𝑨 𝒕𝒆 𝒌𝒊𝒏𝒄𝒔𝒆𝒅 𝒂𝒛 é𝒏 𝒌𝒊𝒏𝒄𝒔𝒆𝒎

"É𝒍𝒏ü𝒏𝒌 𝒌𝒆𝒍𝒍𝒆𝒕𝒕 𝒗𝒐𝒍𝒏𝒂, 𝒗𝒂𝒍𝒂𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒂𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒆𝒍𝒌é𝒑𝒛𝒆𝒍𝒕ü𝒌"

G𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔

2027.10.03.

Hétfő délelőtt kivittem a lányokat a reptérre, egy ideig megint nem találkozunk. Charlotte megjelent elég jóképű költöztetők kíséretében, akik levitték a hálóból meg a konyhából a holmijukat, ezek voltak azok a dolgok amelyek az övéi. Még a játékszobát is kipakolták és elvitték Axelt. Feltételezem az új lakásába mentek, ahol Axelnek új szobája lesz új ággyal meg szekrénnyel de a játékai maradnak. Olyan szomorú elmenni látni mostanában sokat voltam vele, ki tudja mikor látom viszont. Charles is végre hazajött. Karjaimat széttárva futottam felé, felemelt és megpörgetett. 

– Axel? - kérdezte riadtan, közben a semmiből megjelent mellettem Kristin

– Elvitte Charlotte, minden holmijukkal együtt. - mondta Kristin

– Ó! - csúszott ki belőlem a meglepetéstől, ő meg honnan került elő?!

– Szia Kristin! - köszön neki Charles majd megjelenik, Kristin mögött a barátja

– Szia! Gabriel Losonci. - nyújta felé a kezét – Enyém az öröm, hogy megismerhetlek, sokat hallani rólad. - mondja neki

– Én is örülök, hogy megismerhetlek. Azt hallottam kiválóan főzöl.

– Csak egy picit. - mutatja az ujjával, jót nevetünk rajta. Aki Monacóban nyit éttermet az bizonyára tud valamit illetve a lányokkal már kóstoltuk a főztét. Átkarolja párja derekát.

– Gloriaval megbeszéltük, hogy ha hazaérsz el  megyünk és veszünk pár fontos dolgot a lakásba, azt gondoltuk, hogy titeket is visszük. - mondta Kristin

Így is lett, mentünk a fiúkkal vásárolni pár nélkülözhetetlen dolgot és így történt meg, hogy megvettük a babánk első ruháját.

Charlessal mostanában ingatag lábakon áll a kapcsolatom. Ez a baba dolog felkavarta a kapcsolatunkat amiért aggódok is. Nem akarom, hogy vége legyen hülyeség lenne. Legbelül érzem, hogy azóta mióta tudjuk mindketten máshogy viselkedünk. Általában jól ismerem magam, de még nem sikerült rájönnöm mit is érzek. Remélem, hogy mikor holnap elmegyünk új értelmet nyer az életünk és összekovácsol minket.
Már nem akarok tovább veszekedni vele ezen.

Kedd
2027.10.04.

Ma van a nap! Végre látjuk legapróbb kincsünket. Reggel bőgtem egy sort, de Kristin átsegített ezen. Úgy örülök, hogy újra mellettem van! Ténylegesen nem tudok nélküle élni.

– Na, ne sírj már, mosolyognod kéne. Gyönyörű vagy és biztos ez a csöpség is az lesz. - mondta mosolyogva, bíztatása sokat segített

– Köszönöm.

– Ugye én leszek a keresztanya? - kérdezi cinkosan, imádom ezt a nőt

– Nem hiszem. - mondtam gúnyosan, nyilván viccelek, ki más lehetne

Remegve kászálódtam le a lakásból. Nehezemre esik felfogni mi történik jelenleg az életemben. Kis idő alatt annyi minden történt és ez szédítő. A kocsiba nem mertem Charleshoz szólni, ő sem akart hozzám, látta, hogy így is gondterhelt vagyok, ezen nem tud segíteni. Mivel nem rég vagyok Monacóban ezért itt még nincs nőgyógyászom. Az egészügyet sem ismerem csak egyszer jártam itt a bokámmal ezért is tartok rendesen. Síró görcs kerülgetett, de Charles fogta a kezem a várakozóban.

– Gloria Raynolds! - hívott be az orvos
Bementünk Charlessal kézen fogva. Köszöntöttük őt.

Nem meglepő módon kiderült, hogy a doktornő titkon, nem is olyan titkon Leclerc rajongó és egyből felismerte. Charles csak vigyorgot, mert ez ciki volt. Sokszor hátul ütő, ha ilyen ismert vagy.
A doktornő feltett kérdéseket utána pedig szemügyre vettük a picit.

– Akkor most feküdjön le és megnézzük a picit. - mondta
A számra kellett harapnom, mert majdnem sírni kezdtem. Charles még szorosabban fogta a kezem és közben videózott, mert megkértem rá.

– Nyugi itt vagyok súgta a fülembe. Olyan jó érzés volt tudni hogy nem vagyok egyedül! Annyira megnyugtató a jelenléte.

– Itt vagyunk, ott van a baba látják? - kérdezte

– Igen hogy ne látnám. - mondtam vigyorogva, hihetetlen, hogy egy gyerek növekszik bennem

– A hátán fekszik, ott a feje az meg a lába. Meg akarják hallgatni a szívhangját? - kérdezte

– Hát persze! - bár kicsit félve mondtam mert tudtam, hogy potyogni fognak a könnyeim.
A nő elkezdte lejátszani. Olyan fura volt amit akkor éreztem. Azonnal elkezdtem sírni, Charles is majdnem.

– Leállítsam? - kérdezte

– Igen légyszíves! - mondtam a könnyeimet törölgetve

– Kicsit nehéz pontosan megmondani, de olyan tizenhat hetes. - monda

– Tessék? Biztosan rosszul hallottam -kérdeztem bár ez költői kérdés volt.

– Nem gondoltam volna. Pedig már tökre látszott a hasad. - mondta Charles

– Mi te már tudtad? - kérdeztem

– Persze, mert tökre látszik! Nem akartam szólni, mert az a te dolgod mikor mondod el azt hittem tudod. - mondta

– Jó, most a világ legnagyobb idiótájának érzem magam! - mondtam

– Mon Cheri, ne hülyéskedj nem vagy az!

Ezután pisilnem kellett egy pohárba és vért vettek tőlem. Azt hittem meghalok, már láttam a fényt, Isten már nyújtotta felém a kezét. Úgy lement a vérnyomásom, hogy majdnem elájultam. Soha többé! Megkaptuk a szívverésenek a hangját és a képet is a babáról.

Charles hazafele azt mondta nagyon büszke rám. Jól esett ez a kijelentése.
De azért feltette a kérdést.

– Biztosan ezt szeretnéd? - kérdezte

– Miért kérdezel ilyet? Szükségem van rá! - mondtam sírás közben
- Lehet, hogy csak húsz vagyok, de soha semmiért nem hagynám meghalni. Egy élet már a megszületése előtt elkezdődik. Ez a gyermek engem választott anyukájának és büszkén vállalom a feladatott

– Nem akartalak megsíratni, biztosra akartam menni, mert én tudom mit akarok, titeket.

Otthon a babánknak képével rohantam Kristinhez.

– Kristin néz a cukorbogyónkat! - kiáltottam

– Ez meg mi? Olyan, mint egy. - szakítottam félbe, ki ne mondja

– Mint kiderült a tizenhatodik hétben járok és sík hülye vagyok.

– Akkor tudod a nemét? - kérdezte izgatottan

– Nem, még nincs itt az ideje, majd a baba neme partin! - Valakinek megadom az orvos számát neki az orvos elmondja a nemét és ő meg elmondja annak aki bekészíti a magángépbe azt a színű füstöt, mint amilyen a baba neme. - mondtam bezsongva

– Milyen magángép? - kérdezte Charles a derekamat átkarolva

– A tiéd, mostanában a gazdag emberek így tudják meg a születendő gyermekük nemét. - mondtam

– Mi, mert mi olyan gazdagok vagyunk? - kérdezte

– Hát csak egy picit! - viccelődtünk Charlessal

Ezek után elmeséltem Kristinnek minden részleteket a bulival kapcsolatba, út közben már kitaláltam mindent. Következő héten tartjuk az eseményt, mert Suzuka után egy hét szünet jön. Elkezdtük kiküldeni a meghívókat, a szüleimnek nem küldtem, úgy sem tudnának eljönni. Öcsém meg valószínűleg úgy sem ér rá mert bajnokok ligája meccset játszik. A lányok meg nemrég voltak itt ezért nem valószínű, hogy eltudnak megint szakadni a munkájukból, tanulmányaikból. Én Liamet, a kedvesét Hannaht, Kristint és Gabrielt hívtam el nem sok embert ismerek. Charles meghívta az egész családját és három hozzá közel álló pilótát névszerint, Pierret, Landot és Alexet.

Építkezésünk is halad készül a mély garázs. Szívás, mert esélytelen, hogy a baba érkezésére kész legyen. Elvileg két év mire kész lesz. Minél hamarabb beköltözünk, elég, ha van parketta, kifestett fal, konyha, áram, víz és ennyi elég. A bútorokat meg majd minél hamarabb berendeljük.

Péntek:
2027.10.07.
Még szerdán elutaztunk. Mindenki a terhességemről beszél, a hasamat nézik ami számomra kellemetlen. Mikor én voltam ilyen kis tizenéves Charles fan akkor kezdett el rengeteg ember érdeklődni a sport, pilóták után. Ezekből az emberekből még több lett és még több. Most ott tartunk hogy minden országban biztonságiakkal kísérnek minket. Az embertömegektől mozogni se tudunk. A paddockba is túl sok embert engednek be lassan élni se lehet.  Bezzeg az f2-es f3-as pilóták nem mehetnek be csak úgy! Konkrétan napszemüvegben és kapucniban közlekedünk. A hotelben az időt a többi pilótával töltöttök, Pierrel, Landoval és Liammal pókereztünk igazi pénzzel. Ha tét akkor legyen tét Lando annyit bukott!

– Ez van lúzer! - mondta Pierre

–Te sem voltál jobb !-mondta Lando

A fiúk nagy meglepetésére én nyertem. Hát igen aki társas és logikai játék kedvelő családban nőtt fel. A poker face nem az erősségem, de a póker királynője vagyok így is.

– De ez nem ért ti ketten vagytok! - mondta Liam, erre Charles megpuszilta a hasam.

– Nézd a papucs menj már le kutyába. Ha ilyen gyenge vagy ezt a bajnokságot is elbukod Max ellen. Közölünk most csak neked van esélyed, de megint elrontod úgy, mint tavaly előtt. Ha én abban a kocsiban ülnék mint te... - mondta Lando nem tudta befejezni, mert Charles közbeszólt

– Ki is végezte kettőnk közül múltkor a falban? Ha jól emlékszem te! - mondta.

– Lehet hogy a kocsija jó, de a statisztái azok kész rémálmok próbálj meg úgy nyerni Lando. - mondta Liam, olyan cuki, hogy kiált Charlesért

– Miért vagy még a Ferrarinál? - kérdezte Lando

– Mert hűséges vagyok! - mondta Charles

– Tényleg az volnál? - csúszott ki a számon jó hangosan

Mindenki döbbenten nézett Charlesra.  

– Mon amour esetleg elfelejtetted mesélni, hogy Charlotte idején te is megcsaltad őt? - mondtam neki gúnyosan, nem tudom, de ez annyira ki kívánkozott belőlem.

– Hú már azt hittem Gloriát! - mondta megkönnyebbülten Liam

Charles dühösen elhagyta a szobát.

Inkább nem mentem ki a pályára, mert lenéztem az ablakból és vagy ötvenezer ember állt a hotel előtt. Nekem ma ehhez nincs kedvem.
Végre Charles is visszajött a szobába.

– Ria gyere indulunk. - mondta

– Nem megyek! - mondtam

– Esetleg rosszul vagy? - kérdezte

– Nem csak nézd mennyi embert én erre képtelen vagyok! - mondtam

– Nekem kéne haragudnom rád, de figyelj nem érdekel, hogy elmondtad nekik csak gyere már!

– Nem szeretnék kimozdulni.

– Többet akkor nem is hozlak magammal! - mondta és cuccait összeszedve kiment, nem volt ingerült inkább csak kijelentés képpen mondta

Ezek után eszembe jutott mit gondolnak majd megint az emberek, ha nem vagyok ott pedig láttak idejönni. Le fog nekik esni, hogy összevesztünk. Minden más is eszembe jutott, Charlotte elköltözött be kell rendeznünk a hálót, ott az építkezés. Ráadásul ott van Kristin és Gabriel akik a lakásunkban vannak és beugrott, hogy a  pici kis Axelt sem nagyon fogom látni mostanság. Elgondolkodtam, hogy mégis mit csinálok vagy hogy ez jó-e nekem? Boldog vagyok mindezek után? Mert nem érzem vagy csak nem vagyok képes értékelni a dolgokat. Ami valjuk be megesik.
Bármint szeretem Charlest nagyon is de ez nem én vagyok! Hol a szabadságom hol vagyok én? El vagyok veszve.

Kirohantam az épületből a többiekkel nem foglalkozva. Szereztem egy bérkocsit és kimentem egy random parkba ahol egy történelmi romantikus regényt olvastam egy bizonyos nemesi családról.

Fel hívtam a családomat és beszéltem velük, végig bőgtem az egészet, hiányoznak. Utána pedig a szerveztem a partit a babánk nemének bejelentésére.
Egyszer csak egy ismerős hangot hallottam.

– Gloria neked nem a pályán kéne lenned? - kérdezte Hannah és leült mellém a fűbe

– Neked meg nem otthon?! Lassan szülsz. - mondtam

– Nyugi azért még nem fogok! Eljöttem még így utoljára a pici előtt. - mondta és megsimogatta a pocakját

– Akkor élvezd ki ezt a hétvégét, lehet már sosem lesz ilyen. Én csak addig élveztem ezt az egészet míg nem lettem terhes most már nem igazán. Visszakell szereznem önmagam.

– De miért érzed ezt? - kérdezte

– Nem tudom mintha nem lenne elég időm magamra és igy elfelejtem ki vagyok én igazából. A világ 360°-ot fordult velem. - mondtam

– Mit csinálsz? - kérdezte, mert látta a jegyzeteket a kezemben

– A baba neme partit szervezem és azon gondolkodom mit adjak Charlesnak szülinapjára. Mégis mit adhatnék egy olyan embernek akinek mindene megvan. - mondtam

– Hát ez az, eddig nem volt meg neki a tökéletes társ és a gyerek, de te minkettőt megadtad neki ezért már nem nagyon tudsz neki adni semmit. - mondta

– Meg szívtam és, ha nem adok semmit megutál? - kérdeztem

– Hülye lenne megutálni egy olyan lányt amilyen te vagy! - mondta Hannah mosolyogva

Még beszélgettünk és ötleteltünk, mint kettő leendő anya. Hannah már fel van készülve és már a szoba is be van rendezve. Mi meg eddig vettünk egy ruhát. Beszélgetésünk után elmentünk egy japán boltba mindenféle hülyeséget venni. Aztán azokat felvideózva megenni és, ha alapból nem hánynánk hányni.

Nagyon szarul lettünk és szét röhögtük magunkat, mint ahogy a videón is látszik. Mire Charles hazaért a pályáról a szabadedzések után azt látta, hogy kettő terhes nő az ágyán fekszik és haldokolnak a japán "ételektől". Charles szólt Liamnak aki nagy nehezen bevitte Hannaht a szobájukba. Ezután megnézettem Charlessal a videót amin szétröhögte magán. Végül elmentünk aludni.

Szombat:

2027.10.08.

Arra keltem hogy Charles arca fél centire van a fejemtől, amitől szívinfarktust kaptam és elkezdtem sikítozni. Gyorsan felültem és összekoccoltam vele.

– Basszus Charles mit csinálsz? Istenem a fejem! - kaptam oda

– Bocsáss meg, de annyira szeretem nézni ahogy alszol. - mondta mire teljesen ellepte az arcomat a pir

– Gyere menjünk enni! Remélem tudsz a japán hülyeségek után enni. - mondta

– Egy terhes nő bármikor tud enni nem számít milyen nemzetiségű ételt fogyasztott előtte. - válaszoltam neki ezzel a ténnyel

Felöltöztem az kismama rucimba amiben látszik a cuki pocim. Megkértem Kristint hogy szervezze meg az adott színű füstöt a gépbe és ő már tudja a nemét. Végül neki árultuk el. Tud titkot tartani, de ha izgatott akkor nem tudja tartani a száját már biztos, hogy Gabriel is tudja. Lementünk étkezni, szerencsére birtam enni. Mint kiderült itt mindenki nagyon informált ezért tudják hogy tegnap a 64-es lakosztályban két terhes nő tele ette magát japán hülyeségekkel. Könyörögtek, hogy mutassam meg a videót. Nem kellett kétszer mondani, megmutattam nekik. Sokat nevettek, nagyon sokat. Annyira hogy Lando orrán kijött a narancslé és ezután már ezen nevettünk. Nagy bátorság kellett, hogy kimenjek ennyi ember elé. Charles erősen szorította a kezem bíztatás képen. Az ajtó előtt mély levegőt vettem és kiléptem az emberek elé. Először sokkolt a látvány, de utána mosolyt erőltettem az arcomra és integettem. Nem azért kellett mosolyt erőltetnem az arcomra, mert ne szeretném ezeket az embereket hanem azért, mert nem tudok. Nagyon nehéz kimutatnom az érzéseimet. Egyszerűen elzárom magamtól. Ezért nehéz ez a kapcsolat Charlessal. Falakat húztam magam köré még a Theo után, hosszú évek óta ott van körülöttem ez a barikád és nem vagyok benne biztos, hogy le tudom vetkőzni. A mai napra nem várható eső de holnapra igen és deja vu-m van.
Kiértünk a pályára. Rengetek ember figyelte minden lépésünket, de irtó cukik voltak. Sokan készültek táblákkal, fura sapkákkal, pilótáknak öltöztek. Találkoztam Liammel. 

– Hol van Hannah? - kérdeztem

– Nagyon rosszul van, még ma hazamegy. - mondta

– Ne basszus ez az én hibám! - mondtam, úgy röstellem magam.

– Ugyan már nem tudhattad! - mondja a vállamat simogatva

Tényleg sajnálom őt ez az én hibám, elrontottam az utolsó versenyhétvégéjét a gyerek előtt bakker. Borzalmas ember vagyok. El kellett mennem a wcre, de a Ferrarinál nem működött ezért másikat kellett keresnem és hát elvesztem. Kijutottam a paddockból és bekerültem a közönség közé. Ennek az volt az eredménye hogy lemaradtam a harmadik szabadedzésről. Szuper! Nagy nehezen visszakeveredtem, de megviselt a séta. Elmeséltem a sztorit Charlesnak és kinevetett. Megebédeltünk. Felbuzdítottam ,hogy menni fog neki mert ő a pole király. Viszont ezúttal Max nyert. Charles kicsit szomorú volt, de nem hagytam sokáig szomorkodni. Megmutattam aneki a tegnapi videót, egyből jó kedve lett. Míg elment interjúkat adni megkért, hogy várjak rá a kocsiban és odaadta a kulcsot. Nagyon sokat kerestem a kocsit. Hol vagy már te kis huncut?! Kérdeztem magamtól és végre megtaláltam csak hát valaki név szerint George Russell az óriási mercedesét elé parkolta és így a Ferrarink nem látszott mögötte. Megint elmondtam Charlesnak és megint ki nevetett.

– Olyan szerencsétlen vagy! - mondta nevetve, hányadik ez már ma

– Miért az a lány aki veled van az annyira szerencsétlen? Mert nem gondolnám. - mondtam szórakozottan

– Én is szerencsés vagyok melletted. 

Vasárnap:

2027.10.09.

Nagyon magam alatt voltam. Japánba vagyunk ahol Jules tizenhárom éve szenvedte el szörnyű és szerencsétlen balesetét. Nem biztonságos esőben futamot szervezni. Ezek az emberek egyébként is az életüket kockáztatják minden egyes futamon. Tizenhárom évvel ezelőtt feleslegesen halt meg egy huszonöt éves francia életvidám férfi. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szerette az életét és nagyon boldog volt. Nem ezt érdemelte. Nagyon visszahúzódó embernek tűnt, de akiket szeretett azoknak meg tudott nyílni és folyton mosolygott. Balesete előtt pár futammal csinált egy vlogot abban látszik milyen volt valójában. Nagy tehetséggel rendelkezett, egy rossz csapatban volt, de ahhoz képest nagyon jó eredményei voltak. Az emberek már arról beszéltek, hogy jövőre a Ferrariban lesz. De nem így történt.

Felküldtek egy traktor ami elszállítja a balesetezett autót. Úgy, hogy a mezőny a pályán haladt. Kilenc perccel a futam vége előtt. Megcsúszott egy pocsolyán és a taraktornak a villája pont fejen szúrta. Kétszáznyolcvanöt napig küzdött a baleste után. Egy idő után túlságosan megromlott az állapota és elhunyt. Diffúz axonális károsodása volt ami miatt, ha fel is kelt volna a kómából akkor is ellátásra szorult volna és soha nem épült volna fel belőle, mert az ilyen betegek 10%-ka épül csak fel. Jules erős volt de nem eléggé. Soha nem felejtjük el. Pláne hogy Charles keresztapja volt és ő motiváta hogy gokartozon, mentora volt. Képzeljétek el milyen érzés mikor a legfőbb mentorod aki egész életedben motivált téged meghal abban amiben motivált. De ő nem adtad fel csináltad tovább és most majdnem ugyanabban a helyzetben vagy mint ő akkor.

Japánban, Suzukában esni fog ugyanúgy mint akkor. Nagyon féltem. A sírás kerülgett, de bízom abban, hogy a történelem nem ismétli meg egymást. Most Charles viszi tovább Jules örökségét és érte meg fogja nyerni a bajnokságot. Egy rohadt nagy puszit nyomtam Charles fejére és csak ennyit mondtam:

– Nem számít hányadik leszel csak marad életben kérlek! - mondtam és homlokon pusziltam

Az első kör után Arthurnak volt egy nagy balesete belecsapódott a falba, de úgy, hogy a kocsi orra a pálya felé állt és bármikor bárki bele mehetett volna. Először csak sárga zászló volt. Pierre felcsapta a gumi falról lecsapódó reklámot így lemaradt. Piros zászlót rendeltek el, azzal nem törődtek, hogy Pierre le van maradva és felküldték a traktort. Pierre kiakadt, hogy simán meghalhatott volna a figyelmetlenség miatt. A futam több mint egy óráig szünetelt. Addig beszéltem Charlessal, aki kiszállhatott az autóból, próbáltam a figyelmét elterelni. Szerencsére hamar kiderült, hogy Arthur jól van, Pierre pedig éppségben beért és folytathatja a versenyt. Nagy erővétel kell hogy valaki ezek után vissza tudjon szállni a kocsiba és tudjon versenyezni tovább. Már csak egy óra volt a futamból az időkorlát miatt. Charles előtt Max volt. Charles mindent beleadott és megelőzte Maxot az újra rajtnál. Max már nem tudta visszaelőzni, hiába próbálta. Charles nyert! Megcsinálta Julesért! Ráadásul nagyon szép trófeát kapott. Méltón megünnepeltük, ezt Julesért tettük.
_______________________________________

Sziasztok! Gloriáék végre megcsodálhatták a babájukat, volt egy drámai pókerpartink, de végül is szuperül alakult minden, micsoda tartalomdús rész. Na meg persze a Julesos részt se felejtsük el, mikor eredetileg írtam sírtam is. A következőben pedig akkora fordulat következik nehogy titeket is magával rántson. 🤭Drámában nem lesz hiány, de abban sosincs nálam ahogy megszokhattátok.

A fejezet elején lévő zenét tegnap élőben is hallhattam és istenem mekkora hangulata volt. A következő részben is az ő számuk lesz. A hatodik és a hetedik rész zenéjét is hallottam élőben és annak az előadónak mégtöbb zenéje lesz az utolsó két részben.

Ezt meg csak itt hagyom (igen az enyém) Az ő száma a Symphony pedig a könyv zenéi között van és igen voltak delfinek odavetítve a dal közben! 🐬

Mit szóltok a pilóta cseréhez? Szerintetek Logan megérdemelte? Vajon Colapinto érdemes az ülésére? Szerintetek miért nem Liam vagy Mick került a helyére?

Várjátok már a kis Leclercet? 👶

Szerintetek kisfiú vagy kislányt lesz? 💙💗

Mit szóltok az eldurvult pókerhez? ♣️

Nektek is hiányzik Jules? 🕊️

Következő részben gender reveal!

3061 szó