Amikor már minden újra a helyére került nyugodtan ültünk le a nappaliban, hogy ne zavarjuk a kicsit. A bébiőrt az ágya szélébe tettem, hogyha bármi van, azt azonnal meghalljuk.
-Főzzek valamit?-nézett ránk Kyra.
-Nem is tudom..Nem igazán..-kezdtem, de ugye Adnek közbe kellett vágnia.
-Az nagy segítség lenne. Muszáj rendesen táplálkoznia, hogy gyorsabban gyógyuljon és, hogy a kicsi is minél tovább tudjon anyatejjel táplálkozni. Ahogy olvastam az sokkal egészségesebb számukra, mint a tápszer.-meg áll az eszem.!
-Mikor olvastál te ilyeneket és hol?-vonom föl a szemöldököm.
-Itthon. Esténként szakkönyveket bújtam, hogy minél több mindent megtudhassak és megfelelően tudjam segíteni a fejlődését.
-Huhh..Ezt se nézné ki belőled az ember.-cukkoltam mire sértődötten felhúzta az orrát, amin mi csak jót szóarakoztunk.
-Belőled se néztem ki, hogy hosszú távon ilyen nehéz vagy.-helyezkedik alattam, ugyanis a lábam miatt egy kicsit kényelmetlen pózban foglaltuk el a kanapét. Ő háttal a kartámlának dőlt, engem pedig féloldalasan magára húzott, hogy feltudjam polcolni a lábam, velünk szembe pedig Kyra foglalt helyet a fotelben.
-Haha. Nagyon vicces. De akár le is szálhatok ha úgy jobban érzed magad.-már keltem volna fel róla, de szorosan magához szorított.
-Tudod, hogy nem nagyon érdekel a testsúlyod.-csókolt a nyakamba.-Mindegy, hogy hány kiló vagy. Te legalább tudod mi a jó..ugyanis egy jó nagy tányér pörköltnél semmi sem jobb.-nevetett fel, és itt már én sem bírtam. A haragom egy röpke pillanat alatt elillant.
-Reménykedtem benne.-hajoltam oda hozzá egy csókra.
-Jó látni öcsi, hogy végre boldog vagy!-jött oda hozzánk a nővére.
-Köszönöm! Madarat lehetne velem fogatni.-vigyorgott.
-Azt látom! És örülök neki. Al! Neked pedig köszönöm, hogy boldoggát teszed.
-Örömmel!-bújok hozzá még jobban.
-De majd kell vennem egy nagyobb házat.-mondta Ad.
-Miért? Hárman kényelmesen elvagytok és még akkor is bőven elfértek, ha jön a következő baba.
-Akkor is ezt mondd, amikor a saját kis focicsapatom rohangál majd körbe-körbe a lakásban.-közölte.
-Parancsolsz?-nézek rá nagy szemekkel.-Mégis milyen ,,saját kis,, focicsapatról beszélsz?
-Hát a gyerekeinkről. A kicsi Alexekről és Adamekről.-csak pislogok hosszú perceken keresztül, mire feldolgozom a hallottakat.
-Nem lesz semmilyen focicsapatod itthon. Maximum háromszor szülök.
-Három?..Hat.
-Három!!!
-Öt!?
-Négy! Téma lezárva.
-Darcyn kívűl!?-ragyogott fel a szeme.
-Darcyn kívűl.-bólintok.
-Hallottad ezt?-nézett nővérére.
-Igen! Úgyhogy nem lesz focicsapatod.
-De lesz helyette öt csodálatos gyermekem.-szorított magához.
-Számomra még mindig sok ez a szám. Te nem így gondolod?
-Ameddig csak tudnám gyártanám veled a gyerekeket.-ábrándozott.
-Te csak gyártod, én meg szétszakadok amíg megszülöm őket.
-Csak az első fog fájni.-harapja meg a fülem. De mondandója miatt mellkason csaptam.
-Jolvan gerlepár elmegyek bevásárolni.-jelentette ki Kyra.
-Rendben. Hozol egy ,,kis,, nasit is?-nézek rá bociszemekkel.
-Persze.-nevetett ki.

Két hónappal később

Az elmúlt két hónap pedig hasonlóképpen telt. Reggel Ad elment dolgozni, de legkésőbb délután három órakor itthon volt. Mi addig itthon beszélgettünk, Kyra közben főzött én pedig Darcyval foglalkoztam. Szerencsére már három napja levették a gipszet a lábamról így legalább gyorsabban tudok mozogni. Heti kétszer gyógytornára kell járnom amíg ténylegesen rendbe nem jövök. Ami Adamet és engem illet. Tökéletesen elvagyunk. Minden a legnagyobb rendben van köztünk. Ma este elvisz vacsorázni. Már alig várom! Így, hogy már nagyjából felépültem és nem vagyok terhes én is tartogatok neki egy kis meglepetést..Éppen mentem volna fel az emeletre a kicsihez, amikor kopogtak. Mikor kinyitottam az ajtót nem volt ott senki csak egy nagyobb doboz. Bevittem a nappaliba és leraktam az asztalra, majd feltéptem a doboz fedelét. Egy gyönyörű ruha volt benne, rajta egy cetlivel.
,,Kértem egy kis segítséget a ruha kiválasztásában így én csak akkor látom ha majd érted megyek. Biztosan gyönyörű leszel!
                 A te Aded. Xx."
Vigyorogva vettem ki a bézs színű anyagot a dobozból és amikor megláttam elállt a lélegzetem.
-Naaa,..hogy tetszik?-robbant be az ajtón Kyra.
-Elképesztő.!-felelem kábultan.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog, meg hát abban is reménykedem, hogy az én drága öcsikém nem bír majd magááával!-kezdett el ölelgetni és szó szerint vinnyogni.
-Sshh...Darcy alszik.-próbalom nyugtatni.
-Ha jó sokat evett akkor nem fog felébredni. Na szóval azt az utasítást kaptam, hogy hét órára  segítsek elkészülni. Most van öt óra, ami azt jelenti, hogy körülbelül két óránk van arra, hogy elkészülj.
-De pont hétkor kell Darcyt megetetnem.
-Mielőtt elmész fürödni lecsapolunk tőled egy keveset.
-Mindent kiterveltél igaz?-kérdeztem.
-Háát...IGEN! Úgyhogy indulás fejni.-kezd el tolni a szobánkba ahol a kis szerkezetet találom. Egy húsz perces procedúra után a biztonság kedvéért dupla adagot készítettem elő a kicsikémnek. Pont pakoltam vissza mindent a helyére amikor Yra bejött, jobban mondva becsörtetett a hálóba.
-Gyerünk fürdeni nyomás.-tolt a fürdőszoba felé és közben a kezembe nyomott egy a ruha színével megeggyező alsóneműt.-Van tizenöt perced.-csapja rám az ajtót.
Nekiláttam hát a készülődés első szakaszának. A bőröm bevizezése után elkezdtem epilálni. Mindenhol, majd gyorsan hajatmostam. Megtörölköztem, magamra tekertem az egyik törölközőt míg a másikat a hajamra csavartam. Minden egyéb munkálatot elvégeztem magamon. Amikor végeztem kiléptem az ajtón. Yra teljes lázban készítette elő az átalakításomhoz szükséges eszközöket a sminkes asztalnál. Hajgöndörítő, mindenféle szemhéj festék, szájfények és rúzsok egész színskálája, a felvitelükhöz szükséges ecsetek stb..
-Ülj csak le.-húzza ki a széket az asztal alól. Miután lehuppantam az ülőalkalmatosságra a tükör felé fordított és lehámozta a fejemről a törölközőt és elkezdte megszárítani a hajam. Miután ezzel megvolt, elkezdte begöndöríteni, majd elkészítette a sminkem.
-Már csak bele kell bújnod ebbe a csodába.-tartja a kezében a ruhámat.

-Segítesz felvenni?
-Már a kérdés is sértő.-feleli.

-Gyönyörű vagy!-áll mellém Yra.
-Nélküled ez nem sikerült volna.-mutatok végig magamon.
-Ugyan. Semmiség.-legyintett.
-Köszönöm!-hatódok meg.
-Jajj.. nehogy elsírd magad. Kárba megy a munkám!-kezdett el legyezni.
-Oké..oké.-fújtam ki magam.
-Mire hazaértek addigra mi is elmegyünk Darcyval. Pakoltam neki cuccot és amint láttam te is készültél így lesz mit ennie..egyszóval tiétek a ház.-sikongott.
-Megjöttem!-halljuk Ad hangját.
-Kimegyek nehogy bejöjjön. Ha késznek érzed magad gyere ki.
-Oké.
Még egy utolsó pillantást vetettem magamra az egész alakos tükörben. Kislányom homlokára nyomtam egy puszit és elindultam. A lépcső tetején megálltam és még láttam, ahogy a büszke nővér megigazíja Ad nyakkendőjét, de amint meglát a férfit az irányomba fordítja. Mikor megpillantott szinte ledermedt..remélem jó értelemben reagált így. Meg kell hagynom ő sem panaszkodhat. A pillangók életre keltek bennem ahogy haladtam közelebb hozzá a lépcsőn lefelé tartva. Ezentúl minden nap öltönyt KELL hordania. Ez a látvány eszméletlen.
-Khm..Fantasztikusan nézel ki..-fogta meg a kezem és megpörgetett.-Gyönyörű vagy!-húzott magához egy csókra.
-Köszönöm! Báár..te sem panaszkodhatsz.!-mérem végig.
-Szerintem jobb ha indulunk is. Hölgyem.!-tartja a kezét.
-Köszönöm!-pukedlizek.
-Jó szórakozást!-csukja be utánunk Yra az ajtót.
-Istenien nézel ki.!!-mér végig ismét. Csak nevetek zavartságán. Erre ő újra magához von egy hosszabb, gyengédebb csókra, ami telis tele van érzelmekkel.
-Szeretlek!-mondom miután ajkaink elváltak egymástól.
-Mi minden jót fogok neked adni..mi minden jót fogok veled csinálni, hogy hogy foglak kényeztetni a vacsi után..el sem tudod képzelni.-morogja miközben végig a szemembe néz és látom ahogy íriszei sötétednek.
Egy fekete audihoz vezet, ahol egy kétajtós szekrény kinyitotta nekünk az ajtót.
-Köszönöm!-ő csak biccent jelezve, hogy minden lépésünket nyomon követi.
-Köszönöm Stefan.!-fog vele kezet.
-Engen illet a megtiszteltetés Uram!-Adam beszállt mellém, Stefan pedig becsapta az ajtót, majd beült a volán mögé. Gázt adott és elindultunk.
-A nővérem kitett magáért.-simít végig a lábamon ahol a felvágás miatt most nem fedte a ruha.
-Ebben igazat adok.-bújtam hozzá.
-Khmm...így nem igazán tiszták a gondolataim.
-Hm?-nézek fel rá.
-Nincs rajtad melltartó.-duruzsolja a fülembe.
-Huppsz.-ülök fel normálisan.
-Huppsz.-morogja majd megcsókol. Ujjaimat hajába vezettem és úgy húztam magamhoz közelebb, ő pedig úgy simult hozzám, hogy egy hajszál is alig fért volna el köztünk.-Úgy érzem, hogy ez egy NAGYON gyors vacsora lesz.-dörmögi két csók között.
-Ahogy szeretnéd.-felelem.
-Hidd el! Ha úgy lenne ahogy szeretném nem mi ülnénk itt.-gondoltam bolondítom még egy kicsit, így ráharaptam az alsó ajkára, ami egy újabb morgást váltott ki belőle. Közben alattunk az autó pedig lelassított, majd megállt.
-Megjöttünk Uram.
-Köszönjük Stefan.! Felhívlak ha végeztünk.
-Rendben főnök.-már szállt volna ki, hogy kisegítsen minket, de Adam megakadályozta.
-Hagyd! Megoldom!
-Jó szórakozást!
-Meglesz!-kacsintott rám majd kinyújtotta felém a karját, hogy kisegítsen.
-Köszönöm!-hajoltam hozzá egy újabb csókért. Egyszerűen nem bírok betelni vele.
-Ezekért a jutalmakért bármit.!-vigyorgott majd becsapta a kocsi ajtaját, mi pedig elindultunk az étterem bejáratához, ahol egy fiatal pincér fogadja a betévedőket.
-Jó estét kívánok!-bájolog.
-Jó estét!-mondjuk egyszerre.- Adam Jonson névre foglaltam egy két fős asztalt.
-Áá igen! Kérem kövessenek!
Az étterem majdnem tele volt, mégis csendes volt és nyugodt. Annyira bámészkodtam, hogy észre sem vettem, hogy megálltunk.
-Kérem, foglaljanak helyet! Máris jön a felszolgáló kolléga.
-Köszönjük!
-Csodálatos ez a hely!
-A legjobbat érdemled.-csókol kezet.
-Köszönöm!-mondom fátyolos hangon, ugyanis újra meghatódtam.
-Ne sírj szerelmem!-simogatja nyugtatóan a kezem.
-De ez..ez egyszerűen hihetetlen..Itt vagyok. VELED. Egy ilyen helyen. Otthon vár minket egy csodálatos kislány, aki a miénk..
-Nem tett még nő engem ennyire boldoggá mint TE az elmúlt pár hónapban.
-Ahogy engem se más rajtad kívűl..
Eközben megkaptuk az étlapot Adam rendelt egy üveg bort a vacsora mellé és amíg azt kihozták mi kiválasztottuk az ételeket. Végig beszélgettünk mindenféléről és szép lassan elfogszatottuk a második üveg bort is.
-Kérsz desszertet?-ivott bele az italába.
-Pfhuu...nem köszönöm.! Még egy falat és szétrobbannék.-nevetek.
-Akkor elvisszük. Mit szeretnél?
-Téged!-mondom a szemébe nézve.
-Ezt könnyen megoldhatjuk!-húzza széles mosolyra ajkait.
-Kedves egészségükre! Ízlettek az ételek?-vette el előlünk a tányért a pincér.
-Minden nagyon finom volt! Köszönjük!-mondom.
-Desszertet esetleg szabad hoznom?
-Elvitelre szeretnék kérni két adagot a legfinomabb desszertjükből.
-Rendben. Köszönöm, máris hozom!
Negyed óra múlva pedig kint várjuk Stefant.