A Bajitalmesternek több se kellett bizonyítékul, hogy érzékei nem csalták meg és valóban, Harry Potter leghőbb vágya jelen pillanatban egy csók. Az Ő csókja. Kajánul elvigyorodott. És ki volt Ő, hogy megtagadja az Aranyfiú kívánságát.

-Mondd ki!

Harrynek kellett néhány másodperc, hogy eljusson a tudatáig a másik szavainak értelme, ugyanis ebben a két szóban több erotika volt, mint az általa látott összes PlayWinzard újságban együttvéve. Professzora hangja a szokottnál is mélyebb volt, a harangszerű csillingelést pedig felváltotta egy rekedt, füstös tónus. A szavak értelmét pedig jelen állapotában képtelen volt kitalálni. Sejtelme sem volt, hogy mégis mit vár tőle a másik, mit kéne mondania. Minden erejével próbált koncentrálni, de nem volt képes már kontrollálni sem a testét sem a gondolatait, azt is győzelemnek tekintette, hogy egyáltalán megtartják a lábai.

-Mondd!

A szorítás a nyakán egy leheletnyit erősödött csak, de a hanghordozás parancsoló jelleget kapott, mégis szelíd maradt. És Harry továbbra sem értette mit is várnak tőle, de kezdett ott tartani, hogyha a férfi nem tesz valamit másodperceken belül, akkor ő maga fog könyörögni érte. Ez a szikrázó feszültség kibírhatatlan volt számára... A felismerés hidegzuhanyként érte, de szíve azonnal még az eddiginél is gyorsabb tempóra kapcsolt, amint összerakta a képet. Ajkait lassan megnyalta, szemeit pedig ártatlanságot színlelve lesütötte. Félig leeresztett pillái alól egyenesen az előtte centikre álló férfi kútmély tekintetébe nézett.

-Kérem...

Válaszul először csak egy önelégült vigyort, majd egy rendreutasítást kapott.

-Kérem Uram.

-Ké... kérem Uram...

Harry már csak nyöszörögni volt képes. Sose gondolta volna, hogy valaha is ilyen kontextusban fogja kiejteni ezt a mondatot a száján, de már biztos volt benne, minden alkalommal amikor használja majd a jövőben, fel fog állni a farka. A nyakán mostanra megszokott finom szorítás egyszeriben eltűnt, majd mintha lepkeszárnyak érintése volna csak, lágy simogatást érzett az ajkain. Tanára hüvejkujja a saját nyálától nedves ajkain pihent, miközben a többi ujjával megtámasztotta az állát, nehogy elmozduljon. Pedig Harrynek esze ágában sem volt elhúzódni. Óvatosan megnyitotta ajkait majd kidugta a nyelvét, megérintve a kíváncsiskodó végtagot. Piton felmordult, és a piciny résen át ujját a szájába dugta de szinte azonnal vissza is vonult.

-Ügyes fiú, nagyon ügyes.

Már érezte a másik tűzforró leheletét az ajkain, a szorítás az alhasában pedig egyre erősödött. Másodpercekkel később pedig végre megkapta amiért ezidáig esedezett. Piton ajkai megdöbbentően hidegek voltak ám nagyon puhák. Lassan, óvatos tempóban mozgatta a száját, Harry pedig a fellegekben érezte magát. Jól esett neki a váratlan gyengédség, amivel a férfi csókolta, mintha valami drága értékes műalkotás volna. Ujjai még mindig az állát támasztottak, a bal keze pedig a derekán pihent meg. Ezzel egyidejűleg egy meleg nyelv siklott végig ajkain majd éles fogak kezdték először finoman majd egyre erősebben ostromolni. Ez az egész felfoghatatlanul felkavarta érzékeit és ezt a másik tudtára is adta egy halk nyögéssel. Pitonnak látszólag több se kellett, nyelve azonnal utat tört a szájába, Harry pedig biztos volt benne, hogy csontjai elkezdtek megolvadni. Térdei megrogytak a csók intenzitásától és félő volt, hogy menten összerogy, ami be is következett volna ha professzora nem tartotta volna olyan biztosan. Lassan hátrálni kezdtek amíg Harry meg nem érezte a jéghideg márványoszlopot a hátához simulni, ami jelen helyzetben kifejezetten jól esett neki ugyanis bőre szinte lángolt a testében tomboló tűzorkán miatt. Piton ez idő alatt egy másodpercre sem hagyta abba a szájának nagyon alapos és mélyreható feltérképezését, sőt csókjának tempója egyre csak erősödött miközben teste a fiúénak feszült. Harry majd elájult örömében amikor megérezte a másik kemény férfiasságát a hasának nyomódni. Nem bírta már tovább tétlenül, érezni akarta a másikat, minél jobban és minél közelebb. Ennek érdekében kezeit felcsúsztatta az izmos mellkason át a férfi nyakába és szorosan hozzá simult. Már ezelőtt is csókolózott néhány alkalommal, de egészen idáig nem értette miért is rajonganak ezért az emberek annyira, miért művelik olyan élvezettel. Choval semmit sem érzett, legfőkképpen jót nem, és mással sem volt soha különösebben jó. Úgy gondolta talán vele lehet valami probléma, talán nem neki való ez az egész, de határozottan tévedett. Ez most valami egészen más volt... Piton különleges mentás kávéra emlékeztető íze elvarázsolta, érzékei pedig eltompultak, csak Piton szája és nyelve létezett számára semmi más. És még többet akart. Sokkal többet. Talán Tanára nem csak legilimentor hanem valójában képes gondolatolvasásra, hiszem mintha csak megérezte volna a néma könyörgést az eddig finom csók fokozatosan egyre követelőzőbb kezdett lenni. Harry úgy gondolta Tanára fel akarja falni, hisz annyira heves volt és Merlinre, annyira nagyon érzéki.

Piton úgy vélte vére lángra kapott az ereiben, és hiába próbálta, nem bírt magával tovább, túl kezes volt a fiú és túl finom. Barack íze van az Istenért. Az egyik keze Harry csípőjére szorít és nekinyomja az oszlopnak a másik pedig visszasiklik a torkára, megbillenti a fiú fejét, hogy meg jobban hozzáférjen a szájához. Pontosan tudja, hogy amit most tesz az rossz, nagyon rossz ám mégis egyszerűen képtelen leállítani saját magát, gátat szabni a sóvárgásának a fiú iránt. A józan ész és a gyötrő vágy csatájában vágyai arattak felette elsöprő és pusztító győzelmet. Már akkor tudta, hogy elveszett, amikor azok a csábos ajkak hangosan is tudtára adták kívánságukat. Mindig is úgy tartotta magáról, és mások is róla, hogy erős akarattal rendelkező kemény ember, ám most ez az elmélet megdölni látszik. De hogy is várhatná el magától, vagy bárki tőle, hogy ekkora kísértéssel szemben ellenálljon. Harry Potter még számára is túl nagy csábítás, és őszintén úgy gondolta, BÁRKI számára az lenne. Véleménye szerint nincs olyan ember a Roxfotban akinek ne fordult volna meg a fejében legalább egyszer az, amit éppen most művelnek. Nem hitte, hogy van bárki is, akit elkerült volna diákja egyre növekvő vonzereje, hiszen képtelenség nem észrevenni és megkívánni ezt a kibontakozó csodát. Még őt is csapdába ejtette, hosszú hónapokkal ezelőtt és bármennyire is szégyellte magát miatta, álmaiban újra és újra feltűntek a smaragd íriszek lázas éjszakákat okozva neki. Ám soha nem gondolta, hogy féltve őrzött, mocskos álmai egyszer a valóságává válnak. Minden eszközzel próbálta háborgó lelkiismeretét lenyugtatni mert innen már nincs visszaút. Tudta jól, amint megízlelte a tiltott gyümölcs páratlan ízét, soha más nem lesz már annyira finom és minden, ami eddig volt, közönségessé válik ezután.

Amint Piton jóvoltából csókjuk átfordult vad szenvedélybe, Harry extázisa megfékezhetetlenné vált, elvesztve a kontrolt teste felett. A görcsös szorítás az alhasában egyszeriben megszűnt, és az orgazmus egy derült égből érkező villámcsapás erejével vágott át a testén bejárva minden egyes porcikáját. Egy kéjes és meglehetősen hangos nyögés kíséretében ajkait elszakította a másikétól, homlokát az izmos mellkasnak döntötte, karjaival pedig kétségbeesetten kapaszkodott a Bájitalmester nyakába mert a lábai jelenleg a kocsonya szilárdságával voltak egyenértékűek, egész testében reszketett az orgazmus utóhatásától.

A Bájitalok mestere döbbenten tartotta karjaiban remegő diákját, próbálva biztos támaszt nyújtani számára, miközben el sem akarta hinni, amit a saját szemével látott. Merevedése fájdalmasan megrándult a tudattól, miszerint Harry elment csak attól, hogy megcsókolta. Eltartott néhány másodpercig mire megtalálta a hangját.

- Az állóképessége gyalázatos, Potter. De meg kell hagyni, soha eddigi életemben nem láttam még ennél vadítóbb dolgot. Ugye tudod, hogy elélveztél a csókomtól?