Aiden Carter kezeibe temette arcát. Gondolkozva meredt az előtte lévő kávézóasztalra. Teljesen elvesztette az időérzékét. Már hat órája nem csinál semmi mást, csak ül és egy újabb és újabb nagy adag fekete kávét dönt le. Egy mély sóhajt vett, aztán tanácstalanul dőlt hátra a fotelében. 

Szemét a helyiségbe belépő fiúra vezette. Az afroamerikai egy bíztató mosolyt küldött felé, majd leült vele szembe. 

-Most aztán jó nagy szarba kevertél minket tesó. - sóhajtott fel Jimmy. Aiden bűntudatot tükröző tekintettel pillantott oldalra. Ő is pontosan tudta, hogy zsákutcához értek. - Dühös rád. - folytatta a beszélgetést a fiú. - Nagyon dühös rád.

-Nem tehettem mást. - motyogta Aiden rekedtes hangon. Nem nagyon beszélt az elmúlt 48 órában. 

-Elhiszem. - sóhajtott fel az afroamerikai. - Én csak azt nem értem, hogy hogyan. Hogy került pont akkor oda?

-Nem tudom. - csóválta fejét Aid. - Biztos a sors. - horkantott fel hitetlenül.

Egy újabb személy lépett be a szobába. Rendezetlen őszhaja arcéléig ért. Hamvas szakálla kezdett egyre nagyobbra megnőni. Tekintete Jimre tévedt, majd intett egyet fejével. Az afroamerikai értette a célzást. Felpattant a helyéről, aztán gyorsan kiviharzott a szobából.

Aiden a férfire emelte tekintetét, aki helyet foglalt vele szembe. Ketten maradtak a helyiségben. Ő és Sanchez. 

A férfi a negyvenes éveiben járhatott. Senki nem tudta az igazi nevét. Még pályafutása elején kezdte el így szólítani magát: ,,Sanchez".  Spanyolul annyit tesz szent. 

Aiden megforgatta szemeit. Ironikus, hogy az alvilág egyik legbefolyásosabb tagja így hívatja magát.

Sanchez sokáig nem szólalt meg. Csak némán ült és hallgatással bűntette az előtte ülő fiút. Inkább már férfit.

Mikor úgy érezte elég lesz, egy mély sóhajt vett, majd tekintetét Carterre emelte.

-Remélem tudod, hogy elszúrtad. - dörmögte mély hangon. Egy előtte lévő whiskys üvegért nyúlt, majd lazán belekortyolt.

-Tudom. - felelte Aiden kurtán. 

-Meg kellett volna ölnünk. - folytatta Sanchez. - Neki is jobb lett volna. - Aiden dühösen kapta a férfire tekintetét.

-Nem! - felelte keményen. - A gyilkolás nem megoldás.

-Pedig a lány életét már elszúrtad. - mondta Sanchez. - Ha elengedjük nem lesz normális élete. A zsaruk rajta fognak csüggeni, ráadásul veszélybe sodrod a bandát. Azt pedig nem engedhetem. - hajolt közelebb fenyegetően. Egy újabbat kortyolt bele az üvegbe.

-És ha itt marad? - kérdezte Aiden. - Ha meggyőzőm, hogy maradjon velünk? Velem? - Sanchez hátradőlt, és egy pillanatra becsücsörítette száját. Fontolóra vette a dolgot.

-Rá tudnád venni? - vonta fel szemöldökét kíváncsian az öreg. 

-Jegyesek voltunk. Majd valahogy elintézem.

-Rendben. - bólintott végül az ősz hajú. - Ha úgy dönt velünk marad, akkor többé nem piszkálom. - tekintett Aidenre. - De ha nem, akkor saját kezűleg fogod megölni. - dünnyögte Sanchez, majd komótosan állt fel a fotelből, jelezve, hogy befejezte a beszélgetést. Aiden egy óriásit nyelt, ahogy a lányra gondolt.

Pár szobával arrébb Summer feje lüktetésére ébredt. Sikerült kinyitnia szemeit, ha csak egy pillanatra is. Érezte, hogy ruhája izzadtan tapad testéhez. Tarkójába éles fájdalom nyílalt, mire összerándult. Próbált visszaemlékezni, hogy mi történt, de elméje cserben hagyta. 

Egy öreg faajtó nyikorgása csapta meg fülét. Újra kinyitotta szemeit. Aiden óvatosan lépkedett felé, félve, hogy Summer még alszik. A lány azt hitte álmodik, mikor megpillantotta a fiút. Majd bevillantak a képek a bankról. Ijedten ült fel, Carter pedig sietve lépett mellé. A lány végig mérte a mellette guggoló Aident. Haja sokkal rövidebb lett, mint mikor utoljára találkoztak. A borostája eltűnt, tökéletes arca makulátlan volt. 

Summer kinyújtóztatta jobb kezét és végig simított a fiú arcán. Muszáj volt megérintenie őt. Ennyi idő elteltével félt, hogy ez is csak egy álom és ha kinyitja szemeit Carter újra eltűnik. De most itt volt teljes életnagyságban.

-Szia! - suttogta Aiden csillogó szemekkel a lányt pásztázva.

-Szia! - mosolygott rá Summer. Teljesen kizárta külvilágot és egy pillanatra megfeledkezett mindenről. 

De hirtelen újra bevillantak a bankban történtek. Summer ijedten kapta el kezét Aiden arcáról és hátrébb húzódott. A mellette lévő fiú nem rég még fegyvert fogott egy rakás emberre. Egy szempillantás alatt lett plátói jegyeséből kegyetlen bűnöző.

Aiden végig pillantott a lányon és fájdalom hasított szívébe, ahogy a remegő kezeire pillantott.

Fél tőlem.

-Héj, Summer! -  suttogta nyugtatóan. - Én vagyok az. Aiden. - a lány megrázta fejét.

-Menj innen! - motyogta és megpróbált minél távolabb kerülni Cartertől. 

-Nem kell félned. - mosolygott le Summerre a fiú lágyan. Próbálta elnyerni a lány bizalmát.

-Bűnöző vagy. - bökte ki Summer. Hangja remegett az ijedtségtől. Aiden fájdalmasan felsóhajtott.

-Soha nem bántanálak. - motyogta a fiú és végig simított Summer könnyáztatta arcán. A lány elkapta fejét.

-Már bántottál. - szavai ellenszenvről árulkodtak. - Ezért tűntél el? Emiatt hagytál ott engem három évvel ezelőtt? - a lány hangja élesen vájt a levegőbe. Dühös volt. - Innen a sok utazás, a sok szép ruha és ház? Más emberektől ellopott pénzből? - Aiden lesütötte pillantását. Nyilvánvalóan a lány még zaklatott. 

-Kérlek nyugodj meg.

 -Nyugodjak meg?! - vonta fel szemöldökét bőszen.-Annál rosszabb nincs, minthogy a pasidról kiderül, hogy bűnöző.. - üvöltötte Summer magából kikelve. Tajtékzott a dühtől. - Ja, de! - hangja gúnytól csöpögött. - Amikor az exed az. És elrabol egy elbaszott bankrablás után.

Aiden nem válaszolt, csak bűnbánóan kapta el tekintetét a lányról.

-A fürdő a fehér ajtó mögött van. - motyogta végül elcsukló hangon. - Zuhanyozz le, majd utána beszélünk. - mondta, miközben felállt az ágy mellől. A küszöbről még vissza fordult, hogy utoljára rápillantson Summerre, majd kilépett az ajtón.

A lány pecekig csak némán meredt maga elé. Próbálta összerakni a vele történteket. Végül úgy döntött egy forró zuhany kifejezetten jól esne neki.

Beállt a víz alá, és hagyta, hogy gondolatai elkalandozzanak. Próbált visszaemlékezni a történtekre és mikor sikerült neki, újabb és újabb kérdések merültek fel benne.

Hol van most?

Kivel?

És miért?

A forró víz élesen vájt bele puha bőrébe. Summer felsóhajtott, majd tusfürdő után kezdett kutakodni. Csak férfit talált, nőit nem.

Jobb a semminél. - vont vállat, aztán magára kente a folyékonyszappant. Szüksége volt erre. Úgy érezte hogy így megtisztul és lemossa magáról a mocskot. 

Nem tudta mennyi idő telt, mikor végül úgy döntött, hogy befejezi a zuhanyzást. Egy fehér törölközőért nyúlt, aztán maga köré csavarta. Belenézett a mosdókagyló felett elhelyezkedő tükörbe. Olyan volt, mintha egy teljesen más ember nézne vissza rá. Szőke göndör haja csapzottan tapadt nedves tarkójához. Szája cserepes volt és szemei alatt hatalmas karikák húzódtak. Egy utolsó pillantást vetett magára, majd kilépett a szobába, ahol aludt. A helyiség mondhatni üres volt. Csak egy ágy és egy barna faszekrény helyezkedett el benne. Summer a matracára tekintett, ahol pár össze hajtott ruha darabot talált. Valószínűleg Aiden rakta ide, amíg zuhanyzott. Kezébe vette az anyagokat. A farmersort jónak bizonyult rá, de majdnem felhorkantott, mikor a melltartóra pillantott. Semmi esély nem volt arra, hogy az a kosár jó lesz viszonylag kicsi kebleire. Végül úgy döntött nem vesz fel melltartót, de egyből meg is bánta döntését. A szürke haspóló szűken simult fedetlen mellkasához. Summer nem volt hozzá szokva az ilyenekhez. Utálta, ha a teste vonala látszódott. Sokkal nagyobb előnyben részesítette a bő és oversize dolgokat. 

Maga elé söpörte dús hosszú haját, hogy legalább az fedje melltartó nélküli felsőtestét. Hogy jobban érezze magát összekulcsolta karjait, aztán az ajtóhoz lépett, ami nagy meglepetésére nyitva volt. Ezek szerint nem túszként tekintettek rá. 

Halk léptekkel indult a hosszú folyosón, amin rengeteg faajtó sorakozott, de mindegyik csak egy szimpla hálószobát rejtett. Summer nem tudta eldönteni, hogy hol is van pontosan. 

Mikor a folyosó végére ért, csak egy irányba tudott menni. Elfordult balra, majd pár méter után egy ajtóba ütközött. Kinyitotta azt, majd belépett rajta. Egy tágas nappaliban találta magát, ami egy annál is nagyobb konyhába nyílt. 

-Aiden? - a lány remegő hangja beterítette az egész teret. Hirtelen ajtócsapódást hallott, így a zaj irányába fordult. Egy lány nézett vele szembe. Igazi déli szépség volt, hosszú fekete selymes hajjal és gyönyörű barna bőrrel. Fekete szemei kedvesen csillogtak. Jóval alacsonyabb volt, mint ő, de formásabb is. Egy szűk rózsaszín ruhát viselt, ami kiemelte csodálatos alakját. Summer rájött, hogy tőle kapta kölcsön a ruhákat.

-Szia! - mosolygott le rá kedvesen a lány. - Nadia vagyok. - nyújtotta tenyerét.

-Summer. - fogadta el végül kezét a szőkeség. 

-Nem kell félned. - pillantott le rá kedvesen Nadia. - Nem foglak bántani.

-Hol van Aiden? - kérdezte Summer remegő hangon. Nem tudta, hogy mennyire bízhat meg az előtte álló alakban. Igazából azt se tudta, hogy volt jegyesében mennyire bízhat meg.

-Kint van a kertben a fiúkkal. - felelte Nadia, mire a szőkeség szemöldöke az égbe szaladt.

Fiúk?  Tehát többen vannak?

-Gyere, kiviszlek hozzájuk. - mosolygott le rá a lány, majd kivezette őt a bejárati ajtón. 

Summer egyből fellélegzett, ahogy kijutott a szabad levegőre, de egy szempillantás alatt már el is tűnt ez a kellemes érzés. Próbálta kitalálni, hogy hol lehetnek helyileg pontosan.

Végül a lány a kert végében négy alakot pillantott meg, akik egy hosszúkás asztalnál ültek. Aident egyből felismerte, majd egy pillanatra hátra hőkölt.

Jimmy is itt van?

Még a Carterrel való egyik nyaralásuk közben találkozott az afroamerikaival, aki Aiden legjobb barátjának mondta magát. 

A másik két alakot nem ismerte. Az asztal főnél egy ősz hajú szakállas férfi volt, aki nem illett bele a cigiző fiatalok társaságába. A másik ismeretlen egy szőke hajú, virító kék szemű fiú volt. 

A két lány lassan lépkedett oda hozzájuk, Summer remegő lábakkal. Teljesen össze volt zavarodva, nem tudta hová tegye ezt az egészet.

Most akkor elraboltak vagy sem? - tette fel a kérdést magában.

-Ülj csak le. - invitálta Jimmy az asztalhoz. Summer óvatosan és bizalmatlanul foglalt helyett az asztalnál Aiden és Nadia között.

-Valószínűleg sok kérdés merült fel most benned. - szólalt meg a férfi az asztal végében. - Sanchez vagyok, ők pedig a bandám. - mondta, majd egy mélyet szívott cigarettájából.  - Nadiat, Aident, és Jimet már ismered. A szöszi pedig Christian. - mutatott az említett alakra. - És most tisztázzunk pár dolgot. - a férfi előre hajolt. Hangja mély és tekintélyt parancsoló volt. Summer Carterre pillantott, aki lágyan mosolygott le rá és biztatásul megszorította kezét. - Nagy szarba kevertél minket, amikor felismerted azt az idióta Aident. - mindenki hallgatott és Sanchezt kémlelte. - Bocsánat az erőszakos megoldásért, bár én úgy vallom, ez még mindig jobb, mint egy golyó a fejbe. - a lány lesütötte pillantását és keze egyre jobban reszketni kezdett. Úgy érezte majd kiugrok szíve mellkasából. Felismerte az öreg hangját, tudta, hogy Sanchez volt az, aki a bankban leakarta lőni őt. 

-A lényeg az, hogy kompromisszumot kell kötnünk. - vette át a szót Aiden. - Mindenkinek az a legjobb.

-Nem értem. - motyogta Summer remegő hangon. Védtelennek érezte magát és Carter volt az egyetlen támasza. Még ha rabló is.

-Velünk kell, hogy maradj. Egy ideig. - bökte ki Aiden rá pillantva.

-Hogy mi? - szaladt fel a lány szemöldöke. - Veletek? De hisz bűnözők vagytok!

-Neked nem kéne semmit sem csinálnod. - próbálta tovább győzködni a fiú. - Csak itt laknál velünk.

-Vagyis fogva tartanál? - csattant fel, félelme elpárolgott, és elméjét elöntötte a mérhetetlen düh.

-Ez az egyetlen esély. - szólalt fel erélyesebben már Aiden is. A többiek még mindig néma csöndben figyeltek-.

-Nem, ki van zárva! - tiltakozott Summer. - Elmegyek. - mondta, majd felpattant az asztaltól. Beviharzott a házba, és Carter nyomban utána eredt.

-Mondtam, hogy meg kellett volna ölni. - dünnyögte Sanchez, miközben egy újabbat szívott cigijéből.

-Summer, hallgass meg! - dörrent a lányra, miközben a szobájáig követte őt.

-Engedj el! - fordult vele szembe. - Most!

-Nem tehetem. - tárta szét karjait a fiú. - Ha elmész, csak veszélyt hozol ránk.

-Szóval inkább kalodába zársz? - vonta fel szemöldökét dühösen.

-Nem tehetek mást! - csattant fel Aiden. - Nem kockáztathatom a többiek életét. Még érted sem. - mondta egy fokkal nyugodtabban.

-És én mégis mit kezdjek itt? - kérdezte Summer dühösen. - Így nem lehet állásom, nem lehet férjem, gyerekeim. Nem korlátozhatod a saját életemet!

-Abban a pillanatban, mikor felismertél a bankban, a régi életed megszűnt létezni. - lépett egyet közelebb a lány felé Aiden. A hangja feszülten csengett. - Ha elengedünk, sem lesz normális életed. A rendőrség. az FBI, az újságírók, mindenki rád fog szállni. Ráadásul könnyen lenyomozhatnának minket.

-Ez akkor sem fer. - szólt közbe Summer. - Nem kényszeríthettek arra, hogy itt legyek. Az emberrablás.

-Hidd el nekem. - sóhajtott fel Aiden fájdalmasan. - Most ez a legjobb megoldás. - motyogta, majd sarkon fordult. Kilépett a küszöbön, de egy utolsó pillantást még vetett a lányra. - Sajnálom. - suttogta, aztán becsukta az ajtót. Végül a zár hangos kattanása rázta meg teret.

Szóval mégis túsz vagyok. - motyogta maga elé Summer.