Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2.fejezet

Az elmúlt fél évben, már nem is emlékszem mikor láttam így utoljára. A földön hevert egy csomó üres üveg. Nem tudom mi történhetett,hogy ismét az italhoz nyúlt, de nagyon kikészíthette.Most békésen alszik, és ezt kihasználva gyorsan rendet rakok a szobájában.

Lehet nem kellene most a törivel zargatnom, majd kijavítom és nem lesz semmi baj.-gondoltam.Ahogy szedtem össze az üres üvegeket, észrevettem egy levelet.A gyámügytől jött.-olvastam magamban.Letettem az üvegeket a földre, majd kiszedtem a borítékból a levelet és olvasni kezdtem.Faltam a sorokat a szememmel és nem akartam elhinni azt, hogy mi áll benne.Nem vettem észre, hogy mikor kezdtem el könnyezni csak akkor figyeltem fel rá, amikor  az első könnycsepp a papíron landolt, majd követte még sok másik.Elkezdett kattogni az agyam, hogy mi lesz ezután...Elkezdtem tárcsázni L számát.A második csengésre már fel is vette, majd kíváncsian szólt bele a készülékbe.

-Mi történt Alex?-tért egyből a lényegre.

-L, tudnánk most találkozni?-zokogtam a telefonba.

-Bántott?

-Nem, dehogy is. Sokkal rosszabb dolog történt, de majd személyesen elmesélem.

-Öt perc és ott vagyok nálatok, ha gondolod utána elmehetünk valamerre.-mondta.

-Rendben. Köszönöm!-mondtam hálásan.

-Alap dolog Alex! Öt perc és ott vagyok!-mondta majd le is tette.

Gyorsan rendbe szedtem magam, átöltöztem és kiírtam egy cetlire Zayn-nek, hol, kivel leszek és, hogy ne hívogasson.Felhúztam a cipőm, majd kiléptem az ajtón , amit be is zártam magam mögött.Mikor kiléptem a kapun, épp akkor kanyarodott be L az utcánkba, így elindultam felé.Mikor oda értem hozzá szorosan megöleltem és jobban elkezdtem sírni.Nem kérdezett semmit csak szorosan tartott.Miután egy kicsit sikerült megnyugodnom, elengedtem és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy hogy mondhatnám el annak a lánynak, akit kiskorom óta ismerek és legjobb barátnőmnek tartok, hogy nevelőszülőkhöz fogok kerülni, mert a bátyám nem lenne képes eltartani kettőnket!?London nem itt van...Még magam sem fogtam fel,hogy itt kell hagynom a legjobb barátnőmet és a bátyámat.Akármennyire is eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben, nagyon szeretem.

-Mi történt?-kérdezte kétségbe esve.

-Az van,hogy-kezdtem rekedt hangon-ööhhm....

-Mondd máár, hogy mi van!!Tudok valamiben segíteni?-kérdezte.

-Ez ellen én sem és a bátyám sem tudunk mit tenni.Az van, hogy ma mikor haza értem a suliból, felmentem megkeresni a bátyámat, de nem találtam sehol.Bekopogtam, de nem válaszolt így bementem.Totál kiütötte magát, én meg gondoltam rendet rakok addig a szobájába, hogy ne erre ébredjen, lesz az nélkül is elég baja, és ahogy pakoltam, észrevettem egy borítékot....a gyámügytől.Azt írták, hogy mivel még Zayn-nek nincs munkahelye, így nem maradhatok vele, mert nem tudja biztosítani számomra,számunkra azt a körülményt, amiben boldogan, gond nélkül tudnánk élni.-mondtam már a végét zokogva.Barátnőm kisebb sokkot kapva, nem tudott megszólalni. Egyszer csak könnyek gyűltek a szemébe és elkezdett ő is sírni velem együtt.

-Hová kell költöznöd?-kérdezte halkan, szinte alig hallhatóan.

-......L..London-dadogtam.

Erre nem mondott semmi csak szorosan megölelt.Hosszú perceken átt csak álltunk és egymásra borulva sírtunk.Ezt a pillanatot én szakítottam meg...

-Eljössz hozzánk?-kérdeztem rekedtes hangon.

-Persze menjünk.-mondta.

Amikor beléptünk az ajtón meghallottuk, hogy a konyhába valaki kotorászik.Mikor beléptünk a helyiségbe a bátyámmal találtuk szembe magunkat, aki ha jól sejtem fájdalomcsillapítót keres éppen.

-Sziasztok.-köszönt.

-Szia.-köszöntünk szinte egyszerre.Erre összenéztünk, és egymásra mosolyogtunk.

-Láttad a levelet igaz?-kérdezte bátyám.

-I..igen.-hajtottam le a fejem.

-Figyelj! Én próbáltam beszélni a gyámüggyel had maradj, hogy nemsokára szerzek állást és mindenünk meg lesz amire szükségünk van, de nem engedték.-csuklott el a hangja.Odaléptem és szorosan megöleltem. A baleset óta nem éreztem ilyen közel magamhoz.Azt kívánom, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget...de mindannyian tudjuk, hogy ez nem tart majd sokáig.Ha elvisznek az új "szüleimhez", akkor minden megfog változni.....!!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro