Amikor már nem bírta tovább Lilien a piszkálást felborította a széket és felordított. És ekkor valami fura történt Lilien-nel. Hófehér lett a bőre, kék, földig érő lett a haja és nyugodt lett látszatra, de még mindig dühös volt belül. És rendesen látott mintha nem is vak lenne.
-Pete, neked miért kell engemet mindig piszkálnod?-kérdezte Lilien dühösen.
-Nem is tudom. Mindig is éreztem, hogy fura vagy-válaszolta Pete dadogva miközben lecsúszott a székről, hogy minél messzebb legyen Lilien-től.
-De már egy csomoszor piszkáltál!-fakadt ki Lilien.
-Unatkozok.
-Most komoly?-és ekkor Lilien a gondolatával hátra repítette Pete-t és neki csapodott a falnak.
-Jó, megígérem, hogy már soha többé nem piszkállak. Az életemre esküszök!
És Lilien lenyugodott és visszaváltozott, de a nagy erő feszítések miatt elájult. Mindig ez történt Lilien-nel, ha dühös lett. Csöngetésre ébred fel.
-Szia Lilien! Jól aludtál?-kérdezte az igazgató.
-Igen, köszönöm jól!-felelte Lilien.
-És valaki jött hozzád.-mondta az igazgató.
-Mégis ki?-kérdezte Lilien.
-Mindjárt bemutatkozik, most jön be a szobába.
-Szervusz Lilien-mondta egy hang ami kedvesen csenget.-Az én nevem Dumbledore.
-Jó napot Dumbledore. Miért jött?-kérdezi Lilien.
-Nos, el kell mondanom valamit. Felkészültél?
-Azt hiszem-feleli bizonytalanul Lilien.
-Te egy boszorkány vagy-jelenti ki Dumbledore.

Bocsánat, hogy már nagyon rég írtam, de nem volt kedvem. Remélem, hogy tetszett. Sziasztok!