3.
A Koncert
2024. június 4. vasárnap
A nagy nap. Számomra. Na lényegtelen. Egész nap ezt szajkóztam, de komolyan. Persze Sára megbékélt, és a ma estét az osztálytársánál fogja tölteni. Annyit mondtam ma, hogy mi lesz este, hogy anya már ott tartott, hogy nem fog elengedni. Remélem, hogy ezt csak viccnek szánta, mert akkor sürgősen vonja vissza, mert ez nagyon nem röhejes. A példaképimről van szó. Jó, kábé egyévesek vagyunk, de akkor is. Ez van, nem mintha szeretném Justin Bieber-t. Nem teljesen, ez csak egy példa.
Na. Délelőtt otthon döglöttem, és nem mentem ki az ágyamból egy percre sem, hanem sorozatot néztem. Érdekes volt, mindenkit lemészároltak, végül a főhős győzött. Soha nem értettem a könyvekben, hogy miért mindig a jónak kell győznie, vagy miért mindig Happy enddel zárulnak a sztorik, Kéne egy jó befejezés, amitől az olvasó azt akarja, hogy legyen folytatás. Én ezeket a könyveket szeretem (nem is olvasok sokat). Vagy mondjuk győzzőn egyszer a gonosz! Az milyen jó lenne már! A főszereplő meghal, a boszi uralja a világot. Persze, ilyen könyvet senki nem akar írni, mert egyes bestseller íróknak annyira szívükhöz nő a kedvencük, hogy nem hagyják kárba veszni. A mai könyvek olyan furák... Minden csak romantikus, alig van fantasy, ami izgi is lenne. A Percy Jackson ide sorolható. Na az aztán nagyon jó könyv!
Ezért is nézek jobban sorozatot, nem pedig olvasok. Mert a filmekben könnyebben felfogni a sztori lényegét, és teljesen magába szorítani. imádok filmet nézni, van vagy 100 filmem itthon, mégis a Netflix a hű barátom. Előfizettem rá. Így is havi megnézek vagy húsz filmet, aztán mire sajnáljam azt a háromezer forintot? Könyv nem nagyon jön ki belőle, akkor is csak egy, itt meg lehet korlátlanul élvezni a műsort. És ez a HBO-nál is így van, mega Disney plusznál. Ez az életem. Ha már a gimis éveim szarak voltak, a privát életemet élvezzem!! Nekem ez az elvem, bát nem tudom, mások mit gondoltak... A saját véleményem a lényeg😊
A délelőtt túléltem. Aztán a délután már stresszes volt, mert fingom nem volt, hogy mit vegyek fel. Ráhagytam, gondolva, hogy Hannával majd úgyis kiválasztjuk. Aha persze. Ő ugyanis már a kész szettjében jött. Vagy fél órán át filóztunk azon, hogy mibe menjek. Végül egy fekete egyberuha mellett döntöttem.
Szerintem jó néz ki. Mindegy az. Anyuék nem voltak otthon, elindulhattunk. Mivel semelyikünknek sincs jogsija -és egy ideig nem is lesz- tömegközlekedéssel kellett mennünk, aminek egyáltalán nem örültünk. És meg is volt az oka.
-Azta, milyen kerek mellek! - ordította el magát egy srác metrón. Olyan tizennyolc év körül lehetett, egy másik fiúval volt együtt.
-Befognád? -kérdeztem csípőből.
-Miért? Zavar? – nézett rám szemtelenül.
-Most, hogy így mondod, igen. Nincs jobb dolgod, int engem kukkolni?
-Nincs-rázta a fejét még mindig vigyorogva.
-Látom.
-Szingli vagyok-jelentette ki ünnepélyesen, mire többen értetlenül néztek rá. Mint mi.
-És ezt kikérdezte? - meredt rá unottan Hanna.
-Láttam a szemében, hogy kíváncsi rá. – mutatott rám. Közben kezdett besötétedni, a metro pedig megállt.
A fiúkat végre elkerültük, és mehettünk a tényleges helyszínre. Egy diszkóba. Ami egyébként egy házra hasonlított belül, de az lényegtelen is volt. Később már nem. A zene úgy üvöltött, hogy szerintem az egész kerületben hallani lehetett a zenét. Letelepedtünk Emmával egy kis zugba aztán ott beszélgettünk, meg koktélt ittunk.
Fél kilenckor elkezdődött a koncert.Bence, mint mindig elképesztően helyes volt. A Nem szóltállal jöttek be.Benjamin és Bence ugráltak, szerintem ők is nagyon élvezhették a koncertet. Ha a közönség igen, akkor ők mit gondolhattak? Egyszer Bence elvette a telefonom,és csinált magáról egy videót,meg egy képet, majd visszaadta.
-A legújabb dalunkat Benjamin írta- szólt bele a mikrofonba Bence.
-Hogy van? -gondolkozott Beni. – Bence, elkezdnéd?
-Persze- mondta Bence és neki kezdett.
- „Mindig elhiszem,
És mindig belemegyek
Soha nem tanulom meg, ez nem az én terepem
De úgysem érti meg
Aki nem éli át" kezdett bele Bence a TAKARODJ című számukba.
- „Talán a szerelem tényleg csak egy déli báb,
de nézz a szemembe és mondd, hogy nem fáj,
nézz a szemembe, és mondd, hogy jó
de miért fordulsz el mindig mikor írnak
fura vagy baby, ez nem lesz, jó" - folytatta a közönséget, Bencével együtt. Teli torokból üvöltöttünk Hannával.
- „Ja, ja, hogy neked áll feljebb?
Ezt nem gondoltam volna,
de akkor,
annyit mondok, hogy
takarodj, takarodj,
kívánom dőljön rád a házad, óh bárcsak
Amit akarok, akarok
nélküled érem el, hogy láthasd, nincs rád szükségem már
takarodj, takarodj
kívánom tűnjön el a tárcád, vagy a telód, hogyha hívnál
de
többet nem számít rám, többet nem számít rám..." -énekelte Bence, a közönség pedig kezdett bevadulni.
-„Nem baj, keresek megint egy újabb utat magamnak
Én újra hívnálak, írnék, de azt mondták, hogy zavarlak...
Nem tudom miért bíztam benned
De most el kellet mennem"- kezdett bele Beni a saját részébe.
- „Ha már velem nem vagy, legyél boldog mással
Oh baski, ez nem vitamin
O önkontroll és nincs dopamin
Mindent megtettem, de már nincs rendben itt, hogy szenvedjek
Más vár odakinn'" - szerintem az egészet mi toltuk végig. Olyan jó érzés énekelni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!!!!!!!
-„Más, másfél hónapot vártam Minden faszságot megbántam
De most már csak...
Arra tudlak kérni, hogy:" - énekelte Beni, majd a közönség felé tartotta a mikrofont.
-„Takarodj
Takarodj
Kívánom, hogy dőljön rád a házad, oh bárcsak (bárcsak)
Amit akarok
Akarok
Nélküled érem el, hogy láthasd nincs rád szükségem már
Takarodj
Takarodj
Kívánom tűnjön el a tárcád (tárcád)
Vagy a telód, hogyha hívnál (de)
Többet nem számít rám!
Többet nem számít rám!
Többet nem számít rám!" - énekeltük Bencével, Benivel együtt. Ez a legeslegkedvencebb dalom tőlük. Jó, nem egészen, a Babám a Best. Egyszerűen imádom HEPIT!!!!!!!!!!!!!! <3<3 <3<3
-Még a végén elpirulsz- súgta a fülembe vigyorogva Hanna.
-Már késő...-motyogtam.
-Akkor túléled-intett mosolyogva. -Szerinted mi jön?
-Hm...-gondolkoztam. – Pezseg a vérem.
-Úúú, az nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- tapsikolt, mint egy ovis kis lány😊
Sziasztok! Ez lenne a harmadi rész. Ha tetszik, szavazz, és kommentelj.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro