𝑨 𝒉𝒂𝒋ó𝒔 𝒓𝒂𝒏𝒅𝒆𝒗ú

"𝑺𝒛é𝒑 𝒗á𝒍𝒍, 𝒄𝒔𝒊𝒏𝒐𝒔 𝒍á𝒃, 𝒄𝒔𝒖𝒑𝒂𝒔𝒛 𝒎𝒆𝒍𝒍, 𝒃𝒓𝒐𝒏𝒛𝒐𝒔 𝒃ő𝒓 é𝒔 𝒛ö𝒍𝒅 𝒔𝒛𝒆𝒎𝒆𝒌"

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

2027.06.27.

Egy nővel fekszem egy ágyban aki nem a feleségem. Egy olyan lány van most mellettem akit alig pár napja ismerek. Magam sem tudom mit művelek, de megnyugtat a közelsége és a tény, hogy tudok valakivel beszélni a problémáimról. Már hosszú percek óta figyelem ahogy alszik és ahogy a mellkasa le föl mozog miközben lélegez. Olyan nyugodt most minden olyan tökéletes egész addig míg nem kattan a zár és sétál be az ajtón egy hátközépig érő, hullámos vörös fürtű lány akit már ismerek. Elég viharvertnek és fáradtnak tűnt. Gloria a hangokra fel ébredt és felült az ágyon.

– Az én ágyrészemen fekszel! - szólal meg elég idegesen

– Hidd el míg nem voltál itt mindenhogy feküdtem ezen az ágyon.
Aki jogosan felháborodhat az én vagyok! Két hete nem értelek el van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted? - mondta Gloria elég idegesen, szegény csak most kelt.

– Hagy meséljem el mi történt! Egész végig cigiztünk, füveztünk találkoztam az összes barátjával, a legjobb barátja konkrétan elkezdett taperolni egy másik meg megfogta a seggemet, szarrá ittuk magunkat, piát loptunk az étteremből ahol dolgozik, ez a hülye beállt viccből katonának, illegális bulikon vettünk részt, majdnem elkaptak a zsaruk, a köcsög anyja nem engedett vele egy ágyba aludni és egy pótágyon aludtam amire az öcse rá ült a szaros ülepével, le akartak szúrni és az illegális buliban pár beállt ember elhajította a telefonomat a bokorba és nem lett meg hiába kerestük. Az anyja manipulálja Gabrielt és rávette szakítson velem. Majd a banya kirakott a házukból lerakott a reptér túloldalán és futnom kellett, hogy elérjem a gépet. Ja és valószínűleg terhes vagyok. - önti rám egyben azt a csomó élményt amiben részt vett

– Azta! - pislogok intenzíven - Ez nem semmi. Egy kérdésem volna. Ha nem is aludtatok hogyan lehetsz terhes? Egyszerűen nem értem!

– Szántó földeken egy sátron, mert nem tudtuk összerakni, de ott meg elkezdtek munkagéppel dolgozni ezért el kellett futnunk.

– Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Bajotok eshetett volna, lecsukhattak volna titeket. Tudom, hogy fiatalság bolondság, de ez azért nagyon durva. Óvatosabban kéne cselekednek és nem ekkora kanállal habzsolni az életet.

– Nekem ne mond meg mit tegyek! Te aki nem mer csinálni semmit és naphosszat otthon ül. Egyszer rúgtál ki a hámból itt az első bulinkban azon kívül egy alamuszi nyuszi vagy aki fél mindentől is ami létezik ezen a földön. Ne engem hibáztass azért, mert beszari vagy. Olyanokban hiszel, hogy majd Charles megdug téged. Hogy lehetsz ilyen naiv?! - üvölti le Gloria fejét ekkora azt érzem muszáj beavatkoznom. Látszik Kristinen, hogy bőven meg van viselve szóval nem róhatjuk meg emiatt. A kezemet Gloria dereka köré fonom. Kristin a szájához kap.

– Ki a fasz van az ágyunkban? - kérdezi üvöltve mire nem felel egyből - Ki ez a férfia melletted Gloria?

– Meglehet, hogy ez az illető a pont most említett Charles Leclerc. - mondja igen gyanúsan kuncogva mire én belőlem is kitör a nevetés. Ez nem is lehetne jobb belépő számomra ezért felülök, mire Kristin arcára kiül a teljes meglepettség.

– Ó, hogy basszátok meg! Eszem megáll. Valaki csípjen meg biztosan csak álmodom. - mondja miközben a kezébe temeti az arcát amitől a mondandója a vége fele már kevésbé hallatszódik

– Nekem ez nagyon is valósnak tűnik. - közlöm vele elég nyugodtan

– Engem a "leendő anyósom" kidob te meg becserkészed a kiszemeltedet. Ez az! - mondja teljesen negatívan Gloriának szánva a mondatát

– Figyu mindjárt fel öltözőm aztán megbeszéljük. Nagyon sajnálom ezt a Gabireles dolgot, de ne add fel hiszen már felnőtt ki nem szarja le mit mond az anyja?

– Lemegyek keresek valami ehetőt. Remélem időközben jártál vásárolni és nem üres minden. - morogja miközben lesétál

– Igen szóval ő Kristin a legjobb barátnőm, de már úgy is találkoztatok. - szól hozzám Gloria

– Nagyon csípem őt, de már akkor is bírtam mikor az esernyőtökkel ütött ki a házból. - mondom nevetve

– GLORIA! - hallatszik Kristin üvöltése a konyhából.

– Úgy néz ki észrevette, hogy nincs itthon semmi. Egyébként nagyon jó barát. Ha itt lett volna akkor nem hagyta volna ezt megtörténni. Sőt szerintem ezek után olyan fejmosást kapok. Tényleg eltökélt célja lett, hogy óvjon engem míg itt vagyunk mivel alapból én vagyok aki védi a barátnőit attól, hogy hülyeséget tegyenek. - mondja

– Úgy néz ki hiba csúszott a gépezetbe. - kuncogom miközben elkezd felöltözni. Én is előkotrom a széthajigált ruháimat és fel öltőzöm.

Kéz a kézben lesétálunk, lent a dúrcos Kristin vár ránk aki ott ül az asztalnál egy üres tányérral maga előtt.

– A kajával mizu? - kérdezi morcin, de mégis aranyosan

– Nincsen, hetek óta rendelek.

– Szuper! Akkor Löki Löki most elmegy mi meg elmegyünk kaját és új telefont venni nekem. - mi ez a név?! Ez én volnék?

– Én úgy is menni akartam. - mondom mire döbbenten reagál -
Instán majd megkereslek és akkor majd megbeszélünk egy randit, de persze csak akkor, ha benne vagy.

– H-hát persze! - mondja kicsit dadogva a meglepettségtől. Olyan cuki mikor zavarban van. Rákacsintok, mert pontosan tudom, hogy mit csinálok. Kisétálok a házból és lábam alá veszem Monacót. Lehet kicsit hírtelen volt az indulásom, nem akarok benne bizonytalanságot kelteni, de úgy érzem fontosabb, hogy megbeszéljék a gondjaikat.

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔

2027.06.27.

Charles csak úgy elveszett Monacó utcáin. Kicsit még kukkolok utána az ablakból aztán számon kérem Kristint, hogy miért tessékelte már megint ki Charlest házunkból. Lenyomunk egy vitát amiközben szerencsére sem nekünk sem semmilyen tárgynak nem esik baja. Átöltözik és elindultunk reggelizni és telefont venni.

Eltelt két hét és Charles nem írt nekem. Kristin és én is végig bőgtük az elmúlt napokat. Nagyon sajnálom, hogy Gabriel anyja így bánt vele. Szerencsére nem esett teherbe így egyenlőre ő nem lesz anyuka, én meg még nem leszek keresztanya, még jó.

Kristinnel éppen a mester tervünket szövögetjük, hogyan is szerezze vissza Gabrielt. Szerintünk vevő lenne egy folytatásra és az isten szerelmére tizenkilenc éves az anyjának semmi beleszólása sem lehet. A tervünk egyenlőre az, hogy Kristin kivesz ott egy Airbnb-t és Gabriel az időre kivesz szabadnapot a melóból míg a családja azt hiszi dolgozni van. Addig pedig megbeszélik a dolgokat és, ha minden jól alakul megszöktetjük őt ide. Nincs nagyobb vágyam, mint egy turbékoló párral egy, egy ágyas házban lakni, de Kristinemért mindent megtennék.

Barátosnémmal éppen a kaszinó előtt állunk és azon agyalunk, hogy bemenjünk-e. Mindketten rafinált nőcik vagyunk miért ne tudnánk nyeri és ki tudja talán még milliárdosok leszünk. Éppen a bevonulás közelében állunk már mindent megigazítottunk magunkon, hogy ne nézzünk ki csöveseknek.

– Akkor irány a fő póker asztal. Mennyit raksz fel? - kérdezi egyébként tudom, hogy, ha alacsony összeget mondok akkor direkt rábeszél egy nagyobbra míg ő felrak egy kisebbet, hogy én veszítsek többet. Válaszolni készülök, de megrezzen a telefonom.

– Várj egy kicsit, megnézem ki írt.

Charles Leclerc

Szia! Van kedved eljönni velem egy hajós randira?

Gloria Raynolds
Persze! Mikorra gondoltál? Én bármikor ráérek.

Charles Leclerc
Akkor ma háromkor találkozunk a fő mólón, keresd a Sedici nevű hajót.

– Bocs Kristin mégsem tudunk be menni a kaszinóba, mert randira kell készülnünk!

– Miről beszélsz te nő?

– Charles végre valahára randira hívott! - sikítottam a képébe

– Úristen Gloria komolyan?

– Hát persze!

– Úgy örülök neked! - mondtam és örömünkben elkezdtünk ugrálni

– Kristin mégis mit fogok felvenni? - kérdeztem tőle riadtan

– Csak találunk már a kettőnk cuccai között valami jó göncöt.

– Jó az egy dolog, de a hajójára hívott!

– Hogy mi van? De jó neked. Akkor előkerítjük a legdögösebb fürdőruhát.

– Mi van, ha nem is akar fürödni?

– Akkor minek hívna oda? Meg érted csak felveszel a fürdőruhára egy ruhát, nem fogja észre venni, hogy az van rajtad.

– Jó rendben. Rohanjunk haza és készüljünk! - mondtam és a kezénél megragadva magammal húztam.

Kapkodva kutakodtunk ruhák után. Fürdőruhának egy bikinit választottam, mert gáznak éreztem, ha egyberészesben jelenek meg előtte. A bikinim neon rózsaszín és a fölső részén középen van egy kivágás. Ne akarjátok megtudni Kristin mit hisz mire van. A szett alsó része pedig nagyon fel van vágva úgy, hogy konkrétan a csípőcsontom is ki van belőle. Erre egy fehér lenge ruhát akartam felvenni, de az a hülye neon rózsaszín felső átlátszott. Emiatt egy sokkal szűkebb koktélruhát vettem fel. A szokásosnál nem sminkeltem ki magam jobban, a hajammal sem kezdtem semmit viszont az ékszereimet felhalmoztam magamra és jól körbe fújtam magam a kedvenc olasz parfümömmel.

Bár szerettem volna, sőt el is kélt volna a barátnőm támogatása, de inkább egyedül mentem. Pontosan tudom, hogy néz ki a hajója, hogy ne tudnám, de így is alig találtam meg. Esküszöm ezek ugyanúgy néznek ki, hátulról legalábbis. Nagyon boldog voltam mikor megleltem és szerencsémre Charles pont akkor lépett ki a hajó kabinjából. Igazából nem is hajó hanem egy bazi nagy jacht, de mit számít. A hajónak mindkét oldalt faburkolatú lépcsője van. Videókból már pontosan tudom, hogy a jobboldalinál el van dugva egy zuhanyfej. Ha felmegyünk a lépcsőn akkor egy olyan tér fogad minket ami sokkal kisebbnek tűnt képről mint valójában. A hajó végében beépített matracos fekvőhelyek vannak amiken sütetthetjük magunkat naphosszat. Fent is ugyanilyen fekvő rész van, közvetlen a vezérlőpult mögött.

– Kedves lelkitársam üdvözöllek a hajómon. - köszöntött miközben felém sétált, hogy felsegítsen - Ugye nem vagy tengeri beteg, nem akarom, hogy rosszul érezd magad.

– Nem vagyok, kiskoromban a cég ahol anyukám dolgozott szervezett előadásokat hajókra és én mindig velük tartottam. Volt mikor kételyt keltettek bennem, de vannak dolgok amiktől jobban parázok.

– Biztosíthatlak, hogy ez a hajó nem fog elsüllyedni. - mondta elég magabiztosan ahhoz hogy el higgyem. Ismerem Charlest tudom, hogy nála le kell venni a cipőt a hajón. A szandálomból kilépve égeti talaj a talpamat. Nem is meséltem még nektek, hogy itt milyen pusztulat meleg van napközben. Nem tudom, hogy fényallergiásan, miért gondoltam jónak, hogy mediterrán országba költözzek bár a kibaszott napfény városából származom hozzá vagyok szokva, de ez övön aluli. Estére azért némileg lehűl az idő, de olyan mintha egy üvegbúrába lenne zárva az ember. Charles leolvasta az arcomról a kínt meg a szenvedést és javasolta, hogy álljak árnyékba, mert ott nem tűz ennyire a nap. Közölte, hogy kihajózunk, vagyis ő, addig nézzek körbe a hajón. Egyből bementem és megtaláltam a minihűtőt. Vajon nagy köcsög lennék, ha lopnék belőle? Istenem egyáltalán miért gondolkodok ilyeneken. Átnéztem a konyhát és a nappalit is, nagyon semmi különöset nem találtam csak azt véltem megállapítani, hogy szép és, hogy azért van itt bőven kaja, biztos sokat hajókázik. Megtaláltam a fürdőszobát ami igen kicsinek bizonyult és előhozta a klausztrofóbiámat. A hajó legvégén volt még két szoba az egyik egy kétágyas hálószoba volt a másik pedig egy némivel nagyobb franciaágyas szoba. Ebben a szobában nem volt rend és nem nézett ki bemutató teremnek, mint a többi. Paplan volt az ágyon mellette egy pizsama. Laptop volt az éjjeli szekrényen. Ez itt él? Azon nyomban kifutottam és felmentem a vezető fülkébe. Felmásztam a lépcsőn Charles nem vette észre, hogy feljöttem csak álltam és néztem. Szerencsétlen tényleg itt lakik? A múltkori óta kidobta a felesége? Vajon tud rólam? Idő után elkezdtem közeledni felé mire észrevett.

– Mizu, hogy tetszik a hajó? - kérdezte mosolyogva, de amint meglátta az arcomat elkomorodott

– Te itt laksz? - kérdeztem derekamra tett kézzel

– Néha, mikor nagyon megunom azt ami otthon folyik, itt alszom. Gloria ez az én menedékem. - mondta miközben azért próbált a vezetésre koncentrálni. A szívem szakad meg érte, hogy ennyire szar a helyzete otthon. Viszont egy kicsit bizakodással tölt el, hogy nem él itt állandóan.

– Azt hittem ki lettél dobva, nagyon megijedtem.

– Nem dehogy is, önszántamból megyek el. Lassan megérkezünk, ha akarod levetkőzhetsz fürdőruhára. - mondta mire kicsit elpirultam, már vetkőztetne le. Kicsit megszeppentem na. Most akkor tényleg le kéne vetkőznöm előtte bikinibe? Rohadjak meg biztos csak jól megakart nézni magának apukám is vizes helyre vitte anyukámat második randira. Tudjátok mit, hát megkapja azt amit akar. Kicsit eltávolodtam tőle és odamentem a fekvőhelyhez, levetkőztem, ő még csak egy másodpercre sem méltatott rám nézni tényleg nagyon koncentrál, hogy ne járjunk úgy, mint a Titanic.

Idővel megállunk és végre rám szegezi a tekintetét, úgy tűnik le van nyűgözve, nem lepődtem meg. Ebben a testben van munka, a kockahas nem magától teremtődött. Levetkőzik ő is és egy irány a víz mondattal el is indulunk lefelé. Ünnepélyesen magam elé engedem a létrán ami nem a legjobb ötlet mivel ő így nézheti a seggemet. Bemegy a lakótérbe és hírtelen nem is tudom mit művel míg meg nem jelenik egy tubus naptejjel.

– Be kenhetlek? - kérdezi, micsoda úriember tesz érte, hogy ne legyen bőrrákom

– Persze! - mondom némi szünet után, mert féltem, ha hamarabb próbálom kiejteni a számon akkor csak makogni fogok.

Charles beken mindenhol tetőtől talpig és meg az alsó ajkamba harapok és próbálok nem sikítani a gyönyörtől. Azért egy pontot kihagyott, de mekkora lett volna, ha a felsőmön lévő lyukba is belenyul. Ő is bekeni magát. Megvárjuk míg beszívja a bőrünk utána elmegyünk lezuhanyozni a kinti zuhanyhoz. Én vagyok a soron mikor meglök hátulról és a vízben kötök ki. Először nagyon megijedtem és szerintem a szervezetem is sokkot kapott. Mire felérek a víz felszínre egy a nevetéstől könnyeivel küszködő Charlessal találom szembe magam.

– Charles! Ezért még megfizetsz! - ordítom le a fejét, bár azt leszámítva, hogy majd meghaltam jó buli volt.

Miután végig nézi, hogy kiidegeskedem magam ő is a vízbe ugrik egy szaltó kíséretében.

– Te tudsz szaltózni? - kérdezi

– Persze még mit nem, ott törném ki a gerincem. - mondom halálosan komolyan

– Visszamegyek a hajóra és hozok valamit. - mondta és visszaúszott a hajóra.

Itt hagyott egyedül a tenger kellős közepén úgy, hogy én max öt percig tudok úszni, mert gally vastagságú kezem van amiben semmi erő. Emiatt kicsit én is visszamentem, hogy bele kapaszkodjak a hajóba. Taposni sem tudok túl sokáig nem vagyok én vízilabdás - nem vagyok egy Vigvári Vince. Szerencsémre Charles hamar visszatért kezében kettő búvárpipás szemüveggel. Ez egyet jelenthet búvárkodni fogunk. Kedvenc dolgom, sőt lehet bemutatom neki milyen menő sellőúszást tudok. Na az bezzeg megy!

– Azért ide hoztalak, mert a sziklafal tövében rengeteg gyönyörű korall van és mindenképpen meg akartam mutatni neked.

– Szuper ennek nagyon örülök! Menjünk! - mondtam neki mire intett, hogy kövessem. Elúsztunk a falig, segített felvenni a szemüveget és lemerültünk. A kulcs az, hogy, ha már lent vagy enged ki a tüdődből a levegőt, mert így nem húz fel a felszínre. Be kell valljam, hogy irtózok minden vízi izétől igen még a koralloktól is. Olyan fura, hogy élnek. Úgy rettegtem, hogy ne érjen hozzám senki és én se érjek semmihez. Tudjátok mi a gáz ebben a felsőben? A lyukon bemegy a víz ami alul meg ki jön és mindig nagyon hideg víz éri a mellkasomat arról nem is beszélve, hogy nagyon kellemetlen érzés. Meg mi van, ha bemegy rajta valami pici hal vagy tudom is én?!

Többszöri merülés után befejeztük a búvárexpedíciónkat ami nagyon jó móka volt úgy éreztem magam, mint egy önfeledt kisgyerek.

– Akarsz dirty dancing-elni? - kérdezte

– Hogy tessék? - néztem rá kikerekedett szemekkel, tisztában vagyok a filmmel és az ikonikus mozdulattal, de ember a vízben vagyunk ezt, hogy gondoltad

– Felemellek úgy, mint a filmben! - mondta csillogó szemekkel, olyan, mint aki éveket várt arra, hogy legyen valaki az életében akivel megcsinálhatja ezt.

– Jó, de ez itt víz! - mutattam magunk köré

– Ez a jó, ha leejtelek, ami nem fog bekövetkezni akkor sem esel nagyot.

– Hidd el a víz is tud ütni.

– Na gyere már! - kezdett el könyörögni nekem rendesen összerakta a két kezét

– Jól van, de, ha miattad meghalok! - néztem rá morcosan

– Nyugi, vigyázok rád!

Charles próbált a víz alá bukni, hogy a vállára állhassak onnan pedig a feje felé tudjon emelni. Elkezdtem el dőlni a feje irányába ő meg elkapta a derekamat és kiemelkedett a vízből. Ez a faszi mégis milyen fizikummal rendelkezik?! Nem sokáig bírtuk így, megint a víz alá bukott és elengedett.

– Kicsit fáj, hogy nem bíztál bennem, de remélem, most már elnyertem a bizalmadat.

– Teljes mértékben! - vágtam rá, nehéz ennyi idő alatt megbízni valakiben, de ő most igenis megmutatta nekem, hogy benne lehet

Visszaúsztunk a hajóra, helyesbítek rákapaszkodtam a hátára és visszavitettem vele magam. A hajóra érve letusoltunk és ő hozott nekem törülközőt. Megtörülgettük egymást és úgy döntöttünk összebújva lepihenünk a fekvő helyre. Gondtalanul beszélgettünk a tenger közepén olyan egy órányira Monacó partjaitól. Olyan mintha nem létezett volna az idő és csak mi lettünk volna. Heves csókjainkat csak egy dolog állíthatta meg, a telefonja csörgése. Ahogy megcsörrent Charles elfordult tőlem és felvette, a felesége volt az. Charles reakciójából és válaszából azt lehetett leszűrni, hogy valami baj van.

– Sajnálom vissza kell hajóznunk. Axelnek láza van és vennem kell neki gyógyszert. Mindig ez van, ha beteg a gyerek akkor az már az én felelősségem és törődjek vele. - mondta arcát a kezébe temetve

– Akkor szerintem én fel öltőzök. - mondtam és táskámat megragadva levágtattam a fürdőszobába a könnyeimmel küzdve. Miért kell mindennek elromlania? Olyan jó volt minden, olyan igazán jól éreztem magam vele, de nem mehetek el az elől, hogy családja van és mi ketten, mint egy közös fogalom sosem fogunk létezni.

Felöltöztem és arcot mostam miután meggyőződtem arról, hogy nem látszik a sírásom nyoma felmentem hozzá. Csalódottnak és gondterheltnek tűnt.

– Szólj, ha esetleg tudok valamiben segíteni.

– Kösz, de nem hiszem, hogy tudnál segíteni. - mondta és visszafordult a kormány irányába. Elkezdett teljes gázzal hajtani, az út hátralévő részében csak ültem és bámultam a tájat.

Gyorsan el búcsúztunk, szaporán szedtem a lépteimet, hogy nehogy az utcán tőrjenek ki a könnyeim. A nap hátra lévő részét Kristin karjai között töltöttem, sírva.

Sziasztok drága olvasók! Elhoztam nektek az újraírt részek közül a kedvencemet. Annyira szeretem ezt a részt hozza magával a nyári hangulatot. A víz, a tenger és az érzelmek keveréke ez a rész. Igazán vággyal teli perzselő rész. Főleg a szerkesztést szeretem nagyon amit készítettem hozzá. Egyébként Charles hajójának a neve magyarul tizenhat ugye ami az autójáéi is, ha esetleg valakit érdekelt mit jelent a sedici. Ezek az érzelem foszlányok hamarosan összeállnak. Ezzel együtt már a teljesen újraírt részek felénél vagyunk. A következő részben találkozunk a barátnőkkel!

Mit szóltok Kristin visszatérésének? 👩‍🦰

Tetszett a hajós randevú? ⛴️

Szerintetek mi sül ki Gloria és Charles kapcsolatából? 👩‍❤️‍👨

2929 szó
2022.06.02.