"𝑴𝒊 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏𝒕 𝒆𝒈𝒚ü𝒕𝒕 é𝒍𝒕ü𝒏𝒌 á𝒕. 𝑴á𝒔𝒉𝒐𝒗𝒂 𝒏𝒆𝒎 𝒇𝒖𝒕𝒉𝒂𝒕𝒏é𝒌 𝒎á𝒓, 𝒕𝒖𝒅𝒐𝒎 𝒋ó𝒍."

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

Arra a döntésre jutottam, hogy gyűrűt húzok Alexandra kezére, de nem házassági szándékkal, hanem ez úgymond egy ilyen elköteleződési fajta. Olaszországban van a futam és úgy döntöttem még gyorsan a harmadik szabadedzés előtt beszerzek neki egy csodát. Van egy bámulatos ékszerüzlet Monacóban, Gloriának általában ott veszem az ékszereit ezért oda megyek.

Elvezettem Monacóba és bementem az üzletbe. Maga az üzlet hatalmas, fehér és ezüst színben pompázik, középen körben egy pult van csak gyűrűkkel és órákkal. Távolabb a teremben szétszórva vitrin oszlopok a többi ékszerrel. Egyből odamentem a gyűrűkhöz a hölgyike egyből üdvözölt.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezi szívélyesen

- Szia! Eljegyzési gyűrűt szeretnék venni. - közlöm a szándékomat

- Rendben és van valami elképzelése?

- Persze. Ezüst legyen, minimum öt grammos, ovális kővel. - szemügyre vettem Alexa ujjait olyannyira, hogy tudjam mi áll jól neki.

- A kisebb követ könnyebb viselni ezért... - mondta, de ekkor besétált valaki mégpedig Liam kibaszott Lawson! Ő az utolsó ember akit látni akartam. Olyan kurva idegesítő ez a kisfiú.

- Öhm... Uram minden rendben? - kérdezte a nő

- Aha. Csak hozzon opciókat. - mondtam mire ő elindult keresni. A kíváncsiságom erősebb volt, mint a Liam után érzett utálatom ezért úgy döntöttem megkérdezem mit csinál itten. A nőmet akarja, de talán most megbarátkozok vele. Hiszen mi mást akarna mintha nem a feleségének venni valamit.
Odamentem hozzá. Nyakékeket nézett. Éppen egy fekete spinel volt a kezében rohadt drágának tűnt nem olyannak amit ki tud fizetni. Egyszer csak mellé léptem.

- Szevasz Liam! - köszöntem rá mire ő teljesen meglepődött mintha rajta kaptam volna valamin

- Ó szia Charles! Eddig észre sem vettelek.

- Én kiszúrtalak a pultnál! Kinek vásárolsz? - kérdeztem ekkor Liam nagyot nyelt

- Hannahnak vásárolok meg szeretném lepni.

- Ez aranyos én Gloriának veszek egy gyűrűt olyan, mint az eljegyzési gyűrűnk nem teljesen olyan, de hasonló. - hazudtam na meg az eljegyzési gyűrűnk sem ilyen volt

- Biztos imádni fogja.

- Efelöl kétségem sincs! Ez a spinel nyaklánc teljesen olyan darab amit Gloria imádna lehet egyszer veszek neki ilyet. - mondtam majd elköszöntem Liamtól.
Ez a férfi eszembe juttatta Gloriát és azt, hogy harcolnom kell érte.

𝑳𝒊𝒂𝒎 𝑳𝒂𝒘𝒔𝒐𝒏

Elmentem venni Gloriának egy nyakláncot kárpótlás képpen.
Bementem az üzletbe, a pultnál egy vékony kigyúrt férfi állt akinek már kicsit őszült a haja. A gyűrűket nézegette és elég lekezelő volt a hölgyel aki a pultban állt.
Elhaladtam mellettük úgy voltam vele körbe nézek és megvárom mire végeznek. Nyakláncot akartam venni Gloriának. Elkezdtem nézegetni a vitrineket találtam egy nagyon szép fekete köves nyakláncot amiről már messziről üvöltött, hogy Gloria imádná. Biztos voltam benne, hogy nekem ez kell, az ára sem volt túl merész. Éreztem, hogy figyelnek azt gondoltam talán az eladó, mert lehet nem lenne szabad fogdosnom az ékszereket. Megfordultam, Charles kibaszott Leclerc volt az az utolsó ember akit látni akartam mivel ő az a férfi akinek tegnap megdugtam a nejét kétszer is. Nagyon kellemetlen érzés fogott el, vajon mindketten ugyanannak a nőnek vásárolunk?

- Ó szia Charles! Eddig észre sem vettelek.

- Én igen. Kinek vásárolsz? - kérdezte, ekkor nagyot nyeltem

- Hannahnak, meg akarom lepni valami szépséggel. - hazudtam

- Ez aranyos én Gloriának veszek egy gyűrűt olyan, mint az eljegyzési gyűrűnk nem teljesen olyan, de hasonló. - mondta mire bennem meg fagyott a vér. Szóval még mindig szereti, de akkora gyökér, hogy elhanyagolja. Legszívesebben elkaptam volna a falhoz húznám és addig ütném még meg nem döglik.

- Biztos imádni fogja. - kamuztam be. Ettől a görénytől semmi sem ajándék.

- Efelöl kétségem sincs! Ez a spinel nyaklánc teljesen olyan darab amit Gloria imádna lehet egyszer veszek neki ilyet. - mondta majd elköszönt és kiment a boltból. Ezt a pöcst! Úgy felkenném a falra! Egy ideig még forrongtam magamban majd elindultam fizetni. A nő feldúltnak tűnt.

- Minden rendben? - kérdeztem

- Persze csak ez a férfi felhúzott. Én ilyen bunkó emberrel még nem találkoztam kikéri az ékszereket majd szó nélkül lelép.

- Én úgy tudom alkoholista! - súgtam neki oda

- Mégis mire fel? - kérdezett vissza

- Úgy tudom tegnap megcsalta a felesége. - mondtam

- Meg is érdemli! - mondta a nő mire én egyetértően bólintottam

Végül megvettem a nyakláncot, de úgy néz ki sosem lesz lehetőségem odaadni neki.

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

‼️A történetben szereplő Alexa nem ugynaz aki a valóságban, abszolút nem egyezik a karakter az élő személlyel. Ez nem ő hanem egy kitalált karakter akit Alexának neveztem el még azelőtt, hogy járni kezdtek volna. ‼️

Visszamentem Olaszországba. A szabadedzést és az időmérőt lefutottam. Szokásos tizenötödik hely. Utána az Olasz villámhoz vettem az irányt ahol már Alexa várt rám. Ezt a házat még tíz éve vettük az ötödik házassági évfordulónkra egy nyári otthonnak, de csak két nyarat töltöttünk ott és kiadtuk, személyzettel rendben tartottuk, de ezen kívül nem nagyon foglalkoztunk vele. Alig tudtam elvezetni odáig. Remegtem és a sírás kerülgetett. Amióta megláttam Liamet az üzletbe azóta rosszul vagyok. Nem akarok úgy járni mint ő. Bro az erkélyen alszik! Próbálom elhitetni magammal, hogy Gloria nem tenné ezt velem, de ismerem és tudom jól, hogy megtenné.

Már csak öt perc és odaérek addig is pedig ki kell találnom mit mondok Alexának. Lehet vele jobb lenne az életem, de nem hagyhatok ott egy nőt ki gyereket szült nekem és az egész életét rám áldozta. Alexával sosem beszéltem komolyabb tervekről arról, hogy mi lesz kettőnkkel, sosem kérdeztem meg, hogy törődne-e a gyerekeimmel.

Elérkeztem a házhoz és leparkoltam. Idegrendszerem romokban volt. Görcsölt a gyomrom az idegességtől. A tervem az volt, hogy átbeszélem vele a dolgokat szépen lassan, de nem elhúzva aztán valahogy szépen tudatom vele. Nem sokszor vagyok bizonytalan az életben, de ha nőkről van szó akkor igen. Beléptem a villánkba.

- Csá Alexa! - köszönök neki ledobva a kocsi kulcsot

- Szió! Milyen volt a pályán? - kérdezte kedvesen

- Szokásos.

- Bárcsak én is ott lehetnék.

- Sajnos ezen nem lehet változtatni. - közlöm ridegen

- Sajnos nem. Jó voltál ma a pályán kihoztad a kocsiból a maximumot.

- Sajnos csak ennyi a maximum.

- Csináltam kaját!

- Ez nagyon aranyos, de nem fogok enni.

- Miért?

- Igazából már nem maradok sokáig.

- Mi van? Most meg már megint melyik gyereknek van milye?! Hotelbe mész a versenyhétvége többi részére?

- Igen.

- Akkor én is menjek? Valakinek kell a kecó vagy mi?

- Az az igazság, hogy egy magam megyek, de jó lenne, ha te is elmennél innen.

- Miért, mi történik?!

- Beakarom fejezni ezt! Nem csinálhatjuk tovább ez az ötödik év, hogy együtt vagyunk és ez teljesen helytelen.

- Akkor ennyi volt? Dobsz engem?

- Nem csinálhatom ezt tovább. Van egy családom.

- És ez csak most lett neked fontos? Eddig le se szartad őket. Mi kapcsolt be hírtelen a fejedben?

- Rájöttem, hogy fontosak nekem és nem tehetem ki őket ennek. Meg amúgy is meddig csinálnánk ezt?!

- Jól van, ha ezt akarod. Nekem mindegy. - kezdett el flegmázni csalódotságában.

- Alexa meg kell értened!

- Sosem fogom megérteni, de már nem is akarom. Azt bánom, hogy elcsesztem öt évet az életemből rád! - Vettem volna gyűrűt ami még a Szaturnuszon sincsen ,de inkább Gloriát választottam mint téged.

𝑨𝒍𝒆𝒙𝒂𝒏𝒅𝒓𝒂 𝑺𝒂𝒊𝒏𝒕-𝑪𝒍𝒂𝒊𝒓𝒆

Imádtam Charlessal lenni végre volt egy társam akivel megbeszélhettem a dolgaimat. Végre volt valakim aki segített egyes döntések meghozásában. Nem kellett egyedül lennem. Bármi volt azonnal segítségemre sietet. Fontos volt nekem és minden percet élveztem vele, de ő mégis befejezte a viszonyunkat. Meglepett a döntése és nem értem miért lett neki hirtelen ennyire fontos a családja. Ha őket válasza helyettem akkor oké, de magyarázza meg normálisan. Ez aljas húzás volt a részéről! Ez van, megyek tovább nélküle! Alexandra Charles előtt is Alexandra volt és az is marad. Ami kettőnk között történt felejtsétek üres poharak és törölt képek. Töredezett emlék legalább szép lett. Csukott szemmel jártam öt évet.

It's been a couple months
That's just about enough time
For me to stop crying when I look at all the pictures
Now I kinda smile, I haven't felt that in a while
It's late, I hear the door
Bell ringing and it's pouring
I open up that door, see your green eyes at the entrance
You just wanna talk and
I can't turn away a wet dog
But please don't ruin this for me
Please don't make it harder than it already is
I'm trying to get over this
I wish that you would stay in my memories
But you show up today, just to ruin things
I wanna put you in the past 'cause I'm traumatized
But you're not letting me do that, 'cause tonight
You're all drunk in my kitchen, curled in the fetal position
Too busy playing the victim to be listening to me when I say
"I wish that you would stay in my memories"
In my memories, stay in my memories
Now I can't say goodbye if you stay here the whole night
You see, it's hard to find an end to something that you keep beginning
Over and over again
I promise that the ending always stays the same
So there's no good reason in make believing that we could ever exist again
I can't be your friend, can't be your lover
Can't be the reason we hold back each other from falling in love
With somebody other than me
I wish that you would stay in my memories
But you show up today, just to ruin things
I wanna put you in the past 'cause I'm traumatized
But you're not letting me do that,
Too busy playing the victim to be listening to me when I say
"I wish that you would stay in my memories"
In my memories, stay in my memories
Since you came
I guess I'll let you stay
For as long as it takes
To grab your books and your coat
And that one good cologne
That you bought when we were fighting
'Cause it's still on my clothes, everything that I own
And it makes me feel like dying
I was barely just surviving
I wish that you would stay in my memories
But you show up today, just to ruin things

I wish that you would stay in my memories

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔

A lányokkal tartottunk egy összejövetelt az olasz kecónkban amit főleg a közös családi és baráti nyaralás miatt vettünk. Csak a hétvégére mentünk addig az uraink vigyáztak a pujákra. Valamelyikük kitalálta, hogy csináljunk egy pregnancy ruletett nem tudom ki gondolta azt, hogy ez jó ötlet! Kristin csak russian ruletnek hívta.

Vettünk tizennégy tesztet, ha esetleg újra kéne csinálni akkor legyen még ugyanannyi. Mindenki megcsinálta aztán összekevertük őket, ezután mindenki húzott egyet és megnézte az eredményt. Amit én fogtam negatív volt. Az is amit Kristin tartott a kezében. Juliette, Jessica, River kezében lévők is negatívak voltak. Már csak Melody és Georgia maradtak.

Melody kezében lévő is negatív volt. Georgia lett az utolsó mindenki guvadó szemekkel bámulta őt annak ellenére, hogy senki sem tervezett gyereket már mindenkinek meg van a maga kis családja. Georgia megfordította és sikítozni kezdett, mi is szemügyre vettük és kettő csík volt. KETTŐ! Mindenki üvöltött és egyből mondta, hogy nem az övé. Ne már lányok titeket is biztos basz a férjetek vagy a szeretőtök vagy csak én vagyok ezzel így?!

Hamar rám keveredett a gyanú. Közöltem velük, hogy Charlessal védekeztem. Hittek nekem meg tudják milyen keveset van itthon. Kitört a káosz kinél lehetséges ez a dolog. Eldöntöttük újra csináljuk. Én úgy érzem enyém az a teszt, mert az egy dolog, hogy Charlessal védekeztem, de Liammel nem! Nem voltam 100%-ig biztos ezért nem izgultam rá a dologra. Úgy döntöttem, hogy a testi épségem érdekében elcsalom a tesztet. Bele raktam egy pohár vízbe és ott áztattam egy évszázadig. Mindannyian megcsináltuk, most mindenki magánál tartotta a sajátját. Sorra negatív lett mindenkinek. Én voltam az utolsó 100%-ig biztosak voltak benne, hogy az enyém az, de miután megmutattam, hogy negatív az arcuk leszakadt. Ismét pánik tört ki, de elhitettem velük, hogy először csak hibából lett pozitív a teszt bárkié is volt.

Viszont már biztos vagyok benne, hogy az enyém és, hogy Liam Lawson gyereke növekedik bennem! Ilyen nincs! Három napig volt viszonyunk, három napig! Azóta nem is beszéltünk. Bezárkóztam a szobámba fejfájást tetetve és addig vertem a falat míg el nem kezdett vérezni a kezem. Fáj, de az jobban, hogy nem a férjemtől vagyok terhes. Charles simán bevenné, ha azt mondanám at övé, de ezt nem tenném meg vele. Nem fogom megtartani! Nem tarthatok meg, ez egy hiba nem tehetem ezzel tönkre a többi gyerekem életét.

Gloria depressziós lett. Rengeteget sírt, rohamot kapott, nagyon nagyon beteg lett, de soha senkinek nem mondta el mi bántja olyannyira. A legnagyobb ellensége önmaga volt. Eldöntötte megbeszéli Liammel az abortusz dolgot.

Nem válaltam fel a lányoknál a terhességemet és senki másnál mivel titokban akarom tartani, ha lehetséges örökké. Szerintem ez csak az anyára és az apára vonatkozik ez esetben rám és Liamre. Lebeszéltük a találkát a kórházban találkozunk. A lábának csomó idő kell mire helyre jön és mindig járnia kell vizsgálatokra. Liam nem tudja mit akarok mondani neki annyit mondtam, hogy fontos. A várakozóban találkoztunk fel akart állni, hogy üdvözöljön dehát az nem nagyon megy neki. Intettem, hogy ne is próbálkozzon, majd leültem.

- Szia Liam! - üdvözletem, a szeme csillogott

- Szia Gloria örülök, hogy látlak. - köszönt ő is engem. Szegényben annyi reménység van.

- Bárcsak én is így éreznék.

- Miért mi a baj?! Nem vagy jól?

- Nem, nem vagyok! Nagy baj van.

- Gyorsan ki vele! - sürgetett

- Liam én... - kezdtem bele, de egy orvos félbeszakított minket

- Ugye maga Liam Lawson? - kérdezte Liamet.

- Ja asszem. - mondta, mert ez az emberke éppen megszakította nagy bejelentésemet.

- Ön a kedves felesége? - kérdezte és erre én meg elkezdtem bíztatóan bólogatni, sőt oda mentem kezet fogni

- Hannah Lawson! - vigyorogtam

- Akkor ön is bejöhet és be kísért minket. Csóri Liam nem értette a szituációt és csak bámult mint hal a szatyorban.

Bementünk megnézték Liam lábat ami még mindig szilánkokban van miattam. Kiment az orvos valami papírért én meg megragadtam az alkalmat Liamnél, hogy végre elmondjam neki, hogy bennem növekszik a gyereke és ennek a tudatától a sírás kerülget. Mégis ő kezdet hamarabb a mondandójába.

- Hannah Lawson? Komolyan? - kérdezte kételkedve

- Meglehet, hogy egy kicsit füllentettem.

- Hát nem kicsit! - nevetett fel - Szerettem volna ha Gloria Lawson lettél volna. - tért át komolyabb vizekre

- Hidd el én is. Lehet jobban jártam volna lehet, hogy nem.

- Én mindenféleképpen. Akkor most nem lennénk itt.

- Én annyira sajnálom, hogy ez lett a lábaddal.

- Semmi baj! Hannah elhiszi, hogy ez az ő hibája és visszafogadott. Talán ez volt a jó döntés, megváltozott a "balesetem" óta.

- Ezt jó hallani!

- Mit akartál mondani mielőtt megzavart minket az orvos? Valami komolynak tűnt és meg ijedtem.

- Ja tényleg már majdnem el is felejtettem a lényeget amiért itt vagyok. Liam én... - nagyot nyeltem, a gyomrom görcsölt és a hányás kerülgetett.

- Mi a baj Gloria? - kérdezte aggódva és megfogta a kezem

- Liam én élveztem azt a három napot amit veled tölthettem. Szabad voltam és ami a lényeg, hogy igazán önmagam. Lehet nem úgy látszott mintha élvezném, de gyötört, gyötör a bűntudat mivel ez nem helyes. Sajnos ez a három nap nem maradt következmény nélkül.

- Úristen mi történt? Charles megtudta? - kérdezte riadtan

- Nem. Liam én terhes vagyok és tőled! - szökik ki a számon. Liam a szavaim hallatára összerezzent, elsápadt, beverte a sérült lábát amiről úgy véltük meg sem tud mozdítani és, mint kiderült meg tudja ő, ha nagyon akarja.

- Úristen Liam jól vagy? - kérdeztem, mert nekem fájt ahogy beverte a lábát

- Meg vagyok és te? Remélem nem vagy nagyon rosszul.

- De nagyon szarul vagyok. Igazán szarul érintett és haragszom rád! Az még "oké", hogy félreléptünk, de az, hogy terhes vagyok már rohadtul nem az. Én nem akartam ezt az egészet.

- Én annyira sajnálom még véletlenül sem akartam fájdalmat okozni neked. Gloria én szeretlek! És, ha akarod én szívesen felnevelem veled a gyereket, leszek a családod. - mondta könnyezve

- Liam ez nem szükséges. Van már családom. Te csak fájdalmat és bűntudatot okoztál nekem.

- Ne mond ezeket így mintha nem élvezted volna, mert tudom, hogy nem így van.

- Élveztem úgy két percig míg be nem kapcsolt a lelkiismeretem és nem gondoltam Charlesra.

- Kérlek csak gondold át! - könyörgött

- Már átgondoltam és döntöttem. Én el fogom vetetni a gyereket már azt is tudom, hogy hogyan és mikor. Nincs beleszólásod a döntésembe, nem fogok változtatni rajta csak azért jöttem, hogy tudj erről, mert valamilyen szinten közöd van hozzá, mivel te vagy az apa. De nem foglak sehol feltüntetni majd azt mondom nem tudom az apa kilétét. Nem itt lesz az abortuszom szóval még véletlen sem tudsz meggátolni. Tudom, hogy fáj, de ez az én döntésem! Én testem én döntésem, tudod jól! - mondtam mire Liam összetört és elkezdett bőgni, óriási fájdalmat láttam az arcán ami teljesen érthető volt. Búcsúzóul még megöleltem majd kiléptem a szobából és elhagytam a kórházat.

Az abortuszom Olaszországban lesz. Mert az egyik újgenerációs gazdag barátnőm idén is megtarja az éves találkozóját. Ez egy bál ami a gazdag sikeres nőknek szól. Elvileg az esemény arról szólna, hogy független sikeres nők bemutatják mit értek el és díjazzák a legeredményesebbet. Ezt kapd ki a gálára mindenki elhozza a férjét ami elvileg nincs, mert független nő. És, ha te nem hozod el a tied akkor te vagy a lúzer. Akkor ennek mi is az értelme?! Semmi, mert mind nők vagyunk akik beházasodtak egy gazdag családba és ezt rendesen kihasználták. Igazából ezt a barátnőmet sem szeretem ez csak amolyan érdekbarátság a kapcsolatok miatt. Több ottani nő is a "barátom" de valójában szeretem őket. Én különbnek érzem magam. Ők mind picsák akik a férjeiken élőősködnek majd kihasználnák a többi nőtársuk kapcsolatait. Az esemény Crystal "barátnőm" Milánói kastélyában lesz. Ez egy egész hétvégi program. A nőtársaimmal kapok szállást majd barangolhatunk a városban és workshopokon vehetünk részt. Minden évben megjelenek ezen eseményen és mindig egy magam érkezem. A legtöbb ottani nőnek nincs is gyereke szóval nekik könnyebb. A bál után megyek el a kórházba és lezárom ezt a fejezetet az életemben lezárom ez az aprócska, de rosszul elsült fejezetet Liammel. A beavatkozás után lehet ott kell maradnom pár óráig, de az is lehet, hogy egy napot, de akkor majd előálok egy kifogással. Tök egyedül leszek ebben is mint mindenben vagy már 10 éve, de mindegy.

Elutaztam Milánóba a hátrahúzókat magam mögött hagyva. Megérkeztem a hotelbe. Másnap kiköltekeztem magam kárpótlásért az abortuszért. Elmentem pár workshopra. Vasárnap a gála/bál napja egyben az abortuszom napja is. Nagyon rosszul voltam igazából már két hete az voltam mióta megtudtam ezt a hülye terhesség dolgot. Azóta feltűnően sápadt vagyok, karikás a szemem és olyan mintha haldokolnék. Biztos gondoljátok Gloria van otthon kilenc gyereked tudod milyen anyának lenni és tudod milyen elveszíteni egy gyereket. Pont értük teszem. Őket, magamat, a házasságomat és ezt a gyereket is megszabadítom a jövőbeli szenvedéseiktől. Ez így van rendjén. Nem csinálom szívesen, de muszáj. Felvettem egy baromi drága rose gold ruhát ami rendesen kivágott és felvettem az egyik legértékesebb nyakláncomat. A hajamat is feltűztem és persze a sminkem is tökéletes volt. Rengetegen voltak mindenki férjekkel vagy ifjú szeretőkkel.

Időben megérkeztem a gálára. Nem voltam valami jól nagyon görcsölt a hasam.

- Szia Gloria! - köszönt rám Crystal

- Szia! Olyan jó látni téged. Csodálatos a dekoráció na meg persze a helyszín is.

- Ugye? Szerintem csodálatos. A ruhád sem semmi. Nagyon sajátos.

- Tudom, saját márkás. Charlessal együtt terveztük.

- Hol is van most Charles?

- Otthon a gyerekekkel.

- Ritkán látunk titeket együtt. Ennek van valami oka?

- Azon kívül, hogy kevesebbet mutatkozunk a múltbeli drámák miatt nincs.

- Mondjuk úgy látszik meg vagytok. Ez a két új gyerek meg most kicsit teltebbnek tűnsz.

- Bocsánat, de miről beszélsz?

- Hát a hasadról. Egy pohárnyi pezsgőt sem ittál mióta itt vagy.

- Nem vagyok terhes csak szültem három gyereket ami nagyban rombolta a testem, de minek is mondom egy olyannak akinek nincsen gyereke.

- Meg van az oka annak miért nincs gyerekem.

- Igazából épp indulni készültem. - próbáltam kitérni

- Még nem is volt meg a vacsora meg a díjátadó.

- Tudom viszont biztosra veszem, hogy idén sem én nyerek. Nagyon szépen köszönöm a meghívást és a hétvégét, jövőre találkozunk. - köszöntem el mikor is éreztem, hogy valami folyik a lábam között, de nagyon. Ezért a kijárat helyett a véccé felé vettem az irányt. A lábamat összeszorítva próbáltam minél gyorsabban odaérni.

Sikerrel jártam, a mosdó üres volt, berohantam az utolsó fülkébe mint mindig. Felhajtottam a szoknyám ami belül már csupa vér volt. Ömlött belőlem és ennek látattán sírni kezdtem. Elkezdtem magam elé suttogni, hogy az "én babám az én babám" pedig ő sosem számított és sosem szerettem őt, de mégis fájt, mert tudtam, hogy pont most vesztem el azt a magzatot ami/aki itt növekedett bennem és az én hibám, hogy ez lett. Próbáltam feltörölni a vért egy rakat papírt raktam magamhoz és megpróbáltam valahogy kijutni. Sírtam és sírtam nem tudtam mi tévő legyek. Mikor is belépett valaki a helységbe.

- Ó bazdmeg! - gondoltam, erre duplán ráfászram

- Gloria? - halottam meg a riadt hangot a fülke elől. Crystal volt az, utánam jött.

- Szívem minden rendben van? - kérdezte még egyszer

- NEM! - kiabáltam zokogva majd kiléptem

- Jézusom Gloria mi lett veled?

- Pont most vetélek el! Segíts! Kórházba kell mennem. Meghalt a babám.

- Ó szívem! Gyere segítek, kiviszlek innen. Gyere hajtsuk fel a szoknyád. Hátul megyünk ki ott van az egyik kocsim amibe be tudunk szállni. Kikísért a nép már evett a nagy teremben. A papírokat az ülésre raktam. Crystal ledobta a magassarkúját és felhúzta a szoknyáját majd így szólt : Na menjünk mentsük meg a babád!

- Mindegy már úgyis meghalt. - mondom könnyes szemekkel

- Van rá esély, hogy nem! Csak maradj erős!
Olyan 10 perc után megérkeztünk a kórházba. Crystal bekísért majd tólókocsiba raktak és azonnal betoltak. Annyi vért vesztettem, hogy alig voltam magamnál. Nem bírtam tartani magamat. Mondták, hogy ne adjam fel, hogy maradjak még erős, de egy idő után kidőltem.

Egy nagy, steril, fehér kórházi szobában tértem magamhoz. Világos volt. Az óra szerint 9:16 volt az idő. Infúzió volt a kezemben nem tudtam mozgatni. Mondanom sem kell ennek láttán olyan pánikrohamot kaptam. Nem tudom mit csináltak velem, de sok helyen lila volt a kezem. Miután beugrott mi is volt tegnap éjjel azonnal a hasamara néztem. Elkezdtem fogdosni miközben kiabáltam amúgy sem látszott semmi a hasamon Crystal csak szivatott. Régen mindig egymás vérét szívtuk. A lábamat kezdtem nézni, benéztem a kórházi ruhám alá már nem volt véres a lábam, nem tudtam semmiről sem míg Crystal be nem sétált.

- Úristen hát felkeltél! Drágám úgy aggódtam érted.

- Mi történt velem?

- Erősen véreztél majd eszméletedet vesztetted.

- Utána?

- Kicsim nem is tudom hogyan mondhatnám el, nem ís kívánom senkinek, hogy ezt a mondatot hallja, de meghalt a babád.

- Hogy mi van? - kezdtem el megint sírni

- Már mindegy volt neki halott volt kire ideértünk ezen kívül akadtak komplikációk, sajnos el kellett távolítani a pete vezetékedet.

- Ez azt jelenti? - kérdeztem riadva

- Igen Gloria, ez azt jelenti, hogy nem lehet többé gyereked.

- Ez nem lehet igaz! - mondtam sírva és összerogytam

- Gloria nagyon sajnálom, de menthetetlen állapotban volt és örülnöd kell, hogy te életben vagy. Rengeteg vért vesztettél az életed hajszálokon lógott.

- Na és mi van Charlessal? Ő tudja?

- Nem. nem engedtem, hogy bárkit is értesítsenek, mert tudom, hogy nem örültél volna neki.

- Fel kell hívnom! Hol a telefonom?

- Aszem a ruháid között. Mindjárt megkeresem. - mondta és elment keresgélni. Hamar megtalálta, felhívtam Charlest azt elárultam, hogy kórházban vagyok, de azt kamuztam, hogy vírusos fertőzésem van és a luxus feleségek - magunk között így hívjuk ezeket a nőket, de egyébként a lányokkal nekünk is volt egy három évig tartó sorozatunk ami erre a névre hallgatott - gondomat viselik. Ráparancsoltam, hogy otthon marad a gyerekekkel, mert nem komoly. Ő meg elfogadta a tényt.

- Gloria mond mi történt veled?

- Semmi.

- Nem most van itt az ideje a titkolózásnak! Segítettem neked és nézd még vért is adtam neked - mutatott a kötésre - És az én vérem most a te ereidben csordogál.

- Hálásan köszönöm!

- Na ki vele! Addig egy tapotatt sem mozdulok míg el nem mondod.

- Rendben. Sokat köszönhetek most neked. Szóval... tisztában vagy vele, hogy ki a férjem tudod a formula1-es pilóta és hát már évek óta ingága a kapcsolatunk két éve majdnem elváltunk. Végül a kisfiúnk születése mentett meg minket ő volt az első és egyben az utolsó vérszerinti fiúnk. Óriási volt az öröm, hogy végre született egy örökös. Akkor Charles elég sokat volt velünk. Tökéletesen megvoltunk aztán megint kilépett az életünkből. Mondjuk már hozzá voltam szokva szóval nem fájt annyira inkább csak csalódtam benne. Azóta is folytatja ezt a szarságot. Egyszer csak beállított az egyik jó barátom akit akkor ismertem meg mint Charlest, de az a fiúnak barátnője volt aki babát várt jó barátjuk lettem egy időben voltam terhes a barátnőjével, ő egy kicsit korábban szült mint én nekem meg egyáltalán nem akkor kellett volna. Idővel a nő eltávolodott, a férfit megszerettem. Átjött hozzánk mikor Charles itt Olaszországban versenyzett és azon a hétvégén többször is lefeküdtünk. Mindketten bűntudatot éreztünk nem is kerestük egymást míg ki nem derült, hogy terhes vagyok megbeszéltem vele az abortusz dolgot aztán ide jöttem és a terveim szerint a bál után történt volna meg a dolog, de akkor ezek szerint jó durván leépítettem, hogy már előtte meghalt. Én nem akartam gyilkos lenni! - zokogtam

- Drágám nem is vagy az! Sőt még nem is hibáztál. Helyesen cselekedtél azt tetted ami jó a családodnak. Nem okollak és szerintem te borzasztóan erős nő vagy. Sokan nem tudnák elviselni ezt. Szeretlek és itt leszek veled, ígérem.

- Köszönöm Cristal nem hittem volna, hogy egyszer az életben kialakul egy ilyen kapcsolat köztünk. Nagyon szarul vagyok remélem hamarosan haza mehetek.

- Gloria tegnap majdnem meghaltál ne játssz az életeddel. Én is átéltem ugyanezt.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem mivel nem tudtam hova tenni azt amit az imént közölt

- Tíz éve terhes lettem a férjemtől, jó tudom, hogy a te sztoridban nem így van és rosszabb a helyzet. A férjemmel nagyon sokáig próbálkoztunk, mindennél és mindenkinél jobban akartunk egy gyereket. Aztán mikor összejött annyira elidegeskedtem, hogy elment, elvetéltem és nagyon fájt mint testileg mint lelkileg utána el is váltam a férjemtől. Ez volt a vége. Imádkozom értetek, hogy együtt maradjatok. Nem lesz könnyű harc, de, ha valaki akkor te megtudod csinálni. Hiszed benned kicsilány!

- Köszönöm!

Másnap haza mentem. A család nagyon örült nekem. Utána egy hétig otthon rehabilitálódtam közben pedig azon gondolkoztam, hogyan tálaljam Charlesnak a megcsalás dolgot. Muszáj lesz elmondanom, ha egy új kezdetet akarok. De előtte itt az ideje, hogy lezárjam a történetemet Liam Lawsonnal.

Gloria felépülése után elmegy Liamhez akivel megint a kórházban találkozik, mert Liam elkapott egy fertőzést, de már kilábalóban van vele az eltört lábával együtt.

- Szia Liam! - köszöntem neki mosolyt erőltetve az arcomra miután becsuktam a kórházi szobája ajtaját. Mégis, hogyan kéne tudatnom egy férfival, hogy a bennem növekvő gyermeke meghalt?! Bár úgy is megöltem volna. Bizonyára tudja, hogy nem vagyok terhes biztos azt gondolja az abortusz miatt voltam rosszul. Ugyanaz a cél, de más a végkimenetel. Éppen itt az ideje búcsút inteni neki és lezárni ezt. Már csak abban reménykedem, hogy a történetünknek szép befejezése lesz.

- Szia Gloria! - köszöntött mosolyogva - Szar hogy így találsz engem ágyhoz kötve, de így jártam.

- Szegény te sosem tudsz vigyázni magadra?

- Hát ismersz, hol a szeretőm ablakából ugrok ki hol pedig elkapok egy trópusi fertőzést, mert nem olttatam be magam.

- Azért jól vagy?

- Hát testileg már javulok, lábamra lassan rá álhatok, de sokat kell rehabilitálódnom egy vírust is le győzöm, de lelkileg szarul vagyok.

- De ugye azért megmaradsz?

- Hát persze, hiszen tudod Liam Lawson az utolsó aki feladja a harcot!

- Ismerem a dörgést. Jó látni, hogy a jó öreg Liammel minden oké. Viszont mondanom kell valamit.

- Ne! - kiáltotta és belenyomta a fejét a párnájába - Most valami rossz jön, ugye.

- Hát ja.

- Ki vele! Már mindegy úgy is kórházban vagyok.

-Szóval tudod úgy volt, hogy elvetettem a gyereket a bál estéjén.

- Csak bökd ki! Meghalt már?

- Igen, de nem úgy ahogy terveztem.

- Ah ne már! - üvöltött bele a párnájába - Remélem kisöreg nem szenvedett.

- Szerintem igen. Nem úgy alakultak a dolgok ahogy terveztem. - mondtam ekkor láttam ahogy eltorzul az arca sírásra készen.

- Nyugi, Liam nyugi! - nyugtatgatás közben leültem az ágya szélére - Csak hagy mondjam végig. - mondtam mire ő bólogatott.
Mély levegőt vettem majd belevágtam.

- Tudod jól, hogy ideges voltam a terhesség miatt rengeteget stresszeltem ami nem tett jót neki. A bálon épp mikor távozni készültem vérezni kezdtem tudtam, hogy ez a vég, nem nekem hanem számára. Az est adója segített nekem bevittek a kórházba ahol elájultam másnap keltem fel még az én életem is veszélyben forgott nem, hogy az övé. Meghalt, bár mindvégig tudtam, hogy nem akarom őt és, hogy meg fogom ölni, de mégis fájt. Túl gyorsan jött ez az egész és túl drámai volt. Fájt, mert egy részemet vesztettem el. Az abortusz után is sírtam volna miatta, de ez így nagyon fájt. Nem így kellett volna történnie és annyira bánom. - kezdtem el zokogni Liam előtt mikor teljesen megtörtem

- Az anya voltam és egy anya nem tesz ilyet. Még mindig teljesen éretlen vagyok, hogy gondoltam, hogy lefekszek egy régi barátommal mikor házas vagyok. Miért tettem mind ezt?!

- Gloria! Elég legyen! Fejezbe az önmarcangolást. Igen talán hibás volt az amit tettünk, de akkor élveztük és én szeretlek életem végéig képes lennék szeretni téged. Érted bármit megtennék. De nem erőltetem. Tudom lett volna lehetőségem nálad, de nem léptem és már nagyon is késő. We meant to be but not to be. Fáj a gyerekem elvesztése pláne, hogy a közös gyerekünk volt, de ennek így kellett lennie és bőven késő bánkódni miatta.

- Jól mondod! - markoltam meg a kezét

- Gloria őszintén bízok abban, hogy nekünk összejött egy másik univerzumban, akárhol, bárhol én hiszek abban, hogy ott mi nagyon boldog házasok vagyunk a kicsi Gloriákkal és Liamekkel. De itt neked Charlessal kell lenned nekem pedig Hannahval és ez így van rendjén.

- Én is hiszek ebben! Akkor ez itt a vég!

- Itt a vég! Szeretlek! - mondta

- Én is! - mondtam majd feláltam és még utoljára ebben az életben szájon csókoltam majd kimentem és becsuktam magam mögött az ajtót.

Szóval akkor tényleg vége denevérek köröznek a fejem felett azt akarják súgni ,hogy csak félelemből szerettelek. Egyre hangosabban ordibál a szívem áll én meg meg sem hallom őt.

Bárcsak hozzád bújhatnék már. Engem egy nehezebb élet vár , tudom jól. Mi mindent együtt együtt éltünk át. Máshová nem futhatnánk már , tudom jól. Te hová tennéd a sok emléket amely kettőnké volt , ami kettőnké volt. És én hová mennék. Hova futnék? Kicsit elkéstem...

El jött az idő, a lezárás ideje. Hazaérkezésem után betereltem Charlest a halóba. Gyerekek a kertben játszanak a többiek gyerekeivel. Rávetődtem az ágyra nem azért, mert dugni akarok hanem, mert kényelembe akarom helyezni magam meg nem árt pár párna amely a védekezésem alapját fogja szolgálni. Ha nagyon eldurvulnak a dolgok akkor kiugrok az ablakon mint a Liam.

- Mit akarsz mondani asszony? - kérdezte

- Szerintem ülj le hozzá. - utasítottam

- Kérésed számomra parancs! - mondta és teljesen be ült mellém az ágyra majd átkarolt. Itt már tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Szerencsétlen nem sejt semmit. Nem akartam elrontani a pillanatot ölelése olyan gyengéd volt. Nem tudom lehet csak képzelődök, de mintha közeledne, mintha már újra akarna. Vettem egy mély lélegzetet és belevágtam.

- Charles én megcsaltalak! - jelentettem ki majd nagyot nyeltem. Fájt kimondani félve néztem rá.

- Ez most valami vicc? - kérdezte és az arca teljesen eltorzult. Most mi van fejet vágott. Egyáltalán nem vett komolyan.

- Miért nem hiszed el, hogy képes vagyok rá? - kérdeztem teljesen meglepetten

- Őszintén? Nem nagyon.

- De most miért?

- Azért, mert te egy kis ártatlan lány vagy aki a kezdetek óta engem akar. Túl aranyos vagy, hogy ilyet tegyél.

- Leclerc komolyan? Komolyan ennyire nem ismersz?

- Miért komolyan megcsaltál?

- Nem bazdmeg csak viccelek! Ugyan már ez még viccnek is szar! Sajnos igazat mondok.

- Tényleg? - nézett rám összetörve

- Tényleg borzasztóan restellem, óriásit hibáztam és nem voltam hű az eskünkhöz.

- Ria öt éven keresztül megcsaltalak egy másik nővel. - vallott szint a kisgörény

- Mit kéne ezzel kezdenem? Szórakozz, de nem velem.

- Ria ne flegmáskodj!

- Nem flegmáskodom hanem kurvára ideges vagyok, mert lefeküdtem egy másik palival és ezt elkönyveltem életem hibájának holott teljesen megérdemelted és te ennél sokkal tiszteletlenebb voltál. Nem hiszem el, hogy ekkora tuskó vagy. Mikor tervezted ezt elmondani?

- Nem igazán terveztem. Igazából már befejeztem a viszonyt és közeledni akartam feléd azt hittem majd eltussolom.

- Édes Istenem mégis miért?! - robbantam ki

- Mit miért? - kérdezte teljesen meglepve

- Miért játszod a degradáltat akinek ez mit sem jelent? Mindjárt megütlek bazdmeg! - mondtam mire megforgatta a szemeit.

- Gloria ne kezd megint!

- Miért szarod le ennyire? Sosem számítottam neked? A családunk sem?

- Dehogy nem! Csak tudod férfiből vagyok. Szeretek kefélni és néha egy nő nem elég. - teljesen zavarodottan néztem rá közben azon gondolkodva, hogyan öljem meg és titkoljam el a gyilkosságot. - Ne értsd félre, imádlak szeretlek, tökéletes vagy és imádok minden egyes percet veled tölteni de közben hülye is vagyok. Nem tudom megbecsülni azt ami van és mindig az után futok aki nem lehet az enyém vagy aki még nem az enyém. Üldözőm az élvezeteket szerinted mégis mi másért lennék pilóta? Ez nem ellened szól hanem rólam. Tudom, hogy pöcs voltam, de néha muszáj volt kiszakadnom abból amim van. Borzasztóan hálás vagyok, hogy itt vagytok nekem hiszen a legdrágább kincseim vagytok és sosem cserélnélek le titeket. Sajnálom, hogy tönkre tettelek titeket.

- Nem tudom felfogni! - ráztam meg a fejemet - Azt hittem szeretsz de akkor ez az egész házasság dolgunk kamu volt, minden amiért olyannyira küzdöttünk és minden amit felépítettünk egy olyan dologra épült ami sosem volt valós. Ez az egész egy elbaszott álom világ volt amiről le hullott a lepel. Köszönöm, hogy felnyitottad a szememet!

- Ne mondj ilyet! Mindig is valós volt! Egy gyönyörű álom világ volt! Annyira szerettem! Főleg téged csillagfényem! - mondta magához húzott, hosszasan ölelkeztünk könnyeink között. Vettem a bátorságot, hogy ránézzek, majd ő is rám nézett. Egymás szemét néztük és benne a fájdalmat amelyet mi okoztunk a másiknak. "Mégis miért? Akit szeretsz azt nem bántod meg."
Mi ezzel mit sem törődtünk. Mindketten megbántottuk a számunkra legfontosabb embert, a házastársunkat akinek anno 15 éve örök hűséget fogadtunk.

- Charles?

- Igen, Húsom?

- Kivel csaltál meg?

- A lány neve Alexandra, de nem számít, mert ő a múltam viszont te a múltam jelenem és jövőm vagy egyszerre. Alexandra te kis kurva beléd rúgnék elgurulnál büdös ribanc. Ezért még megbüntet a Jóisten, de úgy, hogy a fal adja a másikat! Nem tudom miért, de Charles szavai még mindig megérintettek. Sírtam miatta és fájt minden porcikám a fájdalomtól amit okozott, de még mindig szeretem.

- Te kivel csaltál meg? -kérdezte

- Liam Lawsonnal. - mondtam próbáltam nevetésemet visszatartani, mert előre tudtam a reakcióját

- Mindvégig tudtam! Kibelezem az a görényt! Komolyan mondom becsöngetek hozzá és szétverem! El se hiszem, komolyan Liammel?

- Más nem volt! - mosolyogtam - Te éppen nem voltál kéznél. Mentségemre szóljon nagyon nyomult esélytelen volt kibújnom. De van még valami.

- Ne már! Gloria ne csináld így is kivagyok. Hogy hagyhattad, hogy megbasszon az a Lawson gyerek?

- Szomorú voltam, magányos a férjem elhanyagolt ő meg akart és hosszú évek óta valaki akart engem.

- Sajnálom, hogy azt az érzést keltettem benned, hogy nem akarlak. Akarlak mindennél jobban.

- Sajnos a hancurúzásaink nem voltak következmény mentesek.

- Hancurúzásaink?! Mér' több volt?

- Három volt. - erre kikerekedett a szeme

- Három?! Az nagyon sok!

- Miért ti mennyit basztatok 5 év alatt?

- Jó nem szóltam!

- Na azért. Most már végig mondom amit akartam. Liam véletlenül felcsinált. - mondtam mire ő felugrott és elhajította a családi képünket am az éjjeliszekrényen volt.

- Bassza meg! - üvöltötte

- Nyugi szívem! - mentem oda és fogtam meg a vállát mire megfordult és magához szorított.

- Ez azt jelenti jelenleg is terhes vagy?

- Nem. A gyerek elment. - mondtam és láttam ahogy fogja a fejét és körbe körbe sétál a szobában

- Mi lett vele? Mond azt, hogy nem te voltál könyörgöm.

- Alapból el akartam vetetni, de annyit idegeskedtem a hibám miatt ami a tiédhez képest semmi, hogy elment, elvérzetem a bálon Crystal vitt a kórházba rengeteg vért vesztettem az én életem is veszélyben forgott nem hogy az övé.

- Ne csináld ezt velem! Miért tetted ki ennek magad?

- Miattad, mert nem akartalak elveszíteni! Legrosszabb rémálmom az ahol már nem vagy mellettem és igen akár embert is képes lennék ölni érted még az én kisemberemet is. Szeretlek életem végéig és azon is túl!

- Én is, de miattam nem tehetsz ilyet! Én... én akkor is sajátomnak neveltem volna, ha más ember az apja csak azért, mert te vagy az anya. Lehet kitűnt volna a többi közül és dinka lett volna mint a pöcsfej apja, de a tied lett volna és ami a tiéd az az enyém is!
-Van még valami.

- Meddig akarod fájdítani a szívem?

- Nyugi ez az utolsó. Nem lehet többé gyerekem. El kellett távolítani a petevezetékeimet olyannyira roncsolódott.

- Jézusom! Gloria nem hozhattál ekkora áldozatott! Miért tetted? Annyira sajnálom a veszteségedet. Tudom jól, hogy már nem akartál volna gyereket, de a tudat, hogy már tényleg nem lehetséges megőrit.

- Engem is Charles, engem is. Ezek a skacok bátorítanak és tarják bennem a lelket minden egyes nap - mutattam ki az ablakon - És nekem ez bőven elég.

- Annyira sajnálom, hogy ezt okoztam neked.

- Semmi baj, semmi baj! - mondogattam magamnak

- Mi legyen?

- Mit akarsz?

- Téged! Senki mást. Most már a tied akarok lenni csak a tied!

- Én is! - kezdtem el zokogni mire megölelt

- Kezdjük újra!

- Kezdjük újra! Hajón akarok lakni!

- Kinek a hajóján?

- A tieden te butus, utazhatnánk és élhetnék az életünket, biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is élveznék.

- 1000%!

- Mi a biztosíték arra, hogy nem csaljuk meg többé egymást?

- MI! Ha ott leszünk folyamatosan a másikkal, mindent beleadva akkor nem lehet akadály. Abba hagyom az F1-et! Értetek.

- Most azonnal, szezon közben?

- Értetek? Persze, hülye lennék máshogy. . mondja átölelve engem. Számomra ez a mondat jelenleg minden.

- Akkor szóljunk a gyerekeknek.

- Szóljunk!

- Szeretlek Charles! Te vagy a múltam, jelenem jövőm és legfőképpen a mindenem!

- Ria szeretlek az első pillanattól ahogy megláttalak a lelkisegélyen, halálosan szeretlek, levegőt is alig kapok, ha nem vagy velem, szeretlek csak utánad vágyom!

Ezzel a vágyaim utánad befejeződtek.

Sziasztok drága olvasók! Amint két mondattal feljebb olvashattátok véget ért a Vágyaim utánad! Hálásan köszönöm, hogy velem tartottak ebben a csodálatos utazásban! Köszönöm, hogy végigkísértétek Charlest és Gloriát! Hatalmas számokkal rendelkezik ez a könyv amit csak nektek köszönhetek! Köszönöm, hogy kifizetődővé tettétek ezt a csomó munkaórát.
Minden kezdet egyben egy vég is - ez a következő könyvem első fejezetének címe - hamarosan vissza térek a második saját könyvemmel. Új vizekre evezünk, a pirosat, lilára és sötétkékre cseréljük!

De hova is rohanunk ennyire előre? Még itt van nektek két rész, az Utószó, köszönetnyílvánítás mindenféle egyéb extrával illetve az utolsó rész hogyan lett Charles Leclerc és a Ferrari a kedvencem.

⏬⏬⏬

6286 szó
2023.08.09.