Summer a csuklójába nyilaló fájdalomra ébredt. A bilincs élesen vájt bele bőrébe. Egy jóleső sóhaj hagyta el száját, mikor felült, így elszakítva a fémet karjától. Aiden békésen szuszogott mellette. Szőkés barna haja kócosan hullott bele arcába. Summernek összeszorult a torka, ahogy őt kémlelte. Teljesen össze volt zavarodva az érzéseit illetően. Éjszaka félt, rettegett a fiútól. Azt hitte, hogy neki befellegzett és a keze által fog megfulladni. Carter simán megölhette volna őt tegnap, de nem tette meg. Talán még mindig érez iránta valamit.

Nem, ez hülyeség.- gondolta. - Előző éjjel világosan kifejtette, hogy áll hozzám.

-Könyörgőm ne nézz így rám. - mormogta Aiden, majd kinyitotta szemeit. Tekintetét Sumerre vezette, aki védekezően húzta össze magát mellette. - Elakartál szökni, mégis mit kellett volna tenne...? - mondta a fiú, de mikor megpillantotta a lányt elakadt szava. Arca elkomorult, tekintete elsötétült. Kezével óvatosan simított végig Summer nyakán. Bőrén apró kék-zöld foltok húzódtak. Aiden ujjnyomatai voltak azok. - Fáj? - vonta fel szemöldökét. Pillantása megbánást sugárzott.

-Nem. - hazudta Rodes. A fiú minden érintése perzselte sebes bőrét.

-A picsába Summer, mégis mi francot gondoltál? - csattant fel a fiú hirtelen, mire a lány összerezzent. - Mi a faszom volt az elképzelés? Hogy juthatott eszedbe, hogy megpróbálsz elszökni? Mi van ha éjjel nem belém botlasz, hanem Christianbe vagy Sanchezbe? Habozás nélkül megöltek volna.

-Ahogy te is engem. - szólalt fel Summer remegő hangon. - Majdnem megfojtottál.

-Mert dühös voltam rád.

-Ez nem indok. - kiáltott fel a lány hisztérikusan. - Az egyik pillanatban rendes vagy velem és megértő, a másikban meg elszorítod a torkomat.

-Valahogy a tudtodra kellett adnom, hogy ne baszakodj velünk. - rivalt rá Aid. - Mi nem vagyunk a kibaszott haverjaid. Itt mi dirigálunk, és ha még egyszer megpróbálsz keresztbe tenni nekünk saját kezemmel foglak megölni. Nem lesz még egy esély! - kiáltotta. A fiú elképesztően dühös volt, arca vöröslött. Mérges volt, de nem a lányra, hanem magára.

-Ha ennyire ki akarsz nyírni, akkor miért nem intéztetek el a bankban? - vonta fel a szemöldökét Summer, miközben reszketett a félelemtől. - Egyszerűbb lett volna, mint itt fogva tartani engem.

-Hidd el nem rajtam múlott. - forgatta meg a fiú szemeit.

-De igen. Te intézted el Sanchezt.

-De nem miattad. - köpte idegesen Carter.

-De azt mondtad...

-Hát nem fogod fel, hogy nem miattad tettem?! - csattant fel a fiú. - Itt nem az játszott közre, hogy még mindig szeretlek és megakarlak védeni. A rendőrség teljesen máshogy kezel egy rablást, és máshogy egy rablógyilkosságot. Csak ezért vettem rá az öreget, hogy életben maradhass, semmi más miatt nem. Utoljára mondom, úgyhogy jól figyelj. Az az Aiden Carter akivel te valaha is kapcsolatban voltál, nem létezik. Bűnöző vagyok, voltam és leszek is. Soha nem szerettelek. Csak kellett egy ribi, akivel elüthetem a nyarat. - mondta és egyenesen a lányra nézett. Summer könnyezve mérte végig az előtte álló alakot. Hónapokon keresztül folyamatosan azért imádkozott, hogy újra láthassa Aident, és most mikor találkoznak, szilánkosra töri a szívét. Az egész együttlétük hazugság volt. A csókok, az éjszakába nyúló beszélgetések, az eljegyzés. Semmi nem volt igazi.

-És a levél, amit hagytál? - kérdezte Summer elszoruló torokkal. - Az is csak egy megtévesztés volt?

-Végre jól látod. - horkantott fel a fiú gúnyosan. - És most elmondom mi lesz. Fogod azt a csinos kis hátsódat, oda mész Sanchezhez és elmondod neki, hogy belemész az alkuba. Utána vissza jössz ebbe a kibaszott szobába és még hat hónapig itt dekkolsz, amíg be nem fejezzük a melót. Világos? - vonta fel szemöldökét fenyegetően, mire a lány csak egy aprót bólintott. - Akkor minden kurva jó. - dünnyögte Carter, majd kiviharzott a szobából és bevágta maga után az ajtót.

Újabb hetek teltek el és Summer még mindig nem hagyta el a szobáját. Aiden azóta a reggel óta be se ment hozzá, már csak Jimmyvel és Nadiaval találkozott. 

A Nap halványan beszűrődő sugaraira ébredt. Pontosan két hónapja volt a banda fogságában.

Hirtelen Nadia lépett be a szobába.

-Jó reggelt! - mosolygott az ágyon fekvő lányra, majd lábával behajtotta a mögötte lévő ajtót. A kezében lévő tálcát Summer elé helyezte.

-Jó reggelt. - motyogta a szőke hajú. A déli helyet foglalt mellette a matracon. Pecekig nem szóltak egymáshoz, majd végül Nad törte meg a csendet.

-Nem akarok erőszakoskodni, de nem akarsz ma már kilépni ebből a dohos szobából? - kérdezte. Summer egy ideig nem válaszolt, csak megtörten nézett maga elé.

-Soha többé nem akarom Aident látni. - motyogta végül. Nadia együttérzően nézett rá. A szőke egy nagyot nyelt. - Miért vagy velem kedves? - tekintett nagy szemekkel a délire. - Bűnözők vagytok nem?

-Minden nézőpont kérdése. - mosolygott rá a lány.

-Ezt hogy érted? - vonta fel szemöldökét kíváncsian.

-Úgy, hogy nem vagyunk olyan rossz emberek, mint ahogy gondolod. A legtöbben jó családból származunk, jó hátterünk van. Sanchez nem beszél sokat magáról. Csak annyit tudunk róla, hogy rengeteg ideig szolgált a seregben. Elvileg akkor változott meg, mikor visszatért Irakból. Christian egy elkényeztetett orosz ficsúr, az apja valami híres nagykutya volt. Jimmy meg egy jószívű utcakölyök, akinek az a legnagyobb bűne, hogy túl hűséges a hülye legjobb barátjához, Carterhez.

-És Aiden? - pillantott a délire kérdően Summer. - Neki mi a története?

-Nem mondta el neked?

-Mikor együtt voltunk sokat mesélt magáról, de már nem tudom, hogy igazat mondott-e vagy sem. - motyogtam szomorúan.

-Nos, Aiden hatalmas rejtély. Mindannyiunk számára. - sóhajtott fel Nadia. - Jimtől is csak annyit lehet tudni, hogy Brooklynban nőtt fel. Az anyja meghalt tinikorában, az apja meg egy seggfej volt. Folyamatosan verte őt. - mondta, mire Summer szótlanul meredt maga elé. - Minden rendben? - fordult hozzá a lány. - Nem ezt mondta neked?

-De, pontosan ezt. - dünnyögte a szőke hajú maga elé elgondolkozva, majd a mellette ülő alakra tekintett. Talán a bezártság miatt, de úgy érezte, hogy Nadiaban végre bizalmasra lelt. A hetek alatt barátok lettek. - És te, hogy kerülsz ide?

-Hosszú történet. - sóhajtott Nad. - Tudod a mocsokból nehéz úgy kimászni, hogy azt legálisan csináld. - egy mély levegőt vett, mielőtt folytatta volna történetét. - Anyám gyönyörű Kolumbiai nő volt, apám meg felfigyelt rá, amikor egyszer ott nyaralt. Összeházasodtak és jöttem én. Az édesapám családja gazdag volt, és egy idő után a vagyon ránk szállt. Elit iskolákba jártam és én voltam a mintadiák. A tökéletes kislány. Mindenki nagy jövőt sorsolt nekem, a szüleim már elképzelték ahogy orvos vagy ügyvéd lesz belőlem.

-Akkor mi történt? - kérdezte Summer a lányra pillantva, mire ő egy mély levegőt vett.

-16 éves voltam, mikor találkoztam egy fiúval. Adamnak hívták. Már egyetemista volt, amikor én csak gimibe jártam, de  halálosan szerelmes voltam belé. Csüngtem minden szaván és csodáltam őt. Bármit megadtam volna neki és ő ezt ki is használta. Egy beképzelt gazdag szociopata volt, aki képes volt egy naiv kislányt manipulálni. - nézett rá a lányra Nadia megtört tekintettel. - Teherbe ejtett engem és mikor elmondtam neki, simán ott hagyott.

-Jézusom. - suttogta Summer döbbenten.

-Ó, ez még semmi. - nevetett fel  a déli keservesen. - Mikor a szüleim megtudták, hogy meg akarom tartani a gyereket, kitagadtak a családból. Azt mondták többé nem vagyok a lányuk.- motyogta remegő hangon, mire Rodes automatikusan ölelte át a vállát. -  17 évesen utcára kerültem. Csak fogták magukat egy nap és kihajítottak a házból. A kártyáimat letiltották, a fontosabb cuccaimat meg a kezembe nyomták egy zsákban. 

-És te mit csináltál? 

-Azt, amit a legtöbb lány tesz, ha fiatalon hajléktalanná válik és szüksége van a pénzre. - mormogta maga elé meredve, tekintete fagyossá változott. Könnyei lassan folytak végig barna bőrén. - Nem vagyok rá büszke, de annyira meg voltam ijedve, hogy muszáj voltam valamit kezdeni magammal. Először csak egy táncos voltam egy bárban, de utána minden eldurvult. Volt hogy másra is rákényszerítettek.-zokogott fel hangosan Nadia, mire Summer ölelésébe vonta. 

-Semmi baj. - próbálta megnyugtatni síró barátnőjét, aki összetörtén pihent karjaiban. A mindig mosolygós és magabiztos nő egy pillanat alatt vált egy gyámoltalan 17 éves kislánnyá, akire senki nem vigyázott, amikor kellett volna.

-Most biztos elítélsz. - szipogta Nad a szőkére tekintve, mire ő ellenkezve csóválta meg fejét.

-Nem, nem. Dehogyis!

-De igen. - dünnyögte rekedtes hangon. - Egy ócska ribanc voltam.

-Ez nem a te hibád. - mondta Summer. - És nem ítéllek el, inkább tisztellek. A csúcsról kerültél a padlóra, te pedig próbáltál felállni.

-Igen, de hogy. - pillantott a lányra.

-A helyedben ugyanezt tettem volna- Summer nyugtatóan mosolygott rá Nadiara. -Ne hibáztasd magad.

-Köszönöm. - pillantott a déli hálásan Rodesra.

-És a kisbabáddal mi lett? - kérdezte a szőkeség, mire Nadia fájdalmasan sütötte le tekintetét és még inkább sírni kezdett.

-A 12. hétben elvetéltem.

Nadia vallomása után perceken keresztül néma csendben ült a két lány egymás mellett. Eközben a nappaliból hangfoszlányok szűrődtek ki. A banda maradék tagja ott gyűlt össze, hogy a következő lépéseket beszéljék át. Míg Jim Nadiát kereste, addig Christian és Aiden fenn hangon veszekedtek egymással. Sanchez egy pohár whisky kíséretében meredt maga elé utoljára átismételve magában a tervet. Mikor már a déli szépség is megérkezett a szobába, sóhajtva állt fel a fotelból. A nappaliban lévők elhallgattak, minden pillantás az öregre szegeződött. Komótosan lépett oda  a falon csüngő parafatáblához, majd tűzött rá egy férfit ábrázoló képet. Végigmérte az előtte álló fiatalokat és megköszörülte torkát.

-A neve Sean O'Kelly, William Benette unokatestvére. Az ír maffia jobb keze.- mondta Sanchez, végig mérve a fényképen látható alakot. A férfi az 50-es éveiben járhatott. Ősz haja felül kezdett már kopaszodni, míg ajkai felett bajusz húzódott. - Ő a célszemélyünk.

-Célszemélyünk? - vonta fel szemöldökét Jim hitetlenül. - Főnök, mi rablók vagyunk, nem bérgyilkosok.

-Igen, tudom. - nézett rá az öreg szigorúan. - Ami a mi kis ír barátunktól kell, az információ Benettről. Egyikőtöknek be kell épülnie.

-Vállalom. - lépett előre Aiden határozottan és rendíthetetlenül nézett bele Sanchez szemeibe, de ő megrázta fejét.

-Nem, erre az akcióra most nem te fogsz menni. - mondta. - Benette személyes testőre Káin felismerne téged.

-Ki az a Káin? - ráncolta össze homlokát Jimmy.

-A floridai alvilág leghírhedtebb bérgyilkosa. - válaszolta az öreg.

-Itt csak úgy hívják ,,El Fratricida". - szólt közbe Carter.

-És az mit jelent? - kérdezte Moslow.

-Testvérgyilkos. - felelte Nadia remegő hangon. - Mint Káin, aki a Bibliában Ábel gyilkosa.

-De miért hívják így? - szólalt fel Jim. - Kinyírta az egyik tesóját, vagy mi?

-Az most nem fontos. - szólalt fel Sanchez erélyesebben és a kisírt szemű Nadiára emelte tekintetét. - A lényeg az, hogy Sean O'Kelly csak egy bábu ebben a hatalmi játszmában. És ahhoz hogy megtudjuk buktatni William Benettet, ő kell. 

-Egyáltalán mit keres nálunk ez az ügy főnök? - vonta fel szemöldökét Christian kérdően. - Nem foglalkozunk a maffiával.

-De, most igen. - vágta rá Sanchez erélyesen. - Egy régi barátom kért fel az ügyre, természetesen jelentős pénzösszeg lesz a jutalmunk. Csak először Nadiának közel kell kerülnie O'Kellyhez. - a szobában halk morajlás hallattszódott, de az öreg elcsitított mindenkit.

-Mi-mit kéne tennem? - kérdezte a lány remegő hangon.

-O'Kelly nem az eszéről híres, annál inkább arról, hogy szereti a szép nőket. A bizalmába kell férkőznöd.

-De hogy?

-Csinos lány vagy. Biztos meg fogod oldani, csak juss fel a szobájába.

-Sanchez, ez hülyeség. - szólt közbe most már Jim is.

-Sajnálom, de ez nem fog menni. - mondta Nadia elcsukló hangon. - Képtelen vagyok ezt végig csinálni még egyszer. Nem vagyok prosti.

-Még egyszer? - vonta fel szemöldökét Christian meglepetten.

-Egyetértek. - mondta Jim és a lányra tekintett, miközben Aiden csendesen figyelte az eseményeket. - Nem kényszeríthetjük erre Nadot, főleg nem a múltja után.

-Akkor? - nézett végig a nyüzsgő fiatalokon Sanchez, miközben Jimmy vigasztalóan vonta magához a megsemmisült lányt. - Dobjuk az egész tervet a kukába és vonjam vissza a megbízást? - emelte meg hangját cinikusan.

-Ne! - szólalt fel egy vékony hang a szoba másik végében. Mikor mindenki az irányába fordult az eddig a sötétben bujkáló és hallgatózó alak most előjött, és elszántan nézett végig a társaságon. - Majd én megcsinálom. - jelentette ki Summer határozottan.