A kezemet tördelve izgatottan igyekeztem a Comet felé, belöktem az ajtót és már nyargaltam is a C terem felé. Útközben összefutottam Levivel, aki vigyorogva sok sikert kívánt és a levegőben felém dobott egy Balaton szeletet, hogy nehogy lemenjen a vércukrom. A C terembe belépve el is pusztítottam köszöntem a bent tartózkodó operatőrnek, aki majd a nagy találkozás pillanatát rögzíti, aztán nem volt más dolgom, mint várakozni. Várakozás közben készítettünk egy gyors felvételt, hogy milyen érzések kavarognak bennem, és, hogy kire számítok ki fog belépni azon az ajtón, de-e téren teljesen tanácstalan voltam.

– Ah, Istenem gyere már – topogtam a lábammal türelmetlenül és az ajtót szuggeráltam.

És ekkor kopogtattak az ajtón, de én annyira ideges voltam, hogy reagálni se tudtam rá. Az ajtó ennek ellenére kinyílt és egy nagy csokor rózsával találtam szembe magam.

– Ó, hűha, szia – köszöntem meglepetten nevetve. – Hm... most ki kell találnom, hogy ki is vagy?

Ám erre nem volt szükség. Abban a pillanatban, ahogy megszólaltam, a rózsa a földön landolt és belebámultam Arti gyönyörű szemeibe. Arcom azonnal lesápadt, csak tátogtam, mint egy hal, ő pedig kővé válva nézett vissza rám, aztán sarkon fordult és kiment. Kikerekedett szemekkel pislogtam, pillantásom az operatőrre villant, majd vissza az ajtóra, amin Arti újra belépett és széles mosollyal az arcán hozzám sétált.

– Ne haragudj, de mindenkire számítottam csak rád nem – szabadkozott és átölelve megpuszilta az arcom. – Menj bele a játékba, ha nem akarsz magyarázkodni – suttogta úgy, hogy csak én halljam.

– Hát én se számítottam rád. De remélem, megfelelek neked – nevettem el magam, bár a nevetésem nem volt túl őszinte.

– Amennyiben én is neked – nézett mélyen a szemembe. – Szóval ez lesz a birodalmunk – fordult körbe.

– Igen ez. És mond, csak van táncos múltad? – érdeklődtem a hülyét játszva.

Arti pár pillanatig kérdőn meredt rám, aztán kapcsolt és bólintott egyet.

– Édesanyám a társastánc koronázatlan királynője, rengeteg mindent tanultam tőle kisgyerekkorom óta.

– Akkor könnyebb dolgom lesz.

Az operatőr szólt, hogy szeretne velünk interjút készíteni, így leültünk a két székre és vártuk a következő lépést.

– Csak beszéljetek – utasított minket.

– Ó oké – húztam ki magam. – Mikor megláttam Kartalt belépni az ajtón teljesen megdöbbentem. Tényleg nem számítottam rá, hogy a Wasted Melodies egyik énekese lesz a partnerem. Természetesen tudtam ki ő és a kezdeti döbbenet után, már nem is érdekelt, hogy ő a nagy Arti, ő a partnerem és bízom benne, hogy a közös munka is zökkenőmentesen fog alakulni.

– A döbbenet szerintem nekem is az arcomra volt írva.

– Olyannyira, hogy ki is fordultál az ajtón – szipogtam meg bántottan, mire elnevette magát.

– Bocsánatot kérek gyönyörű táncpartnerem! Az az érzésem, hogy Violetta sok mindent tud majd nekem tanítani, látszik rajta, hogy benne van a lendület és mellette akár még a döntőig is el fogok tudni jutni. Mert ugye az a cél? – villant rám a tekintete.

– De még mennyire – tartottam felé a tenyeremet ő pedig belecsapott.

Amint kettesben maradtunk az erőltetett jókedv mindkettőnk arcáról leolvadt és csak néztük egymást hosszasan.

– Azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy egyikünk se fog visszalépni – szólaltam meg.

– Sem partnert cserélni – tette hozzá.

– Mert nem akarunk feltűnést kelteni – fejeztem be egy nagyot sóhajtva majd a rúdra támaszkodva fáradtan előre dőltem. – Menni fog ez nekünk Arti?

Sokáig nem felelt, hallottam, hogy fel alá járkált mögöttem és egy idő után már a tükörből a hajam rejtekéből figyeltem a gondterhelt arcát. Időnként rám pillantott megállt, majd sétált tovább. Nem sokáig bírtam nézni őt, megfordultam, mire abba hagyta a járkálást és rám szegezte a tekintetét.

– Fogalmam sincs Vilu, fogalmam sincs – suttogta. – De meg kell próbálnunk együtt működni.

– Okés. Akkor indulás ruhapróbára. Meg kaptad a holnapi menetrendet?

–  Igen. Holnap este 7-re ott kell lenni valamilyen puccos hotelben, ahol bejelentik a párokat, aztán álló fogadás, koncert és minden mi szem szájnak ingere – foglalta össze a szemét forgatva, mire elnevettem magam.

Békés csendben sétáltunk az emeleten lévő ruhatár felé, ami közvetlen a művészbejáró mellett volt, így bármikor ki tudtunk ugrani, ha valami vészhelyzet akadt. Pl elszakadt a nadrág, vagy a ruha pántja, akkor már jött is a stylist és mindent rendbe hozott.

– És mond csak, hogy van a barátod? Focizik, ha jól láttam – csevegett lazán.

– És a te barátnőd? – kérdeztem vissza élesen.

– Hm... nyertél. Inkább ne beszéljünk róla.

– Ahogy mondod – sziszegtem és idegesen rámeredtem. – Élhetnéd kicsit nyilvánosabban is a magánéletedet.

– Biztos, hogy nem – villant meg a tekintete. – El tudod te képzelni milyen érzés így is a kamerák kereszttüzében élni? Hogy mindent kétszer át kell gondolnom, mielőtt megteszem? Hogy minden mondatimat kiforgatják?

– Te választottad magadnak ezt az életet – vetettem oda dühösen a fogamat csikorgatva.

– Nem! Én a zenét választottam, a színpadot választottam! A magánéletemet pedig köszönöm szépen, de szeretném megtartani.

– Úgy látszik, szereted rejtegetni a barátnőidet. Emíliának is azt a sorsot szánod, mint nekem? – mosolyogtam gúnyosan majd feltéptem a ruhatár ajtaját ezzel berekesztve a beszélgetést kettőnk között. – Helló – varázsoltam széles mosolyt az arcomra.

Kicsit meglepett, hogy egy fiatal kb. olyan 26 év körüli srác mosolygott vissza rám. A ruhákat rendezgette, amikor nagy robajjal megérkeztem és először elég rémülten meredt rám.

– Helló. Megkapod a ruhádat, de ígérd meg, hogy nem eszel meg!

– Hogy?

– Olyan nagy hévvel rontottál rám – nevette el magát.

– Bocsi. Violetta vagyok, újonc, pillanat ember – mutatkoztam be.

– Én pedig Igor szolgálatodra – hajtott fejet nekem. – Te pedig biztos Arti – mondta miközben kezet fogtak. – Nagyszerű, adom is a ruhátokat, amiket ott hátul felpróbálhattok. Artiéval szerintem nem lesz gond, de a tieden lehet igazítani, kell.

– Remélem egy csodát alkottál – néztem rá reménykedve és átvettem a ruhazsákot, aztán már repültem is az egyik öltözőbe.

Izgatottan húztam le a ruhazsák cipzárját és boldogan felsikkantottam a sötétkék ruha láttán. A felsőrésze selyemből készült, ejtett vállú volt, mélyen dekoltálva, deréktól bővült, rakott tüllös szoknyaként omlott egészen a térdemig. Megszabadultam az utcai ruhámtól és belebújtam ebbe a csodába, levettem a melltartómat is, mert nélküle sokkal jobban nézett ki és szerencsére párnázott volt a bélése, így nem fenyegetett a veszély, hogy a mellbimbóm átüti az anyagot. A felsőrészt magamhoz szorítva forgolódtam a tükörben, csodáltam ezt a gyönyörű ruhát, ami jobb volt annál, mint amit elképzeltem.

– Légyszi húzd fel nekem a cipzárt – kiáltottam ki.

Pár pillanattal később a függöny félrehúzódott és egy bőrkeményedéses, de puha kéz a hátamra simult és felhúzta a cipzárt. Felnézve a tükörben a tekintetem összeakadt Artiéval és a szívem hevesebben kezdett el verni. Kezét továbbra is a hátamon tartotta, ami alatt a bőröm lángolt és sóvárgott az érintése után. De nem vágyhattam rá, sem pedig az érintésére. A torkomat megköszörülve megköszöntem és elléptem mellette, hogy Igor meg tudja szemlélni rajtam a csodát, amit alkotott.

– Hát én egy király vagyok – csapta össze a tenyerét büszkén Igor.

– A számból vetted ki a szót – válaszoltam és megnéztem magam a teli tükörben. – Megtarthatom?

– Sajnos nem.

Csalódottan bólintottam, majd szemügyre vettem Artit. Rajta sötétkék öltöny volt, öltönynadrággal és egy sötétkék selyeming. Lélegzetelállítóan festett és a szeme szinte ragyogott, ahogy egymásra néztünk.

– No, srácok, akkor ezeket most vegyétek le, holnap pedig ott fog rátok várni a hotelben, az egyik lakosztályban, egy csomó sminkessel és fodrásszal együtt. Eddig ti vagytok a harmadik pár, akik ellátogattak hozzám és hallkan megsúgom, ti vagytok a kedvenceim.

– De nem is láttál még minket táncolni – tiltakoztam nevetve.

– Még! De jövőhéten foglak és most, hogy láttalak már tudom, hogy rengeteg mindent tudok neked alkotni. Karakteres vagy, formás.

– Nem nekem kéne tündökölni? – érdeklődött Arti, bár úgy tűnt nem nagyon zavarja, hogy Igor ennyire dicsér engem, sőt mintha büszke lett volna.

– Mindig a nő az, aki magára vonzza a tekintetet, egy férfi csak egy nő mellett tud ragyogni – mondta Igor bölcsen.

Ahogy Artival egymásra néztünk, mindkettőnk ajka mosolyra rándult és gyorsan el is fordultunk nehogy elnevessük magunkat.

–

Artival úgy döntöttünk, hogy a Comet éttermében várjuk meg Dórit és Szentesi Kolost, aki szintén szerepelni fog a műsorban. Természetesen ismertem Kolost és az sem okozott meglepetést, hogy Arti egy mindent eldöntő meccsről magyarázott nekem. Ő, Alex és Kolos rengetegszer játszottak együtt, amit élőben is szoktak közvetíteni és már rengeteg közös fellépésük is volt, tavaly pedig piacra dobtak egy albumot közösen, aminek a Tűzvész címet adták. Mikor Arti megtudta, hogy sosem hallgattam meg az albumot, teljesen kiakadt és olyannyira gesztikulált a kezeivel, hogy meglökte a sószórót pechére úgy, hogy az egész a levesében landolt.

– Na, látod pontosan ezért nem szabad levest enni – kacagtam a hasamat fogva.

– A te hibád táncoslány – villant rám a tekintete játékosan.

Olyannyira megdöbbentett, hogy a becenevemen szólított, hogy a vizet, amibe éppen belekortyoltam, visszaköptem egyenesen az arcába. Arti pislogás nélkül meredt rám, majd megtörölte az arcát és a kezébe temetve a fejét elnevette magát. Vele együtt nevettem, majd úgy döntöttünk, kérjük a második fogást. Az ő levese ehetetlenné vált, én pedig nem is vagyok leveses, így megrendeltük a fő ételt. Ő sült kacsát, dinszteltkáposztával és tört krumplival, én pedig cézársalátát, gyros hússal és steak krumplival.

– Van legalább egy olyan dal, amit hallottál tőlünk? És nem a kezdeti ügyetlen próbálkozásokra gondolok.

Nagyot nyeltem, mert láttam az arcán, ha elmondom az igazat, hogy egyetlen egy dalát sem hallgattam meg, akkor megsebzem, de hazudni sem akartam neki.

– Gondolhatod, hogy nem az az első dolgom, hogy a te zenéidet hallgassam. Jobb szerettem elkerülni az olyan helyzeteket.

– Miért jöttél el a koncertre?

– Mert Dóri elhívott magával.

– Igazából – nézett mélyen a szemembe.

– Mert ott szerettem volna lenni az első önálló koncerteden. Látni akartam, hogy milyen emberré váltál – suttogtam lesütött szemmel.

– És milyen ember lettem?

– Még nem tudom – emeltem rá a tekintetem ő pedig bólintott egyet.

– Vilu, amit mondtál – szólalt meg hirtelen. – Figyelj, örökké nem kerülhetjük a témát, jobb, ha most adjuk, ki magunkból mielőtt ez az egész elkezdődik – hadarta mielőtt belé fojtottam volna a szót.

– Mond mégis mi értelme még jobban felszakítani a sebeket? Már így is megtetted, ne forgasd, meg még egyszer bennem a tőrt szépen kérlek! 5 éve meg lett volna rá a lehetőséged, sőt évekig ott lett volna a lehetőség, hogy megbeszéljük, de nem jöttél. Én pedig nem futok senki után te is nagyon jól tudod.

Arti elbámult mögém, arca idegesen rángatózott, de nem mondott semmit. Feszült csendben ebédeltünk meg, amit csak az étkészletek csörömpölése tört meg. Rajtunk kívül csak egy másik új pár tartózkodott az étteremben, akik a terveiket beszélték át. Ha jól vettem ki a mondat foszlányokból, akkor a férfi volt a profi táncos, a nő pedig mesterszakács lehetett, mert végig kritizálta azt, amit evett. Szerinte a steak túlságosan át volt sütve, a krumpli sótlan volt, ami hazugság, mert én is ugyanazt ettem és egyáltalán nem volt sótlan.

– Beszéltem anyával, hogy felkértek táncolni, én pedig igent mondtam. Nagyon büszke rám – szólalt meg Arti.

– Hát persze, hogy az, de Betti mindig is büszke volt rád Arti. A testvéreid közül te voltál a legkomolyabb, mégis a legalázatosabb.

– Úgy érzem, hogy csalódott bennem, amiért a zenét választottam a tánc helyett.

– A kettő nem létezik egymás nélkül – szögeztem le. – Különben is, táncolsz te rendesen a színpadon és most 11 héten át nézhet téged. Eljönnek élőben megnézni?

– Mindig biztos nem, de azt mondta, hogy a legelsőn tuti itt lesz, és mindig jön, amikor csak teheti. A te családod mit szólt? – pillantott rám kíváncsian.

Egy pillanat alatt megfeszültem és ha Arti látta is, hogy mennyire megváltozott a hangulatom nem tette szóvá csak nézett engem kíváncsian. Egy ideig álltam a tekintetét, de aztán elfordultam és hagytam, hogy a kérdés a levegőben lógjon. Az igazság az volt, hogy a szüleim nem tudtak arról, hogy felkértek szerepeljek a Dance Magicben és nem is nagyon akartam elmondani nekik. A Tv-ből majd úgyis látni fogják, hogy a lányuk és a fogadott fiúk együtt táncolnak és akkor majd Betti nénivel indíthatják a hadjáratot, hogy mi ketten újra összejöjjünk. A szüleim nem fogadták el a kapcsolatomat Benivel a köztünk lévő korkülönbség miatt, és bár nyitottan álltak hozzá, de az első találkozás kudarcba fulladt és azóta nem is beszéltünk. Természetesen én Beni mellé álltam, hisz ő jelentette nekem a világ közepét, a tűzbe is mentem volna érte egy évvel ezelőtt. Anyu nem egyszer próbált beszélni velem, a lelkemre hatni, hogy gondoljam át és ne hozzak elhamarkodott döntéseket, de amikor 2 hónap ismeretség után Benihez költöztem feladta a próbálkozást. A diplomaosztómra sem jött el, a családot egyedül a nővérem képviselte, de ő aztán tett is róla, hogy emlékezetes legyen. Hatalmas csokorral és egy rakat lufival állított be, aztán elvitt Budapest legpuccosabb éttermébe, utána pedig limuzinba buliztuk végig az éjszakát.

– Szerelmes vagyok a ruhámba – ölelt át hátulról Dóri boldogan.

– Csak el ne élvezz a gyönyörtől – vigyorogtam fel rá.

– Már megtörtént cica – kacsintott rám, mire Arti felköhögött, mi meg rámeredtünk. – Minden oké?

– Persze, ne is törődjetek velem – legyintett felénk, de még mindig köhögött.

– Oké, őt hagyjuk megfulladni, addig pedig bemutatlak a partneremnek.

Megfordultam és nem hazudok a padlóról kellett összekaparnom az államat, amikor megpillantottam a bárpultnál Kozma Csabát, minden nőnemű egyed álmát. Szőke haja a vállát verdeste, széles mosolyát épp a pincérlányra villantotta, aki sietségében kilöttyintette a whiskyt és vörös arccal kezdte el felitatni a kiömlött italt.

– Ó, hogy te mekkora mázlista vagy – ütöttem oldalba Dórit, aki büszke mosollyal az arcán bólintott. – Nekem kell ő! Cseréljünk! Kapsz egy dalospacsirtát, cserébe pedig nekem adod a legsármosabb férfi színészt a világon – sóhajtottam álmodozva.

– Az nem Chris Evans? – érdeklődött Arti.

– De még mindig ő Amerika legjobb segge, na, de Csabi. Tudod te, hogy ez a férfi mennyire tehetséges? Kiköpött magyar Brad Pitt – meredtem Artira. – Nézd, jön – ragadtam meg izgatottan Dóri karját, felálltam, kihúztam magam és a legragyogóbb mosolyomat villantottam Csabira.

A kezdeti zavaromon hamar túllendültem, amikor tudatosult bennem, hogy Csabi is csak egy egyszerű ember, akit a sors marha jó testtel és képességekkel áldott meg. Négyesben beszélgettünk, amíg Kolosra vártunk, aki fél órával később érkezett meg a tavalyi győztes Tóth Viktória oldalán.

– Hát sajnálom haver, de húzhatsz is haza. Megnyertem a főnyereményt – nevetett Kolos Artira, aki somolyogva rám pillantott.

– Hidd el meg fogsz te még lepődni! Vannak titkos fegyvereim, amiket bármikor készen állok bevetni ellened!

– Ezek a titkos fegyverek sajnos nem fognak megmenteni attól, hogy ma földbe döngöljelek – mosolygott magabiztosan.

A srácok ekkor elkezdtek maguk között beszélgetni, nagyon hamar bevonták Csabit is, így mi félre vonultunk és kifaggattuk Vikit, hogy mire kell számítani. Annak ellenére, hogy tavaly ő nyert, nagyon szelíd volt és szívesen válaszolt minden kérdésünkre, amit feltettünk. Egyáltalán nem éreztette azt, hogy a terhére lennénk és boldog voltam, hogy bár újoncok voltunk nem próbáltak minket kiközösíteni. Bár Levi és Bálint megvédtek volna minket, de mégiscsak jobb kiépíteni egy jó kapcsolatot mindenki mással. Főként a lányokkal.

– És... ez lehet, hogy hülye kérdés lesz, de az elmúlt 2 évadban volt olyan, hogy a táncosok nem jöttek ki jól egymással? – kérdeztem kisé idegesen.

– Vilu nagyon utálja a konfliktusokat, konkrétan retteg attól, hogy nem fogadják el.

– Ettől ne félj! Itt ilyen nincs. Mi itt munkatársak vagyunk, akik bár nyerni akarnak, de ugyanúgy örülnek egymás sikerének. Tudod ellenfelek, de sosem ellenségek – kacsintott rám. – Szerintetek sikerülni fog megzabolázni? – pillantott Kolos felé, aki éppen zsonglőrködött a bors és só szóróval.

Pár percig csendben figyeltük Kolos mutatványát aztán egyszerre nevettük el magukat és ezzel a kérdést meg is válaszoltuk. Bár még csak nemrég ismertük meg, biztosak voltunk benne, hogy Vikinek nem lesz könnyű dolga Kolossal.