Harrynek igaza volt. A Bájitalmesternek valóban tettszett, amit lát, óh de még mennyire, fejében megállíthatatlanul villantak fel különböző fantáziaképek arról, hogy miképpen is akadályozná meg a fiút a beszédben. Pontosabban arról, hogy melyik testrészével is akadályozná meg... A hirtelen jött víziók még saját maga számára is megdöbbentők voltak, és a perverzitása legmélyebb rétegeit is meglékelték. Erekciója már kezdett fájdalmassá válni, amin igazán nem segített az a tény, hogy a fiú épp a lehető legártatlanabb erotikával mosakodott előtte. Nem igazán tudta eldönteni, hogy a Griffendéles szándékosan ingereli őt és ilyen jól csinálja, vagy csupán túl szende volt ahhoz, hogy dekódolja a felé küldött forró pillantásokat és egyszerűen csak tisztálkodik. Minden erejével remélte, hogy az utóbbi, ugyanis kívánta a kölyköt. Átkozottul. És ettől borzasztóan mocskosnak érezte magát, de nem tudott a vágyain segíteni, sem pedig kontrollálni azokat. Túl régóta van már harcra kész állapotban és kezdte úgy érezni, hogy záros határidőn belül felrobban a szexuális frusztrációjától, ha nem tesz valamit sürgősen ellene. Lassan levezette egyik kezet a feszülő szerszámára és gyengéden végigsimított rajta párszor. A kellemes érzéstől finoman megborzongott, de ez messze távol állt attól az élvezettől amire ő vágyott. Meg akarta érinteni a másikat. Mindennél jobban. Lelkiismerete és józan esze egymással szinkronban üvöltve tiltakozott a gondolat ellen, de az agyának egy, áruló és mindenre elszánt része elhitette vele, hogy ez teljesen rendben van. Hiszen a fiú az ő illatát érezte a habfürdőn. Vagyis tudat alatt vonzódott hozzá, nem is kis mértékben, még ha ő nem is tudott róla. Ami önmagában egy csoda volt, de a Bájitalmestert jelenleg nem érdekelték a miért vagy a hogyan kérdések. Sokkal inkább az, hogy Potter teste mennyire kecses és természetesen ragyogó volt a beszűrődő holdfényben, vagy milyen ínycsiklandóan feszül a bőr a nyakán. Igazán meg kéne kóstolnia.
Amikor meglátta a vízből kivillanni a fiú tökéletesen kerek fenekét, végérvényesen és visszavonhatatlanul elhatározta magát.

Harry hirtelen egy hideg kezet érzett gyengéden a vállára simulni, majd egy másikat, ami elhalászta a bal kezében tartott szivacsot. A férfi előre nyúlt, át a Griffendéles válla felett és a szivacsra nyomott némi tusfürdőt, közben a mellkasa szorosan a fiú hatának simult. Harry meg se mert mozdulni nehogy a másik abbahagyja bármire is készül éppen. Amikor megérezte a szivacsot a hátán, lehunyta a szemet és nagy levegőt véve élvezte tanára ténykedését. A férfi aprólékos, gyengéd mozdulatokkal kezdte behabozni minden porcikáját, amihez csak hozzáfért.

- Mit akartál kérdezni?

A selymes bariton hang nagyon közelről szólt, egyenesen a füle mellől, ami finom reszketésre késztette a testét. Harry levegőt is igazán nehezen kapott, és nem tudta felidézni, hogy mire volt kíváncsi alig néhány perccel ezelőtt. A Bájitalmester beletette a vízbe a szivacsot, és most már a csupasz tenyerével simogatta a fiú vállait lemosva róluk a habot. Aztán azok a hosszú, hideg ujjak lekúsztak a hátára is, végig a gerince mentén jártak fel s alá, mindezek hatására pedig Harry ajkait egy hangos sóhaj hagyta el, egyértelműen a másik tudtára adva, hogy nagyon élvezi a kényeztetést.

- Hm? Emlékeztetném, hogy ha a tanára kérdez valamit magától Potter, arra illendő lenne választ adni.

Harrynek kedvére volt a másik incselkedő hanghordozása, a férfi úgy játszott vele, mint macska szokott az egérrel. És ezt egyáltalán nem bánta.

- Nem... nem emlékszem.

- Ejnye, milyen szétszórt valaki. Ez határozottan dorgálást érdemel.

Harry érezte, hogy Piton keze lesiklik a bordáira, ahol már csak a férfi újbegyei érintették a bőrét, majd tovább egészen a derekáig vándoroltak, ahol néhány másodpercig ingerelték az említett területet majd elindultak felfele. A Griffendéles nem bírta tovább, meg kellett fordulnia, látnia kellett a másik arcát, a szemeit. Ahogy megfordult tanára karjaiban, azok a kíváncsian kutató kezek a mellkasa irányába vették az útjukat, Harry pedig úgy vélte, hogy a másik minden egyes porcikáját meg akarja érinteni, semmit nem akar kihagyni a felfedezőútból.

És ez igy is volt. Perselus Piton már nagyon régen volt elragadtatva bármitől is. Ám most, ezt a törékeny testet érintve, ezt a selymes bőrt simogatva határozottan elragadtatást érzett. A fiú egyszerűen gyönyörű volt, ez tagadhatatlan. De önmagában ez még nem ad okot arra, amit most érzet. Nem magyarázza ezt a gyötrő és csillapíthatatlan vágyat, hogy megkapja a fiút, az övé legyen, kényeztesse, és hogy a másik is ezt akarja, sőt könyörögjön is érte. A Griffendélest körül lengte valamely egyedi aura, talán a fiatalságából vagy a különleges bájából adódóan, mindenesetre Perselus képtelen volt megmagyarázni miért is ragadta magával ennyire. Talán ahhoz is volt köze, hogy közelebb engedte magához, többet engedett látni valódi önmagából, mint azt szabadott volna. De most már mindez nem számít, már csak egyetlen kérdés nem hagyta nyugodni. Vajon a fiú is annyira kívánja őt, hogy majd bele pusztul? Meg kellett tudnia, hallania kellett azokról az édes ajkakról. Jobbját felcsúsztatta a fiú hívogató, kecses nyakához, majd finoman rászorított.

Ahogy Harry megérezte a Bájitalmester pókszerű ujjaita nyaka köré szorulni, hangosan felzihált. Soha nem tapasztalt még ennélizgatóbb dolgot. Valójában lehet, hogy nem ez lenne a helyes reakció, mégis eza félreérthetetlenül domináns gesztus csak izgatottságot váltott ki belőle.Félelemnek vagy aggodalomnak nyoma sem volt, tudta jól, érezte, hogy a másiksosem okozna neki fájdalmat. És ahogyfelnézett azokba az éjsötét íriszekbe, még a levegője is elakadt néhánymásodpercre, aminek határozottan semmi köze nem volt a torkán pihenő hosszúujjakhoz. A Bájitalmester szemeiből olyan mérhetetlen birtoklási vágysugárzott, ami vibrálást idézett elő az alhasában. Hihetetlen, hogy a máskormindig oly hideg szempár ilyen tűzzel tud izzani, szinte égetett mindenpillantása. Beharapta a kiszáradt ajkait, megpróbálva valamelyest benedvesíteniőket és felhívni rájuk a figyelmet, remélve, hogy megkapja azt amire óráknaktűnő percek óta vágyik már. Lábujjhegyre állva óvatosan nekifeszült a nyakánpihenő ujjaknak. Jelenleg mindennél jobban akarta a férfi csókját, olyannyira,hogy bármit megtett volna érte. Ezt pedig igyekezett a másik tudtára adni, ésnem érdekelte, hogy amit tesz az mennyire tűnik kétségbeesettnek vagyesdeklőnek.