𝑨 𝒃𝒖𝒍𝒊𝒃ó𝒍 𝒊𝒔 𝒎𝒆𝒈á𝒓𝒕 𝒂 𝒔𝒐𝒌

"É𝒓𝒋 𝒉𝒐𝒛𝒛á𝒎 𝒎é𝒈 𝒆𝒈𝒚𝒔𝒛𝒆𝒓 𝒉𝒂𝒈𝒚𝒅, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒔𝒛𝒐𝒓í𝒕𝒔𝒂𝒍𝒂𝒌 𝒋𝒐𝒃𝒃𝒂𝒏 𝒗𝒆𝒔𝒔𝒛ü𝒏𝒌 𝒆𝒍 𝒂 𝒎𝒐𝒔𝒕𝒃𝒂𝒏"

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔
2027. 06. 12.

Borzasztóan aludtam, már ha aludtam. Kristin többször is rám fordult, belém rúgott vagy éppen a könyökével akarta kiszúrni a szemem. Arra ébredtem, hogy az oldalamba térdel. Azonnal le is fordultam az ágyról és elkezdtem készülődni. Lementem a konyhába és elkezdtem reggelit készíteni magamnak. Fogtam egy fehér, kék szegélyű tálat ami alapból itt volt a házban, öntöttem bele a hűtőből kivett hideg tejből, aztán pedig beleszórtam a granolát és elkezdtem lakmározni.

– Engem kihagysz? - hallottam meg Kristin hangját, aki éppen lefele jött a lépcsőről

– Neked is jó reggelt Kuszkusz!

– Miért nem szóltál, hogy már eszel? Sőt, még fontosabb, miért nem csináltál nekem is reggelit?

– Mert nem érdemled meg. Az este folyamán sikeresen kirúgtad mindkét vesém, a májam és a lépemet is.

– Tényleg? Nem is érzékeltem.

– Hidd el én igen! - mordultam rá

– Puhány vagy. Ugye ma be nézünk a gymbe? Megígérted!

– Jó persze persze, de inkább dél fele, most napozni akarok a teraszon.

Így is lett, reggeli után bikinibe csaptuk magunkat és felmentünk az erkélyre, leterítettünk egy-egy plédet, bekentük magunkat, majd órákon át süttettük magunkat. Majd miután már kezdett túl nagy lenni a nap ereje bementünk a házba és felvettük az edző ruhánkat. Elkocogtunk az edzőteremig, ott végig néznem testépítő barátnőm több órás kő kemény edzését. Én szégyenlős vagyok pont, ezért edzőteremben nem tudok csinálni semmit. Én csak a támogató barátnő voltam a motiváló mondataimmal.

Később este kilenc felé már nagyban készülődtünk. Minden titkos rekeszt átnéztünk a lakókocsiban ahová a ruháinkat raktuk. Mire mindent kitúrtunk, megtaláltuk a tökéletes ruhákat amik még passzoltak is.
Kristin egy vörös koktél ruhát vett fel, ami picit ki volt vágva és mell részénél x alakban álltak a pántjai. Ehhez fekete tűsarkút húzott és felvett pár passzoló ékszert. Én egy kicsit jobban kivágott, mondhatni már szemkontaktusos koktél ruhát vettem fel. Szintén fekete tűsarkúval és pár ékszerrel. Persze a szív alakú napszemüvegünk sem maradhatott el, amit egyenlőre a táskánkba raktunk. Mindketten fekete dísztáskát vittünk magunkkal ráadásul Kristiné még márkás is volt.

Nagy nehezen odatotyogtunk egy bárhoz a tűsarkunkban. Alap esetben nem gátol engem a magassarkú semmiben sokszor úgy fogalmazok én azzal születtem. Gyerekkoromban modelkedtem és már mindenfélét viseltem, viszont ez a macskakő rendesen kifogott rajtam. Felvettük a napszemüvegünket, gyors egymásra néztünk, bíztatóan bólintottunk, mély levegőt vettük, majd belevettettük magunkat a monacói éjszakába.

Odamentünk a központi pulthoz és helyet foglaltunk a bőrrel fedett székeken. Rengeteg ember volt. Én és Kristin mindig is irtóztunk a tömegtől. Kristin még magán tanuló is volt, mivel nem bírta az embereket. Már gyerekkorunkban kiépült bennünk egy emberek iránti gyűlölet és bizonytalanság amely, nem túl jó dolog, viszont nem alaptalan. Most próbáltunk nem törődni a tömeggel, mert az ember nem mindig bulizik Monacóban. Úgy voltunk vele, hogy bármi is legyen ma este mi megcsináljuk, egyszer élünk kivételesen nem futamodunk vissza semmitől. Kértünk pár shot-ot. Lehet hogy hiba volt. Szerencsére Kristin nagyon jól bírja az alkoholt és meg se kottyan neki. A harmadik kör lehajtása után megjelent egy férfi mellettem. Kicsit már alkohol ittasan sandítottam rá. Néztem, hogy ez a félisten honnan a fenéből került mellém, bizonyára eltévesztette a házszámot. A tekintetem egyből a derekára tapadt, talán ez az a pont, ami a legjobban vonz egy férfiban. A vékony csípőéért, amit kockahas, majd vastag váll követ élni tudnék, a fél karomat odaadnám érte. A férfi teste sportoló mivoltra emlékeztetett vagyis csak gyanítottam. Kicsit régimódias volt a megjelenése, de számomra ez pont tökéletes. Szövet nadrágot viselt, fölül pedig fehér inget. Legnagyobb káromra nem látszott át, de én annyira pásztáztam és annyira reménykedtem benne. Igazából a szememmel már teljesen le is vetkőztettem. Piszkosul szexi volt, jó félpercig a testében gyönyörködtem, mikor is Kristin megbökött.

– Hé Glor, eleget bámultad már szerencsétlen férfi nemiszervét most már feljebb is nézhetnél. - szólt rám mire fel is kaptam a fejem

– Nem is azt néztem! Túl piszkos a fantáziád. - súgtam Kristinnek teljesen neki dőlve, majdnem lerántottam a székről.

– Psszt Gloria, nézd az arcát! - súgta kicsit erőszakosabban közben szilárdan tartva engem megvédve a lezuhanástól és a teljes beégéstől. Nem lenne jó, ha már itt a legelején negatív karakter lennék és úgy emlegetnének "az a csaj aki leesett a székről" .

– Hmm az arca vajon milyen lehet az arca... az arca - mondogattam magam elé mire észhez tértem - Az ARCA! - kiabáltam és rácsaptam a pultra. Nem láttam viszont éreztem az emberek tekintetét magamon főleg Kristinét mivel övé volt a legélesebb.
Hát persze az arca! Biztos tökéletes lehet akár csak a teste sőt még annál is tökéletesebb. A legtökéletesebb. Felnéztem a férfira aki jóval magasabb volt nálam pláne, hogy ültem. Oh basszus! Álarcot visel így nem láthatom az arcát.

𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

Elmentünk bulizni pár emberrel a mezőnyből, igazán jó társaság voltak. Mind álruhát viseltünk nehogy felismerjenek csak egy egyetlen egy estét akartunk úgy eltölteni mint a civil emberek. Mindannyian a száguldó cirkusz ficsúrjai vagyunk. Híresek, gazdagok, gyorsak és legfőképpen piszkosul jóképűek. Álarcot viseltünk, szórakoztatónak tartottuk ezt a féle megjelenést holott tudtuk, hogy így még több tekintet fog ránk szegeződni mint alapjáraton. Sokszor követnek minket a rajongóink mániákus módon, esküszöm évről évre rosszabb. Végre tudtunk egy kicsit szórakozni így az elkövetkezendő nagydíjak előtt. Egy helyes pincérlány hozott nekünk koktélokat. Baromi jók voltak. Még egy plusz kört is kértünk. Néhány fiú talán kicsit túlzásba vitte az alkohol mennyiségét. Miután felelőtlenül jól beittunk elindultam a pulthoz kifizetni a piát. Mikor megláttam két rohadt szép lányt. Extrém dögösek voltak először a hátsójuk fogott meg, gyönyörű testre simulós vörös ruhát hordtak. Úgy voltam vele a fizetés várhat magára előtte játszadozzunk egy kicsit. Általában a nők akarnak engem, de ezúttal én akartam őket.

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔

Hosszú ideig néztem az álarcát, de mind hiába, a szemén, a gyönyörű zöldeskék szemén kívül semmit sem láttam.

– Jó estét lányok! Hogy vagytok, nem unatkoztok itt egy magatokba, olyan szép hölgyeknek, mint ti nem kéne egyedül álldogálnia a bár közepén.

– Jól vagyunk! - vágtam rá, egyszerűen annyira megragadott a kinézete, hogy képtelen voltam rendes választ adni.
Megszólított egy pultoslányt.

– Két sex on the beach-t kérek a lányoknak, de izibe!

– Rendben, máris hozom. - hangzott a válasz a lánytól, aki munkához is látott.

– Jaj nem kell! - tiltakoztunk, de ezzel mit sem törődött.

– Figyu a csaj ivott már eleget és szeretném még viszonylag normális állapotokban haza vinni. - mondta Kristin az álarcos férfinak kötöszködős védelmező barát módjára

– Ugyan már, ez mit sem árthat neki!
Nem törődtem a párbeszédükkel csak ültem és bámultam magam elé. Éreztem, hogy Kristin bökdös és akar valamit.

– Glor szerintem mennünk kéne. - mondta aggódva

– Arg mégis minek? A buli csak most kezdődik! - morgolódtam, idejött hozzám Mr félisten és lehet többet akar tőlem mint pusztán beszélgetni?! Hülye vagyok én, hogy ekkora helyzetet kihagyjak?

– Tudom arról volt szó nem lábalunk vissza viszont ez a csávó kezd nekem gyanúsnak tűnni, nem akarom, hogy bajod essen. - mondta nekem

– Nyugi Kuszi, maradok egy kicsit aztán lelépünk.

– De akkor fogadd is meg.

– Fogadom! - mondtam és felé tartottam a kisujjamat amit összekulcsolt az övével.

Felálltam amitől hírtelen megdőltem, de Kristin ezt észlelte és megragadta a derekamat. Ott álltam pár centire az álarcos idegentől. Aki csak akkor figyelt fel rám mivel addig az italunkat vette át. Nyújtotta felém, de nem vettem át amit Kristin észrevett és elvette ő miközben én csak bámultam az idegent. Néma csöndben álltunk egymással szemben kizárva a külvilágot és a hangos zenét. Elvesztünk egymás szemeiben. Ismerősnek tűnt, de mégsem tudtam ki ő. Kezeim közé fogtam a fejét és közelebb húztam magam hozzá. Próbáltam be nézni az álarca alá, de nem láttam semmivel többet, mint alapból. Annyira vonzott a kiléte, tudni akartam, hogy ki ő. Oldalt az álarcához nyúltam bízva abban, hogy le tudom szedni róla, de odakapott.
- A-a ezt nem, kisasszony! - mondta, mire én felsziszegtem akárcsak egy kígyó

– Ki vagy te? - kérdeztem holott tudtam, hogy nem fogja elmondani bármit is teszek.

– Drágám ez igazán nem számít. Mi a te becses neved?

– Gloria Raynolds. - vágtam neki oda lazán. Nem volt fontos sem pedig lényeges, hogy elmondjam neki mivel ő se mondta el, de reménykedtem benne, hogyha tudja a nevem egyszer talán majd felkeres.

– Gloria van kedved táncolni velem? - kért fel táncolni.

– Nem nagyon tudok táncolni. - próbáltam kitérni a kérése alól.

– Én se így legalább ketten vagyunk.

– Ketten vagy sehogy! - mondtam neki vigyorogva, nem érzem azt, hogy szerelmes lennék belé inkább csak vágyok rá, de mivel álarcot visel ez a szituáció úgy is off-os, de legalább lesz egy jó estém. Megfogta a kezem és a táncparkettre vezetett. Nem táncoltunk túl sokáig, de nagyon heves volt.

Kicsit később jó részegre itta magát. Még a mi maradék italunkat is megitta miközben jókat beszélgettünk.

– Hazakísérhetlek titeket? - kérdezte

– Nagyon aranyos vagy, de köszönjük szépen nem kell. Magunk is hazatalálunk meg egyébként is nem messze van a kis házikónk.

– Én akkor is hazakísérlek titeket. Szeretném ,ha biztonságban érnétek haza.

– Nyugi biztonságosan haza tudunk menni. - mondta Kristin és közben már elindult mivel nem bízott az idegenben és nem akart semmi féle konfliktust. Én is elindultam utána ,de az idegen megragadta a kezemet.

– Haza viszlek titeket , ha törik , ha szakad! - jelentette ki és elindult velünk

Megálltunk a házunk előtt és megvártuk a magunk mögött kullogó Kristint akinél a kulcs volt. Kinyitottuk az ajtót épp búcsúzkodni készültünk mikor egyszerűen csak besétált és a falnak lökött. Nagyon fura volt a szituáció ,nem akartam beengedni a lakterembe sőt egyáltalán nem akartam folytatni ezt. Elvörösödtem és egyszerre húsz érzés kezdett el kavarodni bennem. Nagyon gáz volt a helyzet. Kristin csodálkozva nézett minket. Rávetette magát a férfira és próbálta leráncigálni a földre. A férfi ettől megijedt.

– Bocsánat én azt sem tudom hol vagyok én egyszerűen csak... annyira vonzol, van benned valami különleges.

– Kifelé! Takarodj kifelé a házamból! - kezdte el Kristin fenyegetni

– Megyek, megyek, nem akartam semmi rosszat. Annyira sajnálom lányok, a pia elvette az eszem. - mondta feltartott kézzel miközben Kristin egy a fogasról le vett kabáttal el kezdte kifelé püfölni. Az ismerősnek tűnő idegen elhagyta a házat, Kristin pedig azonnal becsapta az ajtót és kulcsra zárta. Majd felrohant az emeletre.

– Hova futsz?

– Megyek becsukom az ablakot nehogy felmásszon az ereszen.

– Azon nem lemászni szokás?

– Mit tudom én mindent be kell csuknunk és kész. - kiabálta az akkor már rég az emeleten lévő Kristin

Ledőltem a kanapén és elgondolkoztam az életemen mikor Kristin visszatért.

– Ez az idegen férfi majdnem megerőszakolt téged, mondtam hogy menjünk el hamarabb, de meg sem hallottál.

– Ezeket úgy mondod mintha nem ezeket csinálnád majd Belgiumban pár hét múlva.

– Jó ez igaz, de én itt voltam érted és segítettem viszont Belgiumban nem lesz senki ott értem és tönkre is fogom tenni az életem az ottani cselekedeteimmel. Örülj, hogy van egy ilyen segítőkész barátnőd.

– Örülök én! - vigyorogtam rá - Nagyon vigyáz majd magadra hiszen tudod jól, hogy szükségem van rád!

– Szeretlek!

– Én még jobban! - öleltem meg

Én még jobban! - cáfolt rám majd mégjobban magamhoz öleltem. - Gyere ideje aludnunk! - jelentem ki

Ez az este durva volt, nem így képzeltem el az első bulimat Monacóban. Nem volt rossz ,de nem is volt ideális. Kristinnek pedig köszönök mindent. Ő az én igazi és egyetlen támaszom! A lehető legjobb döntést hoztam meg mikor úgy határoztam, hogy őt hozom el magammal.

Sziasztok drága olvasók! Üdv újra! Hihetetlen, hogy repül az idő és, hogy ez már a második rész mintha tegnap posztoltam volna a szereplők részt. A drágáim végre találkoztak, de éppen nem tudják, hogy egymással. Ez a korábbi Kilencedik rész újraalkotva ezt valamikor ősszel írtam át mikor rájöttem mekkora potenciál van ebben a részben.

Nyugodtan nézzétek meg a fönti szerkesztéseket amik megmutatják miről szól a rész lehet nem látszik egyészben, de, ha rányomtok látszik az egész.

Milyen volt a buli? A lányok jól bekezdtek? 💃

Szerintetek alakul valami köztük? 😍

Mielőtt kiderült a szövegből gondoltátok volna, hogy Charles az álarcos fickó?🎭

Mi újság veletek?

Sok kitartást kívánok neketek a mindennapokhoz! <3

1945 szó

2022.06.02