- Hogy aludtál? – kérdezte Tony a reggelinél.
- Egész jól. Te?
- Én mindig jól alszom. – vigyorgott. – Mit terveztél mára?
- Túrázni akartam egyet az új bringámmal. – húzta ki magát Tünci mosolyogva. – Te meddig vagy ma?
- 12 órázom. Ismét. Harmadik hete folyamatosan.
- Basszus az szívás.
Tony megrántotta a vállát.
- Legalább jól megszedem magam. Kocsira gyűjtök. – sóhajtott ábrándozva.
Tünci mosolyogva figyelte a srácot. Bekapta az utolsó falat rántottáját, megköszönte a reggelit a szakácsnak, aki mosolyogva intett, majd visszament a házikóba.

Megnézte az e-mailjeit, az egyik fellépő vissza is írt neki, hogy ott tud lenni Szerda este az étteremben, így felvette a kapcsolatot telefonon a menedzserével és lebeszélték a részleteket, azután felhívta a főnökét is, hogy szóljon neki. Nagyon tetszett neki az előadó, így rá bólintott. Tünci elégedetten sóhajtott és hátradőlt a székében. Kényelmes ruhába öltözött, pulcsit is vett fel, eléggé hűvös volt odakint, majd felpattant a bicójára és elindult a hegység felé. Jó ideje biciklizett már, mikor meglátta Natet jönni visszafelé a hegyről. Mosolyogva intett neki, de nem állt meg. Nate visszafordult és Tünci mellé tekert.
- Szia! – köszöntötte.
- Szia, Nate! Mizu?
- Merre mész?
- Csak túrázok egyet.
- Menő bringa!
- A tiéd sem rossz. – mosolygott rá a lány.
- Gyere, mutatok egy helyet. – mondta a férfi és előre ment.
Tünci felegyenesedett a biciklin és úgy hajtotta tovább.

Hamarosan egy tisztásra értek, nem messze egy patak csobogását hallották.
- Nate ez gyönyörű. – ámult el Tünci.
- Gyere, ezt imádni fogod. – azzal óvatosan megragadta a csuklójánál és a patakhoz vezette.
Egy szélesebb patak tárult a szemei elé, egy ponton útját állta egy hatalmas szikla, így ketté vált. A sziklához bevezetett egy halom nagyobb kő.
- Ezeket én pakoltam ide. – lépett rá az egyik kőre. – így be lehet menni a sziklához és felülni rá. Sokszor járok ide gondolkozni, vagy csak úgy chillelni.
Lassan a sziklához értek. Nate felpattant rá és nyújtotta kezét Tüncinek, hogy felsegítse. A lányt lenyűgözte, amit itt látott. Teljes nyugodtság járta át.
- Nos, mit szólsz? – kérdezte izgatottan Nate.
- Nagyon kellemes. – mosolygott rá Tünci és leült a sziklára törökülésben.
Egy darabig csendben ültek egymás mellett.
- Tök jó, hogy te is bringázol. – szólalt meg egy idő után Nate. – Vagyis gondolom. Vagy ez csak egy véletlen volt?
- Jaj, nem, szeretek bringázni! Kikapcsol.
- Engem is. – sóhajtott nagyot mosolyogva a férfi. – úgy néz ki igazad volt.
- Miben? – fordult felé Tünci.
- Tényleg nem kellett a telefonszámod. – mosolygott ravaszul.
Tünci felnevetett.
- Hát igen.
- Na és mesélj, milyen a munkahelyed?
- Hát sokat még nem dolgozok, de a kollégák kedvesek. Van egy srác, Tony, vele egész jól elvagyok. És te? Jól megy a pólós üzlet?
Nate bólintott.
- Olyan furcsa ez, hogy te szinte mindent tudsz rólam, én meg semmit.
- Ezt már tegnap is mondtam, csak azt tudom, amit a felszínre küldesz. – mosolygott rá kedvesen. – bár megértem, hogy nem nyílsz meg vadidegeneknek. A helyedben én sem tenném, ki tudja vissza élnek-e vele.
- Az ember sosem tudja, hogy kiben bízhat. – merengett el egy pillanatra. – furcsa, de valahogy első pillanattól azt érzem, hogy benned megbízhatok.
Tünci elmosolyodott.
- Ez jól esik. – visszafordult a patakhoz és nagyot szippantott a levegőbe. Egy pillanatra kirázta a hideg. Nagyon hűvös volt, igazából eléggé fázott.
- Fázol?
- Kicsit, aha. – szólalt meg halkan Tünci.
Pár perc múlva megérezte, hogy Nate a hátára teríti a dzsekijét.
- Jaj, igazán nem szükséges. – kezdte levenni magáról.
- Ne hülyéskedj, nem venném a lelkemre, ha megfáznál – vigyorgott a fiú.
- Igazából mennem is kellene már.
Nate felkapta rá a fejét.
- Máris?
- Ki kellene pakolnom.
- Segíthetek ha gondolod.
Tünci felnevetett.
- Bocsi, de itt még nem tart a kapcsolatunk. Azok a személyes holmijaim.
- Akkor csak haza kísérlek, rendelünk egy pizzát, te pakolsz én meg nézlek. – vigyorgott.
- Hát ezzel sem győztél meg. – nevetett fel újra.
Nate megforgatta a szemeit.
- Nem úgy értettem a nézlek-et. Na, de most komolyan. Beszélgethetnénk még.
Tünci félrebiccentette a fejét és szemforgatva sóhajtott.
- Na jó. – adta be a derekát.
Nate kisfiúsan elvigyorodott és felpattant, majd elindultak a biciklik felé.

- Kellemes kis házikó. – nézett körbe Nate.
- Igen, az.
Tünci lepakolta a cuccait és levette a cipőjét.
- Megkérhetlek, hogy leveszed a cipődet? – fordult a férfi felé félénken.
Nate furán nézett rá, de megtette amit kért tőle. Tünci elment kezet mosni, majd elkezdett kipakolni a bőröndjeiből. Nate leült vele szemben egy fotelba.
- Mit ennél szívesen?
Tünci megrántotta a vállát.
- Válassz valamit.
A férfi bólintott és már hívta is a helyet, ahonnan rendelni akart. Tünci addig is pakolt csendesen. Nate egy idő után megszólalt.
- Na és tetszik itt, eddig?
- Nagyon – mosolygott rá a lány. – Magyarországhoz képest, ez felüdülés. Még ha Tony szerint unalmas is – nevetett fel.
- Tony? Ja, a kollégád.
- Igen. Te mióta laksz itt?
- Pár éve csak. New Yorkból költöztem ide.
- Hogyhogy?
- Nem szerettem azt a nyüzsgést, nyugira vágytam.
- És szeretsz itt élni?
Nate bólintott.

Hamarosan megérkezett a pizza, Nate kifizette és leültek az asztalhoz enni. Késő délután volt már. Evés közben Tünci felhívta az otthoniakat, mivel ott már este volt. Nate csodálkozva hallgatta, ahogy a lány magyarul beszélt. Alig tudott felocsúdni belőle.
- Mi az? – kérdezte mosolyogva Tünci.
- Borzasztó furcsa ez a nyelv.
A lány felnevetett.
- Nekem az angol furcsa egy kicsit. Sok mindent nem igazán értek, szóval csak kisilabizálom néha, amit mondanak nekem.
- Pedig nagyon jól beszéled! Komolyan.
- Köszi. Megtaníthatlak pár szóra magyarul, ha szeretnéd.
Nate elhúzta a száját.
- Tutira nem, ne haragudj.
Tünci felnevetett. Késő estig beszélgettek. Megbeszélték, hogy másnap a sziklánál ebédelnek. Tünci magára vállalta, hogy viszi az ennivalót, Nate pedig az innivalót.

Másnap reggeli után Tünci elment bevásárolni, úgy döntött, hogy főz valami igazán magyarosat. Csirkepaprikást csinált nokedlival, meg egy kis tejfölös uborkasalátát hozzá. Gondosan elcsomagolta, és kosárba helyezte. Rakott be két plédet is és egy plusz dzsekit, ha megint olyan hideg lenne. Biciklire pattant és a sziklához ment. Nate még nem volt ott. Az egyik plédet ráterítette a sziklára és felpakolta a kosarat is és felült. Gyönyörködött a tájban, tényleg nagyon tetszett neki a hely.
- Szia!
Megrezzent a hangra, Nate szállt le a biciklijéről és mosolyogva ment a lány felé. Tünci arrébb húzódott, hogy Nate is felülhessen.
- Szia. – köszöntötte.
- Mi újság?
- Nincsen semmi. Éhes vagy?
- Aha! Direkt nem is reggeliztem. – vigyorgott a srác.
- Remélem ízleni fog, ez egy tipikus magyar étel. – kivette az ételhordókat és az evőeszközöket és odaadta neki az ő részét.
Nate elég furcsán méregette a doboza tartalmát, végül bevett a szájába egy falatot.
- Mmmm. Ez isteni, ezt te főzted?
Tünci bólintott.
- Nagyon finom. – Nate csak úgy falta az ételt, amitől Tüncinek mosolyra húzódott a szája. Ő is enni kezdett. Csendben ették. Nate az utolsó falatig megette, majd hosszan kifújta a levegőt és megtámaszkodott hátul a kezeivel.
- Hát ez jól eset,, jól laktam.
- Örülök, hogy ízlett. – Tünci elpakolt és ő is megtámaszkodott. – mit csináltál ma?
- Délelőtt edzettem, de szerintem ezek után este is elmegyek. – nevetett. – nem jössz velem?
- Na, az kizárt. – nevetett fel Tünci. – én meg a sport, határozottan nem.
- Naa, de olyan jó lenne. Pont nincs edzőpartnerem.
- Ne haragudj, de erre egy határozott nem a válaszom.
- Egyszer úgyis ráveszlek. – vigyorgott pimaszul Nate.
- Inkább azt mondd meg, nem lesz mostanában valami jó kis buli erre?
- Te vagy a rendezvényszervező, szervezd meg.
- Hát nem tudom, mit szólna ahhoz a főnököm. – húzta el a száját. – eléggé határozott elképzelései vannak. Bár mondta, hogy valamivel meg akarja fogni a fiatalabb korosztályt...
- Na hát, egy buli tökéletes alkalom lehet rá!
- Igazából másra gondoltam. – pirult el egy kicsit a lány.
Nate kíváncsian fürkészte őt, arra várt, hogy folytassa.
- Hát... Nem... tartanál egy előadást, vagy egy meet & great-et a vámpírnaplók/the originals témájában? – fordult felé félénken.
- Tarthatok, de sokba fog az neked kerülni. – vigyorodott el.
A lány szúrósan nézett rá.
- Na, mi a feltételed?
- Eljössz velem edzeni.
Tünci megforgatta a szemeit.
- Barom... - morogta az orra alatt, aztán egyből meg is bánta. – jaj, elnézést.
Nate csak nevetett.
- Áll az alku? – kérdezte végül.
- Jó, legyen. – sóhajtott Tünci. – de csak akkor, ha a főnököm rábólint!
- Jó-jó! – vigyorgott a fiú.
- Köszi. – mosolygott rá végül a lány.

Délután Tünci felhívta a főnökét és lebeszélték a dolgokat, de mivel előre már volt szervezve pár dolog, így ezt a Nates rendezvényt eltolták. Körülbelül akkor lesz, amikor Tünci barátnője ide utazik. Azonnal fel is hívta a lányt, hogy elmesélje neki mi a helyzet.
- Szia Gabi! Óriási hírem van!
- Sziiaaa, amerikai csajszi, mi a helyzet?
- Kapaszkodj meg kivel ismerkedtem össze! Nate Buzolickal!
- Miiii? Ezt most nem mondod komolyan? – hallatszott a hangján, hogy vigyorog. – de hooogy?
- Hát egy kocsmában, na de nem is ez a lényeg, vagyis ez is, de az is, hogy mikor itt lesztek leszerveztem vele egy interjút a hotelbe! – hadarta el egy szuszra.
- Ne már, tényleg? Ez állati jó! Mindent el kell mesélned róla!
Tünci felnevetett és töviről hegyire mindent elmondott, hogy hogyan ismerkedtek meg, egészen a ma napig.
- Kérdd el nekem Daniel Gillies telefonszámát lééégysziii. – könyörgött Gabi.
- Hát, nem tudom. – húzta el a száját. – meglátom mit tehetek, de nem ígérek semmit.
- Nekem ez elég. – vigyorgott Gabi.
Még egy kicsit beszélgettek az otthoni dolgokról, meg Tünci munkájáról. Tonyról is mesélt egy pár szót. Gabinak máris szimpatikus volt, ahogyan Nate is.

A nap további része eseménytelenül telt el, este még próbált leszervezni egy kosztümös bulit a szállodába. Tetszett a főnökének az ötlet, mivel a 20-as évek volt a témája, így hozzálátott a szervezésnek. Az elején félt ettől a munkától, de kezdett egyre jobban megtetszeni neki.