-Hol vannak a többiek? - kérdezte Sanchez, köszönés nélkül, mikor beült a kocsiba. Nadia és Jimmy frusztráltan tekintettek egymásra. 

-Chris az előbb jelentkezett be. - felelte végül a lány. - Elvileg összefutott Aidennel és Sumerrel. Már jönnek.

-És Káin? - faggatózott tovább a férfi.

-Róla nem tudunk semmit. - motyogta az afroamerikai és lesütötte tekintetét.

-Remek. - dünnyögte Sanchez és már szállt volna ki a furgonból, mikor a csapat maradék három tagja is befutott. Amint a kocsiban voltak, Chris fennhangon parancsolt rá a volánnál ülő Jimre.

-Menj!

-Ne! -ellenkezett az öreg és az orosz felé fordult. - Hol van Káin?

-O'Kelly után ment. - válaszolta Chris, alig jutva levegőhöz. - A menedékhelynél találkozunk, azt mondta. - Sanchez erre már nem válaszolt, csak elgondolkozva dőlt hátra ülésében. Jimmy ezt egy beleegyezésnek vette, így rátaposott a gázra és maguk mögött hagyták az ír kocsmát.

-Sumerrel minden rendben van? - kérdezte Nadia, mikor már kicsit lenyugodtak a kedélyek.  

-Nem igazán. - rázta meg fejét Carter és oldalra pillantott a lányra. Elizabeth sokkosan meredt maga elé, tekintete üveges volt. Nem reagált a külvilág zajaira, mintha egy csendes kis burokba zárkózott volna elméjében. Ajkai remegtek a félelemtől, szemei előtt újra és újra lejátszódott, ahogy a golyó belefúródik a lány fejébe. Alig pár centire állt tőle. Ma akár ő is meghalhatott volna. - Héj! - hajolt közel hozzá Aiden és összekulcsolta kezeiket. Liz végre ráemelte silány tekintetét. - Vége van. Biztonságban vagy. - suttogta megnyugtatóan és lágyan végig simított Liz arcán.

-De a lány...-motyogta erőtlenül, hangja megremegett. - Meghalt. Az egyik pillanatban még beszéltem vele és a másikban pedig már.... - az emlék hatására szíve újra hevesen kezdett verni, szemeiben könnyek gyűltek és testét elöntötte a forróság. Hirtelen levegőhöz sem jutott, minden kezdett elhomályosulni előtte. Ijedten kuporodott össze és rátört az az érzés, hogy abban a pillanatban ő fog meghalni. Fulladozott és semmi sem szolgáltatott neki oxigént.

Aiden kétségbeesetten nyúlt a lány felé, de Summer elhúzódott, nem bízott senkiben. Egy eddig ismeretlen érzelmi hullám söpört át rajta. Pánik rohama volt.

A többiek, akik a furgonban ültek, ijedten nézték végig, ahogy Elizabeth tehetetlenül kapálózik és nem jut elég levegőhöz. 

Carter végül letérdelt elé és két kezébe vette a lány arcát.

-Nincs semmi baj, nincs semmi baj. - ismételgette el, megpróbálva végig tartani a szemkontaktust a lánnyal.

-Nem akarok meghalni. - zokogott fel. egész teste reszketett a rémülettől.

-Nem fogsz. - mormogta a fiú. - Velem biztonságban vagy. - Úgy tűnt végre hatottak Aid szavai, Liz légzése szépen lassan kezdett helyreállni. Mintha újjá született volna, ahogy szervezete elegendő oxigénhez jutott.

-Sajnálom. - motyogta végül és szégyenkezve lesütötte pillantásait. - Sajnálom. Jól vagyok. - Carter egy megkönnyebbült mosolyt eresztett a lány felé, majd szorosan vonta ölelésébe.

-Nem vagy jól. - ellenkezett Nadia. - De nincs ezzel baj. Pár perc és ott leszünk az ideiglenes  szállásunkon. Pihenned kell. - mondta, mire Elizabeth megrázta fejét.

-Hol van Káin? - kérdezte, mikor valahára magához tért.

A szállás, amit Victoria biztosított nekik, egyszerű és lepukkant volt, de a célnak pont megfelelt. Miami belvárosában helyezkedett el a romos épület, aminek ötödik szintje ideális alvóhelynek bizonyult. A folyosóról belépve egyből az óriási előszobába léptek, ami egybenyílt a konyhával, az étkezővel és a nappalival. A hatalmas ablakok mellett egy lépcső húzódott, ami a galériára vezetett fel. Ott pont hat szoba volt, így kényelmesen jutott egy mindenkinek, kivéve Nadiának és Jimmynek, akik együtt aludtak.

A helyiség otthonos volt és ha nem lett volna ennyire lepukkant, még kellemesnek is lehetett volna mondani.

-Megyek, lezuhanyzom. - motyogta Summer, majd komótosan indult fel az emeletre. Hajába és testére már rászáradt a ringben megölt lány alvadt vére. Elizabeth akárhányszor arra gondolt, hogy mi van rajta, legszívesebben összekuporodott volna sírni. 

Carter és a többiek szemében együttérzés csillogott, úgy követték végig a lány útját.

-Erre pia kell. - mormogta Sanchez, majd a konyhába sietett. Minden egyes szekrényt kitárt, annak reményében, hogy talál valami szeszes italt. Jimmy és Nadia kíváncsian lépett oda Caterhez és Christianhez.

-Mi történt vele? - kérdezte az afroamerikai Lizre utalva, mire Aiden csak felsóhajtott.

-A ringben a közvetlen mellette ülő lányt lőtte le Benette. - felelte végül a fiú. - Nem tudjuk miért ölte meg, de Summert nagyon megviselte. A picsába is, meg is értem. Centiken múlott, hogy nem ő halt meg. - sziszegte idegesen fogai között, miközben az orosz csak lesütötte pillantásait. Nem mondta el Káinnak, de amíg a széfben volt, hallott mindent, amit a férfi az írekkel beszélt. Tudta, hogy alapjáraton Elizabeth volt a célpont. És azt is, hogy a férfi mit érez a lány iránt.

Abban a pillanatban a lakás ajtaja kivágódott és a bérgyilkos robogott be rajta. Tekintete komor volt, járása bosszús.

-Na végre, hogy itt vagy. - kiáltott fel Sanchez dühösen, felpillantva a hűtőszekrényből. - Azt hittem valami bajod esett.

-Esett is. - dünnyögte mogorván és felemelte fejét, így láthatóvá téve az arcán lévő sérüléseket. - Egy kis ajándék az írektől. - mondta keserűen, majd szó nélkül lépett apja mellé, ragadott meg egy üveg piát és húzta meg azt. Jól eső érzés árasztotta el testét, ahogy a maró ital végig haladt torkán. Ez legalább tompítja valamennyire fájdalmát.

Szó nélkül kullogott az egyik asztalhoz, majd ledobta magát a székre. Minden porcikája sajgott, arca égett az ütésektől. Újra és újra és újra meghúzta az üveget. A többiek némán követték minden mozdulatát, míg az orosz le nem huppant mellé.

-Megölted? - vonta fel szemöldökét kérdően.

-Persze. - motyogta a férfi és belekortyolt a szeszes italba. - O'Kelly halott.

-És Benette? - faggatózott tovább Chris.

-William Benette többé már nem az én dolgom. - dünnyögte rekedtes hangon Káin. - Megvan amiért jöttem. Holnap lelépek, hogy Garciassal  is tudjak egyeztetni.

-Már is itt hagysz minket? - kérdezte Christian, mire a bérgyilkos csak egy aprót bólintott.

-Így lesz a legjobb. - dünnyögte, majd belekortyolt az üvegbe, aminek már felénél járt. Az alkohol kezdte elborítani elméjét, de ez egyáltalán nem zavarta. Jól is jött volna neki egy kis kikapcs. Egy leheletnyi szünet mindentől.

-Summernek vagy neked? - Káin értetlenül tekintett a mellette ülő fiúra, aki csak fájdalmasan sütötte le pillantásait, mikor rájött, hogy elszólta magát.

-Ezt meg hogy érted? - ráncolta össze homlokát a bérgyilkos.

-Én, öhm...-kereste a szavakat Christian. - hallottam mindent,  amit Benettel beszéltél, amíg én a széfben voltam. - motyogta és keserűen elhúzta száját. A férfi döbbenten nézett végig a mellette ülő oroszon, ajkait idegesen préselte össze, tekintete sötéten csillogott. Nem tudta mit válaszoljon, csak némán meredt maga elé. -Gondoltam jobb ha tudod, hogy tudom. - fordult Chris a bérgyilkos felé, arca komolyságról árulkodott.

-Ha hallottál mindent, - kezdett bele Káin- akkor tudod jól azt is, hogy nem engedhetem, hogy legyen egy gyenge pontom. - motyogta, miközben tovább kortyolgatta italát. - Az én szakmámban veszélyes az érzelmi kötődés. Ha engedek a szívemnek, valamelyikünk meg fog halni. - most, hogy a pia kezdett a fejébe szállni, Káin elkezdett megnyílni. De lehet ebben segített Christian társasága is, akire a bérgyilkos barátjaként tekintett.

-Szerintem nem kéne ezt ennyire túl dramatizálni. - felelte az orosz. - Ha szereted őt, legyél vele együtt. - mondta, mire a férfi csak jóízűen felnevetett.

-Bírlak Chris, tényleg - pillantott végig Káin az említett alakon. - De néha olyan hülyeségeket tudsz dumálni.

-Nem is. - ellenkezett a fiú.

-Valamilyen szempontból szívet melengető, hogy azt hiszed, ha valaki szerelmes lesz, utána együtt is lehet a párjával. - kezdett bele a bérgyilkos. - De nekem nem kell társ. Rengeteg ellenségem van és mind arra várnak, hogy ártsanak nekem. Sőt - horkantott fel gúnyosan - , talán a legtöbb barátom is elárulna engem. Nincs szükségem arra, hogy folyamatosan Elizabethre figyeljek, nehogy valami baja essen. Jó helyen lesz ő Carterrel. - hangja ridegen csengett. Talán részegen még mogorvább volt.

-Lehet... - motyogta végül az orosz. Nem tudta erre pontosan mit is kéne mondania. - De ne hidd hogy, ha rábízod egy másik férfira, attól még nem fogsz rá gondolni minden egyes nap. És nem fogsz azon izgulni, hogy vajon biztonságban van-e.

-Olyan, mintha tapasztalatból beszélnél. - mormogta Káin és alkoholtól ködös tekintetét, ráemelte Chrisre. Kíváncsian nézett végig a fiún, aki csak lesütötte tekintetét.

-A neve Karina. - mondta Christian és elmosolyodott, ahogy a lány újra elméjébe kúszott. - Gyerekkorom óta ismerem őt, a szülei jóban voltak az enyéimmel. Szinte együtt nőttünk fel, jobban ismer engem, mint bárki. Elég kemény gyerekkorom volt, hála a szigorú, karót nyelt apámnak, akinek soha nem voltam olyan jó, mint az én tökéletes bátyám. - mondta és ahogy családjáról beszélt, egy apró fintor kúszott arcára, szemei megtörten csillogtak.  - Tudod, ez olyan hihetetlenül hangzik - pillantott oldalra Káinra -, de valahogy világ életemben volt egy olyan érzésem, hogy Karina az igazi. Persze voltak már dolgaim más nőkkel, de eddig az összesből hiányzott valami. 

-Akkor miért vagy itt és nem vele? - szólt közbe a bérgyilkos, szavai kezdtek összemosódni. Már alig volt valami abban az üvegben.

-Ez elég bonyolult ügy. -húzta el száját az orosz.

-Annyira azért csak nem lehet az. - dünnyögte a férfi.

-Nos, azért, mert a bátyám vette feleségül. - mondta Chris, mire Káin értetlenül ráncolta össze homlokát.

-Azt hiszem itt kimaradt pár fejezet.

-Jó sok. - bólintott Christian. - Tudod, hogy milyen családból származom, az apámnak minél fontosabb, hogy fent tartsuk a jó hírünket. Karina meg egy gyönyörű fiatal nő, aki ráadásul egy befolyásos famíliából származik. Tökéletes asszonya a tökéletes bátyámnak. Belekényszerítették őket egy érdekházasságba - mormogta a fiú ridegen, tekintete szomorúan csillogott. - Az apám sosem szívlelt engem, de mikor megtudta, hogy éppen megszökni készülök a testvérem jegyesével....-mesélte az orosz, de mondata végét leharapta.  - A lényeg, hogy ezért vagyok most itt. - fejezte be végül a fiú történetét. - Ennek már négy éve és azóta van két gyerekük, Karina nem is lehetne boldogabb. Csak én kesergek még mindig.

-Sajnálom. - dünnyögte Káin, pillantása empátiát sugárzott. - És a bátyád egy igazi pöcsnek hangzik. - tette hozzá, majd újra üvegéhez kapott és kiitatta belőle a maradék vodkát is. - Nos, azt hiszem én megyek. - mormogta és leszállt a székről, de egyensúlya egy picit megborult. 

-Jól vagy? - kérdezte Christian, miközben próbálta megtartani a bérgyilkost.

-Remekül vagyok. - dünnyögte a férfi. - Csak kicsit leittam magam, mert Benette átrendezte az arcomat. - mondta rekedtes hangon. - Azt hiszem lefekszem.

-Okés. - bólintott az orosz. - Felkísérjelek?

-Nem kell. - ellenkezett Káin mogorván. - Feltalálok egyedül is.

-Hát jó. - felelte végül a fiú. - Csak még egy szóra. - mondta és maga felé fordította a férfit. - Mindenkinek van gyenge pontja. Te döntöd el, hogy tovább élsz-e vele együtt és a félelemmel, hogy bármikor megtalálhatják. -kis szünetet tartott.  - Vagy inkább elpusztítod te magad, esélyt sem adva a boldogságnak. - nézett bele Christian komolyan Káin szemeibe.

-Kösz. - mormogta a bérgyilkos zavarodottan. - Én lehet ehhez most túl részeg vagyok, hogy megértsem. De kösz. - dünnyögte, majd ott hagyta az oroszt. Még utoljára intett a banda többi tagjának is, és aztán elindult fel a lépcsőn. Belépett a neki kijelölt szobába és fáradtan terült el ágyán, de gondolatai nem hagyták nyugodni. 

Teste sajgott a fájdalomtól, feje hasogatott és látása is kezdett homályosodni. Csak William Benettet látta maga előtt, ahogy újabb és újabb ütést mér rá. Aztán a képet, ahogy nagydarab testőre egyenesen Elizabethre irányítja a fegyvert, majd elsüti azt. 

Soha többé nem lenne képes átélni ezt még egyszer. Az íreknek igaza volt, elpuhult.

Hirtelen gerjedt haragra, kezeit ökölbe szorította. Mérges volt magára, ami miatt nem tud megálljt parancsolni érzelmeinek. Eddig sértetlen volt és sebezhetetlen, de most van egy gyenge pontja, amit bárki felhasználhat ellenne. És ezt  nem engedheti, soha többé nem fogja hagyni senkinek, hogy elvegyék tőle, azt amit szeret.

Hogy is mondta Christian?

Tovább élsz vele vagy elpusztítod.

Káin nem tudott tovább élni vele, így ideje volt elpusztítani.

Elködösült aggyal próbált meg felkelni matracról, majd meginogva sétál oda kabátjához, hogy előhalássza belőle fegyverét. Betöltötte a tárat és maga elé tartotta, megnézve, hogy mennyire tud vele jól célozni. Kezei remegtek és alig bírt megállni a lábán egy helyben, de ez  sem zavarta. Teljesen elvesztette az eszét, már nem tudott racionálisan gondolkodni, egyszerűen minden fájt neki. Így indult át Summer szobájába, kezében pisztolyával.