Artival álmodtam és minden olyan szép volt, mint egykor. Mint amikor még mindketten gimibe jártunk és a beugrókban csókolóztunk mielőtt valamelyik tanár órára zavart volna minket. Nagyon féltem a legbukástól, ugyanakkor az Artival töltött lopott percek, minden félelmet megérdemeltek. Izgalmas volt és közben mégis biztonságot adott. Az álmomban minden olyan tökéletes volt, a menzán ültünk az osztálytársaival, a karjaiba simultam és folyamatosan nevettem, aztán felbukkant Beni dühösen vágott át a menzán és megállva előttem megvádolt, hogy vele csaltam meg őt, hogy mindvégig az orránál fogva vezettem és csak kihasználtam. Verejtékben úszva riadtam fel és azóta is csak ültem az ágyban és bámultam a velem szemben lévő szekrényre. Nagyon nem volt helyes, hogy ilyen álmaim voltak, ahogy az is helytelen volt, hogy Arti ágyában aludtam. Nem lett volna szabad elfogadnom Arti ajánlatát, inkább haza kellett volna mennem Benihez és nem még jobban kavarni a szart saját magamnak. Odakintről nevetés szűrődött be, majd Arti csendre intette Alexet és suttogva folytatták a beszélgetést. Lerúgva a takarót, az ajtóhoz léptem, hallkan lenyomtam a kilincset és a hangokat követve a konyha felé lépkedtem. Kandúr megneszelve, hogy mozgolódás volt, kijött a konyhából és nyolcasokat róva a lábam körül dorombolni kezdett. Mosolyogva simogattam meg, majd a karomba vettem és az illatos bundájába fúrtam a fejemet. A konyhaajtóban megállva csendben figyeltem a kávét kortyolgató Alexet, aki közben a telefonját nyomkodta és Arit, aki a tűzhely előtt állva tüsténkedett. A levegőben palacsinta illata terjengett a gyomrom pedig azonnal megkordult az éhségtől.

– Amúgy haver, viccet félre téve komolyan büszke vagyok rád, amiért belevágsz ebbe a tánc dologba – szólalt meg Alex.

– Valld be, hogy csak azért mondod ezt, mert örülsz, hogy hónapokig szinte csak a tiéd lesz a lakás – nevetett fel Arti és meglegyintve a tepsit a palacsinta megfordult a levegőben, majd a tepsin landolt.

– Hát figyelj tesó, van benne valami. Piszok zavaró, ha egy leányzó a látványod miatt hanyatt homlok menekül, vagy meginvitál egy hármasra. De tényleg büszke vagyok rád. Ha valaki, akkor te ezt végig tudod csinálni.

– Egyedül ugyan semmire se megyek. Vissza akartam lépni ezt te is tudod...

– De megláttad göndörkét...

Lélegzet visszafojtva vártam Arti reakcióját, de ő nem mondott semmit. A pultra támaszkodva kibámult az ablakon, majd visszafordult a palacsintákhoz, Alex pedig ellépve mellette megveregette a vállát.

– Én a helyedben nem szalasztanám el a lehetőséget.

A téma ezután teljesen másra terelődött, én pedig csak álltam ott és hallgattam, ahogy egymást ugratják. A torkom kapart a visszatartott sírástól, ami tegnap este kikívánkozott belőlem és most újult erővel lobbant fel bennem, látva azt, hogy a kapcsolatuk mennyire testvéries. Bár a lelkizés nem ment nekik, az annál inkább, hogyan nevettessék meg a másikat, és talán ennél nem is volt fontosabb. Mert lehet, van egy jó barátod, aki meghallgat a szarban, de kevés az olyan, aki mosolyt tud csalni az arcodra a legsötétebb percekben.

– Megyek, ránézek. Azt mondta nyolckor próba, és mindjárt 10 óra. Le fogja szedni a fejem, amiért hagytam eddig aludni – zárta el a gázt Arti.

– A palacsintával kiengeszteled haver, szereti a hasát és nagy előny, hogy ez meg sem látszik rajta.

– Mostanában sokat fogyott.

– Ezt az elmúlt egy hét alapján állapítottad meg? – kérdezte Alex kétkedve.

– Nem, csak sosem volt ennyire beesett az arca, a karikák a szeme alatt pedig arra utalnak, hogy régen aludt egy igazán kiadósat. Aggódom érte – mondta ki Arti egy fújtatás kíséretében.

Szorosan behunyt szemmel döntöttem a fejem a falnak és megpróbáltam megfékezni a szívemet, aki boldogan akart reagálni Arti szavaira. Aggódott értem, törődött velem és nekem annyira szükségem volt a törődésre. A lelkemnek kellett, hogy meghallgasson, hogy két erős karjával beburkoljon engem. Csakhogy ezt nem Artitól kellett volna akarnom, hanem Benitől, ő volt a barátom, a szerelmem ezért is tiltakozott az agyam a szívem szava ellen. A telefonom csörgését meghallva kipattant a szemem és a konyha asztalon heverő telefonomra néztem, ahogy Alex és Arti is.

– Már megint a barátja?

– Ja, de már kezdek gondolkodni rajta, hogy letiltom a számát. Nem beszélhet így göndörkével senki – morogta Alex, Arti pedig ököllel a szekrénybe vert.

– Fogalmam sincs hol szedte össze ezt a tagot, de nagyon szerelmes lehet, ha elviseli.

– Jó reggelt – léptem be a konyhába megelégelve azt, hogy én voltam a téma.

Alex és Arti rám néztek visszaköszöntek aztán csak néztek engem, én pedig néztem őket, míg a telefonom újra csörögni nem kezdett. Felkaptam a készüléket és Beni hívását fogadva visszamentem Arti szobájába.

– Beni? – szóltam bele kisé félve.

– Hol vagy? – robbant ki belőle a kérdés idegesen. – Már mindenkit felhívtam, még anyádékat is annyira aggódtam.

– Te beszéltél anyámékkal? – emeltem meg a hangomat. – Miért?

– Mert aggódtam érted elvégre a pasid vagyok és együtt lakunk!

– És szerinted nem tudok magamra vigyázni? Tegnap megmondtam, hogy nem megyek haza!

– Hol voltál? Hol töltötted az éjszakát?

– Artinál és Alexnél. Dórinál akartam aludni, de sokáig bulizott, Arti pedig felajánlotta a kanapéjukat – bámultam ki az ablakon idegesen.

– Á szóval már megint együtt bulizgattál velük, hát ez remek – morogta.

– Szokj hozzá, hogy az elkövetkező pár hónapban több időt fogok az ő társaságában tölteni, mint a tiédben. Nekem ez a munkám, ezért kapok fizetést.

– Ezt majd itthon megbeszéljük. Vagy már haza sem jössz?

Végignéztem magamon, az Artitól kölcsön kapott póló a combom közepéig ért, alatta pedig bugyin kívül semmit sem viseltem és egyedül csak az estélyi ruhám volt nálam. Haza kellett volna mennem a dresszemért és egy cica naciért, de nem volt kedvem átvezetni a fél városon, mikor a Comet itt volt Artiéktól egy köpésre. A szám szélét rágcsálva löktem el magam az ablakpárkánytól és fel alá járkálva folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mit kéne tennem.

– Majd csak késő délután. Hazafelé veszek tacot vacsorára – mondtam békítő szándékkal és ez hatott, mert Beni felkuncogott.

– Többé ne csinálj ilyet velem, vagy legalább írd meg, hogy hol vagy, de ne tűnj el! Gondolom az sms-t nem te írtad akkor.

– Biztos Alex volt, nagyon vicces fiú.

– Igen az üzenete is az volt – mondta szárazon. – Várlak haza.

– Okés – suttogtam majd bontottam a hívást és megnéztem az üzenetváltásomat Benivel.

Az elküldött üzenetek között ott virított egy általam írt üzenet, ami a Wasted Melodies egyik dalának pár sora volt. A kamu dumával hagyjál, hagyjál. Ideje lenne, hogy lekoccoljál, koccoljál. Már nem vagyok az, akit megetetsz. Most én vagyok az, aki kinevet. A konyhába lépkedve biztos voltam benne, hogy Alex valami sokkal csúnyábbat akart volna írni arra a rengeteg dühös üzenetre, amit Benitől kaptam. Talán Arti nem engedte neki, hogy megtegye.

– Minden rendben? – pillantott fel Arti.

– Uhum. Van valamelyiketeknek nekem való ruha a mai napra? Egy melegítő, meg egy pulcsi nagyon jól jönne.

– Megoldjuk göndörke. A szekrényemben találsz pár női holmit. Az exem azok nélkül távozott, talán jó a méret – vonta meg a vállát Alex.

– Ó szuper – csillant fel a tekintetem majd beleharaptam a Nutellás palacsintába és boldogan mosolyogva behunytam a szemem.

 
Lábamat a műszerfalon pihentetve olvastam el a koreográfus üzenetét, aki megírta, hogy mi lesz az első táncunk és, hogy melyik dalra kell táncolnunk, majd felajánlotta a segítségét. A koreográfusnak az volt a szerepe, hogy ha kellett, akkor jött és segített, de amúgy a háttérbe húzódott. Az ő feladata volt betanítani a nyitótáncot és a korábbi évek alapján nála jobbat nem is kaphattunk volna. Precíz volt és merész, mert kísérletezni az elemekkel így biztos voltam benne, hogy az idei évad is lesz olyan színvonalas, mint az előzőek csak mégis jobb, mert már én is tagja voltam ennek a kalandnak.

– Vedd, le a lábad kérlek – kérte sokadszorra Arti, de én megint csak elengedtem a fülem mellett. – Van, ami nem változik – motyogta beletörődötten utalva arra, hogy régen is mindig a műszerfalat taposta a lábam.

– Koncentráljunk inkább az előttünk álló hosszú napra. A C terem csakis a miénk, szóval bármikor bemehetünk gyakorolni. Szerintem használjunk ki minél több időt, gyakoroljunk, hogy minden tökéletes legyen – vázoltam fel a tervet.

– Nem lesz ez egy kicsit sok? – kérdezte.

– A döntőben szeretnél lenni vagy sem? – dörrentem rá.

– Jesszus, mintha csak anyámat hallanám – húzta be a nyakát ijedten, én pedig szívből jövően felnevettem.

– Sajnálom Arti tudom, hogy ez rengeteg lesz, de csak hat napunk van felkészülni. Hat rövid nap és ez még csak a kezdet. Idővel egyre nehezebb lesz, szét fog menni a lábad, fáradt leszel. Próbálom úgy megoldani, hogy legyen pihenőnk elég, de kell a gyakorlás.

– Tudom Vilu, nem fogok panaszkodni, ígérem – mosolygott rám. – Semmi pénzért nem nehezíteném meg a dolgodat.

Ha tudnád, hogy már azzal megnehezítetted, hogy újra felbukkantál az életemben – gondoltam, de hangosan nem mondtam ki, csak levettem a lábam a műszerfalról és beledugtam a lábam Arti csónak méretű papucsába. Úgy néztem ki, mint egy szedett-vedett csöves a fekete cicanaciban, Arti Adidas pulcsijában és papucsban, nulla sminkben, kócos hajjal.

– A kocsimban van egy váltáscipő, csak Dórit kell megtalálnunk – szálltam ki a kocsiból és a saját autómhoz lépve ellenőriztem, hogy minden rendben van-e vele.

– Csak megvetted az álom kocsidat – szólt Arti mosolyogva én pedig szeretett teljes mozdulattal megsimogattam a kék Toyota Corollámat.

– Évekig gyűjtögettem rá, de meghálálta. Semmi panasza nem volt, jókisfiú. Javier lett a neve.

 – Javier? Szerinted hasonlít egy Javierre?

– Igen – néztem rá teljes komolysággal ő pedig nevetve becsapta a kocsiajtót és felszökkent a padkára.

– Igazad van. Tiszta Javier – erősítette meg, én pedig bólintottam és követtem be az épületbe.

Odabent azonnal megcsapta az orromat az étteremből áradó illata és a gyomrom egy hatalmasat kordult annak ellenére, hogy degeszre ettem magam palacsintával. A finom illatokat kizárva a kivetítőhöz léptem, hogy megnézzem Dóriék bejelentkeztek-e már és örömmel láttam, hogy már egy órája bent voltak a mellettünk lévő teremben. Én is lehúztam a kártyánkat, mire a nevünk megjelent a kivetítőn. Arti eközben érdeklődve figyelt, majd követett a B terembe, ahová kopogás után be is léptünk, bár valószínűleg semmit sem hallottak Jennifer Lopez hangjától.

– Mekkora mázlista – morogtam az orrom alatt és kisé irigykedtem, amiért ő kapta meg Jennifer Let's Get Loud című számát.

Az ajtón belépve láttuk, hogy Dóri éppen Csabi mögött állva próbálra mozgásra bírni a csípőjét több-kevesebb sikerrel, majd érkezésünkre felcsillant a szeme a távirányítóval leállította a zenét és hozzám sietve szorosan átölelt.

– Hogy vagy? Ugye minden rendben? Beni vagy ezerszer felhívott – hadarta.

– Persze, minden rendben – forgattam meg a szemem. – Hogy tetszik a szettem? – fordultam körbe, ő pedig nevetve végig mért.

– Mint, aki belezuhant a szennyesbe. Bár ez a cicanaci tetszik.

– Ugye? Alex azt mondta, hogy megtarthatom, mert kiemeli a fenekemet.

Mögöttem Arti megköszörülte a torkát én pedig észbe kapva, hogy nem ketten voltunk odaköszöntem Csabinak, aki kihasználta, hogy Dóri nem vele foglalkozott és elterült a padlón. Csak egy fáradt intést kaptam tőle, majd folytatta a plafon bámulását én pedig elkértem Dóritól a kocsikulcsomat.

– Nem is zavarunk tovább, jó munkát nektek és utállak a dal miatt.

– Nektek mi lesz? – kérdezte Dóri kíváncsian.

Megsúgtam a fülébe a választ ő pedig felcsillanó szemmel izgatottan ugrálni kezdett, miközben a kezemet szorongatta. Totálisan be volt zsongva, ugyanis a mi első dalunk az ő kedvenc dala volt Shawn Mendestől. Érdekes ízlés én nem igazán a Mercyt gondolnám a legjobb dalának, bár nem is nagyon hallgattam Shawn Mendest. A kocsikulcsot lóbálva siettem vissza ki a parkolóba és a hátsó ülésről felmarkoltam a cipőmet, a kesztyűtartóból pedig a sminkes cuccomat. Mindig volt ott egy adag smink vészhelyzet esetére és lám most jól is jött.

– Szóval, tessék itt egy kulcs neked a teremhez, valamint egy másik kulcs a szobánkhoz, ahol készülődni fogunk minden szombaton. Van bent egy ágy is, asztal, kényelmes székek, ha esetleg le akarsz dőlni, pihenni. Nem hazudok lesz, hogy majd az éjszakát is bent töltjük, remélem felkészítetted a barátnődet, hogy nem mindig talál otthon, bár együtt se laktok hülye vagyok, de azért biztos érdekelni fogja. Remélem nem féltékeny típus és egy táncnak nem fog nagy feneket keríteni.

– Ne aggódj nem féltékenykedő – mondta szórakozottan és zsebre vágta a kulcsokat. – Nem úgy, mint a te barátod.

Semmit sem reagáltam csak belöktem a C terem ajtaját és a villanyt felkapcsolva körbe fordultam. Arti levetette a pulcsiját, így már csak egy fekete atlétában állt előttem, ami tökéletesen kiemelte az izmos testalkatát és miközben én felvettem a cipőt és magamra raktam egy kis sminket, addig ő bemelegített. Egy operatőr némán köszönve bejött a terembe, hogy rögzítse az első pillanatokat, én pedig figyelmen kívül hagyva talpra szökkentem és Artihoz léptem.

– Mit gondolsz mire fogunk először táncolni? – érdeklődtem, miközben a vállára támaszkodva a magasba lendítettem a jobb lábamat.

– Balett? – kérdezte utalva a mozdulatomra.

– Nem, annál sokkal lendületesebb ugyanakkor lágy. Az első táncunk a Bécsi keringő – jelentettem be ünnepélyesen, ő pedig a magasba lökve a tenyerét belecsapott az enyémbe.

– Simán meg lesz – mondta magabiztosan.