Ha megállnék s maradnék
Több szó nem szólna számon,
Mint folyónak hordalék
Arrébb taszít hullámom.

Akaratom megtartom,
Védem a költészetet.
Védem mert ezt akarom,
Óceánnyi verseket.

Bár az bús halom rám jár
Leírni értelmetlen,
Nyugalom ideje vár
E nehéz Földi létben.

Mint medve télen bújik,
Úgy bújok el időre
S ha kihajt tavasz virág,
Elmémben az zöldellik,
Akkor várhat majd vissza
Ezen kisiklott világ

Az ihlet ölelő karjába.