~Sakura~

AZ erdő után egy kis tisztás került a szemünk elé.A szívem mélyén leültem volna a virágok közé és élvezném az életet,de két okom van amiért nem tehetem.Egy,Orochimaru,kettő egy hatalmas vihar van a nyomunkban.Némán sétáltunk egymás mögött.Én vezettem kettőnket.Igazából halvány-lila gőzöm sincs merre is kéne mennünk,de nembaj!Égető tekintetet éreztem magamon.Kizárásos alapon csakis az Uchiha figyelhetett ennyire,mert más jelenlétet nem érzékeltem.Rettentően zavarban éreztem magam.A hasam görcsberándult.Nem értettem mi van velem,de nagyon zavart.Hirtelen megálltam és vettem egy mély levegőt.

-Jó lenne hanem bámúlnál ennyire, még kiesik az a két szép szemed is.-Nem akartam ránézni,mert éreztem,hogy az arcom tűz vörös.

-Én nem bámúltalak, de ha már megálltunk akkor pihenjünk egy kicsit, reggeltől csak futunk.

-Jobb szeretném letudni a küldetést és vissza érni a rejtekhelyre, nincs nagyon kedvem Orochimaru nyájas beszédét hallgatni hogy „Sakura-chan, Sasuke-kun ügyesek voltatok! Sokat fejlődtetek mióta itt vagytok!"-Próbáltam a kígyó hangján beszélni.A kezeimmel még mutogattam is.Sasukéből egy pillanat alatt szakadt fel a nevetés.Teljesen elvarázsolt a hangja.Az arcom megint lángolni kezdett.

-Jó lenne ha megkomolyodnál Uchiha...-A kezeimet magam előtt összeszorítottam és puffogva felnéztem az égre.Te jó Kami-sama,mik ezek a hangulatingadozások nálam?

-Akinek komolyodnia kell az te vagy Sakura-chan...-Próbált bölcs hangon beszélni,de nem igazán sikerült neki.Egyszerűűen faképnél hagytam ugyanis a testemben keringő vér úgy gondolta,hogy az arcomba tódul.Mi ez a Sakura-chanozás?!

-Gyere már te Baka, el kell érnünk egy szállást mindjárt szakad az eső.-Kiáltottam az álldogáló Uchihának.Elkezdtünk futni.A vihar persze nem engedett olyan könnyen minket.Szemből hatalmas szél támadt meg minket.Egy lépés is hatalmas erőfeszítésbe került.A chakrámat használva gyorsítottam magamon.Ez nem tartozik az életem legjobb döntései közé,ugyanis a nagyon kevés chakrám maradt,és én most azt fogyasztottam el.Basszus!Sasuke hirtelen előttem termett.Egy pillanatra a szívem is leállt.Próbáltam kikerülni,a műveletem sikertelen lett.Az arcom a fekete mellkasának nyomódott.A lábaim megremegtek amint megéreztem a kellemes illatát.Az őrületbe kergetsz!Komolyan,ha megtudom ki intézi így a dolgokat az megbánja!Sasuk egy percet sem habozott.A kezébe kapott és nem hagyott menekülni.

-Tegyél le te nem normális, perverz idióta ! -Kérleltem hisztérikusan.

-Ne egy buta kislány oktasson ki engem, alig álltál már a lábadon! Mégis hogy gondoltad hogy közel négy órán át áramoltattad a saját chakrádat?! 

-Ne pont te oktass ki engem, hisz ha nem áramoltatok beléd egy keveset összeestél volna, mindig is tudtam hogy makacs vagy de ennyire? Alig aludtál és én segíteni akartam de neked nem jó semmi sem... Legközelebb otthagylak összeesni a kimerültségtől... Legközelebb nem fog érdekelni az egészséged...-A kezeimet összefontam a melleim előtt és fölényesen néztem fel az Uchihára.Ma más másodjára mosolyodott el édesen.Várj!Mi?!Az "édes" és a "Sasuke" nem fér egy mondatba! 

-Köszönöm hogy aggódtál értem, de ne csak másokra gondolj hanem magadra is... Nem mindig foglak úgy vinni mint egy menyasszonyt. Nemmellesleg talán egy kiló méterre de van egy barlang. Ismerős a hely, talán már jártam erre... -Az ónixaival a tájat figyelte.

-Jó, tegyél úgy ahogy a kedved tartja!-Feleltem durcizva.Nekem aztán oly mindegy mit csinál!A lényeg,hogy a küldetést hamar letudjuk!

-Ne már még mindig haragszol? 

-Én aztán nem.-Ezek után egyikünk sem zavarta a másikat.Az Uchiha hamar megtette az utat,és már csak a barlang bejáratánál érhetett le a lábam a földre.Még,hogy én vagyok a makacs!Remélem van bent a barlangban egy medve és megtámadja!Akkor legalább a hülye érzelmeim nem lesznek..nem lesznek ilyenek!Az ujjaimat megropogtattam és úgy figyeltem a villámokat.Mindig is szerettem nézni ahogy a hatalmas villámok bevilágítják a terepet,mondjuk a félelmem sem maradhatott el,de semmi pénzért nem mutattam ki!Egy vijjogást hallottunk,aztán megjelent egy sas.Érdeklődve figyeltem a sast.Mit keres ez itt ilyenkor?A madár kényelmesen elhelyezkedett az Uchiha vállán.A szemeim elkerekedtek.Közelebbről szemügyre vettem az állatot.A smaragdjaim Sasuke arcára tévedt,aztán vissza a madárra.Próbáltam visszafojtani a felkészülő nevetésemet.A próbálkozásom kudarcba fulladt.

-Sasuke lehet hogy jól nézel ki, de tényleg csak egy madárra futotta?-A szemeimet törölgettem,ugyanis a nevetéstől bekönnyeztem.Kicsit előrehajoltam és az egyik kezemet a hasamra raktam.Ez valami fergeteges!

-Szóval jól nézek ki Sa-ku-ra?-Kérdezte pimaszan.A levegőt sikeresen félrenyeltem.Mi?

-É-én nem is úgy gondoltam!-direkt nem néztem fel a szemeibe.AZ álcám egy pillanat alatt tört volna szét.

-Akkor hogy Sa-ku-ra?  

-Ne ejtsd már így a nevem olyan idegesítő! Nem mellesleg te is idegesítő tényező vagy.-Le ültem a földre és onnan tanulmányoztam Sasukét és a madárt.Mind a ketten érdeklődve figyeltek.Na jó,az Uchiha ezt próbálta takargatni,míg a madár nem zavartatta magát.

-Hasonlítotok ezzel a madárral, mind ketten ugyan olyan szemekkel tudjátok nézni az embert.-Sasuke a madár felé fordította a fejét,a sas is ezt tette,csak a fekete felé.Mint két tojás!Egyből kitört belőlem a nevetés.Milyen jó bohócokat kaptam!Köszönöm Kami-sama!Azt hiszem elleszek egy ideig.

Sasuke:
Ahogy kiértünk az erdőből, rögtön egy tisztásra értünk. Egész idilli hely lett volna ha nem épp hatalmas viharfelhők takarták volna az eget. A vihar előtti csend rátelepedett mindkettőnkre... Reggel óta nem váltottunk egy árva szót sem. Most ő ment elől. A csupasz vádliján állapodott meg a tekintetem, a vérörökségem is bekapcsolt, a tekintetemet nem mertem fentebb vinni a lábától... Lehet hogy Shinobi vagyok de én is férfiból vagyok. Vannak vágyaim és a terveim között szerepel a klánom feltámasztása is. De ahhoz még hosszú az út... Előtte Itachit kell legyőznem és még most sem értem el a határaimat. Pár pillanat múlva Sakura megállt, én úgy mögötte egy méterrel.
-Jó lenne hanem bámúlnál ennyire, még kiesik az a két szép szemed is.-Nem nézett rám de láttam az arcán valami pirosat.
Elpirult volna? Vagy csak a sok futástól van?
Nem értem a nőket de jobb lesz ha megállunk egy öt percre.
-Én nem bámúltalak, de ha már megálltunk akkor pihenjünk egy kicsit, reggeltől csak futunk.
-Jobb szeretném letudni a küldetést és vissza érni a rejtekhelyre, nincs nagyon kedvem Orochimaru nyájas beszédét hallgatni hogy „Sakura-chan, Sasuke-kun ügyesek voltatok! Sokat fejlődtetek mióta itt vagytok!"-Imitálta a hangját és még a nyelvét is kidugta. Olyat tettem amit tizenegy éves korom óta soha  tiszta szívből nevettem. Erre Sakura még jobban bepirosodott. Tényleg lehet beteg.
-Jó lenne ha megkomolyodnál Uchiha...-Mondta kicsit pufogva de még mindig nekem háttal.
-Akinek komolyodnia kell az te vagy Sakura-chan...-Mondtam bölcs mély hangon de itt nem kaptam választ ehelyett faképnél hagyva elkezdett futni.
-Gyere már te Baka, el kell érnünk egy szállást mindjárt szakad az eső.-Kiáltotta utánam amire én csak szem forgatva indultam el én is. A szél ellenünk volt szembe széllel futottunk és a felkavaró por amelyet a szél vitt néha a szemembe is ment. Tényleg nagy vihar, a szél mintha minden pillanatban erősödne, és a felhők is készülnének sírni. Jobban gyorsított az előttem lévő lány. Én tartottam a távolságot egy ideig de megelégeltem. Úgy nézett ki mintha már nem sok ereje és csakrája lenne. Az a meleg, csakra hiány.... Ó az a lány! Közel négy órán át adta a csakráját? Esküszöm nem normális... De most én se leszek az... Kicsit begyorsítottam és előtte termettem, próbált kitérni vagy le fékezni előttem de nem sikerült. A mellkasomnak nyomódott, ami kifejezetten jól esett volna hanem egy vihar elől kellett volna menekülni. Gyorsan felkaptam (ismét) és elkezdtem sprintelni.
-Tegyél le te nem normális, perverz idióta !
-Ne egy buta kislány oktasson ki engem, alig álltál már a lábadon! Mégis hogy gondoltad hogy közel négy órán át áramoltattad a saját csakrádat?!
-Ne pont te oktass ki engem, hisz ha nem áramoltatok beléd egy keveset összeestél volna, mindig is Tudtam hogy makacs vagy de ennyire? Alig aludtál és én segíteni akartam de neked nem jó semmi sem... Legközelebb otthagylak összeesni a kimerültségtől... Legközelebb nem fog érdekelni az egészséged..-Tette össze a kezeit a mellkasa előtt amire én csak elmosolyodtam a mai nap másodjára.
-Köszönöm hogy aggódtál értem, de ne csak másokra gondolj hanem magadra is... Nem mindig foglak úgy vinni mint egy menyasszonyt. Nemmellesleg  talán egy kiló méterre de van egy barlang. Ismerős a hely, talán már jártam erre...
-Jó, tegyél úgy ahogy a kedved tartja!
-Ne már még mindig haragszol?
-Én aztán nem.-Ma nagyon szeszélyes állapotban van, én ennyi érzelmet talán két évig sajtolok ki magamból. De ő egy nap alatt képes ilyesmire...
Még magamhoz képest is gyors voltam, Sakurát már csak a barlang bejáratánál tettem le. És pont Időben. A hátunk mögött épp elkezdődött egy égi csata, villámok cikáztak az égen, mennydörgés hangja töltötte be a csendet. Ekkor hatalmas vijjogás keretében jelent meg Hikaru, Sakura csak furcsán nézett rám és a madárra aki nem sokkal később leszállt és a vállalom pihent. Láttam ahogy a szája felfelé görbül csodálattal nézte a madarat a vállamon de az én arckifejezésemen inkább röhögött.
-Sasuke lehet hogy jól nézel ki, de tényleg csak egy madárra futotta?-Lassan már a könnye is kicsordult annyira kacagott.  Szúrós pillantásokkal díjaztam  az elhangzott mondatát de ő csak kacagott tovább... Ezt most vissza kapod csillagom...
-Szóval jól nézek ki Sa-ku-ra?-Ekkor a levegő mintha megrekedt volna a tüdejében kezdett el fuldokolni.
-É-én nem is úgy gondoltam!
-Akkor hogy Sa-ku-ra.
-Ne ejtsd már így a nevem olyan idegesítő! Nemmellesleg te is idegesítő tényező vagy.-Huppant le a földre, én csak szem forgatva álltam tovább.
-Hasonlítotok ezzel a madárral, mind ketten ugyan olyan szemekkel tudjátok nézni az embert.-Ekkor ránéztem Hikarura aki szintén felém fordította a fejét, aztán pedig egyszerre fordult vissza a tekintetünk Sakura felé. Megint kirobbant belőle a kacagás. Én csak a fejemet a kezeimbe temettem.
Te jó Kami mit tettem hogy ezt érdemeltem?