- PACSULI! Ó Merlin szerelmére mondom Pacsuli!

Szombat hajnal fél kettőkor a ötödik emeleti folyosón lógó festmények lakói ezekre a szavakra ébredtek jól megérdemelt álmukból. Néhányan bágyadt beletörődéssel, mások kifejezett haraggal szemlélték a 4.ajtó előtt álló alakot aki mérgében rávert egyet az ártatlan faajtóra.

- Nyílj már ki te makacs jószág! Megváltoztatták volna a jelszót?

Tűnődött hangosan a bebocsátásra váró alak.

- Pacsuli! Pa-csu-li!

Ismételte mantráját rendíthetetlenül, és csodák csodája, az ódon faajtó végre megadta magát és halk nyikorgás közepette kinyílt. A folyosó festményei egy emberként lélegeztek fel.

A helységben jótékony homály uralkodott, az egyetlen fényforrás a hatalmas ablakokon át bevilágító telihold szürkés, kopottas fénye volt. Kellemes novemberi esőillat lengte be a hatalmas termet. Mindezek pedig nyugtató hatással voltak az újonnan érkező pattanásig húzott idegeire. Ahogy becsukta maga mögött a makacs ajtót, mélyet lélegzett a terem friss levegőjéből és lassan, koncentráltan fújta ki, miközben kinyújtóztatta megfáradt tagjait. Máris sokkal jobban erezte magát. Szélsebesen, és meglehetősen hanyagul kezdet ledobálni magáról a ruháit, mindeközben hangot adva a benne uralkodó zaklatottságnak.

- Utálom a gurkókat! Utálom a saras, nyálkás lucskos időt! De legfőképpen a tetű Mardekárosokat utálom!

Minden szitkozódás után újabb és újabb textildarab szenvedett el atrocitást és landolt a fehér márványpadlón míg gazdájuk teljesen meg nem szabadult mind a feszültségtől, mind a koszos ruháitól.

- Magának még egyedül létében is mennyit jár a szája Potter! Mindig ennyit szokott magában beszélni amikor vetkőzik? Nem irigylem a szobatársait.

Az említett fiú a hang hallatán ijedten felsikoltott miközben felkapta a hozzá legközelebb eső első törölközőt és a derekára csavarta. Megfordulva pedig döbbenten meredt a sejtelmes holdfényben fürdőző medencére. Nagyon erősen kellett koncentrálnia, hogy észrevegye az egyik márványoszlop alatti homályban meghúzódó alakot. Tekintete találkozott egy obszidián szempárral, ami élénken csillogott, pont, mint egy nagymacskáé a támadás előtt.

- Professzor! Merlinre, megijesztett! Mit keres maga itt?

- Ez egy fürdőhelység Potter! Maga szerint?

A bájitalmester hangja lesajnálóan csengett. Harrynek most volt először bátorsága szemügyre venni tanárát. A férfi az egyik oszlop alatt foglalt helyet, hátát nekidöntve annak, széttárt karjait pedig a medence szélén nyugtatta. Mellkasának egy része éppen kilátszott a habokból, hószín bőre majdnem teljesen egybeolvadt a márványmedencével, szinte lehetetlen lett volna észrevenni jelenlétét a vállaira omló, nedves szénfekete tincsek és az obszidián tekintet kontrasztja nélkül.

- Öm, tudom... de khm, úgy értem... hogy... öm...

A fiatal fiú rettenetes zavarban volt. Tanárát így látni rendkívül szürreális élményt nyújtott, mégis valahogy úgy érezte mintha valamely eddig felfedezetlen egzotikus állatfaj egyik példányát figyelhetné meg a világon először. Különlegesnek, izgalmasnak találta. Ismeretlen görcsös érzés vert tanyát a gyomra mélyén és nem is szándékozott tovább állni, végtagjai pedig bizseregni kezdtek. Leplezvén újonnan jött izgatottságát és annak érdekében, hogy figyelmét elterelje, szemeit lesütve a törölközőjét kezdte gondosan igazgatni közben egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát.

- Az előbbiek után igazán fölösleges takargatnia magát.

A férfi hangja még a szokásosnál is mélyebben szólt, de volt egy különös csengése a szavainak, valami visszhang szerű csilingelés, ami felkeltette Harry érdeklődését. Felpillantva egyik sokkból esett a másikba: Piton mosolygott. De ez nem a megszokott önelégült gúnymosoly volt, amit oly előszeretettel alkalmaz amikor csak lehet. Ez már majdhogynem szelíd volt, teljesen megváltoztatva a mindig szigorú és szobor szerű arc vonásait. Az éjszínű szemekben pedig játékosság szikrái csillantak meg, láttatni engedvén gazdájuk gondolatait. A griffendéles ámulatában, és félelmében attól, hogy mint a hajnali köd, ez a különleges jelenség is pillanatok alatt szertefoszolhat, pislogni sem mert. Tekintetét le sem vette a férfi arcáról, egészen addig ameddig agya fel nem dolgozta a szavakat, amiket az imént hallott, és rá nem döbbent, hogy tanára mennyire jót mulat az ő nyomorán. Érezte, hogy bőre felforrósodik és a pír elönti az arcát, lekúszik egészen a mellkasáig, részben a szavak jelentése miatt érzett zavarából, részben a felháborodásából fakadóan.

- Ne szórakozzon ilyen jól rajtam!

Követelte zaklatottan, ám érezhetően ez csak olaj volt a tűzre. Aggóniájában arról is elfeledkezett, hogy tulajdonképpen kivel is kiabál és milyen hangnemben.

- Akkor ne legyen ilyen szórakoztató!

Ám láthatóan a bájitalmester nem vette zokon a tiszteletlen magaviseletet, sőt Harry úgy vélte, az a halvány mosoly talán még egy leheletnyivel szélesedett is. Még mindig ugyanabban a testtartásban ugyanazzal a csillagszórókat megszégyenítő tekintettel méregette a fiút és láthatóan nem is szándékozott felhagyni ezen tevékenységgel még egy jó darabig. Harry kezdet attól tartani, hogy ha még sokáig kell ezeket a pillantásokat állnia akkor ténylegesen paradicsommá fog változni. Nem értette a másik rendíthetetlen nyugalmát, ahogy a holdfénytől megvilágítva csak ül ott, és fénylő tekintete szinte a lelkéig hatol. Képtelen volt megbirkózni a helyzettel, annyira idegennek, szinte ijesztőnek hatott mégis nagy nehezen összeszedte minden önuralmát lecsillapítva gyomra remegését, a kívántnál ugyan vékonyabb hangon, de megszólalt.

- Uram... szeretnék lefürödni.

- És mi akadályozza ebben?

Ez volt az a pont, ahol a fiú komolyan kezdett átverésre gyanakodni. Valaki nagyon csúnyán meg akarja viccelni ez már szinte bizonyos, és ő szépen bele is sétált a csapdába. Szemöldökeit összevonva gondolkodni kezdett, hogy ki lenne képes ilyen mesterien kidogozott tréfát űzni vele, hiszen a százfűlé főzet elkészítése hosszadalmas, bonyolult és nem is éppen olcsó művelet, tekintve hogy Pitonról van szó még csak nem is veszélytelen, ráadásul hite szerint senki se tud a péntek késő esti - szombat éjszakai fürdőzéseitől. Ahogy ezen kérdés megfejtésén töprengett lázasan, a medence felől halk sóhaj érkezett.

- Tényleg én vagyok az.

Hangzott sejtelmes hangon a felelet, a fel sem tett kérdésére.

- Ne turkáljon a fejemben!

- Nincs rá szükségem. Minden gondolata az arcára van írva Potter, ahhoz pedig nem kell legilimentornak lenni. Maga olyan nekem, mint egy nyitott könyv.

Harry ismét nem tudta mire vélni a kapott választ. Mióta gyakorlatilag rárontott tanárára fürdés közben, még egyetlen egy szidást, megalázást vagy szemrehányást sem kapott, ami azt illeti a másik még csak meg sem emelte a hangját, ami határozottan több, mint gyanús volt. Más esetekben, hacsak valami kis hibát is vét, a férfi azon nyomban leszedi a fejét, most meg úgy tesz, mintha ez a szituáció teljesen normális, hétköznapi volna. Már csak egy lehetőség van: a férfi valami féle erős, kényszeritő varázslat alatt áll. Kezdett ténylegesen aggódni. Te jó ég, talán az egyik főbenjáró?

- Ismét nem talált Potter, nincs rajtam Imperio. Komolyan olyan nehéz elképzelnie, hogy én is szoktam fürödni?

Csendült fel a jól ismert bariton.

- Uram, maga részeg?

Harryből csak úgy kibukott az őszinte kérdés.

- Úgy nézek én ki, mint aki nem tudja hol van és mit csinál?

A kérdés egyértelműen felháborodott volt, de még mindig aggodalomra okot adóan békés hanghordozású.

- Nem. Elnézést. Csak azért feltételeztem, mert nagyon furcsán viselkedik Uram.

- Netán kívánja, hogy megbüntessem Potter? Nem sejtettem, hogy mazochista alkat. Ha tudtam volna, hogy élvezi, akkor nem csinálom.

Harry gyomra és ágyéka egyszerre rándult össze görcsösen, szemei kikerekedtek és a pulzusszáma az egekbe szökkent a másodperc töredéke alatt. Valahol belül, lelkének egyik fele nagyon is meg akarta tudni, milyen lenne az a büntetés. A férfi szavaiban rejlő kétértelműség valami mélyről jövő, megmagyarázhatatlan izgatottságot váltott ki belőle. Kezdett azon gondolkodni, hogy a makacs faajtón át talán egy párhuzamos univerzumba lépett be, ahol minden másképp történik, mint az normális volna. Mert a saját reakciói az elhangzott szavakra határozottan a nem normális kategóriába tartoztak.

- Esetleg azt szeretné, hogy kimenjek?

A Griffendéles erre a kérdésre őszintén nem tudott válaszolni. Már fogalma sem volt róla, hogy mit akar és mit nem, az agya helyén egy használhatatlan szürke köd uralkodott, és akármennyire is szeretett volna képtelen volt kivergődni belőle. Csak nézett a még mindig medencében ülő Bájitalmester szemeibe és nem tudott semmi értelmeset tenni vagy mondani. Valahogy úgy érezte magát, mintha a tudatát kirántották volna a testéből, és kívülről szemlélhetné magát és a történő eseményeket. Ha ennek volt bármi értelme is. Talán Piton hipnotizálta, vagy a legilimencia egy eddig ismeretlen formáját alkalmazta rajta. Végül csak félénken bólintott egyet, válaszolva a férfinek.

- Legyen, ahogy akarja Potter.

Piton határozottan felállt, és kihúzta magát, így a medence vize pont a csípőjéig ért. Harry levegője pedig egy nyikkanás kíséretében a tüdejében rekedt.
Édes Merlin és minden valaha élt nagy erejű varázsló!
A fiú agya következetesen elutasította azt a gondolatot, hogy Pitonnak vonzó teste legyen. Márpedig a tények ezt igazolták. Annyira elképzelhetetlen és sokkoló volt szembesülni vele, hogy majdnemhogy képtelen volt összeegyeztetni a szemétláda tanárát és az eléje táruló gyönyörű látványt. Nem volt túlságosan kidolgozott izomzata, inkább az a fajta, mint ami a vadállatokon is megfigyelhető, finom felépítésű, természetesen harmonikus a férfi vékony alkatával. A vállai és mellkasa széles, dereka és csípője meglepően keskeny, a finoman kirajzolódó izmok vonalai felett pedig márványfehér bőr feszült. Összességében az a mugli szobrász, Leonardo is megirigyelte volna ezt a műalkotást. Gondolataiban arra jutott, hogy óriási bűn volt ezt a látványt ezernyi gombos fekete felöltők és hatalmas talárok takarásába rejteni. Csak akkor volt képes szemét elszakítani a másik testéről amikor a karcos bariton újra felcsendült, megint azzal a különös csilingelő tónussal színezve.

- Mellesleg tájékoztatnom kell, hogy nincsen törölközőm...

Harry eddig bennrekedt levegője a hirtelen távozott, egy megdöbbent sikkantás kíséretében.

- Ho-hogy hogy ni-nincs.

A torkából feltörő hang, leginkább egércincogásra emlékeztetett. Kezdte nagyon megelégelni teste önkéntelen reakcióit. Piton eközben önelégült vigyor kíséretében visszaült oda, ahonnan felállt pár perccel ezelőtt.

- Nem is tudom... talán mert egy sikítozó 16 éves magáévá tette...

Kellett pár másodperc mire a Griffendéles tudatáig eljutott a szavak értelme. Megint túlságosan lefoglalta elméjét a zavarba ejtő fogalmazásmód és a mögöttes, talán csak beleképzelt jelentés tartalom. De amikor rájött, mit is mondott a másik, felkapta a fejét.

- Oh...én, öm... khm, sajnálom.

- Választékos szókincse egyszerűen elbűvölő. De mondja Potter, megtiltottam én egy szóval is, hogy bejöjjön?