Furcsa volt úgy belépni a cég fotocellás ajtaján, hogy tudtam azt, hogy Kenneth nincsen bent. Nem csak düh, de mérhetetlen nagy fájdalom kerített a hatalmába. A recepció előtt azonnal megtorpantam és időt hagytam magamnak. Azt hiszem, hogy az életem két részre osztható. Ott volt a magányos hétköznapok, amikor folyamatosan sírok és arra várok, hogy mikor leszek már jobban. És ott volt a hétvége, az önfeledt bulizás, és ott volt Shane is, aki megmutatta azt, hogy korlátok felépítése nélkül is lehet élvezni az életet. Csak egyszer találkoztam vele a lakásán, de akartam, hogy legyen folytatása. Mielőtt elkezdtem volna ezt a bonyolult kapcsolatot, mindenre számítottam, csak arra nem, hogy élvezni fogom. Furcsa volt ezt nyíltan elfogadni, de bevallottam magamnak azt, hogy Shane Burnett egy olyan dominanciával és erővel rendelkezik, ami miatt tökéletes lett köztünk a szex.

- Jó reggelt, Katie! - a recepciós mosolyogva köszönt nekem. Én is visszaköszöntem, majd a lépcsőházban felsétáltam az emeletre. Amikor kinyitottam magam előtt az ajtót, elkapott a jól ismert érzés. A dolgozók csendben dolgoztak, nem beszéltek egymással. Érezhető volt Kenneth Forster hiánya. Mégsem hibáztattam magam. Ő döntött így. A döntését pedig tiszteletben kell tartanom. Bármennyire is fáj és nehéz elfogadnom. Kenneth irodája előtt elsétálva egy pillanatra megtorpantam. Nem akartam én megállni, de egy belső hang azt súgta, hogy adjak időt magamnak. Időt mire? Arra, hogy felfogjam azt, hogy már nem az életem része. Fájt. Kínlódtam és hiányzott. Mégsem tehettem semmit.

- Katherina! - Jessica dühös hangja ébresztett fel arra, hogy jelenleg a munkahelyemen vagyok. Erőltettem magamra egy mosolyt, majd vele szembe fordultam. Jessica szigorú pillantással végig mért engem, ezért kicsit vissza zökkentem a kegyetlen valóságba. - Nem gondoltam volna azt, hogy ennyire ráérsz! Esetleg nem szeretnél elmenni egy fél órás kávészünetre?

- Értem! Ne haragudj, hogy késtem! Az életem mostanában nem egyszerű!

- A magánéleted hagyd ki a munkából! Tíz perced van, hogy elkészítsd nekem a dokumentumokat, amit a hétvégén küldtem!

Dühösen léptem be az irodám ajtaján, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Ahogy a táskámat a székre helyeztem, megfogalmazódott bennem az, hogy számomra gyors ez a tempó. Ahogy Jessica, úgy a többiek is elvárják tőlem a tökéletes és precíz munkát, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy az életem bizonyos része romokban hever. A keserű igazság miatt a fülemhez emeltem a telefont, majd tárcsáztam. Shane a negyedik csörgésre felvette. - Gyors legyél, Kitty! - Shane, a tőle megszokott hangon szólt a telefonba. Jól ismert mély búgó hangja miatt az alhasam összerándult és vadul verni kezdett a szívem.

- Csütörtökön ráérsz? - kérdeztem a szememet lesütve. Szinte láttam magam előtt, hogy Shane hófehér mosolyra húzza az ajkát.

- Neked bármikor ráérek, ugye tudod? - kérdezett vissza azonnal. - Este próbálunk a klubban! Gyere oda!

- Jól van! - bólintottam.

- Feszült vagy? - kérdezte halkan. Nem értettem, hogy ez miért számított neki. Shane volt az utolsó ember, akinek szívesen beszéltem volna a problémáimról. A fejemet ráztam, hiszen a megállapodásunk szerint csak találkozgatunk. Ebbe nem tartoznak bele a személyes problémáink is. - Remélem, hogy velem majd ki tudod engedni a gőzt! Hiszen olyan jól mozgunk együtt, Kitty!

- A plafon szakadjon rád, Shane!

- Akkor csütörtök este találkozunk!

A munka után egy karamellás kávéval a kezemben léptem be Karen fodrász üzletébe. Karen pont egy vendég haját festette, ezért helyet foglaltam a fekete bőr kanapén és keresztbe tettem a lábamat. A sötét rózsaszínre festett falakat kiemelte a sakktábla színű padló és a különböző poszterek is. A hajszárító hangos zaja miatt úgy gondoltam, hogy megvárom, amíg végez a vendégével.

A szívdöglesztő férfiak weboldalon böngésztem, miközben kíváncsian elolvastam a fontos információkat. A fekete lapon a táncosok képei voltak. A félmeztelen, mosolygós képek alatt ott volt a nevük, illetve a becenevük. Shane képére pillantottam, miközben oldalra biccentettem a fejem. Valóban nem mindennapi külsővel és mosollyal rendelkezett. Volt benne valami, ami azonnal elrabolja a nők szívét. Nem tudom, hogy a tökéletes fehér fogai, vagy az arca miatt, de egy szobrász is megirigyelné ezeket a markáns vonásokat. A rendezvények és az ajánlataik között böngésztem, miközben pikáns szavakkal és csábító szöveggel találtam szembe magam. Az biztos, hogy tehetségesek és értenek a tánchoz. Nem csak Manhattanben, de Los Angelesben és Hollywoodban is felléptek már.

- Úgy látom, hogy valaki egy alapos és intenzív szexre vágyik! - pillantott felém Karen, miközben kidobta a törölközőt a fehér kukába. - Mikor találkozol vele?

- Csütörtök este! - súgtam magam elé.

- És eddig mi a tapasztalatod? Segít, igaz? - ült le velem szemben.

- Bármennyire is furcsa kimondani, de igen! - motyogtam. - Shane bika erős és jól tudja, hogy kell mozgatni azt, amije van!

- Csak nehogy szerelem legyen a vége! - kacagott Karen, mire nevetve feltettem a kezem.

- Viccelsz? Shane az utolsó férfi a földön, akire úgy néznék! Inkább csókolok meg egy békát!

- Shane Burnett egy két lábon járó isten! - csóválta a fejét. - Bármelyik nő lenne a helyedben!

Ekkor mosolyra húztam az ajkam, majd összefontam magam előtt a kezem.

Csütörtök este a klub előtt álltam amikor a két biztonsági őr mosolyogva utat adott nekem. Egy kicsit meglepődtem, de félre toltam a lila függönyt és beléptem a helyiségbe. A félhomályban láttam, hogy a bárpult most nem volt kivilágítva, hiszen nem volt rendezvény. Amikor a színpad felé pillantottam, láttam, hogy a többiek próbálnak. A színpadon mindenki fent volt, kivéve őt. A hangos zene közben az egyik férfi felém pillantott. - Hátul van! Megtalálod!

- Köszi! - motyogtam vörös arccal, majd elindultam a lépcső felé. Vajon tudják, hogy miért vagyok itt? Talán sejtik? Vajon mit gondolnak rólam?

Miközben átléptem a parkettán található fekete kábelek felett, addig a színpad mellett megpillantottam az öltözőket. Három darab öltözőből az egyik nyitva volt, ezért amikor kopogtam az ajtófélfán, megpillantottam Shanet, aki a kanapén ült és könyvet olvasott. Az öltöző egyébként nagyon letisztult és szépen berendezett volt. A nagy tiszta tükör, szépen ki volt világítva. Szembe foglalt helyett a fekete kanapé, amellett egy kicsi szekrény és egy mini hűtő. Meglepődtem, amikor Shane kezében egy könyvet láttam. A címét nem tudtam leolvasni, hiszen amikor felém pillantott, a könyvet összecsukta, majd maga mellé helyezte. A csillogó szemébe néztem és a vállamat az ajtófélfának támasztottam. Az izgalmas szemkontaktus miatt mosolyra húztam az ajkam. Shane kicsit lejjebb csúszott, megigazította a fekete farmert, majd széttárta a kezét. - Nem nézel ki túl jól!

Ekkor beléptem, majd becsuktam magam után az ajtót. A tükör előtt található asztalra ültem és a plafon felé pillantva röhejesen elnevettem magam. - Az igazság az, hogy nem is vagyok jól! - az ajkamat sírásra görbítettem, de nem akartam sebezhetőnek látszani, azért mélyen a szemébe néztem. A gyönyörű zöld szemei miatt a lábam földbe gyökerezett. - Volt már veled olyan, hogy hazugságban éltél? - suttogtam és a szoknyám szélét piszkáltam. - Miközben elhiteted magaddal, hogy az élet, amit élsz az tökéletes, pedig te is tudod, hogy nem az? - ekkor Shane oldalra biccentette a fejét, majd lassan bólintott. - De te mégis bemeséled magadnak, hogy kevésbé fájjon az, hogy nem vagy boldog?

- Igen, kicsi Kitty! - fújta ki magát. - Volt már velem ilyen! - nézett végig rajtam. - De tudom mit kell tennem, hogy enyhüljön a stressz! - ekkor egy mozdulattal lehúzta magáról a pólót és maga mellé helyezte. A számban összefutott a nyál, amikor megpillantottam a felsőtestét. Az asztal szélén ültem, amikor elém lépett. Éreztem, hogy végig simítja a vádlimat, majd combom alá vezeti és úgy húz közelebb. Amikor a felsőteste elég közel volt hozzám, fel néztem rá. Miközben fölém magasodott és tartotta magát, azt éreztem, hogy számomra ő a menedék, a pillér, a két életem között.

- Feszült vagyok, Shane! - helyeztem a vállára a kezem.

- Csak mondd, hogy mit csináljak! - mély hang parancsolóan szólt rám. Az ereje és a kisugárzása miatt csak lehunytam a szemem.

- Azt akarom, hogy keményen csináld! Azt, hogy közben azt is elfelejtsem, hogy honnan jöttem!

Ekkor végig néztem, hogy izmos kezét az asztalra helyezi, majd megnézte, hogy elég stabil-e. - Kérésed számomra parancs, kicsi Kitty! - csillogó szemekkel végig néztem, hogy kikapcsolja az övét. Amikor a sliccéhez nyúlt, hirtelen megállt a keze. Az arcát fürkésztem. Nem tudtam, hogy mire gondol. Szinte láttam, hogy a pici fogaskerekek forognak, hogy folyamatosan csak gondolkodik. - Nem fordulnál meg? - kérdezte. Annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem tudtam mit mondani, csak aprót biccentettem. - Támaszkodj rá az asztal szélére! - kezével lassan felhúzta a szoknyámat. Ennek az apró érintésnek köszönhetően az egész testem libabőrös lett. Amikor megpillantottam a saját tükörképemet, alig hittem a szememnek. Volt valami ebben a pillanatban. Mintha magamra ismertem volna. Vettem a bátorságot, hogy a tükörbe pillantva az ő szemébe nézzek, de csak az arcát láttam. Shane nem pillantott a tükörbe, szigorúan a fenekemet nézte. - Tökéletes popsid van! - úgy tornyosult mögöttem, mintha arra várna, hogy megadjam magam. A nadrágját letolta magáról, de a szemöldökömet ráncoltam, amikor láttam, hogy fogával letépi az óvszer szélét. Ekkor eszembe jutott az, amikor azt mondta, hogy többet nem használja. Mosolyra húztam az ajkam.

- És ha benyitnak? - kérdeztem hevesen süllyedő mellkassal. Arra lettem figyelmes, hogy a színpad közeléből hangos zene szólal meg. A dübörgő, ritmusos zene közben, Shane előre nyomta a hátamat, a kezem mellett megtámaszkodott az asztalon, majd egy erős mozdulattal belém hatolt. Az éles nyomás közben felnyögtem és az asztalra szorítottam. Ő nem várt, azonnal mozogni kezdett. Shane, valóban komolyan vette azt, hogy csak a szex miatt találkozunk. Miközben bennem mozgott, nem nézett felém, a fejét lehorgasztotta és becsukta a szemét. Ismételen ott voltam, hogy nem tudtam róla elkapni a tekintetem. Látnia kellett volna, hogy a testünk milyen ütemben mozog. Azt akartam, hogy lássa azt amit én. Mielőtt megszólalhattam volna, oldalra túrta a hajam, megfogta a vállamat és tovább mozgott. - Azt hiszem, hogy neked meglesz a mai adag tánc próba! - halk sóhaj hagyta el a számat, hiszen Shane mindent elkövetett annak érdekében, hogy élvezzem. Vad módon mozgott, nem hagyott pihenni. A testem miatt az asztal is nyikorgott. Nem csak felszabadultam, de minden fájdalmamat elfelejtettem. Éreztem, hogy kezét a fenekemre vezeti, hogy belém markol. Az érintésének köszönhetően a testem megremegett, a porcikáim pedig elgyengültek, majd hevesen dobogó szívvel lehunytam a szemem. A gyönyör váratlanul és erősen ért utol. Nem hagyott pihenni, hiszen tornádóként csapott szét minden idegvégződésemben. Megkönnyebbülten kinyitottam a szemem, amikor szemtanúja lettem annak, hogy kezét átkulcsolja a csípőmön, lassan megáll, majd elélvez. Vajon tudta, hogy néztem? Sejtette, hogy végig figyeltem őt? Ekkor mocorogni kezdtem.

- Várj egy kicsit! - láttam, hogy kipirult arccal a fenekem felé pillant, majd éreztem, hogy kihúzza. Azonnal hátat fordított nekem, ezért volt időm rendbe hozni magam. Amikor legközelebb egymás szemébe néztünk, kicsit lenyugodtunk. Nem lepődtem meg, amikor Shane újra távolságtartó lett velem. Viszont meglepődtem, amikor visszagombolta a farmerját, majd így szólt: - Gyere velem! Mutatok valamit! - én csak bólintottam, hiszen a lehengerlő közös élmény után alig tudtam lábra állni, mégis követtem őt. A hangos zene közben a színpad mögött egy kivilágított lépcső felé sétáltunk. Shane előre engedett engem, ezért megfogtam a korlátot, majd az ajtóhoz sétáltam. Akkor lepődtem meg igazán, amikor az ajtóból kilépve szembe találtam magam New york talán legszebb és leglátványosabb negyedével. A teraszon állva összefontam magam előtt a kezem, miközben lassan a peremig sétáltam. Hallottam, hogy Shane becsukja mögöttünk az ajtót, majd ő is mellém lépett. A magasság miatt nem mentem közel a széléhez, ezért az ajtóhoz közel gyönyörködtem a városban.

- Ez gyönyörű! - pillantottam Shane felé, aki összehúzott szemekkel bólintott. - Még nem csodáltam meg így a várost! - ráncoltam a szemöldökömet. Kenneth sok mindent nem mutatott meg nekem. Még csak most szembesültem azzal, hogy mennyi minden kimaradt az életemből. Shane a szemembe nézett, majd bólintott.

- Minden próba előtt ki szoktam ide jönni! Itt könnyű gondolkodni - bólintott, miközben végig néztem a határozott vonásain.

- Gondolkodni az élet dolgain? - fontam keresztbe a kezem. Azt hiszem ez volt az első pillanat, amikor egyetértettünk valamiben. Nem volt szükség szavakra, hiszen szavak nélkül is értettük egymást. Ha a kapcsolatunk más fajta lenne, akkor azt mondanám, hogy ez már halad a romantika felé. - Egy hatalmas multinacionális cégnél dolgozom! Az ott dolgozók zombie módra gépelnek és harcolnak, hogy övék legyen az utolsó csésze kávé! Az emberek kibeszélik egymást, de amikor szemtől szemben állnak meg sem mernek szólalni! Mindenki egy álarcot öltött magára! Egy undorító, hazug álarcot.

- Én magam mögött hagytam a régi életem! Nem volt könnyű, mert vannak olyan pillanatok, amikor mai napig kísért! Mert nehéz megszabadulni attól, ami éltetett! - pillantott le rám. Mosolyt erőltettem magamra, hiszen úgy érzem, hogy közelebb engedett magához. - De soha nem akartam tökéletes lenni! Úgy akartam tökéletes lenni, hogy közben hibázok!

- Nem értem azokat az embereket akik folyton folyvást csak hajtanak és versengenek! Bármit megtennének azért, hogy elsők legyenek!

- Elsők a metrón, a mosdón, a kaja rendelésnél, az újságárusnál...

Volt valami abban, hogy egymás gondolatát fejeztük be. Istenem! Miért történik ez? Miért gondolok olyan dolgokra, amire nem szabadna? Ekkor Shane felé pillantottam. Nem tudtam leolvasni róla, hogy mit gondol, vagy hol jár. Mégis jól érezhető volt az, hogy volt a pillanatban valami, ami közelebb hozott minket... egymáshoz.