21. rész

-Khm..Khm..-köszörülte meg valaki a torkát mire szétrebbentünk. Egyből a pólóm után nyúltam, hogy takarni tudjam magam.
-Mit akarsz?-kérdezte dühösen Kevin.
-Csak anya küldött, hogy kész az ebéd.
-Oké. Mingyárt megyünk.-még mindig az ajtóban állt.
-Kimennél?-néztem rá értetlenül. Az ajtót szinte becsapta maga után.
-Már előre látom, hogy mi lesz a téma ebédnél.-sóhajtott.
-Túléljük. Előbb utóbb úgy is megtudták volna.-fogtam meg a kezét.
-De nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni.-oda hajoltam és nyomtam egy puszit a szájára. Gyorsan felhúztam a felsőmet. Láttam, hogy ő is hasonló képpen cselekedett majd elindultunk a konyhába. Már mindenki az asztalnál ült. Már csak mi hiányoztunk. Anya mosolyogva figyelt minket miközben leültünk. Biztos azon gondolkozik, hogy mi történt miután kettesben hagyott minket. Miután mindenki szedett magának, lassan elkezdtünk falatozni. Senki nem szólt egy szót sem ami fura volt...Ez olyan vihar előtti csendnek számított....
-Hát bátyus, azt hittem, hogy jobb az ízlésed.
-Miért is?-vonta fel a szemöldökét.
-A suliban bárkit megkaphatnál de neked ,,ez,, kell?-fordult felém.
-Kislányom! Mi az, hogy ,,ez,,?-szólt rá anya.
-Nincs igazam? Egy kis élettelen, depressziós senki.-próbáltam nem kimutatni, de a szavai szíven ütöttek. Mintha egy tört forgattak volna meg bennem.
-Barbara! Nem beszélhetsz így róla!-szólt mérgesen anya.
-De ha igazam van?
-Lehet, hogy igazad van..-kezdtem-Élettelen vagyok? Meglehet. Depressziós vagyok? Az is igaz. Egy senki vagyok? Megeshet. De nekem legalább van gerincem nem úgy mint neked.-néztem mélyen a szemébe.
-Nem lehet köztetek semmi.-szólt bele a dolgokba Lucas.
-Ki vagy te nekem, hogy megmondd kivel lehetek és kivel nem?-háborodtam fel.
-A neked senkid. Viszont Kevin a fiam. Azon kívül pedig könnyen rendezem a dolgokat.
-ALEX fiad, aki eltudnad dönteni mit szeretne.-mordult fel Kevin.
-Köszönöm az ebédet nagyon finom volt.-indultam fel a szobámba.
Gyorsan átöltöztem, felkaptam egy fekete crop toppot, hozzá egy fekete combközépig érő szoknyát és egy fekete Vans cipőt. A hajamat kiengedve hagytam, az arcomra pedig felvarázsoltam egy füstös sminket. Felkaptam a telefonom az ágyról, majd tárcsáztam Luna számát.
~Halló?
~Szia csajszi. Nincs kedved bulizni egy jót?
~Te nem beteg vagy?
~ Csak egy kicsit, de már jobban érzem magam. Most nem igazán bírok itthon lenni.
~Nem nagyon jártam eddig bulikba, de menjünk.
~Ez a beszéd..Add meg a címeteket és segítek a készülődésben.
~Okés elküldöm üzenetbe.
~Rendben szia.
~ Szia.
A bejárati ajtónál gyorsan magamra kaptam a bőrdzsekim. Épp nyitottam volna ki az ajtó amikor is..
-Hova hova?-jött oda hozzám Lucas.
-El. Minél messzebb tőled.- másodpercek leforgása allatt márcsak a vér jellegzetes ízét éreztem a számban, majd társult mellé az égés fájdalma.
-Majd jövök.-ezzel feltéptem az ajtót és elindultam a megadott címre.

Nem nagyon ismertem még ezt a helyet ezért egy kis időbe tartott amíg ide értem. Az ajtóhoz érve becsengettem, majd egy fitalabb nő nyitott ajtót.
-Ááá..biztos te vagy Alexandrina.-mosolygott.-Gina vagyok Luna anyukája.-nyújtott kezet.
-Üdv. De szólítson csak Alexnak.
-Te meg tegezz nyugodtan. Nem vagyok én olyan öreg. Luna a szobájában van. Mesélte, hogy elmentek egyet bulizni. Örülök, hogy végre kimozdul.
-Igen. Én annak örülök, hogy ilyen jóba lettem vele.
-Menj fel nyugodtan. Szerintem már nagyon vár téged.
-Rendben. Köszönöm.
Ahogy felmentem a lépcsőn, már a folyosó végéről kiszúrtam, hogy melyik Luna szobája. Az ajtó ugyanis tele volt ragasztva mindenféle matricákkal és jó nagy betűkkel rá volt festve a neve. Kettőt kopogtam, majd hírtelen feltépte előttem az ajtót és a nyakamba ugrott.
-Én is örülök, hogy látlak.-nevettem fel. Eltolt magától majd rám nézett.
-Mi történt a száddal?
-Lucas történt. Azt hiszi parancsolgathat nekem...Annyi mindent kell mesélnem.-kezdtem bele.
-Akkor lássunk neki.
-Rendben ameddig készülődsz addig majd mesélek. Ha gondolod Jasont is elhívhatod.-mosolyogtam rá.
-Rég láttalak sok mesélnivalónk van...max ha kipletykáltuk magunkat.-vigyorgott.
-Okés. Akkor gyorsan megcsinálom a sminked.
-Szupii..és akkor kezdheted is.
-Háát képzeld el Kevinnel csókolóztunk..-pirultam el.
-Neee..ez komoly?-pörgött be teljesen.-De hol és mikor? Én miért csak most tudom ezt meg?-halmozott el a kérdéseivel.
-Nyugii.-nevettem-Mindent elmondok. Ugye voltunk azon a kempingen....-éés elmeséltem neki mindent Lucason kívül.
-Aztaa..Nem hívott azóta, hogy eljöttél otthonról?
-Nem tudom. Kikapcsoltam a telefont.
-Arról tud, hogy megütött az apja?
-Hah..már csak az kéne..
-Miért?
-Huuhh..nem tudom, hogy most van-e itt az a ,,megfelelő,, pillanat.
-Kezdesz megijeszteni. Mi történt?-fogta meg a kezeimet.
-Emlékszel mikor úgy szét voltam esve?
-Igen..
-Az azért volt, mert Lucas...m..megerőszakolt..-nyögtem ki és éreztem amint egy könnycsepp kibuggyan a szememből.
-Most csak viccelsz ugye?
Erre csak megráztam a fejem.
-Ilyen nincs. Voltál már a rendőrségen?
-Nem és nem is fogok.-ezzel lezártnak tekintettem ezt a beszélgetést és megpróbáltam terelni.
-Na és ti, hogy vagytok Jasonnel?-erre csak el mosolyodott.
-Háát nagyon cuki meg minden..ne tudd meg, hogy hogy mutatkozott be anyunak. Zavarban volt az miatt, mert azt mondta neki, hogy nyugodtan tegezze én meg kiröhögtem...-és csak mondta és mondta. Ahogy ezekről a dolgokról beszélt látszott rajta, hogy igazán boldog és ez elfelejtette velem a problémáimat.
-Mit szólnál ha alapoznánk egy kicsit?
-Nekem mindegy, ahogy gondolod. Lemegyek körülnézek van-e itthon valami kis spiritusz.-vigyorog.
-Okés.

Fél óra múlva már megvolt a jókedv. Megismertük egymást mégjobban, cikis történeteket meséltük..stb. Egyszóval jól elvoltunk.
-Lassan indulni kéne.
-Szerintem is. Akkor felhívjam Jasont?
-Hívd. Legalább valaki haza tud vinni minket.-nevettem. Már tárcsázta is. Egy csöngés..két csöngés..közben pedig kihangosította.
-Hallo?
-Szia nyuszóó..-szólt Luna.
-Szia pindúr..Mit szeretnél?
-De nyálas.-oltottam le őket.
-Neked is szia Alex.
-Amúgy arra gondoltunk, hogy elmehetnénk bulizni..-folytatta Luna.
-Mikor lettél ekkora bulizós?
-Nem lettem az csak most Alexnak szüksége van rá.
-Mit szólnátok, hogyha elmennék értetek kocsival és nálam folytatnák amit elkezdtetek? Van itt pár haverom is.-Luna rámnézett.
-Kevin is ott van?
-Nincs.
-Akkor megyünk.
-Öt perc és ott vagyok.-Le is tette.

-Miért volt fontos, hogy Kevin ott van-e?
-Nézz rám. Ez pedig csak rosszabb lesz.
Ami italka még volt azt elfogyasztottuk, amikor pedig dudáltak lementünk és becsapódtunk hátra. Mármint Luna az anyósülésre és én hátra. Csókkal üdvözölték egymást.
-Le ne nyeld.-mondtam Jasonnek.
-Ha ha ha. Nagyon harapós vagy ma.
-Lucas egy kicsit felidegesített.
-Ahogy látom te is őt.
-Előfordul.-vontam vállat és el is indultunk..