– NEE! Basszus!
– Vigyázz a szádra! – Lövések. – Lődd már le! – Újabb lövések.
– Megvan! Megvan! – A férfi odafutott a holttesthez, fegyverét egyenesen rászegezve, hogy ne érje meglepetés. – Oké, és most?
– És most – A másik férfi is odasétált a testhez, leguggolt hozzá és tanulmányozni kezdte a hajdani élőlény arcát. – tovább keressük a nyomot. Van még ellenszered meg kötszer? Tuti lesz majd bogaras banya az úton.
– Aha van még. – A kockás inges férfi a környéket kémlelte, más Vadászok után kutatva, de csak pár zombit látott a távolban vánszorogni, hasonlóakat, mint ami felett most állnak. – Amúgy, pont te beszélsz, hogy vigyázzak a számra?! – Ráütött társa vállára, ahogy az felállt.
– Ha egyenesen északnak megyünk, elméletileg lesz valahol egy nyom. – A cowboy kalapos férfi térképe kék kerettel világító részére mutatott és elindult. Kockás inges társa csak sóhajtott, majd követte.

***

Vadászok: Azok, amiknek hangzanak, annyi különbséggel, hogy nem átlagos állatokra vadásznak, Bambikra és hasonlókra, hanem szörnyekre. Azért járják a világot, hogy a legerősebb szörnyeket levadásszák, majd a Megrendelő kérte testrész begyűjtésével és kiszállításával pénzhez jussanak. A legtöbben párban dolgoznak és bármilyen szörnyet levadásznak, vagy legalábbis megpróbálnak.

Megrendelő: Ismeretlen emberek, akik a Vadászoknak adnak megbízásokat. A legfelsőbb tízezerbe tartoznak, mégis fukarul fizetik meg az elvégzett munkát, valamint nem vállalnak felelősséget egyetlen megbízott testi épségéért sem. Ha a Vadász nem a kért dolgot hozza, vagy nem a megfelelő állapotban, akkor 98%-ban nem fizetnek.

***

A mocsár iszonytató bűztakaróval vette körül a két Vadászt, ahogy azok a lehető legnesztelenebbül haladtak el pár zombi mellett. Hamarosan egy faházra bukkantak, ahova közös megegyezés alapján bementek megpihenni.
– Te, Max, mennyi töltényed van még? – A kockás inges fickó a zsebében kutatott.
– Umm... – Max kivett a farzsebéből egy dobozt és kinyitotta. – Olyan 30 körül lehet még a sörétes. Vagy melyik kell?
– Sörétes. Nekem már csak 10 van.
– Mi a büdös jó istent lövöldöztél te annyit, Ed?! Mindketten 40-nel indultunk. És az még csak 1 órája volt!
– Jóvan' má' na... Inkább azt mondd meg hol találunk majd még.
– Van egy adag – Max elővette a térképét és szekerek után kutatott. – itt – rámutatott egy szekér formájú jelre, nem messze a mostani tartózkodási helyüktől. – Amúgy, az ugye nem az amire gondolok? – Rámutatott a társa övére felcsatolt apró fegyverre.
– Miért, mi baj van a Röhm RG 59-essel? Szerintem cuki – Ed szeretetet sugárzó szemekkel nézett le a revolverre és megsimogatta.
Max felemelte a kezét hogy rácsapjon saját homlokára, de aztán jobb ötlete támadt és levágott Ednek egy erős tockost.
– És szerinted mire lesz az jó? Mert hogy a szörnyek csak az igyekezetet fogják tudni majd díjazni mielőtt megölnek, az biztos...
– Hah, ne is hallgass rá, Gizella! – Ed morcosan nézett Max-re, közben "befogta Gizella füleit".
– Induljunk inkább, mielőtt a kedves kis Gizit vérig sértem...