Valamiért mosolyra húztam az ajkamat, amikor felébredtem. Valamiért nem akartam reggel kilenc óráig aludni. Valamiért, már reggel hét órakor beágyaztam és kinyitottam az ablakot, hogy a nap első sugarai átjárják a szobám falait. Valamiért felfogtam a hajam, és most először nem azt néztem magamon, hogy tökéletesen öltöztem- e fel. Egy egyszerű fekete póló is jó volt, egy farmer rövidnadrággal.

Miután arcot és fogat is mostam, a hajamat átfésültem, és még egyszer felfogtam, majd lesétáltam a lépcsőn, a tekintetemmel pedig őt kerestem, de Scott nem volt a konyhában. Talán egy kicsit szomorú lettem ez miatt, de mégis leültem apával szemben, az asztalhoz. Apán egy kockás ing és egy kopott farmer volt.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá, miközben ő is köszönt nekem. Elvettem egy szem paradicsomot és a számba tömtem, miközben megkentem a pirítós kenyeremet vajjal, de ekkor már a harmadik szem paradicsomnál tartottam. Apa pedig a paprikánál és a fehér lila hagymánál tartott.

- Hogy vagy lányom, megszoktad már a vidéki életet? - kérdezte vigyorral az arcán. Az a vigyor...apa a világ legszexibb közép korú férfije. Csodálkoztam is, hogy nem talált itt magának valakit. Mondjuk az Isten háta mögött egy vidéki bírtokon, erre nem sok esély van.

- Oh, persze apa! Alig vagyok itt egy hete, de már megszoktam azt, hogy néha csirkékkel alszok. A teknősbéka sem rossz, aki a mosogatóban lubickol... - haraptam bele a kenyérbe, ami ropogott, miközben rágtam. Az ablak felé pillantottam, ami Diabló körkarámjára nézett rá. Megpillantottam Scottot, aki vezetőszáron vezette Diablót. - Mit csinál Scott? - kérdeztem zavartan.

- Tudtommal, rá akar ülni Diabló hátára - apa a narancslébe ivott, és megrántotta a vállát. - Az ő lova. Talán jobban ismeri, mint mi - pillantott a szemembe, én pedig elfordítottam a fejem, és erőltettem magamra egy mosolyt.

- Te mit fogsz ma csinálni? - kérdeztem.

- A földet kéne már megnézni. Ültetni is kéne - megmasszírozta a tarkóját, és rám mutatott. - Nyuszik, tehén és tojások!

- Haha, kösz apa! - a kezembe vettem a kenyeret, és grimaszolva kisétáltam a konyhából. Kilöktem magam előtt a szúnyoghálós ajtót, majd leültem a tornác szélére, a lábamra húztam a lovaglócsizmát, ami rám várt. Megsimítottam a lustálkodó pásztorkutyák fülét, majd hunyorogva sétáltam a naponScott felé, aki, amikor megpillantott, gyönyörű mosolyra húzta a száját. Mi az, ami még a napnál is fényesebb? Na? Scott mosolya. Megőrülök tőle. - Mit csinálsz cowboy? - felhúztam magam a korláton, a lábamat pedig az utolsó fokra helyeztem. Csendben ettem a kenyeremet, miközben a kezét az övére tette. (Igen, olyan szexi öve volt, mint amilyen a cowboyoknak szokott lenni, és igen a fenekén feszült a farmer.)

- Úgy döntöttem, hogy szintet lépünk - nézett a szemembe, majd a lovához sétált, és lassan levette róla a kantárt. Hozzám sétált, a fára akasztotta a kopott, bőrt, majd a kerítésnek támaszkodott.

- Tehát lovagolni akarsz rajta - bólintottam lassan. Szinte nagyot nyelve néztem végig az ívelt. Szexi ez a pasi!

- Ha már itt van, annak legyen már valami értelme - nézett rám. – Diabló különleges ló. Erős, csak nincs az az ember, aki foglalkozna vele. Sokan rettegnek tőle - bólogatott, én pedig mosolyogva meglöktem a vállát.

- Talán mégis van valaki, aki nem! - mosolyogtam, majd hírtelen velem szemben állt, a két kezét az én karom mellé tette, így aranyosan összezárt engem.

- És te mit gondolsz erről az pasiról? - kérdezte hírtelen, az arcom pedig pipacs színűre pirult. Jesszus! Ilyenkor mit kell mondani? Azt, hogy jó a segge, és biztos nagyon jól csókol?

- Hát, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem őt - haraptam be a számat, amit Scott nagyot nyelve nézett végig. Ne! A számat nézi! Te jó ég! Mit csináljak?

- Tehát szerencsésnek érzed magad? - összehúzta a smaragd tekintetét, amit a hosszú szempillái kereteztek.

- És...szeretek vele együtt trágyát lapátolni...- fejeztem be, mire lehunytam a szemem. Mennyire voltam gáz egy tízes skálán?

- Oh, milyen romantikus! - ellökte magát tőlem, majd a lovához sétált. Ekkor a halántékomat kezdtem el ütögetni, de hírtelen visszafordult, én pedig úgy csináltam, mintha egy szúnyogot zavarnék el.

- De én is szeretek veled lenni. Komolyan. Sokkal gyorsabban telik az idő, amikor veled vagyok - bólintott, a szemem pedig csillogott.

- Oh, de cuki vagy - böktem ki, Scott pedig a szemöldökét ráncolta. - Mennyire volt hangos? - szorítottam össze az ajkamat.

- Meg sem hallottam! - fordított nekem hátat, én pedig a fenekét bámúltam. Jesszus! Vajon jól tud szexelni? - De ugye most azt beszéltük meg, hogy minden oké? - írta kőrbe. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit húzom az agyát.

- Mármint? - mosolyogtam, mégis tudtam azt, hogy mit szeretne nekem mondani. Csak szerintem cuki a zavartsága?

- Velünk...vagyis úgy értem, hogy én jó pasi vagyok. Ez tény! De, ezt te is így gondolod? - rugdosta a homokot a lovaglócsizmája orrával, én pedig elvigyorodtam. Kurva jó pasi vagy!!

- Ja! Aha! - válaszoltam szűkszavúan.

- Akkor gondolom, nincsen más pasi a láthatáron...- húzta össze a szemét, mire megráztam a fejem. Imádom ezt a fiút. - Szuper! Értem én! Kezd melegem lenni, úgyhogy megyek és...- mutatott az istálló felé, de úgy gondolta, hogy inkább nem szeretné befejezni, ezért átmászott a kerítésen, és vissza sem nézve az istálló felé sétált. Szerelmes pillantásokkal ajándékoztam őt meg és a fejemet ráztam. Hihetetlen ez a pasi.

Az istállóból sétáltam ki miután kiengedtem Mezőt a tehenet, és megetettem a nyuszikat. A nap szinte perzselte a bőrömet, miközben őszinte mosolyra húztam a számat. Hihetetlen! Scott eltudta intézni azt, hogy Diabló megtűrje őt a hátán. A szemem elé tettem a kezem, hogy a nap sugarai ne zavarjanak. Scott és Diabló tökéletesen működtek együtt. Mintha egy test, és egy lélekként mozogtak volna. Scott a biztonság kedvéért felvett egy lovagló sisakot, miközben a tágas körkarámban Diabló ügetett. A száraz homok lehullott a patáiról, a sörénye és a szőre szinte fénylett a napsütésben. Amikor felém pillantott, bénán intettem neki, ő pedig mosolyra húzta a száját, és széttárta a karját.

- Látod? - mosolygott. - Sikerült! - óvatosan megpacskolta a ló nyakát, aki okosan viselkedve, ügetett a körkarámban. Scott egy kicsit rántott a kantáron, ezért a ló lépései is gyorsultak. Vakmerő egy férfi, az biztos. A tekintetemmel apám felé fordultam, aki az istálló mellett található rozoga traktor ajtaját csapta be. A piros járműbe beleült, én pedig a szemöldökömet ráncoltam, és Scott felé pillantottam. Csak egy másodperc volt az egész, csak egyet pislogtam, de a baj már megtörtént. A traktor füstölve és zörögve búgott fel. Szinte lassított felvételben láttam azt, hogy a hatalmas ló hírtelen megtorpan, és a hangos barátságtalan zaj miatt megijedve ágaskodott egyet, Scott pedig a másodperc töredéke alatt erre nem számított, ezért a kantárt már nem érte el, így hátra zuhant, és szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy a kemény homokos talajra zuhan a magas lóról, aki a fejét lógatva elsétált. A szám elé tettem a kezem, és hozzá futottam, de Scott csak feküdt a homokban. Átmásztam a karám tetején, és letérdeltem mellé.

- Hé, hé! - suttogtam, miközben a vállára tettem a kezem. - Beszélj már, hallod! Túl jó pasi vagy, nem nyúlhatsz még ki! - ráztam meg a vállát. Ekkor elkezdett köhögni, a kezét pedig a mellkasára tette.

- Ez már megérne egy randit! Eljössz velem vacsorázni?

- Elmegyek veled randizni! - bólogattam, miközben levette magáról a sisakot, és a mellkasát fogva lassan felült a homokban. Az izzadt pólójára tapadt a homok, miközben apám futott hozzánk.

- Baszki! Scott, ez az én hibám! - hadarta. - Az a rohadt masina!

- Nem baj! Csak...megütöttem a gerincemet. Jesszus! - összehúzta a szemét, miközben aggódva néztem rá. Diabló felé pillantottam, aki a gazdáját nézte hegyes fülekkel. Ha én így lezuhannék a lóról, szerintem megmozdulni sem tudnék, de Scott sem nézett ki túl jól. Beütötte volna a gerincét? Az nagyon tud fájni. Ez a talaj pedig viszonylag kemény. Szegény.

- Menj be Scott! Pihenj! - apa átfogta a derekát, majd felsegítette őt a homokból, de Scott ahelyett, hogy lépett volna, a bordájára tette a kezét.

- Beszorult a levegő! Nem baj, menj csak! - mondta apának, aki a fejét rázva megveregette Scott vállát, és a traktor felé sétált.

- Inkább segíts te! - suttogta, majd átkarolta a nyakamat, én pedig a keskeny derekát, így sétáltunk a ház felé. Scott belökte előttünk az ajtót, és a lépcső felé sétáltunk.

- Hol fáj? - kérdeztem aggódva.

- A hátam. De az valami pokolian - suttogta, miközben felsétáltunk a lépcsőn.

- A lényeg az, hogy nem történt nagyobb baj. Gondolom ez nem játék! - mondtam, majd belöktük a szobája ajtaját.

- Egy lovasnak tudnia kell a megfelelő pózt, hogy ha esetleg esésre kerülne a sor, akkor ne üsse be magát annyira - motyogta, majd lassan leült az ágy szélére. - De ezek szerint én nagyon máshova figyelhettem - mondta a szemembe nézve, én pedig elpirultam.

- Meg...megnézzem a hátadat? - kérdeztem hallkan.

- Fogadni mernék, hogy szilva színű lett! - mondta, majd mögé ültem, törökülésbe húztam a lábamat, és lassan felhúztam a pólóját. Elhúztam a számat.

- Csak félig érett szilva! - suttogtam, majd megráztam a fejem.

- Az se hangzik túl jól! - mondta ki, majd visszahúzta a pólóját, és a szemembe nézett. - Van kedved ápolónőt játszani?

- Ki nem hagynám! - fújtamki magam mosolyogva. Szerintem egy lány sem hagyná ki.