A mai nappal kapcsolatban én nagyon izgatott voltam. Ennek az oka az, hogy Scottal megbeszéltük, hogy este kiszökünk, és együtt nézzük a csillagokat. Ez nagyon romantikusan hangzott. Ezért tetszett is az ötlete. Természetesen nem utasítottam el. Hiszen a barátom. Legalábbis azt hiszem, hogy a kapcsolatunk fejlődött arra a szintre, amikor már azt mondhatom, hogy igen titokban, de mi egy párt alkotunk. Ettől én kifejezetten boldog vagyok. Hiszen nem úgy indult a mi kapcsolatunk, hogy azonnal felfigyeltünk egymásra. Persze megismertük egymást, de egyikünk se látott többet bele a baráti kapcsolatunkba. Ez szépen lassan, lépésről - lépésre alakult ki. Akkor amikor egyre jobban megismertük a másikat, de mégis lett valami, ami erősebb mindennél. Ez a vágy és a szenvedély, amit egymás iránt táplálunk. Az első csókunktól kezdve én mindennap, minden pillanatban arra várok, hogy mikor csókol meg újra, mert pokolian kívánom ezt a férfit. Az ajkát, a hangját, az illatát, a mosolyát és a tekintetét, mert vonz, mert elcsábított. Azért, mert ő más, mint a többi. Visszafogott és udvarias. A ma éjszakát nagyon vártam. Elmondani sem tudom azt, hogy mennyire. Egy aranyos pokrócot takartam a hátamra, a hajamat is kiengedtem. Kint ugyan meleg volt, de a pokróc puha és kényelmes.

- Gyere. De hallkan! - a kezét nyújtotta felém, mire én elfogadtam. Az ujjainkat óvatosan kulcsoltuk össze, és hallkan sétáltunk végig a kopott padlón. Mindkettőnk lába alatt recsegett a parketta, néha pedig kifejezetten hangosak voltunk, de sikerült lesétáltunk a lépcsőn úgy, hogy apát ne keltsük fel, de szerintem az ő horkolása hangosabb volt, mint a mi éjszakai szökésünk, még akkor is, ha a szobája csukva volt.

- Nagyon szép idő van - hallkan csuktam be magunk után az ajtót, a cipőnket pedig a tornácon felvettük. Megsimítottam a pásztorkutya fülét, aki az igazak álmát aludta. Hm, remek házőrző. Klassz. Ezután Scott átkarolta a nyakamat, és egy pillanatra a szemembe nézett.

- Végre itt vagy! - lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Az arcára helyeztem a kezem, és viszonoztam a puha ajka érintését. A pokróc lassan csúszott le a vállamról, de Scott romantikusan megfogta, ezért nem esett le a homokos talajra.

- Nagyon hiányoztál - őszintén mondtam ki a szavakat, csak azért hajoltam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. Az ajkát kisfiús mosolyra húzta, és a fülem mögé tűrte az egyik szőke hajtincsemet.

- Nagyon rossz volt, hogy az apád társaságában nem érhetek hozzád - egy kicsit megemelte az államat, úgy nézett a szemembe. Átkaroltam a tarkóját, és lehúztam őt magamhoz.

- De most csak ketten vagyunk - suttogtam az ajkához közel.

- Bizony. Ezért húzzunk innen - pillantott a domb felé, majd megfogta a kezemet, és elsétáltunk a háztól. - Igazából én az a fajta pasi vagyok, aki szereti meglepni a párját. Nem tudom, hogy neked ez bejön- e? - ekkor elengedte a kezem és előre mutatott. Őszinte vigyor ült ki az arcomra. Ha akarnám sem tudnám lemosni magamról az őszinte mosolyomat. A kicsike domb tetején egy pokrócot terített le, az mellett gyertyák világítottak. Egyszerű de mégis gyönyörű volt. Imádtam.

- Bejön! - fordultam vele szembe. - Határozottan bejön - tettem a hasára a kezemet. - Igazából, ez az egész tetszik - mutattam magunkra, Scott, összehúzott szemekkel bólintott.

- Igen. Én is nagyon örülök annak, hogy van olyan, hogy mi - leültünk a pokrócra, és egymás szemébe néztünk. Halvány mosolyra húztam a számat, és puszit nyomtam az arcára.

- Ez azért nagyon romantikus - suttogtam, a hangom pedig arról árulkodott, hogy igazán boldog vagyok. Mert az voltam. Scott mellett boldog voltam.

- Akkor megnyugodtam. Egész nap azon gondolkoztam, hogy ez vajon tetszeni fog e neked - átkarolta a derekamat, és puszit nyomott a homlokomra. A puszi közben elvigyorodtam. - Min vigyorogsz? - nézett le rám.

- A szád a homlokomon - suttogtam. - Az elismerés, a hűség, és az igaz szerelem jele - simogattam a kézfejét, mire Scott a sötét égbolt felé pillantottam.

- Jó tudni! - mosolyra húzta a száját, majd három és négy apró puszit nyomott a homlokomra.

Eddig igazából nem volt még ennyire romantikus pillanatunk. Eddig még nem ültünk a csillagos égbolt alatt. Ezeket a perceket pedig igazán imádtam. Mert ismerkedtünk egymással. Meglepő, és nem meglepő dolgokat tudtam meg róla. Olyan dolgokat, amiket nem is gondoltam volna róla.

- Ne! Biztos, hogy hazudsz! - pillantottam fel rá. Az arcán átfutott valami. Enyhén a fejét rázta, és a szívére tette a kezét. Ezzel mutatta ki azt, hogy konkrétan igazat mondott. De akkor is nehéz elhinni...

- Tényleg nem hazudok. Ez így van - beharapta a száját, a szemét pedig megdörzsölte a csuklójával.

- Te tényleg szűz vagy? - suttogtam. - Tényleg, még soha...- haraptam be a számat. Ismételten a fejét rázta.

- Nem tudom, hogy az milyen érzés.

- De akkor is nehéz elképzelni! Rátok, pasikra ez nem jellemző! - löktem meg a vállát.

- Hát, khm... - vakarta meg a tarkóját. - Annyit még jó, ha elmondok magamról, hogy az apám udvariasságra tanított engem. Mindig azt mondta, hogy majd azt a lányt vegyem el feleségül, akit szeretek. Ne használjak ki lányokat, mert a nők nem érdemlik azt meg, hogy játszanak velük.

- Azta! És mi van a szexszel?

- A szex - bólintott. - Hát, a nászéjszakán...tudod, ahogy régen szokás.

- Ne már! Scott! - megfogtam a mellkasát, ledöntöttem és fölé hajoltam. - Hányadik században élünk? - suttogtam. - Itt már annyira nincs olyan, hogy a nászéjszakán. Legalábbis ritka és senki nem várja azt meg.

- Miért, te nem örülnél annak, ha a nászéjszakádon lenne az elsőd? - a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet. - Nem lenne különleges a számodra?

- De! Persze, hogy különleges lenne, de a huszonéves pasik, 99,9% - a már nem szűz! - megtámaszkodtam a mellkasán, és kislányos mosollyal pillantottam le rá. - De volt már barátnőd?

- Egyszer - kétszer - mosolyogva átkarolta a derekamat.

- Mi történt velük?

- Ne már! Gáz az exekről beszélni! - pillantott az égbolt felé.

- Engem nem zavar. Mert az enyém vagy. Hozzájuk már semmi sem köt téged - suttogtam.

- Hát, Veronica az egyetem miatt más városba költözött, ezért szakítottunk. Nem bírtuk a távkapcsolatot. És mire eljutottunk oda, hogy akarjuk a szexet, hát addigra már felvették őt. Így szívás lett volna úgy szeretkezni, hogy tudom azt, hogy elveszítem őt - rántotta meg a vállát, mire lassan bólintottam.

- Őszintén sajnálom.

- Elizabeth sokkal fiatalabb volt nálam. Nem voltam belé szerelmes. Csak Veronicat akartam elfelejteni. Elizabeth pedig nem akarta még, mert túl fiatalnak érezte magát hozzá, így a naptáramban is hátra csúszott az a bizonyos első alkalom - mosolyra húzta a száját. - De egyébként megértem azt, hogy meglepődtél. Teljesen igazad van, hogy a pasik már javában csinálják. De én nem akármilyen pasi vagyok.

- Azt nagyon jól tudom. Ezt pedig jó értelemben értettem - suttogtam. - Igazából örülök annak, hogy még az vagy. Annak, hogy egyikünk sem csinálta még. Ha eljutunk oda akkor, az tényleg a mi pillanatunk lesz - megráztam a fejem és a csillagok felé fordultam. Scott mellé feküdtem, és a mellkasára hajtottam a fejem. - Hihetetlen, hogy még nem voltál lánnyal. Nem vagy semmi Scott Meyer.

- Miért te voltál már lánnyal? - kérdezett vissza szórakozottan, mire hallkan felnevettem.

- De én igazán örülök neki. Komolyan - simogattam a hasát, és beszívtam az illatát. (...)

- Jóéjt! - a szobám előtt ácsorogtunk, Scott pedig a szemembe nézve a falnak támaszkodott, úgy nézett le rám. - Álmodj szépeket!

- Reméljük, hogy úgy lesz - nyitottam be hallkan a szobába. - Köszönöm az estét. Varázslatos volt.

- Igazán nincs mit. Érted bármit - közelebb lépett, és lassú puszit nyomott a homlokomra. - Reggel korán kelek. El kell tennem a gyertyákat, hogy nehogy az apád holnap megtalálja - suttogta a félhomályban.

- Nem szeretném, ha tudomást szerezne kettőnkről - átkaroltam a tarkóját, és összehúztam a szemem. - Ha annyira udvarias vagy, akkor múltkor a mezőn...- kerestem a szavakat, de nem tudtam szépen megfogalmazni.

- Múltkor a mezőn jött le minden rólam. Az, hogy vágyok rád. Az, hogy legszívesebben megcsókolnálak. Ezért nem tudtam parancsolni a gondolataimnak. De miután megtudtam azt, hogy milyen finom a csókod, akkor jöttem rá arra, hogy rád bármeddig várnék - magához ölelt, és óvatosan a hajamba markolt. - Mert beléd szerettem.

- Én is beléd szerettem - simogattam a haját lehunyt szemmel.