Jasonszemszögéből:

Mikor a visszapillantó tükörben megláttam, hogy az autó neki csapódott a falnak, a szívem kihagyott egy ütemet. Azonnal a fékre tapostam és ki is szálltam az autóból, amint az megállt. Mikor észrevettem, hogy Doug kiszállt, nem sok tartott vissza attól, hogy neki ne menjek.
-Ember! Normális vagy? Mit csináltál?-üvöltözök vele,miközben a törött autóhoz tartok.-Luna..-szólítom meg a lányt,aki nemsokkal ezelőtt az ölemben ült és csókokat lopott tőlem..Most pedig mindene csupa vér, és ami a legjobban aggasztott, hogy semmi életjelet nem adott magáról. Természetellenes pózban ült az ülésen, miközben a feje a falnak volt döntve.

-Hívjátoka mentőket!!-kiáltom oda a többieknek, mivel senki sem mozdult meg, csak aggódva figyelték a történteket.-Kicsim tartsatok ki,kérlek!-könyörgök ájult menyasszonyomnak. És amíg én elmerengtem a történteken, már csak a mentőautó éles szirénájának hangjára tértem magamhoz.

-Uram!Ki tud szállni a járműből?-szólít meg az ápoló.

-Persze.Én jól vagyok. De a barátnőm..vagyis a menyasszonyom nem reagál semmire... és..és..-dadogok.

-Kérem nyugodjon meg! Mi megteszünk mindent, hogy a hölgy túlélje a sérüléseit. Kérem hagyja, hogy nyugodtan végezzük a munkánkat.

-Rendben,bocsánat!-túrok a hajamba és a többiekhez sétálok.

-Hogy van?-kérdezi Ruby ahogy odaérek hozzájuk.

-Még nem tudnak semmit..De semmit nem érzékelt abból, ami a baleset után történt. Nem reagált rám sehogy. Tiszta vér volt körülötte minden.-ülök le a földre és rágyújtok egy cigire.

-Te mióta dohányzol?-néz rám kérdőn Ben.

-Most óta!-mordulok rá.

-Hé J...Beszélhetnénk?-jön oda Doug.

-Mirőlakarsz beszélni? Arról, hogy miattad most élet és halál között lebeg a menyasszonyom vagy, hogy nagyon sajnálod?-állok meg veleszemben.

-A kicsodád?-kérdezi hitetlenül Donna.

-Jól hallottad. Ti mint állítólagos legjobb barátaim egy csomó mindenről lemaradtatok.-nevetek fel keserűen.-Már bő egy éve,hogy összejöttünk Lunával. Tegnap közölte velem, hogy gyereketvár..tőlem. Én pedig még aznap megvettem neki a gyűrűt...és tessék.-dobom el a csikket és gyújtom a következő szálat.-Ma már annak örülhetek, ha ő túléli.!

-Jézusom!-kapta kezét a szájához Ruby.-Te láttad őt az autóban..mennyi az esélye,hogy a baba túléli?-csuklik el a hangja.

-Elég csekély...-remeg meg a kezem.

-Elnézést! Önök hozzátartozók?-jön oda egy ápolónő.

-A vőlegénye vagyok.-taposom el újra a csikket.-Hogy van?

-Nagy szerencse, hogy nem mozdítottátok el a sérültet a helyzetéből, ugyanis eltört a gerince, valamint a jobb karja. Egy rossz mozdulat is halálos lehetett volna a lány számára. Feltennék neked egy kérdést...-néz rám.

-Jason..bocsánat,be sem mutatkoztam.-szabadkozok.

-Semmi baj Jason. Na szóval..Volt fogalmatok róla, hogy a hölgy várandós?

-I.igen.Tegnap mondta el nekem.-mosolygok szomorúan.-A..khm a kicsi j..jólvan?-nézek a nőre kétségbeesetten.

-Sajnálom! A súlyos sérülések következtében a baba addigra már életét vesztette mire mi a helyszínre érkeztünk.-néz rám szomorúan,mire szememből akaratom ellenére csordult ki egy könnycsepp, amit követett a többi. Végig simított a karomon és a mentőautóhoz igyekezett. Lassan a többiek felé fordultam és ahogy a sajnálkozó, szomorú tekintetüket rám szegezték, őrült sebességgel kezdtek folyni az arcomon a sós cseppek. Ruby kilépett a többiek közülés szorosan körém fonta karjait. Nekem pedig nem kellett több.Erősen kapaszkodtam az apró termetű lányba. Hiába ismerte csak pár órája a mentőben fekvő ájult lányt, jobban megkedvelte,mint azokat akik ebben a pillanatban is körülvesznek minket. Nem mindenkinek mutatja, de hatalmas szíve van.

-J..Annyira sajnálom!-sír mellkasomon.-Rám mindenben számíthatsz, oké?-húzódik el annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Köszönöm Ruby! Ez most igazán sokat jelent nekem!-törlöm meg az arcom.

-Jason, szeretnél velünk jönni?-kérdezi az ápolónő, akivel az előbb beszéltem.

-Igen. Mindenféleképpen!-mondom és már el is indultam.-Ruby, eltudnád nekem hozni az autót a kórházhoz?-pillantok vissza a lányra.

-Persze.-vágja rá egyből, mire a tenyerébe csúsztatom a kulcsot és halványan rá mosolygok köszönet képpen. Gyorsan vissza siettem a sárga járműhöz, majd beszálltam az ápoló melletti üres helyre. Az út alatt, amíg a kórházhoz nem értünk, kérdéseket tettek fel Lunával kapcsolatban. A történések pedig egyik pillanatról a másikra gyorsultak fel. A soron következő kérdésre nem tudtam válaszolni, ugyanis a gép, ami Luna életjeleit mutatta, hangos sípolásba kezdett.

-Mi történik?-nézek körbe a két orvoson ijedten.

-Szívleállás!Defibrillátort!..Töltés!-helyezi a lány hófehér mellkasára a két tappancsot.-Hátra!-éleszti újra, én pedig megsemmisülve ültem és néztem, ahogy az általam szeretett lány életéért küzdenek. A harmadik próbálkozásra sikerült elérni, hogy visszatérjen közénk, ekkor pedig az autó megállt és már szállították is a műtőbe.

-Hölgyem!-rohanok az ápolója után.-Ugye túl fogja élni?-nézek rá könnyáztatta arccal.

-Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy Luna jól legyen.-feleli és már megy is a kollégái után. Háttal a falnak dőlök és a zsebembe süllyesztem a kezeimet, ahol megérzem az ott lapuló telefonom. Kiemeltem a készüléket, hiszen Ginát és Alexet is fel kellene hívnom. Az első személy már a második csörgésre felvette..

-Ááh..Szia Jason!-köszön vidáman a vonal túlsó felén lévő asszony.

-Fi...figyelj Gina..É..én annyira sajnálom!..-sírom el magam ma már sokadjára, ami valljuk be, nem rám vall.-L..Lu balesetet szenvedett.-nyögöm ki nehezen.

-H..hogy micsoda? De hát mi történt? Hogy van?-kezd el kapkodni.

-Mindent részletesen elmondok..Cs..csak gyere be a kórházba, kérlek!

-Tíz perc és ott vagyok!-mondja, majd le is rakja a telefont. Ez után pedig lecsúsztam a fal mentén és csak vártam, hogy Gina megérkezzen, de annál is jobban a nővért, aki a műtétet végzi. Egyszer csak a folyosóra borult csendet, a telefonom hangos csörgése hasítja ketté, melynek kijelzőjén Adam neve jelenik meg. A fülemhez emelem a készüléket, de nem szólok bele.

-Gina az előbb hívta fel Alexet..Felvesszük őt és már megyünk is. Addig pedig tarts ki, oké?

-Megpróbálom..-mondom színtelen hangon és megnyomom a kis piros telefon alakú ikont. Üveges tekintettel bámultam a velem szemben elhelyezkedő fehér falat, mikor egy erős kezet éreztem meg a vállamon.

-Nem veszíthetem el...-suttogom magam elé úgy, hogy mindenki hallja.

-Ne gondoljunk egyből a legrosszabbra.-mondja sírástól rekedt hangján az édesanya.

-Már a mentőben újra kellett éleszteni.-nézek fel a szomorú szempárba.

-D..de hát mi történt?-roskad le a fehér, műanyag székre.

-Pár haverommal voltam a helyett, hogy Luval elmentem volna Adamékhez, ő pedig eljött utánam....Elkezdtünk játszani ahol azt a feladatot kaptam, hogy az egyik sráccal versenyeznem kell..Lu kiakadt, ezért pedig kitalálták, hogy mindkettőnk mellé üljön be valaki...őt pedig beültették a másik autóba. Hiába tiltottam meg neki, nem hallgatott rám úgy, ahogy én sem rá. A verseny közben defektet kaptak és egy ház oldalának csapódtak....E..eltört a gerince és az egyik karja..-fejezem be.

-Jézusom!-kapja szája elé a kezét .-É..és a kicsi? Ő jól van?-néz rám reménykedve, mire csak a fejemet rázom.

-Ő...nem élte túl.-mondom majd elindulok az italautomatához. Oda érve megtámaszkodtam a felső részébe és lehajtott fejjel gondoltam végig mi lett volna ha..Hirtelen felindulásból belerúgtam a gép aljába, majd még egyszer..és még egyszer...

-Héé...Jason..-sietoda Ad.-Ne ostromold magad! Nem a te hibád!

-Ne mondd ezt!-nézek rá ingerülten.-Mindannyian tudjuk, hogy miattam van ott, ahol. Ha nem megyek el Bennel, hogy találkozzak a többiekkel, akkor....ez az egész nem történt volna meg, és a kicsi is jól lenne, Lunával együtt. -hadonászok mérgesen, mire csak bámul rám és visszamegy a két szomorú nőhöz, én pedig lesietek a lépcsőn, hogy elszívhassak egy szál cigarettát. A parkoló felé pillantva észreveszem a bordó autóm, amit Rubyra bíztam. Percekkel később pedig a lány rózsaszín hajkoronáját is sikerül kiszúrnom, ahogy közeledik az épülethez.

-Mondtak már valamit?-siet oda hozzám.

-Még semmit. Mióta ideértünk a műtőben van. -oltom el a nikotin forrásom.

-Minden rendben lesz.-bújik hozzám.

-A ,,minden,, már nem lehetséges....-könnyezek ismét.-De gyere, menjünk vissza.-tolom gyengéden magam előtt. A halk folyosókon haladva csak a cipőnk neszezését lehetett hallani, amikor pedig befordultunk az automatánál, Gina tekintete egyből ránk szegeződött, majd a karomra amivel a lány vállát karolom át. Több se kellett neki, dühösen elindult felénk..Amint szemtől szembe kerültünk egymással, meg sem várva a magyarázatomat egy hatalmas pofon csattant az arcomon.

-Ezért mentél a kis haverjaidhoz?-kiabál velem.

-Gina. Engedd, hogy megmagyarázzam!-kezdem, mire felvonja a szemöldökét.-Ő itt Ruby. A legjobb barátnőm. Ő hozta utánam a kocsit, hogy eltudjak jönni Lunával. Tudhatnád, hogy soha nem lennék képes megcsalni Lunát.-fejezem be, és a fémajtón pedig  pont akkor tolják ki az eszméletlen lányt, akiért az életem adnám.

-Hogy van doktornő?-siet oda Gina.

-Az életveszélyen túl van...Sikerült stabilizálnunk, de sajnos nagyon valószínű, hogy deréktól lefelé lebénult...-néz szomorúan a nőre, majd a tekintete rám siklik..én pedig csak állok és meredek magam elé....

-T..tessék?-nyögöm ki nagy nehezen..

-Az ütés következtében elmozdult a helyéről két csigolya, melyek megsértették a gerincvelőt. Ez miatt pedig nagy valószínűséggel a beteg nem tud majd lábra állni mikor magához tér. Az esély,hogy valaha lábra állhasson elég csekély, de mi mindent megteszünk, hogy az értékeket a jó irányba tereljük. Az altatás miatt ma már nem fog magához térni, de nyugodtan bemehetnek hozzá.-mondja majd elindul a kórterem felé, ahova betolták Lunát. Akkor pedig Gabi nekem esett.

-Most örülsz?-kezdi el ütni a mellkasom.-Tönkre tetted a lányom életét! Van fogalmad arról, hogy mi lesz vele, ha magához tér és megtudja, hogy a kicsi nincs többé, ő pedig nagy valószínűséggel az életében nem fog tudni járni? Van fogalmad róla, hogy ezen, hogy fogja túltenni magát?-kiabálja az arcomba.

-Gina..Elhiheted,hogy nekem sem könnyű így látnom őt..Amióta megtörtént a baleset, azt hajtogatom magamban, hogy miért nem én fekszem ott helyette...Ami pedig a sérüléseit illeti..mindent elfogok követni,hogy neki könnyebb legyen. Mellette leszek a nap huszonnégy órájában és minden erőmmel azon leszek, hogy mihamarabb felépüljön..-mondom és elindulok a nyitott ajtó felé, de a nő elkapja a karom.

-Nem! Nem engedem, hogy még jobban tönkre tedd! Ne gyere többé a közelébe! Most pedig menj el!-mutat a lépcső felé..

-N..Nem teheted ezt Gina!-mordulok fel én is.-Nem tilthatod meg, hogy Lunával legyek! Szeretem őt...és ő is engem..Nem gondolhatod komolyan azt amit az előbb mondtál!-tárom szét a karjaim.

-De nagyon is komolyan gondoltam.-mondja majd hátat fordítva bemegy az ajtón, amit be is csuk maga után...