Nate elkísérte Tüncit a kontrollra, hálistennek nem lett komolyabb baja, már rá is tudott állni, de az orvosok azt mondták, még ne erőltesse nagyon. A főnökével folyamatosan tartotta a kapcsolatot a kényszerpihenő alatt, így végül is a munkából nem maradt ki, csak otthonról dolgozott. Mivel már nagyon unta, hogy állandóan otthon volt, de a héten még a főnöke nem engedte szaladgálni elkísérte Natet edzeni, bár csak egy padon ülve figyelte, hogy mit csinál és beszélgettek közben. Connorral is jobban megismerkedett, hiszen ő is ott volt szinte mindig. Egyik nap Tünci nem kísérte el Natet, mert pihenni szeretett volna.
- Csá Nate, mizu? - pacsizott le az említettel Connor.
- Minden rendben, veled?
- Itt is minden oké. Figyelj csak, akartam  kérdezni valamit.
- Mondd csak.
- Mi van köztetek Tüncivel?
Nate egy pillanatra abbahagyta a súlyzózást és Connorra tekintett, majd folytatta.
- Semmi. Barátok vagyunk, miért?
- Akkor nem bánnád, ha elhívnám randizni?
Nate letette a súlyzót és a csípőjére tette a kezeit, szaporán véve a levegőt nézett Connorra.
- Randizni? Hiszen nem is ismered.
- Hát pont az a randi lényege, hogy megismerjem, nem? - húzta fel egyik szemöldökét Connor.
- Hát nem tudom haver... Próbáld meg, de nem hiszem, hogy igent mond.
Connor elvigyorodott.
- Majd meglátjuk. Kösz, öregem. - megpaskolta a vállát és ott hagyta. Fogalma sem volt, hogy miért, de valamiért bosszúsággal töltötte el Connor kérdése. Abba is hagyta az edzést és inkább haza ment.

Tünci délután felhívta Natet, ugyanis nem volt a megszokott időben a sziklánál és aggódott a fiú miatt.
- Áhh, ne haragudj, edzés után elaludtam és most keltem fel. - füllentett Nate.
- Aha értem... Később átjössz?
- Nem igazán érek ma rá.
- Oh. Mi dolga lett hirtelen őfelségének? - hallatszott a telefonban, hogy Tünci vigyorog.
- Csak átmegyek a szüleimhez. - mondta érzelem mentes hangon a fiú
- Ja értem... Akkor további szép napot. - Tünci hangjában egy kis csalódottság volt, majd meg sem várta, hogy a fiú válaszoljon, letette a telefont.
Valamiért borzasztóan szomorú lett, és azt érezte, hogy Natenek van valami baja, amit nem akar neki elmondani. Hamarosan kopogtatást hallott az ajtaján, odament kinyitni és Tonyt látta meg az ajtóban. A fiú rávigyorgott és felemelt egy zacskót.
- Éhes vagy? Emily küldi a kisbetegnek.
- Gyere be. - mosolygott Tünci és arrébb ment, hogy a fiú bejöhessen.
Már Tony is tudta a járást és egyből levette a cipőjét, majd belebújt az előre odakészített vendégpapucsok egyikébe.
- Csodálkozok, hogy itthon vagy.
- Mert? - kérdezte Tünci, miközben kipakolta a szatyor tartalmát. Emily volt a sous chef az étteremben, vagyis a séfhelyettes. 3 doboz volt a zacskóban, az egyikben leves, a másikban valami főétel, a harmadikban pedig a desszert. Lávasüti vaníliafagyival, azonnal elkezdte enni, mire Tony felnevetett.
- Tudtam, hogy a desszerttel fogsz kezdeni.
- Jól van na, hát elolvad a fagyi.
- Jó kifogás. - vigyorgott a fiú.
- Na de mondd már, miért csodálkozol, hogy itthon vagyok?
- Hát csak azért, mert folyton Nattel lógsz mostanában.
Tünci szomorúan felsóhajtott.
- Valami baja van, amit nem akar elmondani. Ebédelni sem jött ma, ott vártam rá vagy egy órát.
Tony mosolyogva fürkészte a lányt.
- Mi az? - ráncolta össze a homlokát a lány.
- Ő tudja már?
- Mit?
- Hogy belezúgtál.
- Mi? Te hülye vagy! - vörösödött el fülig. - Csak barátok vagyunk.
- Aha... - vigyorgott a fiú.
- Állj már le, nem vagyok belezúgva!
- Jól van. - húzta fel védekezően a kezét Tony, de továbbra is vigyorgott.
- Különben ha így is lenne, tök mindegy. Ő tuti nem így néz rám... - kezdte piszkálgatni a sütijét, hirtelen már nem is kellett neki annyira.
Tonynak kicsit lelkiismeret furdolása lett és óvatosan megérintette a lány karját.
- Bárki boldog lenne, ha veled lehetne. - mosolygott rá ösztönzően.
Tünci is elmosolyodott.

Miután Tony elment, Tünci komolyan elgondolkozott azon, amit a fiú mondott. Valóban belezúgott volna? Megrázta a fejét.
- Tony téved. - mondta magának. - Tony téved. - súgta maga elé mégegyszer.
Felhúzta a lábát, átkarolta és a térdéhez érintette a homlokát. Ez az egy mondat zakatolt a fejében, mintegy meggyőzésképpen saját magának. Úgy döntött lemegy az edzőterembe, hátha ott találja a férfit, bár mondta, hogy a szüleihez megy, valahogy nem hitte el mégsem. Nattel nem találkozott, viszont kifelé menet beleütközött Connorba.
- Szia! - vigyorgott rá Connor.
- Szia! - mosolygott Tünci is. - nem láttad Natet?
A fiú a fejét rázta.
- Délelőtt óta nem.
- Hmm... - húzta el a száját Tünci.
- Baj van?
- Jaj, nem. - mosolyt erőltetett ajkaira.
- Pont úgy nézel ki, mint akinek szüksége lenne egy italra! Meghívhatlak? - mosolygott rá barátságosan Connor.
- Végül is, miért ne? - mosolygott a lány is.
Az utca végén pont volt egy bár. Connor az edzős táskáját bedobta a kocsijába és lesétáltak a bárig.
A fiú egy alkoholmentes sört kért magának, Tünci pedig egy kólát egyelőre. Feszült csend telepedett rájuk, végül Connor törte meg a csendet.
- Nos, mesélj valamit. Hogy tetszik itt nálunk?
Tünci elmosolyodott.
- Nagyon tetszik. Merőben más, mint Magyarország.
- Csakugyan? Miben?
- Tulajdonképpen mindenben - nevetett a lány, mire Connor is elmosolyodott.
- Édes a nevetésed.
Tünci erre elpirult.
- Mesélj Magyarországról.
A lány először nem tudta, hogy hol kezdje, végül egészen belejött, Connor pedig áhitattal figyelte minden mondatát. Egészen feloldódtak egymás mellett, Tünci rájött, hogy igazából Connor tök jó arc és borzaszgó vicces, pedig az elején nem volt neki szimpatikus. Még számot is cseréltek és Facebookon is bejelölték egymást. A fiú haza vitte autóval. Tünci gyorsan megfürdött és befeküdt az ágyba, már éppen elaludt volna, mikor megcsippant a telefonja.
Connor K. : Jól éreztem magam, majd ismételjük meg! 😇
Tünci elmosolyodott és vissza írt.
Tünci V. : Én is, benne vagyok! 😊

Reggel be kellett mennie a főnökéhez, az utolsó simításokat elvégezni a szombati 20-as évek beli bulira, ameddig már csak három nap volt. A főnökének nagyon tetszett, ahogyan leszervezte, meg is dícsérte, ami kimondottan jól esett a lánynak és fülig érő mosollyal ment a szállása felé. A tornáca lépcsőjén nagy meglepetésére ott ült Nate. Megremegett a szája sarka, mikor meglátta a fiút, aki mosolyogva intett neki.
- Szia! - köszönt Tünci, mikor oda ért.
- Szia. - mosolygott Nate. - bocs a tegnapiért, de kárpótlásul,hoztam reggelit. - emelte fel maga mellől a dobozt. - anyukám küldi, kakaós kalács, tegnap sütötte.
Tünci kicsit megkönnyebbült, hogy tényleg a szüleinél volt tegnap.
- Beszéltél rólam anyukádnak?
Nate alig láthatóan elpirult.
- Izé, aha. - vakargatta a tarkóját, miközben Tünci kinyitotta az ajtaját és bementek. - szívesen megismerne. - mondta félszegen
A lány elmosolyodott.
- Én is szívesen megismerném.
Nate átadta az ételes dobozt, Tünci pedig tányérra rakta a kalácsot és felszeletelte. Vett ki a hűtőből hozzá vajat meg lekvárt, közben folyamatosan csipogott a telefonja, ezért megnézte.
Connor írogatott neki mindenfélét, Tünci pedig észre sem vette, hogy mosolyra húzva a száját pötyögött neki vissza. Nate furcsán méregette, majd megköszörülte a torkát. Tünci erre észbe kapott és lenémította a telefonját, majd az ágyra dobta. Leült az asztalhoz Nattel szembe.
- Kivel beszélgettél ennyire?
Tünci picit elpirult.
- Connorral.
- Connorral? - döbbent le Nate.
A lány bólintott.
- Hogyhogy?
- Hát az este lementem a terembe, téged kerestelek, aztán összefutottunk, meghívott egy italra és beszélgettünk. Igazából elég jó fej, kedvelem. - rántotta meg a vállát.
- Értem. - mondta megsemmisülten Nate, bár próbálta leplezni.
- Haragszol? - puhatolózott Tünci.
- Mi? Dehogyis! - a fiú mosolyt erőltetett magára.
Kínos csend telepedett rájuk.
- Na és, milyen volt anyukádéknál?
- Jó. - mondta szűkszavúan a fiú, Tünci bólintott.
- Mész ma edzeni?
- Szerintem ma kihagyom.
- Miért?
Nate megvonta a vállát.
- Nincs hozzá kedvem.
- De ugye nem emiatt az egész miatt?
Nate felsohajtott.
- Ne legyél már dili. - mosolygott rá.
- Akkor csinálunk ma valamit?
- Mit szeretnél?
- Nem is tudom...
- Hát a lábad miatt a bicó kizárva, szóval kizárásos alapon maradunk, filmezni mondjuk?
Tünci elmosolyodott.
- Oké, most választhatsz te.
- Igazán megtisztelő. - vigyorodott el Nate. Kezdett kicsit enyhülni a hangulat köztük. A fiú valami borzasztóan dögunalmas vígjátékot rakott be, amit szinte végig dumáltak. Este megcsörrent Tünci telefonja, Connor volt az. A lány vonakodva vette fel a telefont és szótlanul az ölébe helyezte, miután lerakta.
- Baj van? - érdeklődött Nate.
- Mmm... Végül is... Nincs baj. Connor elhívott holnapra randizni. - nézett a fiú szemeibe, akinek nem tudott semmilyen érzelmet leolvasni az arcáról.
- Értem. - mondta ki végül.
Újra kínos lett köztük a helyzet. Kicsit még próbáltak beszélgetni, de végül Nate elindult haza.
Tünci nagyot sóhajtott miután elment a fiú, maga sem tudja, hogy miért mondott igent Connor meghívására.

Idegesen készülődött a randira, nem volt benne biztos, hogy jó ötlet volt belemenni ebbe az egészbe. Nagyon régen nem randizott már senkivel, szóval emiatt is volt feszült. Valahogy egész végig Nate járt a fejében, hogy biztosan haragszik, mivel ma sem ebédeltek együtt, bár ezt a mai napot Nate időben lemondta. Elvileg a pólós üzlete miatt, de Tüncinek megint volt egy fura megérzése, hogy zavarta a fiút, amiért Connorral randizik. Nem öltözött túl, mivel nem tudta, hogy mi lesz a mai terv, így a kényelmesen csinos opciót választotta, ami egyaránt megállja a helyét egy étteremben, vagy akárhol máshol. Connor pontosan érkezett, ő sem volt túl öltözve, ami miatt Tünci egészen megkönnyebbült.
- Nagyon csinos vagy! - bókolt neki a fiú miközben besegítette az autóba.
- Köszönöm, te is jól nézel ki. - mondta elpirulva.

Nem sokat autóztak, egy bowling pályánál álltak le.
- Bowlingoztál már?
- Egyszer. Még otthon, de nem igazán ment jól.
- Akkor ma lesz egy nyerő napom. - vigyorgott pimaszul a srác.
- Pfff... - nevetett Tünci.
Kiszálltak az autóból és bementek az épületbe.
Tüncinek meglepően jól ment a játék, még Connor is elismerően bólogatott. Végül mégiscsak vesztett, a srác pedig egész este ezzel cukkolta. A bowlingozás után elmentek egy étterembe vacsorázni.
Connor kellemes kis éttermet választott, nem volt túl elegáns, de nem is nézett ki úgy, mint egy street food étterem. Nem is voltak sokan, hétköznap lévén, így nyugodtan tudtak beszélgetni. A lány megtudta, hogy Connor állami gondozott volt és mindene, ami most megvan kemény munka árán lett az övé. Most egy kis vállalkozása van Vailben. Történetesen az a sportruházati üzlet az övé, ahol az edzős ruhákat vette magának. Tünci is mesélt neki a gyerekkoráról és Magyarországról, bár nem annyira bőbeszédűen, ahogy Connor mesélt neki, illetve, nem mondott el neki annyi mindent, mint amennyit Natenek. Valahogy nem bízott annyira férfiban, pedig egész este nagyon kedves és figyelmes volt vele. Valahogy még mindig feszélyezve érezte magát mellette. Vacsora után elmentek egyet sétálni, Vailben nagyon szépen látszódott a csillagos ég. Kicsit hűvösre fordult az idő, így úgy döntöttek, hogy véget vetnek a randinak. Connor haza vitte Tüncit és egészen a bejáratig kísérte.
- Nagyon köszönöm ezt a mai estét, jól éreztem magam. - mosolygott Connor.
- Én is. - mosolygott Tünci is.
Egymást nézték szótlanul, végül Connor odahajolt hozzá és egy puszit nyomott az arcára.
- Jó éjt! - mondta mosolyogva és az autójához ment.
- Jó éjt! - Szólt utána Tünci, majd kinyitotta az ajtaját és belépett rajta.
Úgy, ahogy volt, ruhástól vetődött az ágyba. Elkezdte a telefonját nyomkodni, nem tudott volna még aludni. Egyszer csak megjelent Nate messenger buborékja a kijelzőn. Tünci elmosolyodott és megnézte mit írt a fiú.
Nate B. : Na milyen volt a randi?
Tünci V. : Jó. Bowlongozni voltunk és vacsorázni.
Nate végül inkább felhívta.
- Bowlingozni? Azok után, hogy elintézted a lábad? Nem fájdult meg, jól vagy?
- Hé, nyugi - nevetett a lány - jól vagyok, nem fáj.
- Akkor jó. Mesélj, jól érezted magad?
Tünci tétovázott.
- Végül is igen. De nem biztos, hogy mégegyszer elmegyek vele randizni.
- Miért? - lepődött meg Nate.
- Hát... Nem is tudom. Kicsit frusztrált voltam azért.
- Hmm... Talán inkább velem kéne randiznod.
Tünci meglepődött, szinte levegőt is elfelejtett venni, majd meghallotta Nate nevetését.
- Csak vicceltem.
- Barom... - forgatta meg a szemeit a lány.
- Na jól van, hagylak aludni. Holnap tali, jó éjt! - köszönt el Nate.
- Neked is!
Azzal letették a telefont, Tünci pedig akaratlanul is azon kezdett kattogni, amit a fiú mondott neki. Igazából el tudta volna képzelni, hogy elmegy vele egy randira.