Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Utálom a sulit.De már csak két évem van vissza és vége.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a szekrényemhez mentem.Kiválasztottam egy sima fekete haspólót, egy fekete rövidnadrággal és a fekete rövidszárú convers cipőmmel.
Amint felöltöztem átmentem a fürdőszobába és rendbe raktam magam. A hátam közepéig érő, sötétbarna hajamat kifésültem és hagytam, hogy a válamra omoljon.
Mikor ezekkel is megvoltam bepakoltam a táskámba, és lementem a konyhába, ahol a bátyám már  várt rám.

Az emberek azt gondolják, hogyha két testvér elveszti a szüleit, akkor még inkább törődnek és odafigyelnek egymásra, és a szeretetet is jobban kimutatják egymás iránt.Hát velünk nem ez történt.Eltávolodtunk egymástól és a szeretet kicsike jelét se mutatjuk egymás iránt.Eddig mindig számíthattam rá, de valami megvátozott....A gondolataimból bátyám hangja szakított ki.
-Mi ez a ruha rajtad,Alex?-kérdezte.
-Mi a bajod a ruháimmal?-kérdeztem vissza egy kicsit erélyesebben.
-Ne emeld fel a hangod Alex, és ami a ruháidat illeti, túl keveset takarnak...
-Mióta érdekel téged, hogy milyen ruhákat veszek fel vagy, hogy mi van velem?
-A húgom vagy és most szépen felmész és átöltözöl, így nem fogsz suliba menni.
-Mi az, hogy így nem megyek suliba? Nekem te nem fogod megmondani, hogy miben mehetek és miben nem.A baleset óta nem is érdekel, hogy mi van velem, szinte felém se nézel, és te most a ruháimon vagy kiakadva? Azon nem gondolkoztál, hogy mi lehet velem vagy esetleg, hogy hogy viselem a szüleink hiányát? Hogy minden este álomba sírom magam?-kérdeztem tőle már ordítva.
Már nyitott volna a száját, hogy válaszoljon, de én közbe vágtam.
-Nem érdekelnek, sem a kifogásod, sem pedig a magyarázkodásod.-mondtam neki már sírva.
Azzal fölkaptam a cuccaim és kirontottam a házból, ami elött már L várt.

-Mi történt Alex?-kérdezte köszönés nélkül, majd megölelt.
-Csak összekaptunk Zaynel.-válaszoltam, amint elengedtük egymást.
-Mit mondott már megint?
-Azt, hogy túl kihívóan öltözködöm.
-Erre inkább nem is mondok semmit!-modta ingerülten a barátnőm.

Pont csengetésre értünk be a suliba és vettük célba az osztályunkat.A teremben az ablak felől lévő utolsó pad a miénk.Lecsapódtunk a helyünkre és rá öt percre megjött Mr. Holms, az osztályfőnök, és egyben történelem tanár.
-Legalább nem matek.-súgja od L.
Erre a mondatára felnevettem, mert tudtam milyen szar matekból. Erre a tanár is felfigyelt és felvont szemöldökkel nézett ránk.
-Ms. Kirs-kezdte mondandóját- megosztaná velünk is, amin ilyen jól szórakozik?-kérdezte.
-Öhhmm...csak eszembe jutott valami.-hozudtam.De persze nem hitte el.
-Ms. Kirs, én az Ön helyében nem örülnék ennyire, főleg egy pocsék dolgozat után!-mondta.
-Tessék?-kérdzetem.
Tudtam, ha rossz jegyet viszek haza, akkor megint veszekedni fogunk, és azt már nem hiszem, hogy el tudnám viselni a reggeli után.
A baleset óta nagyon labilis, és azt is észrevettem, hogy néha többet iszik a kelleténél. A helyzeten pedig ez sem segít, mert ha olyan állapotban találom, akkor biztos, hogy nem úszom meg veszekedés nélkül.-gondoltam.
-Ms. Kirs. Ez a dolgozata bizony 1-es lett. Ha nem fogja kijavítani, megbuktatom év végén. -mondta határozottan.

A nap további részében, úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan telik az idő.Utolsó óráról is kicsengettek és L-el tartottunk hazafele.Mikor odaértunk a házunk elé, észrevettük, hogy egy idegen srác jött ki tölünk.
-L,most mennem kell.-mondtam, majd megöleltem.
-Jó, de vigyázz magadra és hívj ha gáz van!-mondta.
-Mindenképp hívlak!
Elköszönt,majd még egyszer megölelt és elindult haza.
Nagy levegőt véve én is beléptem a házba, levettem a cipőm, majd elkezdtem keresni a bátyámat.Bekopogtam a szobájába de semmi válasz nem jött, így benyitottam.Nem hittem a szememnek.Gondoltam,hogy történt vele valami a baleset óta és, hogy megváltozott, sajnos a rossz irányba,de azt hittem ezen már túllépett.
Rossz volt így látni...

Sziasztok!
Ez az első történetem, így lehet, hogy nem olyan lesz mint amire számítottatok de próbálom minél jobbra és izgalmasabbra.
Xx.