𝑮𝒂𝒔𝒛𝒕𝒐𝒏 𝒂 𝒎𝒆𝒈𝒎𝒆𝒏𝒕ő𝒏𝒌

"𝑩𝒊𝒛𝒕𝒐𝒔 𝒆𝒛𝒛𝒆𝒍 𝒎𝒆𝒈𝒂𝒍á𝒛𝒍𝒂𝒌
𝑫𝒆 𝒏𝒆 𝒕é𝒗𝒆𝒔𝒔𝒛𝒆𝒏 𝒎𝒆𝒈 𝒂 𝒍á𝒕𝒔𝒛𝒂𝒕
𝑵𝒆𝒎 é𝒏 𝒌𝒆𝒛𝒅𝒕𝒆𝒎, 𝒍𝒆𝒗𝒂𝒅á𝒔𝒛𝒕𝒂𝒌"

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔
2042.05.21

Ma van születésnapom! Harminc öt éves lettem! Ilyenkor az ember már nem tart akkora felhajtást. Kicsit már szégyellem is a korom. Nem vagyok már mai csirke vagy mi. Nem értem már a trendeket és a szlengeket, de igazából már nem is érdekelnek. Nem terveztem semmi különöset. Egyszerű megemlékezést szeretnék a családommal. Majd veszek valami tortát a boltból és újra felrakom az ezerszer elhasznált dekorációt, ha lesz időm. A húsz éves énem el se tudná képzelni, hogy jutottam el odáig, hogy már szinte hidegen hagy a születésnapom és nem akarom, hogy enyém legyen a legjobb az univerzumban. Talán benőtt a fejem lágya. Vicceltem ez sosem fog bekövetkezni, mert teszek érte. Szimplán már nem prioritás. Már gyerekeim vannak nem is kevés és az időm 99,9%-át ők teszik ki. Már nem vágyok a fényűzésre csak a nyugalomra.

Reggel ismét egyedül ébredtem az ágyban. Ma van az év 159. napja és ebből ez a 100. amikor is egyedül kelek fel. Mindig ránézek a helyére és megtapogatom reménykedve abban, hogy meleg és, hogy Charles itthon van csak nem az ágyban. A helye mindig üres pedig mindig megágyazok neki. Hétfő van. Ilyenkor él bennem a remény, hogy hazajön. Mert vasárnap van a futam és vagy aznap este hazaindul vagy másnap reggel. Ma van a szülinapom is, nem mintha nem említettem volna már százszor. Szóval most még jobban reménykedek, hogy végre haza tolja a képét. Mondjuk tavaly se tisztelt meg a szülinapomon a jelenlétével. Jó értem én, hogy futam volt, de egy: Boldog szülinapot feleségem jól esett volna. Csöppet elhanyagol, de én még mindig várom haza, hogy minek azt nem tudom. Talán, mert az utolsókig hinni akarok benne, bennünk. Szerintem nincs olyan nagy baj úgy se tudja már sokáig csinálni az F1-et. A síbaleset miatt úgy se fog túl sokat élni, ez az agy károsodás szépen lassan számolja a meglévő éveit.
Az orvosok megmondták, de, ha így folytatja nem fogom ápolni, ha majd teljesen leépül.

Átmentem a mosdóba és elvégeztem a szokásos bőrápolási rutinomat mivel már olyan ráncos vagyok, mint egy nyanya mondjuk ezt gondolhattam volna mivel márt tinédzserként  ráncos voltam. Nem volt valami nyugott életvitelem. Némi sminket is felkentem az arcomra. Ezek a létfontosságú dolgok után mindig kiültem az erkélyre áttervezni a napomat. Most már nem csinálom, mert akkor végig kell néznem a barátaim tökéletes életét. Azt ahogy Juliette feltálalja az öt fogásos reggelit a kiscsaládjának, azt ahogy Melody időben iskolába indítja a három gyerekét kerekesszékesként miközben Joris segít beemelni őt a kocsiba, hogy induljanak a gyárba, azt ahogy Kristin és Gabriel nyalják falják egymást és még ennyi év után is olyanok mintha az első hónapjaikban járnának. Megint ki húzta a rövidebbet, hát én Gloria. Minden meg van csak az nem ami kéne. Sokszor éreztem azt bárcsak ne vágytam volna ennyire és beértem volna egy szerető férjel, de nem nekem telhetetlennek kellett lennem.

Azért ellenőriznem kellett a környezetet ezért kinéztem az ablakon és észrevettem egy döglött feketerigót Juliették háza és a vendégházuk között. Írtam is Juliettenak, hogy intézkedjen.

Löné(Gloria)
Hallod a házaitok közé döglött egy fekete rigó!

Mrs. Richards(Juliette)
Fúj! 🤮
Miért itt kellett öngyilkosnak lennie?!

Löné
Honnan veszed, hogy öngyilkos lett?

Mrs. Richards
Miért szerinted repülés közben megáll a szíve vagy mi?!

Löné
Nem, de lehet öreg volt!

Mrs. Richards
Akkor se az én kertembe dögöljön meg! 🙃🔫

Löné
Az én telkem csak szólok! 😘

Mrs. Richards
Na mi lesz a madárral?

Löné
Hát az biztos, hogy nem én viszem el! Az uram sincs itthon, de amúgy se vinné el.

Mrs. Richards
Nem meglepő! 🙄Majd szólok a Gilbinek!

Löné
Köszönöm! Viszem a kölköket különben elkésünk!

Mrs. Richards
Anyway boldog szülinapot! 🎂

Löné
Köszönöm! Legyen szép napod!

Mrs. Richards
Majd beugrunk délután! 👋

Egy ügy már letudva! Most pedig rázzuk fel a kölköket! Ez a lerosszabb rész a napba a reggeli készülődés. Felkeltettem a gyermekeimet majd megetettem őket egy kis zabkásával. Felöltöztek, fogat mostak, bepakoltam a kajájukat és beültünk a kisbuszunkba. Benyomtam őket suli és oviba.

Elintéztem a vásárlást a hétre ami igazából úgy zajlik, hogy elmegyek kilopom a saját zero waste boltom és ami nincs kínálaton azt megveszem a supermarketben. Mivel majdnem egy focicsapatnak vásárolok mindig tele van a busz. Csomagtartó az nem nagyon van és nekem egyébként is kényelmesebb a busz utasterébe pakolni ezért az ülésekre vagy azok alá rakom a szajrét. Utána hazamegyek pakolgatom őket.

Benéztem a vállalkozásaimba. Jó reggelt kívántam a férjemnek üzenetben, de meg se nézte. Biztosan a repülőn van ahol nem láthatja, vagy legalábbis remélem. Főztem egy kicsi, de mégis komplex ebédet készítettem magamnak és Desireenek mivel kora délután anya lánya napot tartunk illetve ez az ebéd azoknak akik nem laknak jól az iskolai kosztal. Kicsit ettem belőle és ennek az az oka, ha Desiree enni akar menni velem akkor muszáj ennem nem hagyhatom cserben viszont, ha meg nem akkor sem halhatok éhen. Déletőtt felköszöntöttek a barátaim a lányok és a pilóták többsége. Az első pilóta aki felköszöntött az Liam Lawson volt. Felhívott videóhívásba és a boldog születésnapot énekelte nekem. Hozna ajándékot, de ezt Charles ellenzi. Konkrétan eltiltott Liamtől, mert féltékenykedik. Ő! Az az ember aki itthon sincs én meg itthon vagyok a hét gyerekkel és engem gyanúsígat. Ha még akarnék se tudnék félrelépni. Ebben a házban ahol hemzsegnek a kölkök és bármikor átláthatnak a barátaim. Ezért Liam már évek óta nem ad ajándékot, de, ha tehetné adna. Hannahval sem vagyunk már barátok ennek az az oka, hogy ő is Charles pártját fogja és azt hiszi elveszem tőle Liamet. Az, hogy együtt féltékenykednek az nagyon gyanús. Hát ekkor ennyi erővel találjuk ki, hogy Charles meg Hannah együtt vannak. Mondjuk már mindegy túl vagyok ezen, de sajnálom a hülyeség miatt elvesztett barátságot. Attól még mindig a lányuk keresztannya vagyok csak már hat éve nem fogadják el az ajándékokat amiket Haley szülinapjára veszek. Nem értem mire sértődtek meg, de rendben játszunk így!

Átnéztem pár felkérést és leendő együttműködéseket. A Clace(Charles és Gloria divat cége) a közel jövőben közös kollekciót jelenít meg a Giorgio Armanival! Ezért most ezer meg ez ezer munkánk van. Éppenséggel ez a közös projektünk Charlessal!

Elindultam Desiree-ért, egy órára kértem ki az iskolából, mert addigra megebédelnek, de lehet még utána is akar enni. Beültem a kisbuszba bekészítve a jegeskávémmal mivel itt Monacoban május végére már közel harminc fok van. Átöltöztem amolyan születésnapos ruhába. Egy rózsaszín lenge egyberészes ruhát vettem fel. A hajamat két cofba fontam és magamra fújtam a kedvenc parfümömet a La bella vita-t.

Olyan öt perc elérni az óvodáig autóval a lámpánál várakozási időt is beleszámítva. Itt dolgozik ovónőként az egyik barátnőm Döniz. Ő volt az ápolónő aki segíteni próbált mikor Candice haldoklott. Mostmár ovónő és ő foglalkozik Desireevel és társaival. Bekopogtam. Döniz ajtót nyitott.

– Tessék? - kérdezi amint kinyitja az ajtót – Ó szia Gloria! - köszön amint meglát

– Szia!

– Szólok Desireenek, hogy itt az anyukája. Desiree itt van érted az anyukád! Gyere kint vár rád! - hallottam kintről Döniz szavait.

– Szia mama! - köszönt Desiree

– Szia picim! Gyere menjünk programozni! - mondtam neki izgatottan

Míg Desiree cipőt cserélt addig Dönizzel beszélgettünk.

– Hova mentek? - kérdezi kíváncsisággal a szemében

– Tudod ide a Saint Martin gardenbe. - mutogattam a levegőbe Döniznek mivel Monacói létére biztosan tudja.

– Az egy szuper hely! Olyan jó, hogy tartotok ilyen napokat mikor csak az egyik gyerekkel vagy pár óráig. Egy olyan családba ahol ennyi gyerek van kell is ilyet csinálni! Érezniük kell, hogy mindannyian fontosak.

– Pontosan! - támasztom alá

– Itt az ajándék amiről reggel beszéltem. Boldog születésnapot Gloria! - mondta és átnyújtotta az ajándékdobozt

– Nagyon szépen köszönöm Döniz!

– Semmiség! Egy olyan csodás ember mint te megérdemli!

– Ne mondj ilyet nem vagyok az! - szerénykedtem

– Akkor minek neveznéd azt, hogy hét gyereket nevelsz egyedül?

– Nem nevelem őket egyedül!

– Akkor pontosan mit is csinálsz? Mert, hogy évek óta egyedül viszed a gyerekeket ide-oda.

– Charles is neveli őket csak ő aktív sportoló.

– Apropó mi újság van Charlessal? Mit vett neked születésnapodra?

– Még semmit vagy csak legalábbis nem tudok róla. - vigyorogtam a zavaromat eltakarva

– Még nem jött haza? Azt hittem itthon van. Tegnap elég jó futamot futott. Az a hetedik hely szerintem nagyon jó.

– Az. - mondtam flegmán

– Nem jön haza vagy miért?!

– Nem tudom mik a tervei. Lehetséges, hogy nem. Még fel se köszöntött.

– Nem hittem volna, hogy ilyen komoly a baj. - mondta aggódva

– Mert nem is olyan nagy! Csak elfoglalt! Most mennünk kell!- hadartam el miközben megmarkoltam Desiree csuklóját és kifelé indultam vele.

Gloria is pontosan tudta, hogy nagy a baj, de ezt nem merte beismerni magának, mert azt a szíve nem bírta volna ki.

Megérkeztem Desireevel a helyszínünkre pontosabban a Saint Martin Gardens-be. Leparkoltam és elkezdtünk befelé sétálni. Imádom ezt a helyet amióta itt élek immáron tizenöt éve azóta már jó párszor jártam itt. Ez egy park amiben kősétányon sétálsz és mellette egzotikus metiterrán növényeket csodálhatsz. Emellett még szobrok is vannak. Minden szoborhoz tartozik egy történet. A növények többsége kaktusz amikért még mindig oda és vissza vagyok! Illetve szökőkutak és kis tavak is vannak bennük élőlényekkel. Este is csodálatos, a kivilágításnak köszönhetően. Desiree azért választotta ezt a helyet, mert gyönyörű és tele van növényekkel meg persze játszótér is van. Először a park legjellegzetesebb helyét látogattuk meg a hajóskapitány szobrot. Desiree felált mögé és titanicot játszott. Utána az egymásra dőlő harcosokról készült szobrot néztük meg. Haladtunk az ösvény mentén, de Desiree minden növény mögé bemászott. Minden kaktusznál le kellett fotóznom. A többi szobrot is megnéztük. Elmentünk egy kis tó mellett ekkor Desiree megszólalt.

– Mommy nézd, kacsák!

– Kacsa?! Nincs olyan, hogy kacsa csak tőkés réce van! Már az óvodában megtanítják mindenkinek olyan, hogy kacsa nem létezik! - oktatom ki, van még hova fejlődnie
Utána elmentünk a játszótére. Desiree kijátszotta magát. Majd haza vittem. Haza fele ezerszer elmondta, hogy megígértem mindenkinek, hogy elviszem őket. Ami így igaz és nem vagyok még fekedéken.

A szuper program után hazamentünk lepihenni egy kicsit. Desiree azonnal ment az udvarra játszani. Bementem a házba. A legnagyobb meglepetésemre Charles bent ült a kanapén valami magazinműsort nézve.

– Charles! - kiáltottam legnagyobb örömömben. Charles felállt a kanapéről én meg a nyakába ugrottam. A táskám kiesett a kezemből és még a napszemüvegem is leesett a fejemről.

– Mon Cheri! - köszöntött az uram

– Nem hittem, hogy hazajössz! Micsoda pozitív csalódás!

– Persze, hogy itt vagyok! Soha ki nem hagynám a legeslegdrágább feleségem születésnapját! Boldog szülinapot Ria!

– Köszönöm, Mon amour! Annyira szeretlek! - vigyorogtam rá majd megvadulva az érzéseimtől. Olyan voltam mint a kis húsz éves énem aki bármikor rávetné magát.

– Mit kapok ajándékba? - kérdezem tőle cserfesen

– Az még titok! - mondta és az ujját rányomta az orromra.

– Nem akarok várni! - türelmetlenkedem

– Én se! - mondta és húzott maga után

– Charles hova megyünk? - kérdeztem

– Dugni! Mégis hová mennénk?!

– Most? Dehát mennem kell a gyerekért!

– Majd megvárnak! Nem várok tovább! Ne merj megváratattni! - fegyelmez a jó rég látott uram

– Dehát én nem is váratattlak. Te vagy az aki három hétig haza se dugja a képét.

– Pszt! Nem érdekel a kifogásod! Ma nincs: jaj fáj a fejem vagy jaj megjött.

Felmentünk a másodikra, de nem jutottunk túl sokáig. Lerántott a folyosón lévő fotelre. Semmi komolyabb nem történt csak ami történnie kell házastársak között akik három hete nem találkoztak. Elvoltunk, élveztük mikor olyan érzésem támadt mintha figyelnének. Felnéztem Charlesből és ott állt Desiree aki telibe minket nézett. Azonnal elszégyeltem magam. Vörös lettem mint egy rák!

– Öhm..Charles itt van Desiree! - mondtam megszeppenve, nagyot nyelve

– Ki?.. Ó! Desiree! - felnézet és látta a könnyező szemű lányunkat az egyik kezében a nyunyókáját tartva közel a földhöz.

– Jaj kicsikém én annyira sajnálom! - próbált magyarázkodni Charles

– Nem hiszem el, hogy már megint ezt csináljátok! - mondta Desiree durcásan. Igen megint. Hiszen múltkor is rajtakapott azaz kaptak. Amióta Charles ritkábban jön haza minél több időt kihasználunk a szexre, de ezt nem túl könnyű ennyi gyerek között kivitelezni. Az a baj, hogy mivel baromi ritkán látjuk egymást nem tudjuk türtőztetni magunkat. Sokszor nem jutunk be a hálóba, mint most is. És ezáltal sajnos kitárul a gyerekek elé a szexuális életünk. A múltkoriban elég nagy ügy keveredett belőle.

– Figyelj Desiree anyának és apának fontos elintézni valója van a hálóban! Most lelépünk nyugodtan menj játszadozni a kertbe. - mondta Charles

– De mit csináltok a hálószobában anyával? - kérdezősködött Desiree

– Öhm... dolgozunk. - vágtam rá

– Igen anyádnak igaza van egy projekten dolgozunk. - tette hozzá Charles
Usgyi rohantunk be a hálóba. Senki vagy semmi se tudott volna minket megállítani. A mi párosunkat nem is lehet! Charles rálökött a szív alakú ágyunkra.

– Charles erre most tényleg nincs idő! Mennem kell fagyizni vinni őket!

– Nyugi úgy is hamar végzünk!

– De én ezt most nem akarom!

– Csssss maradj már csöndbe Gloria csak miattad vagyok itt!

– Tényleg? És mikor döntöttél úgy, hogy haza jössz a nejed születésnapjára?

– Hajnalban, veled álmodtam! Próbáltam úgy intéztem a dolgokat, hogy ide érjek Mon Cheri!

– Mi volt az álomban? - kérdezem a számba harapva

– Szeretkeztünk, mint most.

– Hát nekem már rég nincsenek ilyen álmaim!

– Te bajod!

Visszaemlékezés hajnalra-Charles szemszögéből

– Gloria! Gloria! GLORIA! - ordíbáltam a levegőbe kapkodva

– Ria, Ria! Ahh Ria! Babám! Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek. Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.

– Argh nem lehetne, hogy nem nyögdécselsz és közben mondogatod a hülye nejed nevét? Kurva idegesítő. Aludnék! - mondta egy női hang.

Jelen
Charles teljesen rám mászot és nem tudtam szabadulni alóla pedig mindent bevetettem.

– Engedj már el! Nem is élvezem! Miattad el fogok késni.

– Még nem mész sehová! Az enyém vagy és ezt pontosan tudod.

– Most mi a Jóistent csinálsz?! - kérdeztem mikor elkezdte kiszívni a nyakam ismét

– Hagyd már abba kurvára látszódni fog! Engedj már el könyörgöm! - mondtam könyörögve könnyeimmel küszködve. Gőzöm sincs miért bánik így velem.

– Engedj.. EL!

– Kussolj már el! - mondta és elkezdte szorítani a csuklom.

– Charles mi a fasz bajod van?

– Neked mi a fasz bajod van maradnál már nyugton legalább pár percre.

– Ez már megerőszakolás!

– Házasságban olyan nincs! - mondta és még mindig szorította a csoklómat

– Charles mi ütött beléd? Ott vagy még valahol mélyen ebben a szörnyben vagy már teljesen felemésztett?

– Na végeztünk! - mondta önelégülten és végre elengedett

– Te nem vagy komplett! - ordítottam neki erre ő csak vigyorgott
Egyből a szétszorított csuklómat nézegettem. Piros. A tükörhöz mentem és láttam, hogy a hajam és a sminkem is tönkre ment a nyakamról ne is beszélve. Kinéztem az ablakon és Desiree trambulinozgatot. Nem hiszem el, hogy ilyen cukor gyerekem van ettől az embertől aki így bánik velem. Charles az egész jelenetsort az ágyból nézte.

– Most mégis mit csináljak?! Nincs időm lealapozni. - kérdeztem Charlestól a kiszívott nyakamat nézve

– Hát viseld dicsőséggel! Nem mindenkinek szívja ki a nyakát Charles Leclerc és nem mindenkinek a férje már tizenhárom éve.

 – De most mit csinlájak vegyek föl sálat?!

– Vehetsz, de már majdnem nyár van és hülyének fognak nézni.

– Te csinálsz belőlem hülyét Charles Leclerc, te!

Végül felöltöztem és hagytam a nyakamat úgy ahogy van majd el takarom a nyakammal. Közben megkérdezem Charlest akar-e jönni a gyerekekért, mert úgy is ritkán fordul elő és szép lenne pláne a születésnapomon. Erre azt felelte, hogy biztos nem, mert én úgy vezetek, hogy ő mellettem bele hal a félelembe. Ez nem igaz jól vezetek csam nem úgy mint egy formula 1-es pilóta, de szerintem ezt senki se várja el tőlem. Kimentem Desireeért aki csalódott volt, hogy az apukája nem csatlakozik hozzánk. Először az óvodába vezetett az utunk. Ahol ismét Döniz fogadott.

– Szia Gloria! - kiabált hozzám a folyosó végéről

– Azt hittem már nem jössz! Teljesen bepánikoltam.

– Bocs csak közbe jött valami. - mentegetőztem. Mivel már közelebb értem hozzá észre vette a nyakam és ezzek együtt be is vette a vigyorexet.

– Látom itthon van Charles!

– Mi? Miből jött... - mondtam volna csak beugrott a nyakam

 – Igen, itthon van.

– Látom élvezitek egymás társaságát.
Jó ezt látni ez esetben nyugodtan késhetsz is.

– Jaj dehogy és nagyon sajnálom, hogy megváratattunk.

– Dehogy is velük mindig öröm tovább bent maradni.

– Már megyünk is, hogy ki tud pihenni magad a koncert előtt.

– Még egyszer sajnálom, hogy nem tudok menni a bulira!

– Semmi baj!

Beültettem a kisebbeket és leparkoltam az iskola elé ahol a gyerekek már vártak rám. Axel is ott volt legnagyobb meglepetésemre, nem is értettem. Gondolom azt akarta, hogy vigyem haza mivel a hétvégére úgy is nálunk lesz. Kinyitottam a kisbusz ajtaját és beszálltak.

– Na végre, hogy itt vagy! Ha már nem jöhetnek át a barátnőim mivel a hülye szülinapod van akkor legalább haladhattál volna. Lehet neked nincs életed, de nekem van! - panszkodott Blanche

– Blanche ne szid már anyát! Akkor jön amikor tud örülj, hogy nem kell hazáig gyalogolnod nem is bírnád. Bele döglenél! - kelt védelmemre Axel aki hozzám hajol, hogy megpusziljon. Ám ő is észre vette a jellegzetes foltot a nyakamon bár nem vagyok egészen biztos abban, hogy tudnia kéne mit jelent.

– Na anya miért nem szóltál, hogy apa itthon van? - kérdezte Axel

– Mi? Apa itthon van? - kérdezték a többiek egyszerre

– Igen én láttam anyáékat a fenti kanapén! - mondta büszkén Desiree

– Szóval akkor tényleg itthon van! - jelentették ki közösen

Ahogy beígértem elmentünk fagyizni egyszer bele fér vacsora előtt.

Átjöttek a barátaim. Itt volt az egész csajos banda a családjukkal még Arthurék is átugrottak. Lorenzoék valami családi kiránduláson vannak, de lélekben velünk vannak. Leclerc mama barátnőzik minthogy a menye születésnapját ünnepelje. Egy hosszúkás asztalhoz ültünk ami szerényen meg volt terítve. Én vagyok az ünnepelt és én választottam a menüt. Kínai volt. Pusztán a dobozból ettünk, mert amint már említettem nem akartam nagy felhajtást csak élvezni akartam a napot. Én és Charles ültünk az asztalfőnél. Filip mellettem mivel egyedül nem nagyon tud étkezni és nekem kell etetnem. Charles mellett Joris ült mellette Melody és a három gyerekük.

– Charles mit csináltál három hétig? Hol jártál? - kérdezte Kristin

– Ugye első héten futamon voltam Miamiban. Szeretném megismerni Amerikát ezért hamarabb kiutaztam már hétfőn. Futam után még rehabilitálódtam ott. - válaszolta közben kezét a térdemre rakta. Ettől nagyon zavarba jöttem. Össze is rezzentem. Még az asztal másik végéből is látszódhatott. De ezzel mégis mi a baj hisz a férjem. Hát az, hogy többször is sikerült kiteregetnünk a szexuális életünket és nem akarjuk folytatni ezt a már-már hagyománnyá fort dolgot.

– Minek?! Saját wellnessetek van ahol alkalmazottak is lehetnének, ha rendesen veresenyeznél és hoznál haza pénzt.

– Kristin! - szóltam rá holott tudtam, hogy csak nekem akar jót azzal, hogy Charles többet legyen itthon.

– Tovább? Hol jártál még? -kérdezte Kristin vigyorogva

– Utána a csapatom székhelyére mentem. Ott három napig tartózkodtam. Majd Milánóba vezetett az utam. Fotózásokon voltam, kanpányokon vettem részt.

– Aha milyen érdekes! Akkor miért nincsen egyikről se egy cikk vagy egy kép? - faggatta tovább Kristin ami már nekem volt ciki és mindenki más még a gyerekek is kikerekedett szemekkel néztek, hogy mi lesz Charles válasza.

– Nem lettek túl tetszetős képek ezért nem hagytam jóvá őket. - hozta fel indokul. Hát ez nagyon átlátszó volt Charles! Igazán kitálhattál volna jobbat!

– Kristin ne csinálj viccet magadból! Charles csak végzi a dolgát és nem tartozik rátok mikor mit csinál. Vagy esetleg az is érdekel mikor megy a vécére, mert akkor folytathatjuk a beszélgetést! - keltem a férjem védelmére a legjobb barátőmmel szemben.

– Haló eszünk! - ordította le a fejem Jessica a mellékhelységes megjegyzésem után.

– Amúgy is rengeteg gyerek ül az asztalnál és nem előttük kéne megbeszélni. - mondta okoskodóan Juliette a gyerekek felé mutatva akik még mindig érdeklődést kifejezően néztek ránk.
Ezután hosszú percekig néma csönd volt, mert Kristin a faggatózással kiölte a hangulatot.

– Amúgy Gloria mit vett neked Charles? - kérdezte Gabriel. Én meg csodálkoztam hiszen Charles még nem adott semmit.

– Igazából nem tudom Charles még nem adta oda. - mondtam a többiek csodálkozva néztek

– Akkor nézzük meg mondta Kristinék lánya aki háromnegyed óra után végre felnézett a telefonjából. Biztos valami pasival beszélt mivel végig vigyorgott. Szerintem a leányzónak egyszerre hét udvarlója van.

– Gyertek! - mondta Charles és mindenkit kivezetett a kertbe.

– Ria csugd be a szemed! - utasított

– Oké! - mondtam szórakozottan, mert már nagyon izgatott voltam.

– Azt mondtam csugd be! Ne kukucskálj Ria! - szidott le

– De nem bírom ki! Nagyon izgatott vagyok!

– Nem fogadsz szót? Akkor majd én eltakarom a szemed. - mondta odajött hozzám és megcsikizett – Olyan kis rakoncátlan vagy!

– Na jó megérkeztünk kinyithatod Ria! Kinyitottam a szemem.

– De ez egy eltakaró függöny.

– Az ám, de van valami igazán értékes alatta.

– Desiree drágám gyere ide. Neked adom a távirányítót. Majd, ha szólok megnyomhatod és akkor kiderül mi anyu ajándéka.

– Jej! Meglepi. - tudja, hogy szívből utálom a meglepetéseket

– Na gyere Desiree. - hívja magához a megszeppent kislányunkat.

Desiree oda jött hozzánk. Charles a kezébe adta a kapcsolót és rámutatott a gombra.

– Azt nyomd!

– Oké! Nyomhatom? - mutat rá pici ujjaival

– Persze!

– Ez egy quad! - ordíbálta Axel. – Figyelj apa ezt véletlenül nem nekem vetted? Szerintem nem anyának akartad adni.

– Tévedsz, anyádnak szántam. Ezzel simán tud közlekedni a telken, így hamar eljutt az állatokhoz. Így lehet olyan fasza lány mint amilyennek elképzeltem!

– Nagyon szépen köszönöm Charles! - ölelem meg és körbe puszilom az arcát amkt nagyon élvez. A gyerekek persze kifejezik nem tetszésüket hangos fújjolással.

– Szívesen Mon cheri! Számomra a te boldogságod a világot jelenti. - bókol. Erre elhúztam a szám, mert néha nem úgy látszik. Vajon most megjátsza magát a vendégek előtt?
Visszamentünk és én meg Charlotte elkeztünk elmosni a poharakat.

– Na döntöttél már? - kérdezte Charlotte

– Nem dehogy! - húztam el a számat

– Ne már csajszi! Nem hiszlek el. Charles full elganyagol feléd se néz csak a szexuális vágyait elégíti ki rajtad.

– Ne mondj ilyet! - szidom meg, de tudom, hogy igaz. Meddig akarok még mentegetőzni és elhitetni magammal és a gyerekeinkkel, hogy minden rendben van míg szemlátomást nem?

– Csajszikám nyisd ki a szemecskéid! Már rég túl vagytok a szerelmen és a mélyponton is. Ez már menthetetlen! Magadra kell összpontosítanod. Magadat kell védened. Tudom, hogy még mindig imádod, de ne vele foglalkoz! Magaddal! A régi éned ezt tenné!

– Charlotte én elvagyok így!

– Miért hazudsz? Nem nekem hanem magadnak. Nem fognak megoldódni a dolgok csak rosszabb lesz. Kérlek drágám hallgas rám vagy legalábbis fontold meg. Nem azt mondom, hogy válj el hanem azt, hogy cseleked azt amit te akarsz nem azt ami neki vagy nekik jó.

– Át gondolom. De olyan nehéz. Egész életemben érte küzdöttem most meg elengedném?! Már túl késő túl sok közös pont van. A gyerekek a vállalkozások, a házunk.

– Magadat helyezd előtérbe könyörgöm! Ígérem végig melletted leszek és majd a kis barátnőidet is magunk mellé állítjuk! Erős vagy és én végig veled leszek!

–  Köszönöm Charlotte imádlak!

– Na mikor döntesz? - sürget

– Adj még három hetet!

– Hármat te bolond vagy?!

– Nem csak még kell egy kis idő.

– Rendben, de ne húzd tovább! Annyi pénzt kiszedünk majd belőle a perben.

– Nem akarom tönkretenni.

– Nem fogod, mi fogjuk! - hogy mondhat ilyet?

Az este folyamán még történt pár dolog amire nem vagyok büszke, de várható volt.

Három héttel később

Eljött a nagy nap! Ma mondom el Charlesnak az ítéletem. Nehezen, de döntöttem, vagy hát mondjuk azt. Még nem vagyok 100%-ig biztos. Rengeteget gondolkoztam és sírtam az elmúlt hetekben. Egy életre szóló döntést fogok meghozni. Rengeteget küzödtem érte és nem akarom feladni, de muszáj lesz! El akarok válni! Nem leszek báb egy másik ember életében. Nem leszek játékszer. Nem tudom mi lesz félek minden összeomlik és egyedül maradok. De nem akarok hátra hagyott lenni. Tennem kell valamit, mert ez így nem maradhat. Éreztetnem kell vele, hogy nekem ez így nem oké. Még mindig Gloria Raynolds vagyok valahol a legmélyén ezért nem fogom feladni. Még nem dölt el semmi. Megpróbálom a legszebben előadni neki ezt a válás ügyet. A reakcióján múlik minden. Ha küzdeni akar akkor küzdeni fogunk együtt, de egyedül nem látom értelmét. Én megteszek minden tőlem telhetőt.

Charles most a lótusznál van ami nem rég van újra az F1-ben ezért még elég gyenge. Charles már túl van a karierre fénypontján. Már túlkoros és rég el kellett volna engednie a versenyzést. Még Arthur is űzi, de ő jóval később kezdte. Azért remélem meg lehet menteni, mert sajnálnám. Annyi mindent felépítettünk és, ha vége akkor belepusztulok! Nem tudom mi lesz a gyerekekkel. Aggódom értük a döntésünk nem csak a mi hanem az ő életüket is befolyásolja. Nem akarom hetente hurcolászni őket, de talán az lehetséges, hogy mind ebben az óriási házban élünk ezek után is. Ha minden igaz ma érkezik haza Charles, mert azt mondtam, hogy sürgős.

Felkészültem, kiöltöztem. Stílusosan kell bejelenteni a férjnek a válási szándékot. Reggel már elmondtam Charlottenak a döntésemet. Támogatott és azt mondta jól döntöttem. Nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyit segített! Csak úgy tengtem lengtem. Fel alá sétátam. Mikor egyszer csak jött az az érzés, hogy nekem azonnal terhességi tesztet kell csinálnom. Ha Charles Leclerc a férjed akkor mindig tartasz otthon jó pár dobozzal. Gondoltam megcsinálom, hogy meggyőződjek nincs-e következő Leclerc az úton mivel nem akarok terhesen válni meg az mindent megváltoztatta. Jó tudom, hogy a terhességnek van esélye, mert Charles legutóbb mikor itt volt nagyon tombolt. Megcsináltam, de nem igazán törődtem vele. Minden kis porszemet elsimítottam. Mindet! Megérkezett Charles én meg melegen fogadtam. Nagyon ideges volt, de jeleztem, hogy azért nem olyan nagy a baj. Nem haldoklik senki igazából csak a házasságunk, de kit érdekel?! :)

Már majdnem rátértem mikor rájöttem, hogy azért csak meg kéne néznem az eredményt. Bementem és még mindig az ablak párkányban volt ahol hagytam. Még jó, hogy nem vitte el egy kismadár mondjuk csukva volt az ablak. Megnéztem az eredményt és pozitív volt. Seggre ültem! Úgy konkrétan lehuppantam a földre, hogy akkor most mi van? Egyértelmű volt az eredmény. Nem is jöhetett volna rosszabbkor pont most akartam véget vetni ennek a házasságnak. Háttal az ajtóval a földön ülve zokogtam. Nem tudtam mi tévő legyek. Charles benyitott.

– Ria mi a baj? - kérdezte aggódva

– Már megint terhes vagyok pedig most akartam bevallani, hogy el akartok válni. - mondtam mivel végül az őszinteséget választottam mivel az a helyes út. Charlesnak azonnal összetört a szíve. Éreztem ahogy összerogy mögöttem.

– Ria, Mon cheri! Ne tedd ezt velem! Ne fossz meg ettől. Én még mindig szeretlek!

– Én is szeretlek Charles, de muszáj belátnunk, hogy baj van a paradicsomban - földön ülünk háttal egymásnak - Muszáj észrevennünk azt, hogy változtatnunk kell! Cserben lettem hagyva! Egyedül hagytál. Évek óta egyedül nevelem a gyerekeket, mert neked kocsikázgatnod kell úgy, hogy már nem is vagy jó benne. Egy csomó mellék melót elfogadsz csak azért, hogy le lássál.

– Ez nem igaz, hogy már nem vagyok tehetséges csak sok a suhanc! És ne te legyél felháborodva! Ez az egész ami itt van az a te álmod. Kellett hozzá egy gazdag ember na hát én lettem a szerencsés kiválasztott. Aztán belállítottad a kis barátnőidet meg mindenkit aki a környezetedben volt. Ez az egész igazából a te életed, a te játszmád mi csak jelentéktelen mellékszereplők vagyunk akik részben kellettek az örömödhöz, de többek nem vagyunk. Olyan mintha sakkoznál te vagy sakkozó mi a bábúk és ahogy te rakosgatsz minket ahogy kedved tartja. Behálózól, manipulálsz és elhiteted velünk, hogy ezt akartuk holott kurvára nem. És tudod mit kiakarok lépni ebből a színjátékból! - mondta Charles. Csak úgy ömlöttek a szájából a szavak és mindegyik beleütött a szívembe. Nagy nyomás keletkezett a tüdőmön.

– Nem! NEM! Dehogy! Ez nem igaz nem akarom, hogy ezt higyétek! Sajnálom én nem akartam befolyásolni senkit! Én csak élni akartam az éltem a számomra legfontosabb emberekkel és a lehető legjobb körülmények között. Én nem akartam rosszat. Ha valamivel bajod volt miért nem ellenkeztél? - fakadok ki

– Képtelen voltam nemet mondani, mert szeretlek! Még mindig, de én nem tudok tovább így élni.

– Én se! Változtatnunk kell, de nem vagyok benne biztosan, hogy akarod-e, hogy közösen változtassunk.

– Persze, hogy akarom meg kell próbálnunk a benned növekvő gyermek miatt, mert ő a miénk a válás még visszafordítható, de ez az élet már nem.

– Akkor megpróbáljuk? - kérdeztem félve

– Persze a babáér mindent egy próbát megér.

– De én csak akkor leszek hajlandó végig vinni ezt a terhességet, ha többet jössz haza!

– Jó megígérem!

A terhességem rossz körülmények között telt. Elfogyott a pénz, sok volt a kiadás és még extra munkát is kellett vállalnom. Volt, hogy nyolc hónapos terhesen tizenkét órát dolgoztam végig egy húzamban, de valamiért mégis megérte minden pillanat. Charles ígéretének igazat tett és többet jött haza.

Majd 2043-ra megszületett a kisfiúnk. Az első közös vérszerinti fiúnk. Hihetetlenül boldogok és hálásak voltunk, hogy végül mégis egymást választottuk. Így történt meg, hogy Gaszton Leclerccel egésszé vált az életünk!

Sziasztok drága olvasóim!
Ez a befejezés ez az elkövetkező részek baromi megterhelőek lelkileg még így évek után is. Emlékszem anno milyen nehéz volt megírni.

Nagyon hálás vagyok mindenkinek aki még itt van remélem velem tartotok az epilógusban is és az utána következő köszönetnyílvánításban ami nem csak egy szimpla köszönet nyílvánítás lesz hanem megannyi extra és még egy részben ahol elmesélem hogyan és mikor jutott el a szívemig ez a sportág. Köszönöm az előző részre kapott szavazatokat, olyan jól estek!

Eredetileg ebben a részben jelentettem be, hogy lesz egy közös munkám egy itt megismert íróval aki azóta az egyik legjobb barátom lett, azt is leszámítva milyen utat jártunk be. Szeretném ajánlani azt a könyvet ami Narrator16 könyvének fordítása a Rejtély vörösben! Illetve az angol verzióba is együtt írtunk egy részt, a magyar nagydíjt amibe a saját karakteremet is becsempészem. Mai napig kint van lefordítva, a Magyar nagydíjos rész is szóval ajánlom nektek azt a szerzeményt is nagy szeretettel. A profilomon megtaláljátok!

Pár fan fact a rész kapcsán.
Döniznek hívják az ovónőt aki ugye az ápoló is volt korábbi részekben. Mikor felvételiztem aki volt egy ilyen csoport, hogy kiket vettek még fel oda és ott volt Döniz akiről azt hittem egy osztályba fogunk járni, kiszemeltem, hogy lehetnénk barátok. Kiderült, hogy nem és abszolút nem úgy néz ki, mint képen. Sőt két hónap után el is hagyta a sulit.

Rigó és miért pont Juliettével beszélem meg. Abban az utcában van a lakásom amiben ő lakik gyerekkora óta és azzal az utcával valami baj van! Mindig a mi házaink elé döglenek a fekete rigók és ezért írtam bele. De tényleg, nálam olyan egy év alatt három halt meg egyik a vadonatúj erkélyemen, konkrétan szétfosta az új bútorokat, vehettem újat.

A tőkés récézés pedig onnan jön, hogy nyolcadikban új olasz tanárunk volt aki hatalmas nagy természet buzi volt. Beszélgettünk a természetről és, ha azt mondtad kacsa leüvöltött, hogy nincs olyan, hogy kacsa, csak tőkés réce van, már óvodában megtanítják. Azóta megjegyeztem és mostmár én ugatom le az embereket, ha azt mondják, hogy kacsa.

Annak apropójából, hogy hamarosan itt a könyv vége szeretném megkérdezni volna-e olyan kérdésetek amit feltennétek nekem és megválaszolhatnám az utószóban, az előző verziónál is így volt. Nyugodtan kérdezhettek, bármennyit lehet a könyvről, lehet rólam, írás jövőjéről.
Pld: Mi a kedvenc jelented a könyvben.
Ez meg az a jelenet hogyan alakul ki.
Melyik karaktert szereted a legjobban, kit nem szeretsz.
Akármit szívesen fogadok, ide komment szekcióban, az oldalamom, vagy a többi felületemen ami fel van tüntetve az oldalamon.
Illetve, ha esetleg nem értetek valamit azt is nyugodtan megkérdezhetitek.

Találkozunk a két részes befejezésben!

5032 szó
2023.05.07