2 hét múlva..

Alexandrina szemszögéből:

Miután Adam felhívott, a remény szikrája újra fellobbant bennem..Nagy előrelépésnek vettem, hogy erőt vett magán és keresett. Lehet, hogy nem gondolkozott tisztán, de felhívott és csak ez számít. Ha van egy ember akiért bármit megtennél, de összetörte a szíved, te a lelked mélyén arra vársz, hogy lépjen. Próbálkozzon, harcoljon azért, hogy bocsáss meg neki. Igaz, hogy még nem voltam kész arra, hogy megbocsájtsak, de már valamit megmozgatott bennem. Lassan, de biztosan kell haladunk előre, hogy a sebek megfelelően forrjanak össze. Sokat kell tepernie, hisz a következményekkel is számolnia kell. Darcyt is hihetetlenül megviseli, hogy Adam nincs a közelében..Lehet, hogy még csak pár hónapos,viszont ő is észrevette, hogy egy szerves tényező hiányzik az életünkből...Elég sok éjszakát virrasztottam fent mellette az utóbbi két hétben. Egyszerűen nem bírtam megnyugtatni..Volt, hogy együtt és volt, hogy felváltva sírtunk, hiszen én is ugyan azt éreztem amit ő..Sokszor keltem fel úgy, hogy majd szét szakadt a koponyám, a szemeim vörösek és duzzadtak voltak a sok sírástól. Ilyenkor Luna a szárnyai alá vett és volt, hogy órákig el sem mozdult mellőlem...Ilyenkor Jason rengeteget vitte Darcyt sétálni és sokat is játszott vele. Nem tudom, hogy ezt a sok türelmet és gondoskodást, hogyan is köszönhetném meg nekik, hiszen nem a legjobban kezeltem a dolgokat. Állva kellett volna maradnom és nem elhanyagolnom a saját lányom...Sok mindent kell bepótolnom vele kapcsolatban. Hihetetlenül rossz anyának érzem magam ez miatt. Úgyhogy mostantól mindent megteszek, hogy Darcy jobban legyen, hogy én jobban legyek... Most éppen ebédet főzök a gerléknek köszönetként, hogy befogadtak és még nem raktak ki minket a sok álmatlan éjszaka miatt. A hajam egy kócos konytba fogtam a fejem tetején, felvettem egy rózsaszín rövid nadrágot és egy fehér spagetti pántos trikót, fölé pedig egy fekete kötényt. A lasagne már a sütőben van, így a tésztát kezdem el gyúrni az almás sütihez. Rakoncátlan tincseimet próbálom eltűrni lisztes kezeimmel, mikor megszólal a telefonom. Yra neve jelenik meg a kijelzőn, én pedig a zőld ikon elhúzásával fogadom a bejövő hívást.

--Szia Yra! Miújság?

--Szióka Al! Gondoltam összefuthatnánk hiszen olyan régen láttalak titeket és hiányoztok!.-mondja szomorúan.

--Te is hiányzol nekünk és bocsi, hogy eddig nem kerestelek..

--Ne butáskodj! Azon se lepődtem volna meg ha nem veszed fel a telefont. Nehéz időszakon mész keresztül. Teljesen megértelek és melletted állok.

--Nagyon hálás vagyok nektek, hogy ennyire próbálkoztok nekünk segíteni. Nem is tudom mi lenne velünk nélkületek!-mondom őszintén, miközben a tésztát félreteszem pihenni és megnézem, hogy áll a lasagne..

--Ez csak természetes, hogy segítünk, hiszen te is ezt tennéd a mi helyünkben. Szóval hányra menjek értetek? -Az órára nézek, hogy lássam pontosan mennyi időre is lenne szükségem.

--Mondjuk két óra múlva?-vonom fel a szemöldököm, bár ő ezt nem láthatja.

--Tökéletes. Akkor két óra múlva találkozunk. Addig is szióókaa!-mondja vidámabb hangon.

--Várlak. Szia.-teszem le.

A beszélgetés után gyorsan befejeztem az ebédet, vagy lassan inkább vacsorát és felöltöztettem az én drága egyetlen kislányomat, utána pedig én is elkészültem. Mondjuk lehet egy kicsit túlzásba vittem a dolgokat és nem egy anyukához illően sikerült összeállítanom az öltözékem, de sebaj. Gyorsan a fürdőszobába mentem, ahol egy kis alapozót kentem az arcomra, hogy legyen egy kis színem, a hajamat szoros lófarokba fogtam és mentem a már kicsit türelmetlen Darcyhoz. Gyorsan írtam egy levelet Lunának és Jasonnek, hogy tudják, hogy merre vagyok és egyéb kis információkról, mint például, hogy behűtöttem nekik egy üveg pezsgőt a vacsi mellé. Sietve magamra kaptam az elmaradhatatlan bőrdzsekim, mikor dudaszót hallottam, ezért fel is kaptam a hordozót és már indultunk is Yrához, aki hatalmas vigyorral az arcán szállt ki a kocsiból.

-Sziasztok.-mondja, majd minden figyelmét Darcyra szenteli.

-Szia.-mondom, majd miután jól megszeretgette az unokahúgát engem is megölelgetett.

-Nagyon sápadt vagy. És mintha fogytál volna egy pár kilót.-mér végig.

-Háát..Ami azt illet..igen. Egy kicsit tényleg fogytam.-húzom be a nyakam.

-Na majd én kezelésbe veszlek kisanyám! Úgy ahogy a lökött öcsémet is, téged is gatyába rázlak.

-Uhh..ettől a Kyrától kiráz a hideg.-borzongok meg.

-Helyes!-vág elégedett arcot, majd beszáll a kormány mögé.-Elsőnek akkor megcélzunk egy jó kis gyorskajáldát. Mit szólsz?

-Benne vagyok!-mosolygok rá.

-Ez csak egy költői kérdés volt.-áll meg az első pirosnál.

-Oké Yra, értettem! Ma azt kell csinálnom amit te mondasz. Világos!

-Mertem remélni!

Így történt az, hogy Yra kezelésbe vett és mindent megtett, hogy úgy nézzek ki mint az előtt. Mikor a hamburgerrel és sültkrumplival megpakolt tálcára nézek összefut a nyál a számban. Esetlenül nyúlok az egyik szendvicsemért, majd bajlódok annak kibontásával. Yrára nézek aki már majdnem meg is ette az ő részét.

-Ne csak bámulj.! Addig innen el nem megyünk amíg azt,-bökött a tálcára-meg nem eszed.

-Ahhj..jolvan.-harapok bele a finomságba és lassan fogyasztani kezdem a nekem szánt kalóriabombákat..

-Uhh..tele vagyok..-mondom, miközben helyezem be hátra a hordozót, majd én is beülök mellé.

-Ezt örömmel hallom. Jobban is nézel ki.-mondja és hátrafordul hozzánk ugyanis a kicsikém elkezdett sírni.

-Ccsssh..-simogatom az aprócska kis lábát.-Meg tudsz állni valahol ahol megtudom etetni?

-Beugrunk Adam lakására.

-Meg vagy huzatva?-nézek rá nagy szemekkel.

-Nyugii...nincs otthon. Sokat túlórázik a cégnél, hogy lefoglalja magát.

-Háát..akkor sem tartom ezt a legjobb ötletnek.

-Nincs más választásod.-néz rám most már a visszapillantó tükörből, mire csak horkantok egyet.

Fura ismét itt lenni főleg úgy, hogy nem azért vagyunk itt, mert rendbe jöttek a dolgok. Az ismert útvonalon haladok a kis szoba felé, hogy kényelmesen megetessem a nagy és puha fotelben Darcyt. Hosszú percek teltek el..lentről pedig ajtócsapódást hallottam, majd azt, hogy Yra beszél valakivel. A szívem a torkomba ugrott a gondolatra, hogy talán Ad ért haza és mégsem túlórázik.

-Hol van?-hallom meg mély, rekedtes hangját, mire a szívem vad vágtába kezd.

-Kiről beszélsz?-tetteti a hülyét a nővére.

-Nagyon jól tudod, hogy kiről beszélek, ne tettesd itt a hülyét jó?-mondja és kivágódik az ajtó, mire felkapom a fejem és jég kék íriszeibe nézek, amik foglyul ejtettek.

-Ööhm..khm..Szia.-nyögöm ki, de ő csak áll és néz.

-....Sz..szia. H..hogy h..hogy i..itt va..vagytok?-dadogja, miközben le sem veszi rólunk a szemét.

-Darcyt meg kellett valahol etetnem és Yra azt mondta jöjjünk ide mert te dolgozol.-nézek le a kis nyugodt arcú hercegnőmre, aki csukott szemmel élvezi, hogy végre megkapja a jól megérdemelt adagját a tejemből.

-É..értem...-mondja majd a pelenkázónak dől és onnan figyel tovább, majd mérgesen a nővérére néz, aki veszi a lapot és elmegy.-Hol laktok most?-kérdezi félve.

-Egy hajléktalan szállón. Kyra segített abban, hogy kapjunk egy szobát addig amíg össze nem szedem magam.-mondom komolyan.

-M..micsoda? Mi az, hogy egy hajléktalan szállón laktok? És..és mi az, hogy a nővérem intézte el?-háborodik fel, mire magamban jót nevetek rajta. Most rajtam a sor, hogy megleckéztessem.

-Sokat köszönhetek Yrának! Nem tudom hol lennék most nélküle. Lehet, hogy egy híd alatt fetrengenék Darcyval egész nap.

-Már csak az kéne!-emeli meg a hangját.-Eleve nem kellene, hogy egy rohadt hajléktalan szállón lakjatok érted? Ennél jobb ötlete vagy ötletetek nem volt?-hadonászik össze vissza a kezeivel.

-Ne te legyél felháborodva!-emelem meg egy kicsit én is a hangomat.-Miattad van ez az egész!

-Tudom, hogy elcsesztem oké? De...akkor sem az a megoldás amit ti csináltatok! Miért nem mentél akkor Kyrához?

-Nem szerettem volna a nyakukon lógni. Nem akartam gondot okozni nekik...Egy csődtömeg voltam az elmúlt két hétben Adam, az Isten szerelmére!-vágom hozzá, mire kinyílik az ajtó és Kyra jön be, hogy kivegye a kezemből a már alvó csöppséget.

-Beszédem van veled!-mordul rá az öccse.

-Mi még nem végeztünk!-bökök a mellkasára.

-Ohh..igazán?-hajol közel hozzám.

-Igazán! Tudod milyen nehéz úgy gondoskodni egy gyerekről, miközben azt sem tudod, hogy magaddal mit kezdj?-küszködök a könnyeimmel.

-Elhiheted, hogyha tehetném visszacsinálnám az egészet!-kiabál még mindig.

-De nem tudod! Felfogtad? Nem. Tudod!!-csapok a mellkasára, az állam alá nyúl és erősen az ajkaimra tapad. A döbbenettől lefagyva állok és nem viszonzom a csókját, mire ő fájdalmas arccal elhúzódik tőlem és lép hátra egy lépést.

-Tudod, nem gondoltam volna, hogy lesz akkora szerencsém, hogy találok valakit aki annyira szeret, mint ahogyan te szerettél és, hogy én valaha is szeressek valakit annyira mint ahogyan téged szeretlek. Megmutattad, hogy a család sokkal többet jelent az egy éjszakás kalandoknál. Eddig volt miért hazajönnöm...Te és a kislányunk itthon vártátok, hogy megérkezzek.. De persze nekem megint el kellett csesznem mindent. Akkora ökör voltam, hogy nem mentem egyből utánad.. Ezzel mindent...-nem hagytam, hogy befejezze, ugyanis eleget hallottam ahhoz, hogy újra szerelmes legyek belé. Most én hívtam táncba ajkait. Hajába túrtam az egyik kezemmel, mire felmordult és hevesen viszonozta csókomat. Karjaival szorosan tartott, mintha azt hinné, hogy csak képzelődik vagy elszaladnék. -elbasztam.-motyogja.

-Ugye tudod, hogyha Darcy előtt káromkodni mersz akkor nem leszünk jóban.?-nézek rá bájosan mosolyogva.

-Ohh..dehogy nem!-vigyorodik el majd mohón, újra megcsókol. Kezeit derekamról lejjebb vezeti, majd fenekem alá nyúlva megemel és a pelenkázóra ültet. Pólóm alá nyúl és körkörös mozdulatokat kezd el leírni felhevült bőrömön.-Ha tudnád hányszor képzeltem ezt el.-motyogja ajkaimra, majd nemes egyszerűséggel lerántja rólam a hálós anyagot.-Istenem...,hogy lehet az, hogy bármit felveszel kibaszottul szexi vagy benne?-tér át a nyakamra, mondatára pedig felkuncogok.

-Még csak most bocsájtottam meg..Nem illik hazudni.-fordítom úgy a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Hidd el, igazat mondtam.-dörzsöli hozzám az ágyékát, ami háát..kő kemény. Elpirultam tettétől, ő pedig csak vigyorgott. A nadrágomhoz nyúlt és elkezdte kigombolni.

-A..ad.. A nővéred itt van egy szobával arrébb. Nem hiszem, hogy erre ez a legmegfelelőbb időpont.

-Lehet, hogy igazad van!-csókol meg újra.-Amúgy is vissza kell, hogy hozzuk a cuccaitokat és meg kell dédelgetnem az én kicsi hercegnőmet!!-állít talpra, majd miután felvettem a felsőm és a bőrdzsekit ujjainkat összefűzi és kivezet a helyiségből. Lementünk a nappaliba, ahol Kyra a kanapén elnyúlva fekszik hasán Darcyval és nézi a tévét.

-Na vééégre! Már azt hittem, hogy le is nyomtok egy gyors menetet.-vigyorog.

-Héé.-háborodok fel.

-És akkor most minden happy?-néz ránk vidáman, mikor Ad odalép és elveszi a még mindig édesen szunyókáló kincset és a karjára fektetve kezdi ringatni.

-Nagyon úgy tűnik.-nézek a két szerelmemre.

-Örülök neki!-ölel meg.-Na de hagylak is titeket.-veszi fel a táskáját.

-Amúgy is el kell mennünk Lunáékhoz, hogy elhozzam a cuccainkat.-vonok vállat.

-Várj! Luna?-vonja fel a szemöldökét.

-Igen. Ugye nem gondoltad komolyan amit mondtam?

-Te most tényleg képes voltál hazudni arról, hogy hol laktatok?-néz rám.

-Ugye nem gondolod, hogy ennyivel megúszod? És amúgy is..Tanulnod kell a hibáidból.-nézek rá bociszemekkel.

-Ne nézz így! Kurva izgató vagy mikor ezzel az ártatlan tekintettel nézel!-morogja.

-Fogd vissza magad Jonson!

-Várjatok! Ácsii! Miről maradtam le?-kapkodja köztünk a fejét a nővére.

-Azt mondtam neki, hogy hajléktalan szállón lakunk!-nevetek fel.

-Nee!-kezd el velem együtt nevetni.-Komolyan ezt mondtad neki?-törölgeti a szemét.

-Ahha. Látnod kellett volna az arcát.-csapok bele a tenyerébe amit felém tartott.

-Jolvan. Ha ki mulattátok magatokat rajtam akkor akár indulhatnánk is.-lép ki az ajtón, mire mi még egyszer összepacsizunk.-Hallottam!-kiabál vissza, mire csak felnevettünk.