A gyertyákkal megvilágított asztalnál ültem, körmeimmel az asztalon kopogtattam és időnként belekortyoltam a borba, amit hosszú várakozásom során egyszer csak kibontottam. Bár Benivel nem beszéltünk meg időpontot, általában fél 10 legkésőbb 10 óra körül már itthon szokott lenni, most pedig már éjfél is elmúlt. Mikor az asztalon heverő telefon felvillant reménykedve néztem a kijelzőre abban reménykedve, hogy Beni írt, hogy hamarosan itthon van, de helyette csak egy TikTok értesítést kaptam az Artival közös videónk alá. Kiütöttem az értesítést és az elmúlt 2 órában már ötödjére írtam rá Benire, hogy hol van. Minden üzenetemet kézbesítette, tehát internet közelben volt, de egyre sem válaszolt. A teljesen kihűlt levesre meredve felálltam, betettem a hűtőbe, majd a tacoval megpakolt tálcával és a boros üveggel együtt a hálóba mentem, törökülésben letelepedtem az ágyra és bekapcsoltam a Tv-t. Beni utálta, ha az ágyban kajáltam, ezért nem is tettem, pedig mindig is imádtam az ágyban nassolni, de Beni kedvéért lemondtam róla. Most nem volt itthon, a neki készített vacsora teljesen kihűlt, a bennem lévő bor miatt pedig már leszartam, ha arra jön haza, hogy az ágy tiszta morzsa. Jött volna időben. Ha időben érkezik, láthatta volna az új hálóingemet, amit csakis miatta vettem, hogy így simítsam el a kettőnk között lévő feszültséget, de nem jött haza. Hajnal háromig vártam rá, addigra elfogyott fél üveg bor, a taconak már csak hűlt helye maradt, aztán egyet gondolva egy tornazsákba bevágtam a fekete melegítőszettemet, cipőt húztam, felvettem a kabátomat és már házon kívül is voltam. A portás csodálkozva nézte, ahogy végig siettem előtte és szinte kivágtam a bejárati ajtót, majd kocsiba pattantam és elhajtottam. Ami nem a legjobb megoldás volt, tekintve, hogy fél üveg bor bennem volt, de akkor nem nagyon érdekelt ez. Az, hogy a rendőrség talán nyakon csíp vicces gondolat volt és fel is kacagtam a volán mögött, miközben együtt énekeltem Selena Gomezzel. Fogalmam sincs, hogy jutottam el biztonságosan a Cometig, talán annak volt köszönhető, hogy egyszer sem kaptam pirosat, és senki sem akarta elcseszni az amúgy is szar napomat.

– Vilu ilyen korán? – köszöntött Bálint, amikor összefutottunk az ajtóban.

– Aha, ti most végeztetek? – kérdeztem ráfókuszálva.

– Igen, de minden rendben? – lépett közelebb hozzám, engem pedig megcsapott a tusfürdőjének az illata és elfordulva a kukába hánytam.

Bálint a hajamat hátra fogva kérdezgette, hogy mi történt és ittam-e, partnere Luca pedig a hátamat dörzsölgette és átnyújtott egy flakon vizet. Kiittam az egészet, majd újabb hullám hányás közepette kihánytam a rengeteg elfogyasztott tacot. Azt hiszem reggel örülni fognak nekem a takarítók és a járókelők a bűz miatt. 

– Hűha. Most hánytam életemben először – egyenesedtem ki.

– Emlékeim szerint nem – ráncolta a homlokát Bálint és fáradtan megdörzsölte az arcát. – Hogy kerülsz ide?

– Jöttem próbálni – fogadtam el Lucától egy rágót és hálám jeléül alaposan megölelgettem, és ahogy a fejem a vállára billent szinte el is aludtam. – Hagyj aludni – morogtam bosszúsan, amikor Bálint el akart húzni.

Csakhogy nem hagyott, elragadott Lucától a karjába kapott és bevitt magával az épületbe. Hiába tiltakoztam, hogy tudok menni nem hallgatott rám csak ment a szobánk felé, megkereste a kulcsomat, majd lerakott az ágyra és gondterhelten rám meredt.

– Nem hagyhatlak itt egyedül. Senki sincs bent.

– Dehogynem, mi hárman itt vagyunk – pislogtam rá értetlenül. – És hamarosan jön Arti is.

– Mikor?

– Tudja ő azt.

– Violetta! Mikor?

– Majd – húztam össze a szemem. – Szeret engem, tudja, hogy ha szükségem van rá – csúszott ki a számon, majd elsápadtam és Bálintra majd Lucára meredtem.

Ők döbbenten néztek vissza rám, majd egymásra aztán újra rám és így bámultunk egymásra, miközben egyikünk sem szólalt meg. Bálint végül azzal hagyott magamra, hogy megparancsolta, ha bármi van, hívom, és nem csinálok semmi hülyeséget. A hülyeség alatt azt értette, hogy ne merészeljem meglopni az étterem alkoholkészletét, mert nem lesz, ki kihozzon a slamasztikából. Megígértem, hogy semmi ilyet nem teszek, majd néztem, ahogy elmentek és jó párszor visszanéztek rám a válluk felett. Amint eltűntek a folyosóról, kiléptem a szobából, bezártam az ajtót és a próbatermünkbe mentem, hogy gyakoroljak. A kabátomat levetve tudatosult bennem, hogy a hálóingemet viseltem, az áttetsző anyag semmit sem takart a testemből, ezért áldottam a sorsot, amiért Bálint vagy Luca nem akarták levenni rólam a kabátot. A kanapéra leülve zúgó fejjel beletúrtam a táskámba, hogy kivegyem a nadrágomat, de annyira fáradt voltam, annyira gyenge, hogy elnyúltam a kanapén és elaludtam.

Mintha belülről ütlegelték volna a fejemet, olyan érzés volt felébredni, a fejem még életemben nem fájt ennyire, a testem még sosem volt annyira gyenge, mint ebben a pillanatban. Már abba beletorzult az arcom, hogy oldalra fordítottam a fejem és kinyitottam a szemem. Pillantásom zavartan vándorolt végig a próbatermen, majd megállapodott Artin, aki a földön ült és engem nézett.

– Mi történt V? – kérdezte csendesen.

Csak néztem őt és könnybe lábadt a szemem. Nagyon ritkán szólított csak V-nek, azokra az alkalmakra tartogatta, amikor mást nem érzett jónak, amikor komoly dologról akart velem beszélni, de nem szerette volna, ha a Violettától bezárkózok. A V volt a kulcs a szívemhez és emlékezett rá. Éppen ezért akartam most a karjaiban lenni, hogy újra összerakja a szétcsúszni készülő életemet. Felé nyújtottam a kezem, ő pedig hozzám csúszott, kezét a kezembe helyezte és aggódva az arcomra szegezte a tekintetét. Figyeltem, ahogy a hüvelykujjával a kézfejemet cirógatta, és azt akartam, hogy ezek az ujjak máshol is hozzám érjenek. Ha megbánom, márpedig megfogom akkor is akartam. Ha ezek után nem tudok majd tükörbe nézni, nem számít. Kellett nekem, hogy a karjaiban megnyugvást leljek. Elkezdtek ömleni a könnyeim, ő pedig magához ölelt, ujjai a hajamba gabalyodtak, ahogy próbált megnyugtatni.

– Összevesztél a barátoddal? És az Isten szerelmére miért nincs rajtad ruha? – akadt el a lélegzete.

– De hiszen van – hüpögtem és elhúzódtam tőle.

Arti tekintete égetett, ahogy a tekintetét a hálóingemre szegezte, pillantásától a mellbimbóim megkeményedtek és szinte átlyukasztották a vékony anyagot. Arti felhördült, amikor felnyúlva lecsúsztattam a hálóing egyik majd másik pántját, ujjai belemélyedtek a kanapéba, szemét szorosan behunyta, majd amikor újra kinyitotta szeme zöldeskék színét szinte teljesen elnyelte a tág pupillája. Nem gondoltam volna, hogy valaha viszont látom még ezt a tekintetet, kapcsolatunkat egy dobozba zártam minden emlékkel együtt, ám viszontlátásunk pillanatában a doboz tartalma kiborult és minden felszínre tört. Fel akartam állni, de Arti keze a combomra simult és nem hagyta, hogy megmozduljak. Pár másodpercig csak néztük egymást, aztán Arti felállt és felém tornyosulva az ajkamra tapasztotta az ajkát. Keze leheltfinoman mégis biztosan siklott végig a meztelen karomon és hátamon heves remegésbe bocsájtva ezzel a testemet. Épphogy csak hozzám ért, a testem máris lángolt, pillanatok alatt kerültem olyan állapotba, amint Beninek mindig időbe telt elővarázsolni belőlem. Zihálva húztam magamra Artit, lábamat a dereka köré fontam, ő pedig rám zuhanva egyenesen oda érkezett ahová tartozott. A melegítőt szinte átlyukasztó férfiassága a csiklómnak nyomódott, mozdulataitól hullámokban remegett meg a testem, lábujjaim begörbültek. Nem hittem volna, hogy tudja még fokozni, azt, amit éreztem, hát tévedtem. A hálóinggel nem vacakolva egyetlen rántással eltépte, félre hajította, ujjai a mellemet ostromolták, ingerelve az érzékeny bimbókat, amiktől odalent csak még nedvesebb lettem. Mikor nyelve hegyével megnyalta a bimbómat testem megfeszült, az agyam pedig kisült, majd a testem megrándult, ahogy könnyedén becsúsztatta egyszerre három ujját. A testem mind régi ismerőst úgy köszöntötte ezeket a csoda ujjakat, amik azóta is tudták, hogy mi a jó nekem. A kezdetektől fogva tudták. Lerángattam róla a pólóját, ajkam a mellkasára simult, csókokkal hintettem tele a kulcs csontját, a nyakát, miközben a gerince mentén cirógattam a hátát. Megremegett a teste, én pedig elmosolyodtam, majd felsikkantottam, amikor rámarkolt a fenekemre és lejjebb mászva szorosan magához vont. Testem hullámzott a gyönyörtől, ajkamat szorosan beharaptam, miközben egy ütemre mozogtam a nyelve csapásaival. Kínzott engem és teljesen kikészített.

– Arti – lihegtem a nevét és megrángattam a haját.

Mindig így jeleztem neki, ha már nem bírtam tovább, de most nem állt le. Szorosabban tartott, mozgása felgyorsult, majd gyengéden ráharapott a csiklómra, én pedig alig tudtam elfojtani az örömteli sikolyom, ahogy a testemen végighullámzott a gyönyör. Zakatolt a szívem, testem izzadságban úszott, tekintetemet a plafonra szegeztem és nem tudtam mit mondjak. Arti elhúzódott tőlem, arca zavart volt, tekintete viszont tiszta, ahogy rám nézett. Semmit sem szóltam, amikor felém nyújtotta a sporttáskát, csak kivettem a ruháimat, felöltöztem, a tönkrement hálóinget bevágtam a táskába. Csak ekkor jutott eszembe körbe nézni kamerákat keresve, de látható helyen egy sem volt.

– Elmegyek, veszek valami reggelit a büfében – mondtam csendesen.

– Vilu – kapta el a kezem, mire megtorpantam és lassan felé fordultam. – Volt jelentősége vagy csak kapóra jöttem?

Csak bámultam rá és a boldog mámorban úszó szívem egy pillanat alatt jéggé dermedt. Még, hogy csak kapóra jött? Ő? Hát ezt gondolja rólam, hogy csak egy kellékként használtam őt, hogy csak vigasztalódtam vele, mint valami olcsó szajha? Fel se merült benne, hogy az érzelmeim vezéreltek? Azok a buta érzelmek, amiknek már rég el kellett volna múlniuk. A fejemet rázva fordultam el tőle és kiléptem a teremből.

Épp az egyik emelést gyakoroltuk Artival, amikor a fenekem alatt karolt át, én pedig úgy hajoltam hátra, miközben a karommal hullámzó mozdulatot tettem, amikor az ajtó kinyílt és Beni lépett be rajta. Annyira meglepődtem, hogy itt látom, hogy pár pillanatig csak bámultam rá a magasból.

– Mit csinálsz itt?

– Nem vetted fel a telefont – vágta zsebre a kezét és szúrós szemekkel figyelte, ahogy Arti lerakott.

A két férfi között állva ide-oda kapkodtam a tekintetem, mindkettő szemében ott égett a tűz és csupán csak szemkontaktussal próbálták meg legyőzni a másikat. Beni volt az, aki előbb elfordult, de, csak azért mert hozzá léptem és kitoltam a teremből. Bármit is akart mondani, nem hagyhattam, hogy azt Arti is hallja. Nem akartam, hogy tudja mekkora lúzert csináltam magamból a gyertyákkal és a hálóinggel, amit végül ő maga tépett le rólam.

– Szóval, mit szeretnél? – kérdeztem komoran méregetve őt. – Bocsánatot kérni?

– Igen hibás vagyok, nem figyeltem az órát és elszaladt az idő. De amit te műveltél az felelőtlenség. Felszívódsz, rendetlenül hagyod a lakást, a gyertyákat szintúgy égve, az ágy tiszta szemétdomb, fél üveg bor hiányzik, és amikor beszélek a portással, mit mond? Á igen Violetta kisasszony hajnali két óra körül távozott a kocsijával. Baleseted is lehetett volna.

– De jól vagyok nem?

– Mit számít, hogy jól vagy-e? Gyerekesen viselkedtél és kockáztattad mások életét.

– Takarodj innen – sziszegtem az arcába majd sarkon fordultam és a kezem már a kilincsen volt, amikor visszarántott.

– Nagyon válogasd meg a szavaidat velem szemben. Ha azt akarod, hogy továbbra is együtt legyünk, tanulj meg felnőttként viselkedni és fogadd el, hogy vannak fontosabb dolgok is az életemben, mint holmi romantikus vacsorák.

Csak bámultam Benire, arra a férfira, akibe egy évvel ezelőtt beleszerettem és nem ismertem rá. Az a Beni soha nem szorította volna a karomat ilyen erősen, soha nem vágta volna a képembe, hogy nőjek fel. Azt mondta, hogy úgy érzi mellettem megfiatalodott és tele van energiával. Imádta a közös vacsoráinkat, imádott meglepni apróságokkal, ám mindez már a múlté. Vagy talán mindig is ilyen volt csak nem vettem észre? Ki volt ez az ember, aki előttem állt? Mert nem az a férfi, akibe szerelmes voltam ebben biztos voltam.

– Sajnálom baba – sóhajtott fel és lesütötte a szemét. – Bújj ide – suttogta és szorosan magához ölelt. – Nagyon megijesztettél, te is tudod, mennyire nehezen viselem az ilyet. Főleg, hogy ittasan vezettél, a tudat, hogy elveszíthetlek, még most is rémülettel tölt el. Nem veszíthetlek el téged is!

Szorosan behunytam a szemem és mélységesen elszégyelltem magam, amiért ennek tettem ki Benit. Hisz az édesanyja halálát egy ittas sofőr okozta és azóta is retteg minden egyes telefonhívástól. Ki tudja mennyi időbe telt neki kideríteni, hogy próbálni vagyok és nem épp egy tepsiben valamelyik kórházban.

– Sajnálom – suttogtam és elhúzódva felnéztem rá. – Annyira sajnálom – csúsztattam az arcára a kezem, ő pedig lehunyt szemmel belesimult a tenyerembe.

– Hogy tudnálak kiengesztelni?

– A ma este legyen csak a miénk. Legyünk otthon újra együtt, nézzünk filmet és csak lustálkodjunk – kértem, bár féltem, hogy visszautasítja.

– Rendben.

Beni ajka az ajkamra simult, ujjai lágyan cirógatták az arcomat, majd elhúzódott tőlem és zsebre vágott kézzel elment. A távolodó alakja után nézve nem nagyon voltam benne biztos, hogy valóban áll a ma este. A hajamba túrva sóhajtottam egy nagyot és visszamentem a terembe. Nem kellett Artinak megszólalnia ahhoz, hogy tudjam mindent hallott, az arcára volt írva.

– Ez egy nárcisztikus seggfej V!

– Nem is ismered – ráztam meg a fejemet.

– Jó lenne, ha te sem – vágta rá.

– Fejezd ezt be! Én mikor becsméreltem így a barátnődet? Nem szólok bele az életedbe, kérlek, te se szólj bele az enyémbe! Most pedig dolgozzunk!

Arti összepréselt szájjal lépett oda hozzám, magához vont szinte túlságosan is közel, majd az államat megfogva kényszerítette, hogy a szemébe nézzek.

– Én téptem le rólad, azt, amit neki kellett volna. Ha nem vagy boldog miért nem hagyod ott? Miért hagyod, hogy így beszéljen veled?

– Csak megijedt – magyaráztam idegesen. – Komolyan Arti ne szólj bele a kapcsolatomba!

– Tévedsz, ha azt gondolod, ennyiben hagyom – lépett el tőlem és keserű mosollyal az arcán kivett egy energiaitalt a hűtőből.

Semmit sem válaszoltam, makacsul összeszorítottam a szám és türelmetlenül meredtem rá. Arti kitartóan állta a tekintetem és végül én voltam az, aki elfordult, mert nem tetszett az, ahogy nézett. Úgy, mint akinek feltett szándéka volt, megmenteni engem. De nem szorultam megmentésre, soha nem szorultam senkinek sem a segítségére és ez most sem volt másképp.

Fáradtan sóhajtva dőltem a lift oldalának és a hangszórókból szóló zenét hallgattam, amik kellőképpen lenyugtatták a háborgó gondolataimat. A mai próbát egyszóval csak annyival tudnám jellemezni, hogy katasztrófa volt, de a végére elég ügyesen belerázódtunk és már képesek voltunk úgy egymáshoz érni, hogy az nem fajult veszekedésig. Aztán próba végén Arti megint próbált a jófiú szerepében feltűnni, de leráztam és hazaindultam. Ez volt 1 órája, amiből fél órát egy dugóban rostokoltam, mert valamilyen hülye nem figyelt eléggé és belehajtott egy kukásautóba. A gondolat, hogy az a valaki én is lehettem volna az éjjel kellőképpen megrémisztett és várakozás közben a bocsánatkérő szövegemet gyakoroltam, amit majd el fogok mondani Beninek. De úgy tűnt semmi ilyenre nincs szükség ugyanis a lakás teljesen csendes volt. A rumlit bizonyára egy takarító eltűntette helyettem, az ágyra tiszta ágynemű került, a mosogatógépből kipakoltak és ki tudja hova rakták el. Utáltam, amikor Beni takarítónőt hívott, mert mindig mindent elpakolt és nem tetszett a gondolat, hogy a személyes dolgaim közelébe is kerülhetett. Írtam Beninek egy üzenetet, hogy merre van, majd a fürdő felé indultam ledobtam a ruháimat és megengedtem a vizet. Miközben arra vártam, hogy megteljen a kád felkaptam a távirányítót bekapcsoltam a falra szerelt Tv-t és a csatornák között váltogatva addig keresgéltem, míg rá nem akadtam valami nézhetőre. Magamat nem meghazudtolva a Step up első részét néztem meg vagy ezredjére, miközben egy kád forró vízben áztattam a testem és próbáltam nem arra gondolni merre járhatott Beni. Bosszantott, hogy akárhányszor megígért valamit sosem tartotta be, hanem mindig utólag kért bocsánatot, de amint megtette megint kezdődött minden előrről. Kimaradt az éjszaka, vagy történetesen áthívta a haverjait és soha nem tudtunk minőséig időt eltölteni egymással. Fél év után már a meccseire sem hívott el, nem akarta, hogy elkísérjem az edzésekre vagy a rendezvényekre, csak otthon tartott maga mellett és elhalmozott mindennel. Azt gondolta, hogy engem pénzel meg lehet venni és azzal, hogy megvan, mindenem kevésbé fogom hiányolni a társaságát. Hát nagyon tévedett. Legyen bármennyire is márkás a cipő, semmihez sem volt fogható a vele kettesben eltöltött minőséig idő. Borús hangulatban másztam ki a már teljesen kihűlt kádból, belebugyoláltam magam a köntösömbe és a hálóba mentem, menet közben lekapcsoltam a villanyt, majd bemásztam az ágyba és csak bámultam az ablakon besütő holdat. A telefonom csörgésére azonnal felültem és anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki hívott a fülemhez emeltem a készüléket.

– Haló? – kérdeztem kisé idegesen.

– Szia táncoslány – köszönt Arti kedvesen.

– Ó, szia Arti – köszöntem vissza és a felhúzott lábaimra fektettem a fejemet. – Miért nem alszol? Holnap korán kelünk.

– Hozzá vagyok szokva az éjszakázáshoz. Na, meg szólni akartam, hogy most kezdem el nézni a Végső állomást.

Könnybe lábadt szemmel elnevettem magam és az utasításait követve felkapcsoltam a Tv-t és megkerestem a csatornát. Már az első rész negyede lement, de visszatekertem az elejére és Artival egy időben elindítottam. A Végső állomás sorozat volt a mi közös filmünk, nem volt olyan hónap, amikor ne néztük volna végig az összes részét. Legtöbbször együtt néztük meg, de volt, amikor csak telefonon tartottuk a kapcsolatot és két különböző helyen néztük. Épp, mint most. Arti azóta is büszke volt magára, amiért megszerettetett velem egy olyan sorozatot, aminek nem happy end a vége, én pedig imádtam, amiért leültetett és megnézette velem. Ez még azelőtt történt, hogy összejöttünk volna, de már akkor éreztem, hogy mennyire másabb vele minden, és amikor átkarolta a vállamat tudtam, hogy hozzá tartoztam. Lejjebb csúszva az ágyban, tekintetemet a Tv-re szegeztem, miközben a telefonon keresztül hallgattam Arti egyenletes lélegzetvételét. Olykor kommentáltuk a filmet, vagy egyszerre kiáltottunk rá a srácra, hogy te idióta nézz a lábad elé és nem döglessz meg, majd nevettünk egy sort, hogy milyen hülyék vagyunk, hogy ennyi idő után is felcsesszük magunkat, pedig tudjuk mi lesz a vége, de reménykedünk, hogy talán más lesz a végkifejlet.

– Köszönöm Arti – bukott ki belőlem a film végén.

– Ez nálunk már hagyomány V, több alkalmat nem akarok kihagyni – suttogta én pedig szorosan behunytam a szemem és olyat kértem tőle, amit már régen nem.

– Énekelsz nekem, amíg elalszom? Kérlek – suttogtam.

Amikor Arti elkezdett énekelni, lekapcsoltam a Tv-t, az oldalamra fordulva összegömbölyödtem és behunytam a szemem. Nem kellett sok idő és már mély álomba is merültem.