Ú𝒕 𝒂𝒛 𝒊𝒔𝒎𝒆𝒓𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏𝒃𝒆

"Á𝒍𝒎𝒐𝒅𝒕𝒂𝒎 𝒆𝒈𝒚 𝒗𝒊𝒍á𝒈𝒐𝒕 𝒎𝒂𝒈𝒂𝒎𝒏𝒂𝒌 𝒊𝒕𝒕 á𝒍𝒍𝒐𝒌 𝒂 𝒌𝒂𝒑𝒖𝒊 𝒆𝒍ő𝒕𝒕"

𝑮𝒍𝒐𝒓𝒊𝒂 𝑹𝒂𝒚𝒏𝒐𝒍𝒅𝒔
2027. 06. 11.

Buzgón pakoltam a szobámban a legjobb barátnőm és egyben támaszom húsz perc és itt lesz értem, persze ezt az időpontot nem kell kőbevésve venni egyikünk sem a pontosságáról híres. Teljes káosz van a fejemben csak összevissza járkálok és közben elhagyok fontos kellékeket. Már tegnap el kellett volna kezdenem pakolni, de természetesen megint mindent utoljára hagytam sőt még azt is beígértem, hogy én viszem a kaját az útra, ha ő állja a benzint. Szerencsére anyukám ráért csomagolni egy kis elemózsiát és inni is adott.

– Glorika kapkod magad, mert mindjárt itt van Kristin! - mondta anyukám

– Nyugi anya kész leszek! - mondtam miközben az utolsó cuccokat dobálgattam a táskámba.
Nagy szenvedések árán, de sikerült becsukni a bőröndöm. Csöngött a kaputelefon aminek a hatására úgy elkezdtem sprintelni, mint még soha, pedig sokszor sprinteltem, hogy elmeneküljek a szomszédaim elől.

– El az utamból ez az én hívásom! - üvöltöttem

Felvettem és beleszóltam.

– Szia csajos! - szóltam bele nagyon vékony, szinte kisgyerek hangon.

– Szius csajos! Várod már, hogy menjünk MONACÓBA? - tette fel üvöltve a kérdést amibe még a ház is bele remegett, de amilyen ócska érthető is.

– IGEN csajos! Két perc és lent leszek! - üvöltöttem vissza torkom szakadtából

Elrohantam a szobámba, kinézem az ablakon, láttam Kristint és a kocsiját amitől néma sikítást engedtem ki a torkomból. Gyors felkaptam a hatalmas bőröndöm és a két táskám. Kifelé menet még felvettem a kajánkat a családom átvette a holmimat én meg bebújtam a papucsomba. Lekísértek és a motyómat megpróbálták belegyömöszölni a kocsiba.

– Drága családom itt a búcsú ideje. - közöltem a kiscsaládommal akik tizennyolc éven át boldogítottak

– Ugye majd néha hazajössz kicsikém? - kérdezte anya

– Ahogy már mondtam majd ti jöttök hozzám és a monacói férjemhez.- vigyorogtam nekik öntelten

– Várom a meghívásotokat. - mosolygott rám anya, nem hisznek abban, hogy Charles lesz a férjem, de nem is kell nekik elég, ha én hiszem.

Hosszas ölelkezés és puszilkodás után végre a kis öcsémtől is elbúcsúzhattam.

– Artyka légy ügyes mind iskola terén és mind a pályán. Te győztes vagy ők meg a vesztesek, mutasd meg nekik, hogyan is kell játszani! Te vagy a legjobb! - bíztattam a kézilabdát játszó ifjabb testvéremet. Az ország legjobb csapatának utánpótlás játékosa.

Anyuék még végszónak elmondták, hogy nagyon vigyázzunk Kristinnel egymásra hiszen ott csak mi leszünk egymásnak.

Kristin elfoglalta a volánnál a helyét én az anyós ülésnél foglaltam helyet. Buzgón integettem a családomnak könnyeimmel küzdve. Mind hárman integettek, mintha anyukám kezében egy zsebkendőt véltem volna észre, sírt, zokogott és apukám mellkasára dőlt.

Tudom, hogy féltenek én is félek hiszen nem tudom mi vár rám, de az élet egy kaland miért ne használjam ki a lehetőségeim. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne vágjak bele ilyen fiatalon, frissen az iskolapadból a szerelem keresésre, de nem csak azt keresem hanem önmagamat is illetve azt a munkát amiben ki tudok teljesedni. Remélem jól fog sikerülni a kalandunk. Kristin a legeslegjobb barátnőm hatéves korom óta (ő hét volt akkoriban), az abszolút kedvenc emberem ezen a földön, csak és kizárólag Charles Leclerc után. Kristinnel elég sok dolog van a hátunk mögött, utáltak, kiközösítettek mivel egyéniségek vagyunk, de ennek ellenére mindig is együtt képzeltük el az életünket. Kristin megismerése után négy évvel rátaláltam életem másik értelmére Charles Leclercre azóta az a terv, hogy amint felnővünk elmegyünk Monacóba és megszerezzük magunknak. Most itt vagyunk húsz és huszonegy évesen érettségivel, francia legfelsőbb szóbelivel és jogosítvánnyal a kezünkben amiről sosem hittük, hogy meg lesz, de láss csodát. Volt, hogy döcögött a szekér, hazudnék, ha az mondanám, hogy nem ingott meg alattunk jó párszor a talaj és hittük azt, hogy vége.

Elindultunk eddigi életünk legnagyobb kalandjára hiszen fogalmunk sincs arról, hogy lesz-e nagyobb vagy lesz-e több. Csak próbálunk élni a mának és kihozni a legtöbbet ebből a helyzetből.

Az út rendben telt, Olaszországban volt egy pici dugó, de még elfogadható. Kristin vezetett először aztán pedig két óránként cseréltünk, de nem azért ám, mert ne bírtuk volna tovább hanem, mert addig a másik végezhesse a dolgát. Én egy telekommunikációs cégnél dolgozok olyan munkakörben amiben olaszul is kell beszélnem, míg Krisztin vezetett én a munkámhoz kapcsolódó hívásokat bonyolítottam le, ha én vezettem akkor pedig ő a telefonja nyomkodásával töltötte ez időt.

Este fele meg is érkeztünk álmaink helyére abba az országba ahová mindig is epekedtünk. Itt szeretnék elhelyezkedni munkaügyileg ezért béreltünk egy kisházat. Nem túl nagy, de tudjátok: Sok jó ember kis helyen is elfér. Az Av. Hector Otto utca 16-os számmal el látott házában lakunk. Igazi mediterrán kisház. Régi és kissé romos, de számunkra ez a ház minden. Van egy pici garázs amibe éppen befér a kocsink. A garázs felett van egy pici erkély amin majd tudunk növényeket gondozni. El dugott helyen van, beljebb az országban messze a parttól, az erkélyről tökéletes a kilátás a tengerre.

Lehetséges Kristin nem tölti itt a nyarat vagy legalábbis egy részét, még otthon megismerkedett egy fiúval, Gabriellel aki magyar származása ellenére Belgiumban él. Ő már tavaly elvégezte az iskolát és jelenleg szakácsként foglalatoskodik.

Mikor megérkeztünk kiszálltam és kivettem a postaládából a tulaj által elhelyezett kulcsot. Kristin be parkolt a garázsba és a csekély helyen kivettük a táskáinkat. A garázsból nyílik ajtó a házba. Mikor benyitottunk teljes sokkban voltunk. Egy igazi mediterrán otthon tárult elénk. Az biztos, hogy valamennyire majd átrendezzük, de így is rendben van. Fönt egy hálószoba van. A tulaj az ágyra rakott csokit és készített az asztalra pezsgőt. Nagyon figyelmes volt. Egyenlőre három hónapra béreljük a házat. Főleg Kristin érdeme, hogy fizetni tudjuk, de azért nekem is vannak megtakarításaim. Az első lépés a munka keresés lesz.

– Koccintunk? - mutattam a pezsgőspoharak felé

– Hát még szép! - vágta rá

– Ránk! - kiáltottuk egyszerre. Kristin egyből letolt az egészet. Nem kispályás a csaj.

Mivel egy ágy van egymás mellett fogunk aludni, de semmi baj legjobb barátnők vagyunk csomószor aludtunk már együtt bár tartok attól, hogy így az együttélésünk során ki fogjuk készíteni egymást. Kristinnel elhatároztuk, hogy elmegyünk a helyi közértbe betárazni. A probléma az, hogy mi együtt órákon keresztül tudunk vásárolni függetlenül attól, hogy mit árulnak, mennyien vannak mekkora a bolt. Általában a fél boltot meg is vásároljuk. Próbálunk egészségesen táplálkozni ezért főleg zöldséget és gyümölcsöt vettünk, pár kiló fehérhúst és magvakat. Kristin testépítő ezért proteinből is bőven bevásároltunk. Teli vászontáskák hadával térünk haza. Összedobtunk egy kis sült csirkemell filét édesburgonya korongokkal, közben megtaláltuk a maradék pezsgőt és fenékig kiittuk. Vacsora után mind a tíz ujjunkat lenyaltuk. Együtt baromi jókat főzünk külön-külön már kevésbé. Nekem kedvem volt lemenni a partra viszont Kristinnek nem igazán, pár percnyi noszogatás hatására be adta a derekát.

A tenger bámulatba ejtő volt, sosem láttam még élőben ami valljuk be szomorú tény. Azon kívül, hogy a nagy ő-t keressük közös kalandokat és élményeket akarunk felfedezni a világot és megünnepelni, hogy eljutottunk idáig a sok öngyilkossági kísérlet után.

Csak ámultunk és bámultunk tényleg ott vagyunk ahová mindig is vágytunk?! Ez a hely bámulatos bárhova nézek csak káprázik a szemem. A hely ahol igazán élhetsz. Ahol igazán szabad lehetsz. Ez a milliárdosok játszótere. Úgy tekintek erre a helyre, mint egy ékszer dobozra a világ közepén. Luxus autók haladtak el pár centire az orrunktól bár ez a látvány nem volt újdonság számunkra mivel nekünk is volt szerencsénk megtapasztalni milyen az élet az ilyen autókkal. Lemenőben volt a nap pont ezért nagyon feldobták a helyet a pálmafák amelyekre díszfények voltak felhelyezve. A parton már nem igazán voltak emberek viszont a központ fele nagyon sok ember mászkált. Kristinnel nem terveztünk mára semmit ezért mi veszteni valónk volna, ha ruhástól befutnánk a vízbe?!

Befutottunk a vízbe amiben többször megpördültünk aztán pedig hanyatt vágtuk magunkat. A víz bele ment a fülembe ami igen kellemetlen volt, sőt homok borította mindenemet arról nem is beszélve, hogy a sós víz irritálja a bőröm. Talán nem ez volt életünk legjobb ötlete.

– Hallod most, hogy megyünk haza? - néztem rá kérdőn - Tuti meglincselnek! - kezdtem el pánikolni és fel alá sétálni

– Nyugi! Valahogy megoldjuk. - bíztatott

– Na és, hogyan? - kérdeztem meg

– Futunk! - kezdett el sprintelni én hülye meg persze követtem

– És azt tudjuk, hogy merre lakunk? - kérdeztem aggódva

– Nem, még véletlen sem! - vágta rá nevetve, egyikünk sem a kiváló helyismeretéről híres. Mi tipikusan azon emberek vagyunk akik még a saját városukban is gps használnak.

Én magam sem tudom, hogy, de csodával határos módon haza találtunk elég egyszerűen és még csak nem is futottunk végig. Ez egy csodás kezdett volt, remélem holnap benne leszünk a hírekben: Két hülye nő nedves ruházatban rohant végig az országon az egyikünk még a papucsát is levette félúton és mezítláb folytatta tovább az útját. Miért is kellett hazáig futnunk és miért gond, hogy levettem a papucsomat? Monacó utcáin nem lehet fürdőruhában lenni, bár rajtunk nem volt, de nyilván a vizes ruhát sem tolerálták volna. Hab a tortán, hogy mezítláb sem lehet közlekedni az is büntetendő szóval hatalmas szerencsénk van, kivételesen, hogy ezt megúsztuk, mert sokba fájt volna.

Elkezdtünk hajat szárítani természetesen ellopta tőlem a hajszárítót mivel az ő haja rövidebb, de ennek ellenére rohadt sokáig szárította. Mire megszereztem a hajszárítót a hajam visszaszerezte a természetes világosbarna színét, sokszor gondolkoztam azon, hogy szőkére festem, de még nem jutottam el odáig. Kicsikét pakolgattunk és próbáltuk számunkra otthonossá tenni a helyet. Az erkélyen nincs se asztal sem szék, de majd biztosan beszerzünk párat addig is a földün ülünk és e-cigizünk sztorikat mesélve a másiknak. Majd olyan este tizenegy felé elvonulunk aludni és már azon gondolkozunk mit is csinálhatnánk a holnapi nap folyamán.

Drága olvasók üdvözöllek titeket nagy szeretettel! Aki csak nemrég találta meg a könyvet vagy a közelmúltba belenézett az láthatta, hogy ez a rész már kint volt pár hónapja ízelítőnek. Ezt a részt úgy emlékszem decemberben írtam át, ha nem korábban ez a korábbi hetedik rész átdolgozva. Remélem elnyerte a tetszésedet az első rész!

Meg szeretném köszönni azt a rengeteg szavazatot kommentet és megtekintést amit kaptam. Annyira hihetetlen! Annyit, de annyit dolgoztam ezen a könyvön tömérdek munka van benne hosszú évek munkája és azt érzem végre beérett a gyümölcse. Eszméletlenül hálás vagyok nektek. Köszönöm szépen! Az akkori fiatal tinédzser énem aki ezt elkezdte írni bizonyára sírna, de valljuk be ez a majdnem felnőtt énem szemébe is könny szökik.

Mivel egy napi nem volt elérhető a könyv, mert leszedtem, hogy előkészítsem minden listáról lekerült aki akarja most pótolhatja.

Minden résznél van egy magyar dalszöveg ami ugye passzol az adott részhez. Játszunk egy olyat, hogy megpróbáljátok kitalálni melyik számból van és, hogy kinek a száma. Nem kell félni, ha valaki nem hallgat magyar zenét elég közismertek és örökzöldek.

Esetleg van valaki itt tiktokról? Nagyon fontos lenne a visszajelzés szeretném tudni, hogy érdemes-e posztolnom oda. 

Mit szóltok, hogy Perez marad az redbullban 26-ig? 🙂🔫

Milyen sűrűséggel posztoljam a részeket? Mit szeretnétek?

Volt egy olyan felvetés, hogy kéne egy top ötven legikonikusabb mondat a vágyaim utánadból könyv, mivel annyi ikonikus megszólalás van benne. Mit szóltok?

Most pedig jöjjön az ami minden rézben lesz.

Hogy tetszett az első rész? 📝

Eddig milyennek ígérkezik a történet? 📖

Mit szóltok a lányokhoz kedvelitek őket? Babáim mennnyit harcoltak az álmaikért és elérték. 👭

Találkozunk a következő részben. Hagyjatok nyomot! Minden visszajelzés számít! <3

1881 szó
2022.05.31.