Amikor beértünk az orvosiba a doktornő egyből leültetett egy székre, majd megtapogatta az orrom.
-Lehet egy kicsit fájni fog.-mondta és már vissza is rakta az orrom a helyére. Fájdalmamban nem tudtam, hogy mit csináljak így egyszerűen a szék szélét szorítottam.
-Ezt szorítsd rá.-adott a kezembe jégzselét.
-Köszönöm.
-Visszatérve az előbbiekre. Jelentkezett nálad más tünet is a szédülésen kívül?
-Háát sokszor volt, hogy rosszullétekre keltem.
-Értem.-gondolkozott el.-Volt már testi kapcsolatod?
-Öhm...majd nem két hónapja történt meg elsőnek.
-Figyelj Alex...Nem tudom biztosra mondani, de a jelek szerint te várandós is lehetsz. Adok egy telefonszámot és egy névjegyet. Minél előbb keresd fel a doktornőt.-szinte alig fogtam fel amit mondott. Körülöttem a hangok tompultak, a levegőt csak kapkodom, a mellkasom pedig szorít.
-Alex! Nyugodj meg. Figyelj rám.
-Ne mondja el senkinek legyenszíves.
-Bízhatsz bennem, de most nyugodj meg rendben!?-csak bólintani tudtam.
Beletelt egy kis időbe mire sikerült lenyugodnom. Megköszönve a segítséget elhagytam az orvosit és az ajtó előtt várakozó Lunához mentem, aki mellett ott állt Kevin és Jas, mivel már szünet volt.
-Na mi volt?-kérdezte Luna.
-Helyre rakta az orrom és kaptam fájdalomcsillapítót.
-Jobban vagy?-nézett rám Kevin.
-Ahogy vesszük.-rántottam vállat.-De most megyek átveszem a pólóm.
-Elkísérlek.-ragadott karon Luna.
Beérve az öltözőbe körülnéztem, hogy van-e még itt valaki, majd becsuktam az ajtót. Leültem a padra és a tenyerembe temettem az arcom.
-Héé..Mi történt?
-Azt mondta a doktornő lehet, hogy....terhes vagyok Luna.-zokogtam. A mellettem ülő lány lefagyott, de gyorsan reagált és szoros ölelésbe vont.
-Ha bármire szükséged van szólj! Itt vagyunk!
-Köszönöm!
Odaléptem a tükörhöz, megmostam az arcom majd a pólóm tiszta részével megtöröltem. Gyorsan felvettem a másikat és már indultunk is órára. Ami most szerencsére csak osztályfőnöki volt. A terembe beérve leültünk a helyünkre, rá nemsokra pedig megérkezett a tanár.
-Alex. Kérlek mond azt, hogy nem keveredtél semmibe.
-Nyugodjon meg Mr. Ross. Tesi órán volt egy kis balesetem.-mondtam.
-Már azt hittem, hogy megint történt valami, mint legutóbb.-bökött Barbara felé.
-Semmi ilyesmi nem volt tanár úr.
-Ennek örülök.

Az órák valahogy elteltek, most pedig Lunával a buszmegálló felé tartunk. Egyszercsak a fiúk hangját halljuk meg, ahogy egyre közelednek felénk.
-Meg se vártok minket?-tettetett felháborodást Jas.
-Gondoltuk nagyfiúk vagytok és már haza találtok egyedül is.
-Nagyon kis vicceske vagy Alex.-mondta miközben megfogta Luna kezét és folytattuk az utunkat most már a fiúkkal az oldalunkon.
Kevin vállára dőlve gondolkozok a dokival lezajlott beszélgetésen. Mi lesz akkor, ha kiderül, hogy tényleg terhes vagyok??..Lucastól..Mi lenne a megoldás? Megtartani és felnevelni? Elvetetni, amikor ő nem tehet semmiről? Vajon lenne bennem annyi erő, hogy megtegyem?
-Lex..megjöttünk.-zökkentett ki Kevin a gondolataimból-Jól vagy?
-Igen csak elgondolkoztam.
-Értem.-kulcsolta ujjait az enyémek köré, majd elindultunk hazafelé.
-Megjöttünk!-kiáltotta el magát.
-Sziasztok.-köszönt anya, amikor beléptünk az étkezőbe -Jézusom! Mi lett veled?-jött oda hozzám.
-Tesin leütötték a lábdát és háát úgymondd útban voltam.-húztem el a szám.
-És mondtak valamit?
-Csak helyrerakták és majd még vissza kell mennem.
-Jajj, te lány! Vonzod a bajt. Szerintem amióta itt vagy sokkal többször sérülsz meg és vagy korházba mint eddig.
-Háát ez már csak ilyen. Anyaa, nem baj ha most kihagyom az ebédet? Ledőlnék egy kicsit aludni.
-Akkor szedek gyorsan mielőtt lefekszel.-indult meg a konyhába.
-Nem kell. Majd ha felkeltem akkor eszek.
-Rendben. Akkor aludj jól.
Ezzel elindultam és levetettem magam az ágyra. Sokáig csak feküdtem és néztem ki a fejemből. Sorra pörgettem a nap történéseit, majd a kezembe akadt a névjegy és a telefonszám, amit a dokitól kaptam. Mindenképpen tudnom kell, hogy tényleg pozitív lesz-e az eredmény és nem csak találgatunk. Tárcsáztam a számot és a harmadik csörgésre föl is vették.
-Halo?
-Jó napot kívánok! Dr. Brisbinet keresem.
-Jó napot! Én lennék. Miben segíthetek?
-Vizsgálatra szeretnék időpontot kérni.
-Értem. Mit szólna a... szerdai 13:00 órához?
-Rendben van. Köszönöm a segítségét.
-Nincs mit. Visszhall.
-Viszhall.-tettem le.
Holnap mindenképpen beszélnem kell Lunával. Jelenleg úgy érzem, hogy ezt nem tudom egyedül végigcsinálni. Kell valaki, akire támaszkodhatok és erre ő a legalkalmasabb. Teljesen megbízok benne. Tudom, hogy ő nem árulja majd el senkinek, bármi is legyen az eredmény.

Azt hittem, hogy ez a két nap lassabban fog eltelni, de nem ez történt. Lelkiekben még nem készültem fel. Lunával a rendelő előtt lévő székeken ülünk és várjuk, hogy sorra kerüljek. Szegény lány kezét szorongattam.
-Alex...megértem, hogy izgulsz, de ha ennél is jobban szorítod a kezem, el fog törni....
-Uhh..ne haragudj!-lazítottam a kezeinken.
-Alexandrina Kirs.-szólt a monoton hang.
Felálltam a székről és bementem. Egy fiatalabb nő ült az asztalnál, felém fordult a székkel, majd belekezdett.
-Szia Alexandrina.
-Jó napot! Ha kérhetem akkor csak Alex.
-Rendben van Alex. Volt már testi kapcsolatod?
-I..Igen. Majdnem másfél két hónapja. Nemrég pedig jelentkeztek különböző tünetek.
-Mint például?
-Reggeli rosszul létek,..-felsoroltam a számára fontosabb bajaimat, majd elmondta, hogy mit csináljak. Először lefektetett arra a fehér ágyra, ami mellett volt egy monitor, majd bekente a hasam valami zselével, ami egy ,kicsit, hideg volt. Elkezdett körkörös mozdulatokat végezni, közben pedig le sem vette a szemét a monitorról úgy, ahogyan én sem. Kellett egy kis idő, hogy észrevegyem, de feltűnt egy kis ,,folt,, a képernyőn, amiről Dr. Brisbine megállapította, hogy nem csak egy ,,folt,, hanem a kisbabám.. A szemeim könnybe lábadtak, de azt nem tudtam eldönteni, hogy örömkönnyek-e.
-Most pontosan öt hetes terhes vagy. Nagyon kell arra figyelned, hogy ne stresszeld túl magad. Az alkoholt és a cigit kerüld, ne nagyon cipekedj, azt inkább hagyd másra. Két hét múlva várlak a további vizsgálatokra.
-Köszönöm doktornő.
-Kérlek csak Jessica. Nem vagyok én olyan öreg.-nevetett.
-Akkor viszlát Jessica.
-Szia Alex.

Kint mindent elmeslétem Lunának, hogy mi volt bent. Azt, hogy amikor megláttam a kisbabám a monitoron, minden kétségem elszállt azzal kapcsolatban, hogy megtartasm. Lehet, hogy fiatal vagyok, de képtelen lennék megfosztani az élettől. Amint elkezd nőni a hasam, el kell költöznöm. Mit mondanék nekik? Keresnem kell egy kis lakást ami kettőnknek megfelel. A többit pedig majd megoldom valahogy.