A reggelem nem úgy telt el, ahogy én azt vártam. Az ablakomon át beszűrődött a vidéki napsütés fényei, és békésen cirógatták az arcomat. A puha takaró simította a testem, a hajam szétterült a fehér virágmintájú párnámon. Lassan nyitottam ki a szememet, hogy a jelen magával ragadjon. A szempilláim lassan távolodtak el az arcomtól, miközben a jelen magával ragadott. Furcsán kezeltem a mellkasomra nehezedő súlyt, ami néha - néha megmozdult. Hírtelen nyitottam ki a szemem, ami azonnal keresztbe állt. A mellkasomon egy tyúk ült. Amint a csőrét megpillantottam, azonnal elkezdtem sikítani, a barna tyúk pedig lefutott a mellkasomról és tollazatát borzolva futott ki a szobámból, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt. Undorodva vakartam le a csirke tollakat a paplanról, és morogva kászálódtam ki az ágyból. A párnámat felráztam, a takarót pedig össze hajtottam. - Hülye csirke! Hülye vidék! - morogtam, a kócos hajamat próbáltam rendre inteni, de az nem akart nekem engedelmeskedni. A hosszított Star Warsos pólómban sétáltam le a lépcsőn, a talpamat néha szúrta a kikopott padló. A konyhába sétáltam, de amint megláttam a kicsi teknősbékát a mosogatóban, a halántékomra helyeztem a kezem. - Nálatok minden reggel így kezdődik? - motyogtam, és egyenesen Scottra pillantottam, aki a konyhapult mellett állt és kávét kortyolt. A fehér trikója nem sokat takart az izmos testéből, a fekete farmerja már kopott volt, amit elől egy öv díszített.

- Jó reggelt neked is! Kifejtenéd? - nézett végig rajtam, a tekintete szinte csillogott, miközben felfedezte a combomat és a lábfejemet. - Klassz körömlakk - nyelt egyet, miközben a lábfejem felé pillantottam. Elmosolyodtam, és feltettem a kezem.

- A tyúk a mellkasomon ült. A teknősbéka a mosogatóban van! - adtam a tudtára, ő pedig lassan bólintott, mintha ez normális lenne.

- És még nem is találkoztál Bettyvel, a tíz méteres kígyóval, igaz? - letette a csészéjét a pultra, a szemem pedig kitágult. - Csak vicceltem. Kígyó nincsen! - tette fel a kezét, én pedig grimaszoltam egyet.

- Vicces vagy cowboy! - néztem végig rajta, és beharaptam az ajkamat. - Klassz tetoválás! - mutattam a lábfején található kicsi tetoválásra. Mosolyra húzta a száját, majd elsétált mellettem, de olyan közel volt hozzám, hogy az illata azonnal az orromba szökött. Vonzó illata volt. Nem tagadom, amióta lejöttem a konyhába, nem tudom levenni a szemem erről a pasiról.

- Egyébként meg az én szobám! - torpant meg, és visszafordult felém. A szemöldökömet ráncoltam. - Amikor legelőször találkoztunk - bólintott. - Azt mondtad, hogy a te szobád!

- Aha! - fontam keresztbe a karomat szórakozottan, és elpirultam a meztelen teste látványa miatt. Akkor láttam őt először meztelen - Hát, előbb volt az enyém, mint a tiéd - mosolyogva néztem fel rá, majd elnevette magát, és a lépcső felé sétált, de megtorpant jelezve, hogy még beszélgetni szeretne velem. Ó, jaj! Itt már baj van.

- Az apád még nem mutatta meg a bírtokot és az állatokat, igaz? - összehúzta a szemét, ettől a tekintettől pedig még hevesebben vert a szívem.

- Nem, nem mutatta meg.

- Akkor reggeli után gyere ki. Körbe vezetlek - mondta ki, a válaszomat pedig nem várta meg, mert felsétált a lépcsőn. Szinte sóhajtva néztem utána, miközben a vízben lubickoló teknősbéka engem fürkészett, és komolyan mondom, hogy mosolygott. Ki érti ezeket az állatokat?

Reggeli közben apával szemben ültem, aki a teknősbékával szemezgetett.

- Mintha ez a teknős mosolyogna - húzta össze a szemét, majd rám pillantott. - Szerinted is? - a mutatóujjával a pici teknősbéka felé bökött.

- Még mindig jobb, mint Elek a kecske! - adtam a tudtára, apám pedig elkezdett köhögni ivás közben.

- Találkoztál vele? - nevette el magát. - Komolyan mondom lányom, hogy ne menj a közelébe! Azon vagyok, hogy minél hamarabb őt! - sóhajtotta, mire letettem a pirítóst a tányérra.

- De mégis mi van azzal a kecskével?

- Hát ez hosszú! - dőlt hátra a széken. - Ez ott kezdődött, hogy Elek hozzám költözött, és amikor én kint voltam az állatoknál, rejtélyes okokból kifolyólag, de ez a kecske mindig mögöttem állt és engem nézett. Ha szénát lapátoltam, ha az itatókat töltöttem fel, az a kecske sunyiba mindig figyelt engem - nyelt egyet. - Mindennap! - tette hozzá én pedig elhúztam az ajkamat.

- Ez tényleg para lehetett!

- Ezért, amikor legközelebb a lovaknál voltam, hírtelen fordultam hátra, de a kecske akkor először nem volt mögöttem. Gondolhatod, hogy mennyire megnyugodtam! - mosolygott. - De amikor visszafordultam, akkor hírtelen ott volt előttem! Egy centiméterre, és szinte beleláttam a lelki világába. Na akkor annyira megijedtem, hogy hátra estem, és beleestem a talicska lótrágyába! - fejezte be, én pedig elképzeltem magam előtt a jelenetet, és bólintottam.

- Az a baj, hogy ez tényleg morbid!

- Azóta Elek egy pszichopata kecske - bólintott, és megette a tükörtojást. - Találkoztál már Scottal, nem? - nézett a szemembe.

- Igen! - pirultam el.

- Nos, Scott is fél tőle, de ő általában seprűvel szokott kimenni, biztos, ami biztos - kacsintott apa.

- Ez így van - jött egy válasz, én pedig a lépcső felé fordultam. Scott sétált le onnan, ezentúl lovaglócsizmában, a kezében pedig egy seprűt tartott.

- Jut eszembe! - szólította meg őt apa, Scott pedig az ajtóban állva visszanézett ránk. - Ma érkeznek a nyuszik, és átkell vennem őket. Megteszed nekem azt, hogy végig vezeted Leylát a bírtokon? - kérdezte, és a száját törölte meg.

- Feladatot is adjak neki? - húzta vigyorra a száját, én pedig felháborodva feltettem a kezem.

- Azt megköszönném - mondta apa hallkan.

Reggeli után felvettem egy rövid nadrágot és egy egyszerű fehér pólót. A hajamat egy virág mintájú kendővel felkötöttem, a lábamra pedig felhúztam a Convers tornacipőmet és lefutottam a lépcsőn. Scott még mindig a konyhában állt és szórakoztatva nézett végig rajtam.

- Mosd le azt a vigyort a képedről! - löktem őt meg.

- Élvezni fogod a tehéntrágya lapátolását! - adta a tudtomra.

- Oh, szerintem fent hagytam a csirkét, egy pillanat és jövök! - sétáltam vissza, de ekkor két kar átkarolta a hasamat, felemelt, megfordított és a bejárati ajtó felé cipelt, de úgy, hogy az ágyéka szorosan hozzáért a fenekemhez, ezt pedig ő is érezte.

- Élvezni fogod a vidéki életet. Csak először szerezzünk neked egy lovaglócsizmát! - cipelt még mindig úgy, mint egy zsákot.

- Hurrá! Végre! Erre vártam! - szorítottam ökölbe a kezemet, és mosolyogtam az érintése miatt.