George Lee nagydarab ember volt. Ősz haját hátrazselézte, arca mindig frissen borotvált volt, csak egy bajuszt hagyott magán. Szürke szemeiből sugárzott a szigor és a gonoszság, szemöldöke vastag és a közte lévő bőrfelületen ráncok húzódtak.

Mikor belépett a kihallgatóba, Summer hátradőlve ült székén. Egy pimasz vigyorra húzta telt ajkait, pillantása szemtelenségről árulkodott.

-Ms Wers. – szólalt fel a férfi mély, dörmögő hangon és kihúzta magát. Undorodva nézett végig a lányon. – Már régóta keresem magát.

-Nos, most itt vagyok. – tárta szét karjait Liz színpadiasan. – Kívánsága teljesült.

-Nem, még nem. – csóválta meg fejét Lee. – A dokumentumért jöttem.

-A miért? – vonta fel szemöldökét Summer értetlenül, mire a férfi türelmetlenül sóhajtott fel.

-Ne szórakozzon velem! – dünnyögte rideg hangnemben. – Hol van a dokumentum? – kérdezte és a fenyegetően hajolt közelebb a lányhoz.

-Mint mondtam... -nézett bele Elizabeth mélyen George Lee gonosz szürke szemeibe. – Nem tudom miről beszél.

-Remélem tudja, hogy mekkora bajban van. - sziszegte fogai közt idegesen a férfi. - Ha nem mondja el az igazat, akkor nagyon megkeseríthetem az életét. - Summer rendíthetetlenül nézett bele az FBI-os szemeibe.

-Keserítse meg! - mondta. - De én akkor sem tudok semmit azokról a kibaszott dokumentumokról. - George Lee sóhajtva állt fel és idegesen kezdett el járkálni a szobában. Sokáig volt gondolataiba meredve, míg végül megszólalt.

-Akkor mit tud Káinról? – faggatózott tovább a férfi.

-Káin egy biblia alak.

-Ne játssza a hülyét! – csattant fel a szövetségi.

-Nem játszom a hülyét, egyszerűen fogalmam sincs miről beszél. – vont vállat a lány tehetetlenül.

-Az előbb Robert Thompson azt mondta nekem, hogy beismerte, hogy ismeri a bérgyilkost. – nézett végig Lizen a férfi.

-Hallottam már róla. – felelte egy kis idő után a lány. – Talán át is buliztam vele egy ferde éjszakát. De ennyi.

-Akkor hat hónappal ezelőtt miért voltak ugyanabban az időpontban jelen William Benette kocsmájában? – vonta fel szemöldökét George Lee és száját idegesen préselte egy vonallá. Bozontos szemöldökét frusztáltan ráncolta össze.

-Nem tudom. – rázta meg fejét Liz. – Véletlen egybeesés.

-Véletlen egybeesés. – ismételte el a férfi is és elrugaszkodott az asztaltól, amin eddig támaszkodott. -Hát legyen. – vont vállat végül az FBI vezérigazgatója. – Ha nem tud semmit, akkor szabadon távozhat. – mondta és kitárta a kihallgató ajtaját. Summer meglepetten tekintett a férfira és gyanakvóan ráncolta össze szemöldökét.

-Ennek elég csapda szaga van.

-Csapda szaga van, vagy nem, ez a protokoll. – felelte George Lee. – Sajnos letelt a 48 óra és nem sikerült semmit sem magára bizonyítani. Lent várja egy rendőrtiszt, aki haza szállítja majd.

-Köszönöm, de megoldom egyedül is. – dünnyögte Summer, majd mikor látta, hogy a férfi komolyan beszél, feltápászkodott a székéről és kisétált a teremből. Az már az ő balszerencséje, hogy onnan nem sokáig jutott.

-Flynn ügynök. – szólította meg a George Lee rekedtes hangon a nőt, aki végül felé fordult, mikor összetalálkoztak a folyosón.

-Igen? – vonta fel szemöldökét kíváncsian.

-Miért akart beszélni magával Ms Wers? – szürke szemeivel elkezdte fürkészni a nő arcát és minden rezzenését megfigyelte, hogy igazat mond-e. Victoria Flynn először habozott, hogy mit válaszoljon, végül határozottan jelentette ki:

-Félrehívott, mert beszélni akart velem. Mint nő a nővel.

-Kifejtené? – kérdezősködött tovább az FBI vezérigazgatója.

-A gyerekeim felől érdeklődött, meg hogy van-e családom. – füllentette a nő. – Próbált manipulálni engem és mindenféle történetet talált ki, hátha így megsajnálom őt.

-Milyen történeteket mondott? – George Lee szürke szemei veszélyesen csillantak fel, ha Victoria egy rossz szót is szólt volna, ő is nagy bajba került volna. Nem szabadott a férfi tudomására adnia, hogy tudja, ő William Benette embere.

-Megmondom ősszintén uram, nem teljesen figyeltem, hogy milyen ostobaságokat hord össze az a lány. – felelte végül az ügynök. – Tudtam, hogy csak magát akarja menteni.

-De miért hitte ezt? – kérdezte az igazgató.

-Azért, mert Elizabeth Wers egy csaló és szélhámos. – mondta Flynn. – Az aktája szerint magas az intelligenciaszintje, de beteges hazudozó és gyakran mesterien tudja manipulálni az embereket. A lány nem megbízható, semmilyen szempontból sem. – George Lee egy apró bólintással nyugtázta Victoria válaszát és nem rejtette véka alá, hogy meg van elégedve a nő álláspontjával. Elizabeth Wers veszélyt jelent mindenre.

Robert Thompson maga elé meredve foglalt helyet asztalánál, miközben elveszett a rajta heverő akta tengerben. Egész éjszaka nem aludt, csak azon járt az esze, amiket Summer mondott neki. Nevetségesnek tartotta, hogy megvádolta az FBI vezérigazgatóját, de egy benne elbúvó kis hang még sem hagyta nyugodni, amíg maga nem bizonyosodik meg George Lee ártatlanságáról.

Tény, hogy mindig is hátborzongatónak tartotta a férfit, valamint sokszor nem értett egyet a módszereivel, továbbá az erkölcsiértékrendjük sem egyezett, de azt, hogy korrupt lenne, még így sem hitte el róla.

Valahányszor elakadt egy nyomozásban, mindig a klasszikus zenéhez fordult és ez most sem volt másképp. Bedugta fülhallgatóját és hagyta, hogy elméje elkalandozzon. Próbált visszaemlékezni a lány szavaira és gesztusaira, hogy milyen, amikor igazat mond és milyen, amikor hazudik. Azt már megfigyelte, hogy Elizabeth sokszor hárítani szokta a felé irányuló kérdéseket, gyakran valamilyen szarkasztikus vagy gúnyos megjegyzéssel, majd egy önelégült vigyort ölt arcára. Szereti húzni az időt, mert legalább így ki tudja gondolni, hogy mi legyen a következő lépése. Mindig nagyon óvatos és soha senkiben nem bízik, mindig tud meglepetéseket okozni. Hosszú ideje tanulmányozza Summer munkásságát, még évekkel ezelőtt figyelt fel rá, de eddig sohasem volt alkalma letartóztatni a lányt, hisz nem volt bizonyítéka, csak sejtései.

Az előző este alaposan belevetette magát William Benette aktáiba és minden egyes feljegyzést megvizsgált, amit az elmúlt két évben készítettek róla. Immáron tudott az írek és mexikóiak közötti szövetségről, és arról is, hogy Hugo Garcias hogy jön be a képbe.

Káint eddig is ismerte, viszont ezidáig csak egy fantomként élt emlékezetében. A hírhedt alvilági bérgyilkosnak végre volt arca is, így ő is a célkeresztbe került. Nem volt szerencsés, hogy a lány elszólta magát a férfi kilétéről, de hát fogalma sem volt róla, hogy így ártani fog szíve kedveltjének.

Egy ismerős női alak közeledett Robert Thompson felé, de az ügynök ebből semmit sem érzékelt, hála a fülében csengő klasszikus zenének és hevesen száguldó gondolatainak, amik mintha egy másik világba repítették volna el.

Victroria Fynn először udvariasan szólította meg a férfit, de az nem válaszolt. Bedugott fülhallgatóval dőlt hátra székében és még lábát is felrakta rendetlen asztalára. A nő még egyszer megpróbálkozott, de megint sikertelenül járt. Végül megelégelte és fújtatva hajolt a férfi arcához, aki csukott szemmel élvezte a lágy dallamokat. Mikor olyan érzése támadt, hogy figyelik, egy pillanatra kinyitotta szemeit, majd ijedten ugrott fel székéről, mikor meglátta Victoria Flynn igéző zöld szemeit és szoros kontyba fogott barna hajzuhatagát.

-Flynn ügynök! – kiáltott fel zavarodottan és szégyenkezve kezdett el egy kicsi rendet varázsolni asztalán. Kisimította gyűrött ingét és megigazította nyakkendőjét. – Miben segíthetek? – hebegte és beletúrt kócos hajába. A nő egy megvető pillantást lövelt a rendetlen férfi felé, de úgy döntött, hogy most erre a kicsi időre félre teszi rosszallását.

-A mostani ügyed miatt kereslek. – felelte végül. – Mint tudod, beszéltem Ms Werssel és úgy döntöttem én magam is utána járok a történteknek.

-Oh, ez...ez... - kereste a szavakat Robert Thompson. – Ez remek, nagyon örülök. – whisky barna szemei játékosan csillantak meg. – De ha szabad megkérdeznem...mi keltette fel ennyire az érdeklődésedet ebben az ügyben? – Victoria Flynn először nem válaszolt, némán emelt kezébe egy aktát és figyelmesen kezdte el lapozgatni.

-Semmi különös. – mormogta végül, le sem véve szemeit a papírokról. – Csak megérzés, semmi több.

-Na látod, az igazán fura, mert valamilyen fura oknál fogva én is egész éjszaka ezen kattogtam. – tekintett le a nőre Thompson ügynök. – Olyan, mintha Elizabeth bogarat ültetett volna a fülembe.

-Ezt meg hogy érted? – kérdezte Victoria, miközben lapozott egyet az aktában, rá se nézve az előtte álló alakra.

-Hát tudod...-kezdett bele Robert, majd közelebb hajolt kollégájához és lehalkította hangját, hogy mások nehogy véletlenül meghallják beszélgetésük tárgyát. – A lány szerint George Lee az írek beépített embere. – suttogta és majdnem felhorkantott, mikor maga is érzékelte, hogy mekkora ostobaság hagyta el száját. Victoria Flynn azonban ijedten kapta fel a férfira igéző zöld szemeit és idegesen harapta be ajkait, ami Robert Thompsont hangulatára is rányomta bélyegét. – Ugye mekkora hülyeség? – kérdezte és aggódva pillantott végig a nőn, figyelve arca minden szegletét.

-Robert... – kezdett bele végül Victoria Flynn, viszonylag nyugodt hangnemben. – Mielőtt mindenről beszámolok, tudnom kell, hogy bízhatok-e benned.

-Perszer, hogy bízhatsz bennem. Ez nem kérdés. – vágott közbe a férfi. – De miről van szó?

-Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. – dünnyögte a nő és olyan szigorúan nézett végig az FBI ügynökön, hogy az úgy érezte magát, mint kiskorában, mikor tanárnője megszidta. – Sajnos, nagyon úgy tűnik, hogy Elizabeth Wersnek kivételesen igaza volt.

-Tessék? – Robert Thompson meglepetten kapta fel fejét, gondolatai újra sebesen kezdtek el száguldani.

George Lee valóban korrupt lenne?

-Jól hallottad, sajnos ez a szomorú igazság. – nézett végig rajta csüggedten a nő. – Ettől kedve nem tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk meg és kiben nem. Minél előbb vissza kell mennünk a fogdába és beszélni Summerrel, ez az egyetlen járható mód. – mondta, mire Robert Thompson egy aprót bólintott. – Ja és még valami. – tette hozzá Victoria Flynn komolyan. – Erről senkinek egy szót sem. Megértetted? – vonta fel szemöldökét és szemeiben újra megcsillant a gyomorgörcsöt okozó szigora. A férfi mielőtt újra bólinthatott volna, egy hatalmasat nyelt, majd a nővel ketten indultak el Elizabethért.

Sanchez idegesen járkált fel-alá a villa nappalijában, miközben várta, hogy telefonja kicsengjen. Oldalra pillantott Aidenre, aki ugyan olyan frusztrált volt, mint ő. A fiú az elmúlt két éjszaka nem nagyon tudott aludni, csak Summert látta maga előtt, és hogy minél előbb szeretné kihozni.

Mikor Sanchez utoljára beszélt Victoria Flynnel, a nő jó hírekkel szolgált és remélték, hogy ez most is így lesz. Abban reménykedtek, hogy ma már meghatározta a bíró a lány óvadékának összegét, és így kihozhatják a fogdából.

-Haló? – szólt bele végre a készülékbe Flynn, miközben sietősen szelte át az FBI épületének folyosóit, oldalán Robert Thompsonnal.

-Victoria... - egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el Sanchezt. – Al vagyok. Summer miatt kereslek. - Aiden izgatottan kapta pillantását az öreg felé, lábaival megállás nélkül dobolt és összekulcsolt kezei már kezdtek izzadni.

-Pont jókor. – felelte a nő lihegve. – Éppen hozzá tartok. Úgy hiszem a kislánynak sikerült megoldani egy ügyemet.

-Igazán? – a férfi meglepetten ráncolta össze szemöldökét, mire Cartert elkezdte marni a kíváncsiság. – És az óvadékáról van már valami hír?

-Megyek, lecsekkolom. – válaszolta Victoria, majd Thompson felé fordult és eltartotta fülétől a készüléket egy pillanatra. – Menj előre Ms Wershez. Én is megyek mindjárt. – a férfi csak egy aprót bólintott, majd ott hagyta a nőt. Flynn ügynök letette asztalára telefonját és kihangosította azt, majd elkezdett bepötyögni valamit a gépébe. A túl oldalt Aiden és Sanchez idegesen tekintettek egymásra, megőrjítette őket ez a tudatlanság. – Hmm. Ez fura. – szólalt fel pár másodperc némaság után Victoria.

-Mi történt? – kérdezte az öreg aggódóan.

-Summer ügye teljesen eltűnt az adatbázisből. – mormogta az ügynök és idegesen gépelt tovább. – Nem találok róla semmit, hogy folyna az óvadéka ügyében tárgyalás.

-Lehetséges, hogy kiengedték? – hangzott a telefon túloldaláról Sanchez hangja, mire Aiden reményteli tekintettel meredt a férfira és végre felpattant helyéről.

-Igen, előfordulhat. – újabb pár idegőrlő másodperc következett, majd a nő idegesen fújtatott egyet. – Na jó, én ezt nem értem! – csattant fel erélyesebben. – Nem csak Summer ügye, de ő maga is eltűnt az adatbázisból.

-Mi az, hogy eltűnt? – ráncolta össze homlokát Sanchez. Carter nem bírta tovább, odalépett a férfi mellé hallgatózni és egyre inkább kezdte aggasztani a helyzet.

-Hát, úgy, hogy eltűnt. – felelte frusztráltan Victoria Flynn. – Rákerestem arra, hogy Elizabeth Wers, de semmi. Summer Rodes? Semmi. Elizabeth Rodes? Semmi. Summer Wers? Semmi. Verana? – sorolta fel kétségbeesetten a lány összes állnevét. – Semmi. – jelentette ki végül és hangja megremegett. – Olyan, mintha Liz nem is létezne.

-Remélem, hogy ez csak valami kibaszott vicc. – dünnyögte Sanchez idegesen, miközben Aiden beletúrt hajába. Szíve a torkában dobogott és úgy érezte menten elájul ekkora izgalomtól.

-Sajnos nem. – csóválta meg fejét az ügynök. – Summer bent van a kihallgatóban, mindjárt megkérdezzem, hogy tud-e erről valamit. Lehet az ő műve. – Victoria Flynn ott hagyta asztalát és gépét, majd elindult a terem felé, mikor Robert Thompson zihálva futott ki elé.

-Mi az? – vonta fel szemöldökét a nő.

-Ezt látnod kell. – mormogta a férfi és abban a pillanatban megragadta a döbbent ügynököt, majd elkezdte húzni magával. Sietve léptek be a kihallgatóba, ahol nem találtak mást, csak egy asztalt és egy üres széket, amiről magányosan lógott le egy bilincs.

-Már megint mi a fasz folyik ott? – hangzott a telefonból Sanchez rekedtes hangja, mire Victoria Flynn döbbenten szólalt fel.

-Summer... Summer eltűnt.