bársonyos melódiákat hallat a bordabillentyű, feketére s vörösre színezve az éjszakát.

halk sóhajok szöknek ki az ajkakon, melyek édesen járják a szerelem hamisítatlan táncát.

az idő relatív; minden egybe folyik, kesze-kusza pillantok sorakoznak katonásan rendre.

szemed jég csillogása lelkemet megfagyasztja, de egyszerre öl meg, kelt életre.