Egy napos nyári reggel van. A fák színes virágokban díszlenek, fehér bárányfelhők borítják az eget, a zöld gyepet apró fehér árvalányhajak pöttyözik. A nyitott ablakodon befúj a meleg, nyári szellő ezzel vidáman meglobogtatva a függönyödet. Egy énekes madár dalolászik az ablakod alatti fa ágán, és a kertből érezni lehet a ház mellett pihenő rózsabokor édes illatát. Egyszóval egy csodás reggelre ébredtél. Felülsz az ágyadon és bágyadtan kidörzsölöd a maradék álmot is a szemedből.
Éjszaka egy ezüst mezőn jártál, ahol szarvasok legelésztek, és kristály virágok nyíltak a fűben. Te gondtalanul nézted ahogyan egyre lejjebb ereszkedik a napkorong, ami arany fénysugarakat lövellt a tisztára. Egyszóval épp olyan csodálatos álmod volt, mint amilyennek a mai napod indult.
Nagy nehezen feltápászkodt az ágyadról és elindultál lefelé a fa lépcsőn. Lábad alatt néhány helyen halkan megnyikordult egy egy fok. Amikor leértél, az étkezőből a reggeli édes illata csapta meg az orrodat. Palacsinta! Ezt a napot tényleg semmi nem ronthatja el.
- Jó reggelt anyu!- szóltál oda a konyhában szorgoskodó anyukádnak.
- Jó reggelt kicsim!- köszönt ő is mosolyogva.- Hogy aludtál?
- Remekül! Apu hol van?
- Be kellett mennie a mágiaügyi minisztériumba.- mondta kicsit csalódottan.
- Kár!- bólintottál- Ez palacsinta?- tetted fel a kérdést amire egyébként is tudtad a választ.
- Igen az, a tiszteletedre készítettem!- mosolygott rád.
- Hogy hogy a tiszteletemre? Hiszen minden nap látsz!- vontad fel a szemöldöködet meglepetten.
- Ó, úgy értem annak a tiszteletére, ami a leveledben áll.
- Hogy mi? Milyen levél? Nem kaptam levelet!- kezdtél el hevesen tiltakozni. Mégis miről beszélhet?
- Ma reggel egy hatalmas sas járt itt. A karmai között egy boríték volt, piros szalaggal átkötve. A te neved állt rajta.- Ekkor már semmi más nem érdekelt, még a palacsinta csalogató illata sem. Tudtad, hogy honnan jött az a levél. Csak egy helyről küldhették...
- Hol van?- kérdezted.
- Az étkező asztalon.- mosolygott az anyukád, akinek láthatóan tetszett a helyzet. Gyorsan az asztalhoz rohantál és mohón a borítékért nyúltál. Majd szétvetett az izgalom. Pár másodperc alatt letépted a boríték tetejét és kiráztad belőle a levelet. Egy pergamen esett az asztalra. Gyorsan kihajtogattad és már olvastad is. Apró gyöngybetűkkel a neved állt rajta, alatta egy hosszabb szöveg.

Amikor a végére értél majdnem elájultál az izgalomtól.
- A Veritas! Anya megyek a Veritasba!- ujjongtál. Látszott rajta, hogy remekül szórakozik. Az arcáról sok érzelmet lehetett leolvasni. Büszkeség, boldogság, kedvesség, és egy csepp csalódottságot is.
- Tudom kincsem, tudom.- végül csak ennyit mondott. Mosolyogva nyújtotta feléd a tálat amin palacsinták sorakoztak.
Pár óra múlva apukád is hazaért, akinek boldogan újságolhattad el a nagy hírt. Ő is büszke volt. Este megünnepeltétek a nagy eseményt, majd nyugovóra tértetek.
Elalvás előtt mosolyogva gondoltál vissza a mai napodra. Milyen boldog nap. Ez volt életed egyik legszebb emléke. Persze azt a napot kivéve amikor majd először lépsz be a varázslóiskola kapuján. Hihetetlen. Mész a Veritasba!