A babakocsiba támaszkodva próbáltam megtartani magam, de ez nem volt egyszerű. Le kellett ülnöm.
-Kicsim.-siet oda hozzám Ad.-Mi a baj? Jól vagy?-nyúl állam alá, de nem igazán tudok rá figyelni.
-A táskában kell...lennie...a.. gyógyszernek.-nyögöm ki nagy nehezen.
-Kicsim.. mi történt, hogy előjött a rohamod?-kezd kutatni a táskába. Szinte már minden a földre került, de a kapszulák még sehol.-Nincs itt az a kibaszott gyógyszer. Nem lehet, hogy nem raktad be?
-Akkor elfogyott.
-És akkor most mit csináljak? Vigyelek el orvoshoz?-idegeskedik.
-Nem...Csak beszélj..bármiről.
-Gyere bemegyünk az irodámba.-karol át, Darcyt pedig előttünk tolja. Leültet az iroda közepén elhelyezkedő fekete, bőr kanapéra, majd elém térdel.
-Zayn hívott. L-el érkeznek két nap múlva. Utalt arra, hogy esetleg süthetnél neki abból az isteni gyümölcs tortádból.
-De hisz nem is szereti a gyümölcsöt.-vonom föl a szemöldököm.
-Na jóóó. Lehhhhet, hogy ezt mégsem ő szeretné.-vigyorgott, mire én is elnevettem magam.
-Talááán tuduk tenni valamit az ügy érdekében.-bújok hozzá.
-Még van egy szerződés amit át kell néznem, de utána ha gondolod be is tudunk vásárolni.-lehel csókot akjaimra.
-Oké.
Félóra múlva a liftben álltunk és vártuk, hogy a földszintre érjünk. A jelzés után a liftajtó kinyílt, mi pedig a kijárathoz igyekeztünk. Ad ismét átvette tőlem a kicsit, így egyik kezével előttünk irányította a kocsit, míg másikkal az ujjainkat fűzte össze.

-Na és mit csináltatok egész nap?

-Hát Darcy a nap nagy részét át aludta, kivéve akkor mikor felébredt mert megéhezett. Én
addig kitakarítottam. Na és neked, hogy sikerültek a tárgyalások?-kérdeztem.

-Jónak ígérkeznek. Nagyon úgy néz ki, hogy meggyőztük őket és megkötik velünk a szerződést.

-Ügyes vagy.-hajolok hozzá egy csókért.

-Ha már ilyen jutalom jár érte.-kacsint rám.

Beérve az üzletbe szépen sorban mindent megvettünk ami kellett a sütihez és azokhoz az ételekhez, amit majd főzni fogok mire megérkezik L és Zayn. Éppen a húspultnál állunk sorba amikor eszembe jutott, hogy a kicsinek kellene vennem pelenkát, mert már csak egy-két darab maradt.

-Elszaladok pelusért, mert azt elfelejtettem az előbb amikor arra jártunk.

-Jolvan. Majd megkereslek ha itt végeztem.

-Oké.
A polc előtt álltam és kerestem a megfelelőt, ami persze a legmagasabb polcon volt sorba rakva. Hiába álltam lábujjhegyre nem értem el. Egyszer csak egy kéz nyúlt el mellettem és le emeli nekem a csomagot.
-Ohh. Köszönöm!-nézek fel rá hálásan.
-A..Alex?-vonja föl a szemöldökét, én pegid percekig nem tudok megszólalni.

Kevin szemszögéből:
-Ke..Kevin?-néz rám hitetlenkedve. El sem hittem, hogy itt áll előttem.
-Istenem...Nem tudtam elképzelni, hogy miért tüntél csak úgy el.-ölelem meg. Teste megfeszült, de egy pillanat múlva megéreztem, hogy visszaölelt.
-Mi? Dehát hagytam nektek levelet.-néz rám értetlenül.
-Milyen levelet?-zavarodok össze.
-Leírtam mindent...Hiszen ti segítettetek nekem anyuval a legtöbbet. Nem jöhettem el egy szó nélkül. Bevallom, nem a levél volt a legjobb ötlet, de tudtam ha személyesen búcsúzom el akkor nem engedtétek volna, hogy elmenjek. De nem volt más megoldás.-könnyesedik be a szeme.
-Nem találtunk semmi féle levelet.-rázom meg a fejem.
-Biztos Lucas megtalálta előtettek és kidobta, vagy elégette mit tudom én!-emeli meg a hangját.
-És hol laksz? Hova jársz suliba? Vagy hol dolgozol? Mi van veled?
-Ez egy hosszú történet. Átmenetileg az egyik barátnőmnél laktam de most elköltöztem. A sulit pedig abba kellett hagynom. Úgy érzem, hogy most kezd rendeződni az életem.-meséli.
-Legalább neked rendeződik.-mosolygok rá szomorúan.-Miután elmentél egy picit megbotlottam és lecsúsztam a gödör aljára. Minden este addig ittam, amíg már nem érdekelt semmmi. Az jegyeim rosszabbak lettek és edzésre sem jártam. Apám nem törődött velem, csak a kis Barbikájával. Anyura pedig rossz volt ránézni. Te eltűntél, én pedig elhanyagoltam, Barbi pedig ugyan úgy hozta a formáját. A munkába temetkezett. Csak akkor láttam amikor este kilenc óra után haza ért és már ment is aludni..Ezt pedig eljátszotta napokig. A sokadik alkalom után már nem bírtam nézni és megpróbáltam mindent, hogy újra olyan legyek mint régen..Persze ez nem igazán jött össze úgy, hogy te nem voltál ott..-nézek a szemébe.
-Amikor javult a helyzet akkor apám rajtakaptam az irodájában egy másik nővel. És muszáj volt anyut szembesítenem azzal, hogy mit művel vele az a szemét. És akkor kezdődött minden előről, annyi különbséggel, hogy beadta a válási papírokat. Elköltöztünk egy kisebb házba innen nem messze. És mostmár...-mondom de hírtelen egy idegen férfi kiabálja Alex nevét.
-Itt vagyok!-int neki.
-Megzavartam valamit?-néz rám.
-Had mutassalak be titeket egymásnak. Ad, ő itt ...Kevin. Már meséltem róla.
Kevin, ő itt Adam a...barátom.-hírtelen minden izmom megfeszült. És erre csak rátett egy lapáttal az is, hogy egy rózsaszín babakocsit is tolt maga előtt.
-Ő pedig Darcy, a ..kislányunk.
Mintha tört forgattak volna  meg a  szívemben, ami utána szilánkjaira tört és átgázolt rajta egy úthenger. Megkövülve álltam előttük és a felém nyújtott kezet se fogadtam el. Egyszerűen nem bírtam megmozdulni.
-Kevin..jól vagy?-hallom meg a hangot, amit soha nem fogok elfelejteni.
-Ööö..igen. Cs..csak egy kicsit sok volt ez így nekem. Ja és bocs.-nyújtom Adam felé a kezem, amit ő el is fogad.
-Figyelj! Nem így akartam mindent a nyakadba zúdítani, mert tudtam, hogy nagyon rosszul fog esni ez az egész.-kezdi.-De meg kell próbálnod túllépni azon ami..ami köztönk volt. Az elején nehéz lesz, de én rájöttem arra, hogy amit én éreztem az..az csak puszta vágy volt...-folynak végig a könnyek az arcán.-És annyira sajnálom, hogy nem viszonzom az érzéseidet, mert te vagy az aki megérdemli, hogy boldog legyen. Sokkal jobbat érdemelsz nálam Kevin.-ölel meg. Szorosan viszonzom. Nem akarom elengedni, de igaza volt...Látom, hogy mennyivel boldogabb Adam mellett, mint mellettem valaha is lehetne. Így már látom, hogy van alapja annak, hogy akit szeretünk elengedünk, és ha a miénk volt akkor vissza jön, ha pedgi nem jön vissza, soha sem volt a miénk....És sajnos akit én szeretek, nem jön vissza..