-Üdv.-léptem oda új családomhoz.
-Szia. -mondta "anya".Drágám nyugodtan tegezz minket, hisz a családunkhoz fogsz tartozni.-mosolygot rám kedvesen. Az én nevem Gabriella, ő itt a férjem Lucas, végül Barbara és Kevin a gyerekeink.
-Háát akkor sziasztok, Alexandrina vagyok.-feleltem.
-Gyere menjünk haza biztos fáradt vagy az út miatt. Majd holnap ismerkedünk.
-Rendben menjünk.-fogtam meg a bőröndöket.
-Hadd segítsek.-mondta Kevin.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Semmiség.-válaszolt és ő is elmosolyodott.

Elindultunk a kocsi felé, bepakoltuk a csomagjaimat és már utaztunk is "haza" ha lehet így nevezni. Félórás út után megérkeztünk a kétszintes családi házhoz, aminek volt egy nagy udvara. Bementünk a házba majd Gabriella megmutatta a szobámat.
-Az emeleten az első ajtó Keviné, a második Barbié és a harmadik lesz a tiéd. Szemben megtalálod a fürdőszobát.
-Köszönöm.
Átlépve a küszöbön behúztam magam után a csomagjaimat és letettem őket a szekrény elé majd fogtam magam leültem az ágyra és elővettem a telefonomat. Elkezdtem tárcsázni a bátyám számát..két csengés után fel is vette.
-Sziaa húgiii.-hallom meg újra hangját.
-Szia Zayn. Már most hiányoztok. Mi lesz velem nélkületek?-kérdeztem.
-Te is hiányzol nekünk húgi de ezt most muszáj kibírnunk. Reméljük, hogy gyorsan el fog telni az idő és jöhetsz haza.
-Jolvan majd valahogy túlélem.
-Na milyen a család? Jól bánnak veled?-kérdezte és hallottam a hangján, hogy feszült.
-Hááát meg kell szoknom de elég normálisak.....még. Ugyhogy nyugodj meg.-mondtam neki.
-Ennek örülök.

Még sokat beszélgettünk de kezdtem álmosodni így elbúcsúztunk egymástól majd letettük. Gyorsan elmentem zuhanyozni majd eltettem magam holnapra.

Reggel furcsa volt, hogy nem a régi szobámban ébredtem. Este még a ruháimat se pakoltam ki, úgyhogy most kellene neki álnom. Miközben rendezgettem a szekrényem, kiválasztottam az aznapi ruháimat. Miután elkészültem lementem a konyhába, ahol a többiek már lent voltak.
-Jó reggelt.
-Jó reggelt Alex.-köszöntek vissza.
-Gyere reggelizni. Készítettem egy kis rántottát remélem szereted.-mondta Gabi.
-Persze. Köszönöm.
-Gondoltam ma még sok dolgod lesz a rendezkedéssel, így szóltam az igazgatónak, hogy majd csak holnaptól fogsz a suliban kezdeni.-kezdte Gabi.
-Rendben.
-Barbi az osztálytársad lesz majd ő megmutatja, hogy mi hol van. A sulihoz iskolabusz fog vinni, ami legkésőbb 07:15-kor elindul.
-Anyu, én biztos nem fogom körbevezetni.-mondta Barbi.
Nem tudom, hogy miért viselkedik így velem de rosszul esett a válasza.
-Köszönöm a reggelit.-mondtam. Azzal felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és elkezdtem nyomkodni a telefonom. Egyszer csak halk kopogást hallottam az ajtómon.
-Gyere.
-Bocsi! Nem akarok zavarni csak szeretnék bocsánatot kérni a húgom miatt.-jött be Kevin.
-Nem zavarsz. De szerintem nem neked kéne bocsánatot kérned miatta.
-Tudom. Azt is tudom, hogy ő nem fog bocsánatot kérni.-mondta.
-Hát ha nem fog akkor nem fog. Nem tudom, hogy mi a problémája velem hisz nem is ismer. Szóval ha neki így jó akkor kerüljük egymást. Nem ő az első aki így ítél el.
-Ezt, hogy érted?-kérdezte.
Láttam, hogy ezen kicsit meglepődött.
-Háát az előző sulimban sem voltam egy nagy kedvenc. Egyetlen egy barátnőm volt de őt sem ott ismertem meg. Most pedig ott kellett hagynom.-érzetem ahogy egy könnycsepp végigszánt arcomon. Gyorsan letöröltem gondolván nem veszi észre.
-Elhiszem, hogy rossz volt otthagynod de talán itt másképp lesz.-ült le mellém.
-Nem hiszem, hogy itt másképp fog lenni. Az előző osztályom elítélt mert máshogy viselkedtem. Elítélt mert az utóbbi időben visszahúzódóbb lettem. Sértegettek később pedig megaláztak nem egyszer. Az elején nagyon rosszul esett de idővel próbáltam elengedni a fülem mellett.
Észre sem vettem, de ahogy felelevenítettem az emlékeket elkezdtek lassan végigfolyni a könnycseppek az arcomon. Kevin ahogy ezt észrevette megölelt. Furcsa volt számomra, hogy ő nem elítélt hanem vígaszt nyújtott. Rég éreztem azt, hogy számítok valakinek. Mindig csak a bátyám és L volt mellettem. Kis hezitálás után szorosan visszaöleltem és a vállán sírtam tovább.