös. Az emberi természet ilyen, néha a legegyszerűbb helyzeteket is túl tudja gondolni.

Robert Thompson kávéval a kezében ült le a székre és egy hangos puffanás rázta meg a teret, ahogy a hatalmas nagy aktaköteget az asztalhoz vágta. Aztán halál nyugodtan kezdte el lapozgatni a dokumentumot, minden egyes oldalt alaposan áttanulmányozva. Mesterien használta a csendet, tudta hogyan lehet fokozni vele a feszültséget.

Még utoljára megigazította nyakkendőjét és tekintetét az előtte ülő lányra emelte. Perceken keresztül csak próbált valami érzelmet leolvasni az arcáról és megfejteni a gondolatait. Summer ridegen állta az ügynök pillantásait, egy izma sem rándult meg.

-Tartalmas történelmed van, meg kell hagyni. - szólalt fel végül Thompson és belekortyolt még gőzölgő kávéjába. Megunta a formalitást, így letegezte a lányt. Summer nem válaszolt, makacsul szegezte fel fejét. A nyomozó tudta, hogy őt nem lesz olyan könnyű megtörnie. - Szeretnél mesélni róla? - vonta fel szemöldökét kérdően.

-Nem. - felelte szűkszavúan Liz.

-Hát jó. - vont vállat a nyomozó és összecsukta az aktát. - Akkor térjünk rá a lényegre. - egy fotót húzott elő az előtte heverő lapok közül és egyenesen Summer felé tartotta.

-Felismered azt a férfit? - kérdezte az FBI-os és a képen lévő alakra mutatott. 

Káin volt az.

-Nem. - mormogta Elizabeth, szinte rá se nézve a fotóra.

-Biztos? - pillantott fel Thompson a lányra és ajkain megbújt egy sunyi mosoly. - Ugye tudod, hogy a hamis tanúzás is büntetendő? És a rendőrség vagy szövetségi nyomozók félrevezetése is.

-Szerintem ez a pár év nekem már nem számít. - dünnyögte Summer és egy gunyoros vigyorra húzta száját. - Amúgy meg az igazat mondom. Nem tudom ki ez. - Robert Thompson beletőrődően bólintott egyet.

-Akkor itt valami nem stimmel. - elgondolkozva csücsörített egyet, majd egy hatalmas sóhaj után eltette a fényképet. Egy újat húzott elő. - Mert tudtommal az te vagy. A másik pedig az ismeretlen féri. - bökött rá a nyomozó a képen lévő két alakra, ahol a Káin és a lány éppen valami fontos dolgot ecsetelt egymással.

-Jó, lehet valahol találkoztam már vele. - helyesbített Summer. - De maga is elegyedett már szóba ismeretlen  emberekkel. Ez nem bizonyít semmit.

-Tudod Elizabeth, én szeretnék neked hinni. - nézett végig a lányon az FBI-os. - De szerintem még most sem mondod az igazat. Legalábbis én nem úgy látom. - Thompson előhúzott egy újabb képet, amin Káin és a lány csókolóztak. - Én nem így szoktam kezelni az ismeretlen embereket. - ironizált az ügynök, mire Liz csak megforgatta szemeit.

-Mit akar tőlem? - kérdezte és kezeit távolságtartóan keresztbe fonta.

-Csak egy-két apróságot. - válaszolta a férfi. - És ki tudja...?-emelte fel tekintetét a lányra. - Talán pár évvel kevesebb lesz a büntetésed.

-Még nem ítéltek el. - vágott közbe Elizabeth.

-Igazad van, még nem. - értett egyet a szövetségi. - De ha engem kérdezel, ne nagyon reménykedj. Túl jó nyomozó vagyok és rengeteg bizonyíték gyűlt össze ellened. Szóval jobban tennéd, ha abba hagynád a makacskodást és segítenél nekem egy picikét. - grimaszolva mutatta fel kezét, és összehúzta hüvelyk és mutató ujját, amik éppen csak nem értek össze, hogy mutassa mennyire kevés segítségre is lenne szüksége. - Mindkettőnk munkáját megkönnyítenéd.

-A neve Káin. - felelte végül a lány. - Még pár évvel ezelőtt ismertem meg.

-Várj, álljunk meg egy pillanatra! - szakította őt félbe Thompson. - Azt mondod, hogy ő Káin? A mexikói kartell bérgyilkosa?

-Egy szóval sem mondtam, hogy bérgyilkos. - felelte Summer és gyanakodva méregette az előtte ülő FBI-ost. -Honnan tudja mindezt?

-Kérlek. - a szövetségi idegesen fújtatott egyet. - Mindenki ismeri a szóbeszédeket, amik Káinról keringenek. Főleg mostanában szolgált rá a hírére. Az elmúlt félévben egy tucatnyi embert ölt meg rivális bandákból. A mexikóiak kezdenek az élre törni.

-És ehhez nekem mi közöm? - vonta fel szemöldökét a lány.

-Névtelen szemtanúk láttak téged is, ahogy hat hónappal ezelőtt segítettél ennek a férfinak ellopni egy értékes dokumentumot. - nézett végig Robert Thompson szigorúan a foglyon. - Azt szeretnénk vissza kapni.

-Ah, hogy innen fúj a szél! - csattant fel Summer, majd gúnyosan nevetett fel. - Maga William Benette embere, igaz? - hajolt közelebb a férfihoz. - A tégla az FBI-ban. - suttogta, hogy csak ők ketten hallják.

-Tessék? - ráncolta össze homlokát a szövetségi értetlenül. - Hogy jön ide William Benette?

-Ugyan már. - forgatta meg szemeit a lány. - Ne játssza a hülyét Thompson ügynök. Tudom, hogy az íreknek dolgozik. És most vissza akarja szolgáltatni nekik a dokumentumot, amit Káinnal elloptunk tőlük.

-Mégis honnan veszed ezeket? - szólt közbe a férfi türelmetlenül. - És mi az, hogy az írektől loptatok?

-Kezd az agyamra menni. - dünnyögte Elizabeth nyugodtan.

-Ne szemtelenkedj, hanem válaszolj! - csapott az asztalra az FBI-os, mire a lány akaratlanul is, de össze rezzent. - Hogy a picsába jön bele William Benette a képbe? Én azt hittem George Lee-t loptátok meg.

-Kit? - vonta fel szemöldökét Summer. - Az meg ki?

-A főnököm. - felelte Thompson. - Az FBI vezérigazgatója.

-Na jó, ezt most nem értem. - mormogta a lány és elgondolkozva meredt maga elé. - Ki mondta magának, hogy ezt a George Lee-t loptuk meg?

-Hát ő. - pillantott fel a férfi Lizre frusztráltan. - És nekem osztotta ki az ügyet, hogy szerezzem vissza a dokumentumot.

-De hát mi nem őt loptuk meg, hanem William Benett-et. - vágott közbe Summer. - Nem értem a főnöke miért ezt mondta magának, mikor nem ez történt. - motyogta a lány, inkább magának, mint a nyomozónak. - Feltéve ha...-gondolkozva harapta be ajkait, majd hirteelen ragadta meg a nyomozó karját, mikor végre megvilágosodott. - Feltéve, ha ő a tégla. Ha ő William Benette embere.

-Hogy mi van? - ráncolta össze homlokát Robert Thompson értetlenül. - Most meg miről beszél? - Elizabeth mit sem törődött a férfi kérdéseivel, zaklatottan emelte rá pillantásait.

-Beszélnem kell Victoria Flynnel! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Most!

-Ki van zárva. - ellenkezett a szövetségi. - Itt nem te szabod a feltételeket.

-Nos, én meg addig egy szót sem szólok, amíg nem beszélhetek Victoria Flynnel. - felelte a lány ridegen. - Szóval eldöntheti, hogy egy óra múlva, - egy kis szünetet tartott, mielőtt folytatta volna. -vagy két hét múlva szedi ki belőlem, amit ki akar.

A fenyegetőzés úgy tűnt, megtette hatását. Robert Thompson, mikor már nem bírta állni Summer szigorú pillantásait, sóhajtva tápászkodott fel a székéről.

-Beszélhetsz Flynn ügynökkel. - szólalt fel végül. - De utána elmondasz mindent, hogy milyen dokumentumok vannak abban a kibaszott mappában. És hogy hol van most Káin. - mormogta, majd kisétált a kihallgatóból.

Pár perc múlva Victoria Flynn lépett be a terembe és úgy tett, mintha nem ismerné a lányt személyesen.

-A nevem Victoria Flynn ügynük. - mutatkozott be és ledobta magát a székre. - Hallom engem akart. - mondta és egy pimasz mosolyra húzta ajkait. A nő maga volt a ridegség és a szigor, bárhol jelent meg, a szobában lévő levegő fagyos lett és mindent átjárt valamilyen nyomasztó érzés. Orrát fent hordta, járása és megjelenése tekintélyt parancsoló volt. 

-Csak szeretnék csevegni. - felelte Summer és lazán hátradőlt székében. - Mint nő a nővel. - az FBI-os értetlenül vonta fel szemöldökét, de inkább úgy döntött. hogy nem firtatja tovább a dolgot.

-Itt vagyok. - válaszolta végül, de a lány megcsóválta fejét és óvatosan a sarokban megbúvó kamerára tekintett, majd le az előtte heverő apró mikrofonra. 

-Egy jó kávé mellett mindenről beszámolok. - mondta és Elizabeth szemeiben pajkosság csillogott, ajkain egy határozott vigyor húzódott. Victoria szigorúan méregette az előtte ülő alakot. Végül mérlegelte magában a dolgot és úgy döntött, hogy azt teszi, amit Liz mond neki.

-Jó, rendben. - egyezett bele és felpattant székéről. - De ne próbálkozzon be semmivel! - fenyegetőzött. - Több száz szövetségiügynök lófrál ebben az épületben. Nincs esélye meglógni.

-Oh, nem is terveztem. - tartotta fel kezeit Summer védekezően és gúnyosan felnevetett.

-Induljunk! - mormogta a nő, majd megbilincselte a lányt és úgy vezette ki a folyosókon lévő kávéautomatához. Szerencséjükre a helyiség azon része üresnek bizonyult, így nyugodtan tudtak beszélni négyszemközt. - Jézusom Summer, mit keresel te itt?- fordult hozzá Victoria frusztráltan. 

-Na igen, ez egy nagyon jó kérdés - felelte a lány. - A kis haverjaid kerestek fel engem, mert azt hiszik nálam vannak a dokumentumok.

-Tessék? De hát honnan tudnak a dokumentumról?

-Szerinted? - kérdezett vissza Elizabeth. - Benette az FBI-t használja fel arra, hogy visszaszerezze a dokumentumokat.

-Jézusom! - szörnyülködött a szövetségi és idegesen tűrt hátra egy kontyából kilógó tincset. - Ha ki tudódik, hogy segítettem nektek benne, akkor nekem annyi.

-Hát nekem már amúgy is annyi, szóval...  - húzta el száját a lány és megvonta vállát. - Nem tudnál valahogy kivarázsolni ebből a helyzetből?

-Megpróbálom. - sóhajtott fel a nő, mikor sikerült összeszednie gondolatait. - De az igazság az, hogy utána néztem és rengeteg bizonyíték van ellened. Azt meg tegyük hozzá, hogy te is ugyanolyan bűnöző vagy, mint Benette Nem szöktethetlek meg, mert a múltkor nekem dolgoztál.

-Hát kösz. - fújtatott a lány idegesen. - Akkor ezek szerint itt fogok rohadni életem végéig.

-Nem, azt azért nem hagyom. - ellenkezett Victoria. - Mikor megtudtam, hogy itt vagy beszéltem Sanchezzel. Amint a bíróságon kiszabják az óvadék összegét, ő kifizeti és kihoz téged innen. 

-Tényleg? - Elizabeth szemei boldogan csillantak fel.

-Persze. Elvégre te is a bandatagja vagy. - Summer mosolyogva vette tudomásul, hogy mégis csak sikerült kiérdemelnie Aidenék bizalmát. 

-És miután leteszik az óvadékot, mit kell tennem?

-Azután felőlem azt csinálsz, amit akarsz. - vont vállast a szövetségi. - Ha elszöksz, elszöksz. Megesik. 

-Király.  - motyogta Liz. - Király, király, király. - ismételte még el párszor elgondolkozva. - Akkor most térjünk a lényegre. - hirtelen kapta fel tekintetét a nőre. - Tudom, ki az FBI téglája.

-Mi? - először Victoria fel se fogta a lány szavait. - Tudod, hogy ki William Benette embere?

-Persze. - bólogatott hevesen Elizabeth. - A főnöke az, George Lee. - Flynn értetlenül ráncolta össze homlokát, mintha rosszul hallotta volna.

-Az nem lehet. - ellenkezett végül. - Mégis honnan veszed ezt?

-Hát...-kezdett bele Summer. - Először azt hittem, hogy Robert Thompson az, de aztán kiderült, hogy az a pasas nem más, mint csak egy szimpla idióta. - a szövetségi egy aprót bólintott, jelezve, hogy figyelemmel kíséri a lányt. - De Thompson azt hitte, hogy Lee-től loptuk el dokumentumokat. Nem is tudta, hogy az íreknek köze van ehhez az ügyhöz. Megkérdeztem tőle, hogy honnan veszi ezt a sok baromságot, és azt mondta, hogy a főnöke mondta neki, hogy őt raboltuk ki. És akkor esett le, hogy  George Lee-nek csak egyetlen indoka lehet, ami miatt ezt hazudná Thompson ügynöknek. Az pedig az, hogy ő maga Wiliiam Benette embere. Elvégre ő az FBI feje, bármit vissza tud szerezni holmi jelentéktelen szélhámostól, mint én. De a beosztottjainak muszáj azt hazudnia, hogy tőle lopták el az anyagot, hisz nem állhatna elő azzal, hogy az íreknek dolgozik. - hadarta el Elizabeth egy huzamra. - Most már érti? - tekintett végig a nőn türelmetlenül.

-Igen, igen. Azt hiszem. - motyogta Victoria, de azért még mindig össze volt zavarodva. Kellett neki egy kis idő, hogy feldolgozza a rázúdoló információáradatot.

-A lényeg az, hogy a főnöke egy pöcsfej és egy szóval se említse, hogy maga tudja, hogy hazudott és igazából William Benettet loptuk meg, mert akkor nagy bajba kerül. - nézett végig Liz komolyan az FBI ügynökön. - Csak játssza a tudatlant és próbálja meg sunyiban megdönteni George Lee-t.

-Summer. - szólt közbe végül Victoria. - Amit itt előadtál, az még egy kicsit zavaros számomra. Ráadásul egyenesen az FBI vezérigazgatóját vádoltad meg azzal, hogy korrupt. Nekem ennek utána kell járnom. Nem hihetek egy olyan ember szavának, akit éppen most csuktak le és teljesen kétségbeesett.

-Jó, persze megértem. - sóhajtott fel a lány. - De Flynn ügynök, nem hiszem el, hogy maga tényleg nem látja, hogy mennyire logikus amit én itt levezettem magának.

-Logikusnak logikus, de  légből kapott érvekkel nem ugorhatok neki az ország egyik legbefolyásosabb emberének,  mert azt hiszem, hogy tégla. - fakadt ki Victoria idegesen. - Megígérem, hogy óvatos leszek és oda fogok figyelni rá, de meg kell értened, hogy ennyit nem kockáztathatok.

-Értem én. - dünnyögte végül Summer beletörődően. - És most velem mi lesz? - pillantott fel kérdően az ügynökre.

-Visszaviszlek a kihallgatóba és Thompson megint rád fog szállni. 

-Éljen. - forgatta meg szemeit Summer. - Nem kérhetek más ügynököt? Thompson már kicsit kezd az agyamra menni. Olyan esetlen szegény.

-Örülj, hogy nem valami keményebbet kaptál. - nézett végig rajta a szövetségi. - Na jössz? - vonta fel szemöldökét és a terem felé bökött, de Summer egy tapottat sem mozdult. - Most meg mi van? - sóhajtott fel Victoria türelmetlenül.

-Még nem kaptam meg a kávémat. - felelte Elizabeth, ajkain szokásos pimasz mosolyával.