2.fejezet
Az elmúlt fél évben, már nem is emlékszem mikor láttam így utoljára. A földön hevert egy csomó üres üveg. Nem tudom mi történhetett,hogy ismét az italhoz nyúlt, de nagyon kikészíthette.Most békésen alszik, és ezt kihasználva gyorsan rendet rakok a szobájában.
Lehet nem kellene most a törivel zargatnom, majd kijavítom és nem lesz semmi baj.-gondoltam.Ahogy szedtem össze az üres üvegeket, észrevettem egy levelet.A gyámügytől jött.-olvastam magamban.Letettem az üvegeket a földre, majd kiszedtem a borítékból a levelet és olvasni kezdtem.Faltam a sorokat a szememmel és nem akartam elhinni azt, hogy mi áll benne.Nem vettem észre, hogy mikor kezdtem el könnyezni csak akkor figyeltem fel rá, amikor az első könnycsepp a papíron landolt, majd követte még sok másik.Elkezdett kattogni az agyam, hogy mi lesz ezután...Elkezdtem tárcsázni L számát.A második csengésre már fel is vette, majd kíváncsian szólt bele a készülékbe.
-Mi történt Alex?-tért egyből a lényegre.
-L, tudnánk most találkozni?-zokogtam a telefonba.
-Bántott?
-Nem, dehogy is. Sokkal rosszabb dolog történt, de majd személyesen elmesélem.
-Öt perc és ott vagyok nálatok, ha gondolod utána elmehetünk valamerre.-mondta.
-Rendben. Köszönöm!-mondtam hálásan.
-Alap dolog Alex! Öt perc és ott vagyok!-mondta majd le is tette.
Gyorsan rendbe szedtem magam, átöltöztem és kiírtam egy cetlire Zayn-nek, hol, kivel leszek és, hogy ne hívogasson.Felhúztam a cipőm, majd kiléptem az ajtón , amit be is zártam magam mögött.Mikor kiléptem a kapun, épp akkor kanyarodott be L az utcánkba, így elindultam felé.Mikor oda értem hozzá szorosan megöleltem és jobban elkezdtem sírni.Nem kérdezett semmit csak szorosan tartott.Miután egy kicsit sikerült megnyugodnom, elengedtem és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy hogy mondhatnám el annak a lánynak, akit kiskorom óta ismerek és legjobb barátnőmnek tartok, hogy nevelőszülőkhöz fogok kerülni, mert a bátyám nem lenne képes eltartani kettőnket!?London nem itt van...Még magam sem fogtam fel,hogy itt kell hagynom a legjobb barátnőmet és a bátyámat.Akármennyire is eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben, nagyon szeretem.
-Mi történt?-kérdezte kétségbe esve.
-Az van,hogy-kezdtem rekedt hangon-ööhhm....
-Mondd máár, hogy mi van!!Tudok valamiben segíteni?-kérdezte.
-Ez ellen én sem és a bátyám sem tudunk mit tenni.Az van, hogy ma mikor haza értem a suliból, felmentem megkeresni a bátyámat, de nem találtam sehol.Bekopogtam, de nem válaszolt így bementem.Totál kiütötte magát, én meg gondoltam rendet rakok addig a szobájába, hogy ne erre ébredjen, lesz az nélkül is elég baja, és ahogy pakoltam, észrevettem egy borítékot....a gyámügytől.Azt írták, hogy mivel még Zayn-nek nincs munkahelye, így nem maradhatok vele, mert nem tudja biztosítani számomra,számunkra azt a körülményt, amiben boldogan, gond nélkül tudnánk élni.-mondtam már a végét zokogva.Barátnőm kisebb sokkot kapva, nem tudott megszólalni. Egyszer csak könnyek gyűltek a szemébe és elkezdett ő is sírni velem együtt.
-Hová kell költöznöd?-kérdezte halkan, szinte alig hallhatóan.
-......L..London-dadogtam.
Erre nem mondott semmi csak szorosan megölelt.Hosszú perceken átt csak álltunk és egymásra borulva sírtunk.Ezt a pillanatot én szakítottam meg...
-Eljössz hozzánk?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Persze menjünk.-mondta.
Amikor beléptünk az ajtón meghallottuk, hogy a konyhába valaki kotorászik.Mikor beléptünk a helyiségbe a bátyámmal találtuk szembe magunkat, aki ha jól sejtem fájdalomcsillapítót keres éppen.
-Sziasztok.-köszönt.
-Szia.-köszöntünk szinte egyszerre.Erre összenéztünk, és egymásra mosolyogtunk.
-Láttad a levelet igaz?-kérdezte bátyám.
-I..igen.-hajtottam le a fejem.
-Figyelj! Én próbáltam beszélni a gyámüggyel had maradj, hogy nemsokára szerzek állást és mindenünk meg lesz amire szükségünk van, de nem engedték.-csuklott el a hangja.Odaléptem és szorosan megöleltem. A baleset óta nem éreztem ilyen közel magamhoz.Azt kívánom, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget...de mindannyian tudjuk, hogy ez nem tart majd sokáig.Ha elvisznek az új "szüleimhez", akkor minden megfog változni.....!!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro