Summer elgondolkozva pillantott végig az előtte elterülő városon. Már rég elmúlt éjfél, a helység még is élt. A hatalmas felhőkarcolók csak egy apró pontként tűntek fel a távolban, míg a sötét óceán a végtelenségig elnyúlt. A lány óvatosan nyúlt az ablakhoz, hogy kinyissa azt. Szüksége volt egy kis levegőre, egy friss leheletre, hogy úgy érezhesse él. Bár a ma esti akciójuk sikerrel járt, Elizabeth még mindig remegett az adrenalintól. Ma könnyen meghalhatott volna. Ha a golyó csak pár centiméterrel arrébb ment volna...

Hirtelen csapódott ki szobájának ajtaja. Summer ijedten kapta fejét a hang irányába. A bérgyilkos sietősen lépdelt felé, megállíthatatlanul.

-Káin? -vonta fel szemöldökét a lány. A férfi nem válaszolt, csak még közelebb ment Elizabethez, aki ijedten kezdett el hátrálni és összerezzent, mikor háta hozzá simult a falhoz. Káin ingatagul állt meg előtte. Az ablakon beragyogó Hold sugarai megvilágították sebes arcát. Szája jobb széle felszakadt, míg bal szeme alatt lila monokli húzódott. Éles arccsontján hosszú heg keletkezett.

-Már az első adandó alkalommal meg kellett volna öljelek. - mondta rekedtes hangon. Tekintete elködösült, miközben erős pia szagot árasztott.

-Tessék? - kérdezte Summer döbbenten és aggódóan pillantott fel a férfira. - Alex pihenj le, részeg vagy. - mondta nyugodt hangon és lágyan megérintette Káin karját.

-A nevem nem Alex! - rivalt rá a férfi és hevesen boxolt bele a falba. Elizabeth ijedten húzta össze magát.

-Oké, Káin. - hangsúlyozta ki az utolsó szót Summer. - Nem vagy önmagad, jobb lenne ha lefeküdnél aludni. Holnap megbeszéljük. - feszélyezetten meredt rá a felette hanyatló férfira. Próbálta higgadtan kezelni a helyzetet. Tudta, hogy vékony jégen táncol. A bérgyilkos hirtelen rántotta elő eddig pólója alatt tartott kését és egyenesen a lány nyakának szegezte.

-Nekem te ne parancsolgass. - sziszegte fogai között ingerülten. - Elfelejted, hogy mi a foglalkozásom. Egy rossz mozdulat és elvágom a torkodat. Világos? - vonta fel szemöldökét fenyegetően, mire a lány csak egy aprót bólintott. Szíve hevesen vert, miközben lábai elkezdtek remegni a félelemtől. Káinnak teljesen elment az esze, nem tudott racionálisan gondolkozni.

-Mit csinálsz? - kérdezte Summer. - Miért támadtál rám?

-Azért, hogy megtegyem azt, amit már rég meg kellett volna. - felelte szikrázó szemekkel.

-De miért most? Mi történt a box meccsen? - faggatózott Elizabeth.

-Nem tartozik rád.

-Szerintem meg igen. - mondta a lány. - Főleg, hogy most miatta egy kést fogsz a torkomhoz.

-Csak fogd be. - utasította a férfi. - Gondolkoznom kell.

-Neked kijózanodnod kell.

-Azt mondtam kussolj! - csattant fel Káin és még erősebben szegezte a fegyvert Summerre. A lány felszisszent, ahogy a hideg penge felsértette bőrét.

-Ha megölsz, legalább mond meg, hogy miért. - nézett fel Elizabeth könyörgően a támadójára. - Mit csinált veled Benette, hogy így leittad magad? Még sose láttalak ilyennek. Mintha félnél valamitől.

-Nem félek semmitől. - sziszegte a férfi.

-De igen. - szólalt fel Summer erélyesebben. - Gyáván viselkedsz.

-Nem vagyok gyáva!

-Akkor eressz el! - kiáltott Elizabeth. - Amúgy is, a késelés nem a te módszered.

-Igazad van. - mormogta Káin, majd lassan eleresztette a lányt és visszahelyezte a pengét a tartójába. Summer fellélegzett, ha csak egy pillanatra is és reflexszerűen kisebesedett torkához kapott. A férfi hirtelen rántotta elő pisztolyát és egyenesen a lányra szegezte azt. - A hangtompító jobban illik hozzám. Térdelj le!

-Nem. - ellenkezett a lány.

-Azt mondtam térdelj le!

-Nem. - csattant fel Summer. - Rakd el a fegyvert és térj most már észhez. Mi a fasz bajod van?

-Jó, akkor ne térdelj le. - vont vállat Káin és kibiztosította a fegyvert. Elizabeth feszülten nézett végig az előtte álló alakon. Már megint egy felhúzott ravasznak került útjába. A férfi jobbra-balra dülöngélt, már nem is állt stabilan a lábán. Bal kezével jobb bordáját tartotta, amiből Summer arra következtetett, hogy ott is megsérülhetett. Majd hogy nem agyon verték az írek.

A lány rémült tekintettel nézett fel a bérgyilkosra. Minden porcikája reszketett a kétségbeeséstől, kezdett eluralkodni rajta a pánik. Nem létezik, hogy ez fogja a végét okozni. Mikor már olyan közel jár céljához.

Káin kezében is remegett a fegyvert, amire még soha életében nem volt példa. Sok embert megölt már, eggyé vált az öléssel. Ő volt maga a halál. És most még sem volt rá képes.

De muszáj volt megtennie, vagy bebizonyosodott volna, hogy az íreknek igazuk van. Még a legrettegettebb bérgyilkosnak is van gyenge pontja.

-Ne nézz rám! - parancsolta és próbált erőt gyűjteni, hogy meg tudja húzni a ravaszt. De Summer nem hallgatott rá. - Ne nézz rám! Csukd be a szemed!

-Nem. - mondta Elizabeth ridegen. - Ha tényleg meg fogsz ölni, akkor azt akarom, hogy lásd, ahogy abba marad tekintetem csillogása. Ahogy elfehéredik bőröm és kilehelem lelkem. Azt akarom, hogy végig nézd, ahogy meghalok és szemem egy pillanat alatt válik üvegessé. Miattad. - sziszegte fogai között ridegen.

Káin letörölte bal kezével a homlokán lefolyó verejték cseppeket. Elkapta pillantását a lányról és behunyt szemekkel próbálta elsütni a fegyvert. A ravasznak szorított ujja már zsibbadni kezdett, gondolatai csak úgy cikáztak. Meg kellett tennie. Meg kellett ölnie Summert.

De képtelen volt rá.

Hirtelen üvöltött fel és hajította el a fegyvert, majd meggyötörten a földre rogyott.

Azzal, hogy nem ölte meg Summert, aláírta a saját halálos ítéletét is. Hisz egy fejvadász nem szerethet senkit. Főleg nem egy lányt, aki a legnagyobb veszélyt jelenti rá.

-Nem tudom megtenni. - suttogta maga elé üveges pillantásokkal. - Miért nem tudom megtenni? - nézett fel Elizabethre kétségbeesetten. A lány most először tudta kiolvasni a férfi érzelmeit szeméből. Tekintetéből mély fájdalom és ijedtség sugárzott.

Liz először fel sem fogta, hogy mit lát. Káin a legerősebb és legfélelmetesebb ember volt, akit valaha ismert. Kegyetlenség, könyörületlenség és irgalmatlanság jellemezte. Most mégis könnyes ábrázattal meredt rá. A férfi elveszett és összetört volt. Káin emberi volt.

-Alex...-lépett hozzá közelebb Summer óvatosan. Még mindig a rászegezett fegyver hatása alatt volt.

-Ne gyere közelebb! - kiáltotta a férfi és mint egy elejtett vad, kezdett el távolodni Elizabeth-től. Életében először úgy érezte ő a préda és nem a ragadozó.

-Mi történt veled? - kérdezte Summer, nem törődve Káin utasításával. Aggódó tekintet kíséretében térdelt le a bérgyilkoshoz, így most egy vonalban voltak. Gyengéden érintette meg a férfi arcát, aki először elhúzódott a fizikai kontaktustól. Teste remegni kezdett, de nem tudta az okát. Minden porcikája sajgott, amin a rengeteg pia sem enyhített. Forgott a vele világ és már az ájulás határán volt.

-Meg kellett volna öljelek. - motyogta maga elé megrögzötten.

-Alex. - ejtette ki lágyan a nevét Summer és kezébe vette a férfi arcát. Mélyen nézett bele zöld szemeibe. - Nyugodj meg, itt vagyok.

-Nem, neked nem kéne itt lenned. - rázta meg fejét gyengéden, szavai kezdtek összefolyni. - Meg kellett volna, hogy öljelek. Meg kellett volna, hogy öljelek. - ismételgette hajhatatlanul.

-Miért kellett volna megölnöd? - kérdezte Elizabeth értetlenül. - Káin, nézz rám. - utasította és határozottan ragadta meg a férfi állát, így kényszerítve arra, hogy rá figyeljen. - Miért kellett volna megölnöd? - vonta fel szemöldökét és kíváncsian fürkészte a férfi megviselt arcát.

-Eddig érinthetetlen voltam...-nézett fel a lányra bágyadtan, majd egy nagyot nyelt. - De már nem vagyok az.

-De miért? - faggatózott a lány nyugtalanul. Káin ráemelte fátyolos tekintetét és sokáig csak nézte az előtte térdelő alakot. Óvatosan érintette meg Summert és húzta végig mutatóujját alsó ajkán. Végül mélyen nézett bele barna szemeibe.

-Azért mert...-kezdett bele mondatába, de képtelen volt befejezni azt. Félt, ha kimondja, hogy mi jár a fejében, akkor túl valóságos lesz az egész. És eluralkodik a káosz. - Törődőm veled. - nyögte ki végül. - És belehalnék, ha bármi történne veled. - dünnyögte, tekintete komolyságról árulkodott. Summer döbbenten kémlelte a férfit és próbálta felfogni a hallottakat. Pontosan ő sem tudta, hogy mit érzett Káin iránt, de talán nem is akarta. Az ő szakmájukban a szerelem és a szeretet veszélyes volt, felért egy halálos ítélettel. - Lizzie, én sze...- a lány hirtelen tapadt a férfi ajkaira, így meggátolva abban, hogy befejezze mondandóját. Nem akarta hallani, hogy Alex kimondja azt a bizonyos szót. Mindkettőjük dolgát megnehezítette volna, ráadásul a bérgyilkos már nem teljesen volt magánál. Summer tudta, hogy Káin bármit is mondott aznap éjjel, nem számított. Mert ezek csak részeg szavak voltak, és bár lehet igazak, a lány nem akart hinni nekik.

Hevesen falták egymás ajkait, miközben Káin belevezette kezét Elizabeth dús hajába. Hirtelen felélénkült és már egyáltalán nem érezte magán a pia hatását. Idáig fogalma sem volt róla, hogy mennyire hiányzott neki a lány közelsége.

Erőteljesen ragadta meg Summer derekát és mohón vonta magához. Minél szorosabban szeretett volna hozzá helyezkedni. Felsóhajtott, ahogy testeik összesimultak.

Mikor egy pillanatra szétrebbentek, Elizabeth kifulladva kezdte el kigombolni a férfi ingét, miközben Alex apró csókokkal hintette be a lány kulcscsontját. Jobb kezét hátára csúsztatta és egy hirtelen mozdulattal döntötte el a padlón. Óvatosan kerekedett Summer felé és ahogy végig tekintett rajta, beharapta ajkait. Sietősen szabadította meg őt ruhájától és telhetetlenül csapott le újra szájára. Bal kezét összekulcsolta Elizabeth jobbjával, majd a padlóhoz szorította, míg a másikkal lázasan markolt bele Summer combjába. Ajkait egyre lejjebb és lejjebb vezette és csókokkal kezdte el be hinteni hasát. Lizzie jólesően sóhajtott fel, miközben lábait összekulcsolta Káin körül így szorosabban vonva magához a férfit. Szabad kezével végig simított izmos hátán és váratlanul mélyesztette bele körmeit, mikor Alexander elért belsőcombjához. Egy halk sikoly hagyta el Summert és reflexszerűen szorította össze lábait, mire a férfi indulatosan kapta el a lány csípőjét és magához húzta őt. Haragosan fonta bal kezét nyaka köré, de nem fojtogatta Lizziet. Szikrázó szemekkel nézett bele szemeibe, miközben egyre közelebb és közelebb hajolt Summerhez. Zaklatottan nyalt végig ajkain.

-Ez nem jó ötlet. - susmogta Elizabeth, mielőtt a férfi újra lecsapott volna ajkaira.

-Egyszer sem volt az. - felelte Káin szarkasztikusan, majd közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta őt. -De mégis mindig megtettük. -durván harapta be Liz alsó ajkát.

-Nem, ez most más. - rázta meg fejét a lány és próbált kimászni a bérgyilkos alól. - Nekem ez a mai nap túl sok. - motyogta és hangja megremegett. - Ma majdnem lelőttek. - pillantott fel Káinra. - Aztán jöttél te és rám támadtál. Közben Carterrel megint kezdenek jól alakulni a dolgaim. - fakadt ki Summer. - Ráadásul totál részeg vagy és...

-És én holnap elmegyek. - vágott közbe a férfi, mire Elizabeth szemeiben meglepettség csillant fel.

-Szóval akkor komolyan beszéltél. - motyogta maga elé megtörten, majd feltápászkodott a földről. Káin követte példáját, bár neki egy kicsi nehezebben ment, hála sebeinek.

-Igen. - bólintott a férfi és a lány csuklója után kapott, hogy utána szembe tudja magával fordítani. - Ideje elbúcsúznunk. Örökre.

-De miért? - vonta fel szemöldökét Summer értetlenül. - Miért most akarsz itt hagyni engem?

-Mert nem akarok beleavatkozni a kapcsolatotokba Aidennel. - válaszolta Káin. - El kell hogy engedjelek, hogy tudj egy normális életet élni mellette. Biztonságban, távol tőlem, a mexikóiaktól és az írektől.

-Folyton csak azt hajtogatod, hogy ezért meg azért kéne Carterrel lennem. - csattant fel Eliazebeth dühösen. - Csak soha nem kérdeztél meg engem, hogy én mit akarok. - mondta és tekintete villámokat szórt. 

-Ezt meg hogy érted? - ráncolta össze homlokát a férfi, mire Summer csak lesütötte tekintetét.

-Nem érdekes. - dünnyögte halkan, alig érthetően.

-Nekem az. - lépett hozzá még közelebb a bérgyilkos és kíváncsian méregette az előtte álló alakot.

-Későre jár. - felelte végül Liz, ahogy mereven tartotta a szemkontaktust Káinnal. - Menned kéne. - mondta és az ajtó felé pillantott.

-De nem akarok. - dünnyögte a férfi. - Csak szeretnék még utoljára veled lenni. - gyengéden simított végig a lány arcán, mire ő felhorkantott. 

-Egy utolsó numerát szeretnél? - vonta fel szemöldökét, hangja gúnyosan csengett. De a férfi csak megrázta fejét válaszul.

-Nem. -tekintete komor volt. -  Csak kérlek maradj velem.

-Nem látom sok értelmét, tekintve, hogy holnap kisétálsz az életemből és...-kezdett bele Summer, mire a bérgyilkos újra félbeszakította őt.

-Csak a karjaimban akarlak tartani utoljára. - csattant fel frusztráltan. - Érezni a szívverésed, hallani a szuszogásod. Az agyamba vésni minden apró részletedet, mielőtt elmegyek. Csak még egy éjszakára. - Elizabeth meglepetten pillantott fel a bérgyilkosra, aki gyengéden simított végig orcáján.

-Csak még egy éjszakára. - ismételte a lány is suttogva és újra felnézett Káin zöld szemeibe. A férfi lassan nyúlt álla alá, hogy egy újabb csókot leheljen Summer ajkaira.