10.rész

Gépek halk csipogására ébredtem, az orromat pedig átjárta a kórház jellegzetes szaga. Lassan nyitom ki szemeimet és észreveszem az ágyam mellett ülő Gabit.
-Istenem! Úgy aggódtam!-mondta sírva.
-Ne aggódj....a..anya.-mosolyogtam rá.
Amint felfogta, hogy hogyan is szólítottam még jobban elkezdett sírni, de ezek már öröm könnyek voltak.
-Hogy érzed magad?
-Voltam már jobban is.-feleltem. Kevin hol van?
-Kint van a folyosón, épp telefonál. Pillanat és behívom.-mosolygott.
Amint ezeket a szavakat kimondta, már ment is az ajtó felé. Kiment a szobából, nemsokra rá pedig Kevin jött be. Amint meglátott egy nagy sóhaj hagyta el a száját.
-Jaajj te láány. Miért vonzod a rosszat állandóan?-tette fel a költői kérdést.
-Mi van Zaynel?-tértem a lényegre.
-Erős bátyád van Alex. A legrosszabbakon túl van, még bent fogják egy-két hétig. Rendbe. Fog. Jönni.-tagolta az utolsó mondatot.
Az a bizonyos kő, amely a szívemen pihent, nagy megkönnyebbülésemre le esett onnan.
-Hál'a Istennek. Nem tudom mi lett volna velem ha ő is itthagyott volna.-mondtam.
-Nyugodj meg! Most már minden a legnagyobb rendben van. Beszéltem L-el, azt mondta, hogy vigyáz rá helyetted is.-varázsolt mosolyt arcára.
-Köszönöm.-öleltem meg.
-Mit?
-Hogy vagy nekem!
-Már az én kicsi húgocskám is vagy, Zaynnek pedig megígértem, hogy vigyázni fogok rád.-nyomott puszit homlokomra.
-Mikor mehetek haza?
-Anyu szól mindjárt egy orvosnak és ő majd megmondja.

Pár vizsgálatot még elvégeztek, utána pedig hazaengedtek.
Hazafelé Kevin vezetett anya pedig az anyósülésen foglalt helyet mellette. Mikor leparkolta az kocsit kiszáltunk és elindultunk a ház bejáratához, ahol Kevin mindkettőnket maga elé engedett. Anya a hátamnál tolt óvatosan a konyha felé, miszerint ennem kell valamit...
Leültetett az asztalhoz majd egy adag lasagnet tett le elém.
-Jó éjtvégyat!
-Köszönöm.-mondtam hálásan.
-Többiek?-kérdezte Kevin.
-Barbi a barátjánál, apád pedig még nem ért haza.-válaszolta anya.
-Ki az a szerencsétlen?-kérdeztem.
-Harry Smith.-felelte Kevin.
-Láttam már a suliban?
-Nem tudom.-rázta meg a fejét.
-Háát ha eddig nem láttad akkor ma fogod-mondta anya.-Most írta Barbi, hogy áthívja vacsorára.
-Ő is olyan kuplungos?
-Neeem. Harry nagy arc. Szerintem te is tök jól ki fogsz vele jönni.-mosolygott.
-Háát az majd kiderül.-mondtam majd megettem azt a pár falatot ami még a tányéromon volt.
-Köszönöm aaa....késői ebédet anya. Felmegyek ledőlök egy kicsit. Majd szóljatok fel ha vacsii.
-Anya?-nézett rám Kevin majd szélesen elvigyorodott.
-Igen.-mondtuk egyszerre.
-Jolvan kicsikém menjél nyugodtam majd felküldöm Kevint.
Azzal megindultam a szobám felé. Azon gondolkoztam, hogy fel kellene hívnom L-t, hogy mi van Zaynnel de túl fáradt voltam ahhoz, hogy bármit is tegyek, ígyhát úgy ahogy voltam ledőltem az ágyra majd érezte, ahogy az álmok világa magával ragad, majd elalszok...

Arra ébredtem, hogy valaki gyengéden megrázta a vállam...az a valaki Kevin volt.
-Éhes vagy?
-Picit.-mondtam álmos hangon.
-Akkor gyere.-mosolygott.
Felültem az ágyon megigazítottam a copfom majd megindultam Kevin után. Mikor leértem a lépcsőn, már szinte mindenki az asztalnál ült..és akkor megláttam Őt..a nagy betűst..
-Sziasztok.-köszöntem egy kicsit rekedt hangon.
-Szia.-köszönt vissza Lucas és Ő. Nem lepődtem meg azon, hogy Barbara nem így tett.
-Harry had mutassam be a második húgomat, Alex-et. Alex, ő itt Harry.-mutatott be minket egymásnak Kevin.
-Örvendek.-mosolyogtam.
-Szint úgy.-mosolyodott el féloldalasan.
Nem hiszem el, hogy hogy tud egy ilyen srác mint Harry, együtt lenni egy olyan lánnyal mint Barbara.
-Hogy vagy drágám?-kérdezte anya.
-Jobban..-feleltem.
-Megint szimula?-kérdezte Barbi.
Élesen beszívtam az orromon a levegőt és úgy feleltem.
-Igen...ismét.-mondtam.
-Nyugi..-mondta halkan Kevin.
-Mitől lettél rosszul?-kérdezte Lucas. Meglepett a hírtelen jött törődése velem szemben.
-Kaptam egy rossz hírt a bátyámról..ennyi.-feleltem.
-Meghalt?-kérdezte Barbara.
-Örülnél igaz?-kérdeztem szemrehányóan. Kevin rátette a kezét a kezemre és megszorította azt.
-Nyugodj meg....-mondta.
Nem válaszoltam csak egy aprót bólintottam.
Ezután a kérdésem után a vacsora kínos csendben telt el, aminek örültem is meg nem is.
-Köszönöm a vacsorát anya.-mosolyogtam rá majd felálltam.
-Anyaa?-vékonyodott el Barbara hangja.-Ilyen jóba letettek?-kérdezte.
-Sosem voltunk rosszban egymással nem értem miért lepődtél meg ezen ennyire.-mondta anya.
-Először Kevin most meg anya?
-Ha én úgy viselkednék anyuval ahogyan te, már nem lenne annyi bőr a pofámon, hogy így hívjam. Nézz tükörbe légyszíves. Ha engem nem is fogsz megkedvelni gondolkodj el azon, hogy az utóbbi időben hogyan viselkedtél vele. Használd ki, amíg van rá lehetőséged. Mutasd meg neki, hogy szereted, mert lehet mire rájössz, nem tudod neki elmondani mert már nem lesz köztünk. Ezt jól gondold meg!! Ne akarj úgy járni mint ahogyan én, én sem ilyen voltam elhiheted. Lekéstem arról, hogy bocsánatot kérjek minden rosszért amit elkövettem és arról is, hogy megmondjam nekik mennyire szeretem őket! Te ezt ne szalaszd el! Egy napon megbánnád és lehet, hogy nem ott kötnél ki, mint én, de az se lenne kellemes. Lucas nem tudná ő pótólni...sőt nem csak ő,senki............Kimegyek egy kicsit levegőzni.-mondtam majd nagyot sóhajtva felálltam és kimentem a kertbe.

Nem gondoltam volna, hogy pont én fogom Barbarát arra ösztönözni, hogy változzon meg miközben én magam sem tudok. Mondani mindig mindent egyszerűbb...teljesíteni egy kicsit nehezebb, de aki igazán akarja és van kiért annak sikerül....