26. rész

Beléptem a szórakozóhely ajtaján és egyből a pult felé vettem az irányt, ahol köszöntem a többieknek, akik már készültek az estére.
-Sziasztok.
-Szia Alex. Hogy vagytok?-kerdezte Matt.
-Megvagyunk köszönjük.-simítottam végig a hasamon-Ma kifejezetten nyugodt.-meséltem, mire Abigél a pultos lány és egyben Matt barátnője a rongyot ledova hátrament. Erre csak lesütöttem a szemem.
-Ne foglalkozz vele. Ő már csak ilyen.
-Jolvan. Neki kellene állnom a munkának mert sose leszek kész.
-Nem tudom te, hogy tudsz még mindig dolgozni. Majdnem hat hónapos terhes vagy Alex. Pihenned kellene.-razta meg a fejét.
-Nincs más választásom. Nem maradhatok mindig Jessicánál. Így is rengeteget segített.-mondtam, majd felálltam és a takarítószertárhoz mentem, kivettem a szükséges eszközöket amivel patyolat tisztára sikálhatom a pultot. Már lassan két hete dolgozom itt, a Dab nevű szórakozóhelyen. Nem csinálok mást csak takarítok. Napi négy órában. Ez volt az az időkorlát, amit még Jessica is jónak látott. Felhúztam a gumikesztyűt és már súroltam is. Mellettem Matt egy listát írt azokról az italokról amiket estig még be kell szereznie. Gyors stand után már indult is bevásárolni.
-Ha bármi van hívj.! A számomat tudod.-szólt vissza mire csak bólintottam.

Fél óra elteltével éppen az alsó tároló fiókokat takarítottam, amikor valakit hallottam telefonon beszélni. Felegyenesedtem,(amennyire csak tudtam.!), hogy megnézzem ki is jött.
-Már végeztél is Matt?
-Nem Matt vagyok, hanem a bátyja. Adam.
-Ooh..öhm..akkor bocsi.-hebegtem zavaromba-Nagyon hasonlítotok.
-Dehogy is...Ő nem ilyen helyes mint én.-villantott egy ezer wattos mosolyt. Fejemet rázva nevettem.
-Iszol valamit?-kérdeztem.
-Lepj meg.!-kacsintott.
Levettem a kesztyűt és nekiláttam a koktél elkészítésének. Rengeteg finomságot kostoltam mikor buliból buliba jártam, így nem volt nehéz dolgom.
-Nem láttalak még itt.-ült le egy bárszékre.
-Nemrég kezdtem.-feletem miközben összezúsztam egy kis jeget.
-Hm..Ahhoz képest elég otthon mozogsz a pultban.
-Valóban? Pedig csak takarítom.-helyeztem elé a színes italt.
-Várj.! Nem pultosként dolgozol?
-Nem. Én csak besegítenek egy kis takarítással.
-Pedig eléggé jól megy.-kortyolt bele az italába. Csodálkozó tekintettel nézett rám-Mit tettél bele?
-Az maradjon az én kis titkom.-vigyorogtam.
-Ezt el kéne adnod. Vinnék mint a cukrot.-kijelentésén csak mosolyogtam és visszatértem a munkámhoz. Pont akkor érkezett meg Matt, mikor végeztem.
-Kész is vagy?-nézett körbe.
-Igen.-igazítottam meg a hajam.
-Ezt kóstold meg öcsi.-tartotta felé Adam a poharát.
-Mi ez?- kérdezte.
-Pontosan nem tudom, de eszméletlen.
Átvette testvérétől a poharat és belekortyolt. Majd mégegyszer.
-Ki. Csinálta?-erre Adam csak felém biccentett a fejével.-Alex? Nem is tudtam, hogy tudsz mixelni.-csodálkozott ő is.
-Az túlzás, hogy tudok, de megyeget.
-Minden képpen vissza kell jönnöd pultozni.
-Majd meglátjuk. Na de én most megyek. Holnap találkozunk. Sziasztok.
-Várj! Ne vigyelek el?-kérdezte Adam.
-Azt megköszönném.-mosolyogtam rá hálásan.
-Ad! Mit szerettél volna?-kérdezte tőle Matt.
-Majd legközelebb öcsi. Most egy gyönyörű hölgyet kell hazavinnem.-tartotta a karját, hogy még illedelmesebbnek tűnjön. Kiléptem a pult mögül éééés....ekkor tűnt fel neki, hogy valami nem stimmel velem.
-Vá..várjunk. Te terhes vagy?!-döbbent meg.- A pasid nem fog haragudni, hogy én viszlek haza?
-Ööhm..nem, mert nekem nincs olyanom.-sütöttem le a szemem.
-Elhagyott azért mert teherbe ejtett?-szorított egy kicsit a fogásomon.
-Ez egy hosszú történet.
-Ráérek.-indultunk meg a kijárat felé.
Sóhajtottam, mert tudtam, hogy innen nincs menekvés. Besegített az autóba majd ő is beszállt.
-Mit szólnál, ha kocsikáznánk egy kicsit?- fordult felém.
-Legyen.-kötöttem be magam.
Elindította az autót majd kivezetett a városból. Összeszedtem a gondolataimat és nekikezdtem a mesélésnek. A hormonok elkezdtek dolgozni és már ki is buggyant az első kósza könnycsepp. Nemsokkal később lekanyarodott egy földútra majd egy tónál állt meg.
Szálltam volna ki, de a kicsi ekkor gondolta azt, hogy ,,rugdossuk meg anyát,,. Előre dőltem és a hasamra símítottam.
-Jól vagy?-fogta meg a másik kezem Ad.
-Persze. Csak az utóbbi időszakba ahogy növekszik, szeret rugdalni.-mosolyogtam.
-Megfoghatom?-csillant fel a szeme.(!!!)
-Persze.-fogtam meg hatalmas kezét és arra a pontra helyeztem, ahol érezheti a drágámat.
Percekig nem szólaltunk meg. Ő csak simogatta a hasam, én eközben az arcát fürkésztem. Vonásai kiegyensúlyozottak voltak. Az érintései alatt pedig a kicsit is egyre gyengébben éreztem.
-Hogy csináltad?-kérdeztem.
-Mit?-értetlenkedett.
-Megnyugtattad. 
-Háát..én már csak ilyen ellenállhatatlan vagyok.-kacsintott.
-Cchh..-nevettem.-És ezt így honnan vetted?
-Az arcodra van írva.-hajolt közelebb és elkezdett csikizni...Mire én csak vergődtem, nevettem és sikítottam. Egy óvatlan pillanatban az arcunk miliméterekre voltak egymástól és ez volt az a helyzet, ahol mindketten megilletődtünk. Tekintetem letévedt csókolni való ajkaira, ahol egy kicsit tovább időztem mint szerettem volna, ugyanis nyelvét végigsimította alsó ajkán, amivel egy halk sóhajt váltott ki belőlem.
-Gyönyörű vagy!
-Minden lánynak ezt mondod akiket elhozol ide?
-Jó benyomást kell keltenem.-hajolt még közelebb.
-És ha az már megvan?
-Akkor jöhet a következő lépés.
-Még pedig?-haraptam be az ajkam. Erre ő csak morgott egyet és megcsókolt....